A Lumos fórumát olvasva, igencsak megrémültem, hogy egyes emberek mennyire nem tudják, mi miért nem jó gyereknevelési módszer.
Ezen felbuzdulva gyereknevelési-felvilágosítókampányba fogok kezdeni. Természetesen itt a neten. Ez egy elég jó médium arra, hogy sok embert elérjek. És nyilván először Ti fogjátok olvasni, hisz itt kezdem el. Nem mintha azt gondolnám, hogy szükségetek lenne erre, de csak itt tudom megírni (meg persze a fórumokon, ahol már írtam is pár szösszenetet). Ez persze elég össze-vissza lesz az elején. Kell idő, h kerek egésszé össze tudjon forrni.
Idézet:
Igazából szerintem a fejlődő országok népességét mi ("fejlett") országok csesztük el.
Ott az a normális, hogy születik 10-15 gyerek, de kb 2-3 éli meg azt, hogy saját gyereke lehessen. NEM az éhezés miatt. Hanem malária, TBC, ami tetszik, amiatt. Nincs ebben semmi. Nem érték el azt a szintet, hogy minden megszületett gyerek felnőjön (mármint közegészségügyileg, infrastrukturálisan, élelmiszerellátás szintjén). Erre jön a sok idióta (mert erre jobb szó nincs!!!) fehér, aki úgy dönt, h milyen szomorú, hogy szegén pici fekete csöppség meghal maláriában. Adjunk fejenként 5 forintot/20 centet, akármit és minden gyereknek jut malária elleni oltás. Igen ám, csakhogy a szegény pici fekete csöppség családja még mindig a szavannán él, ahol nincs ivóvíz, elegendő kaja, sem hely annyi embernek, ami a sok oltás után felnő. Mi történik? Éheznek.
Normálisan (na jó, ez erős szó, de emberibben) ez úgy nézne ki, h mikor fejlődik az infrastruktúra/közegészségügy miegymás az emberek maguktól belátják, h mivel a megszületett gyerekeim felnőnek biztosan, ezért nem kell annyinak születni. És nincs éhezés, sem járványok, mert nem élnek az emberek egymás nyakán. [Ha megkérdezitek a nagyszüleiteket, ők tudnak még ilyet mesélni a szüleikről/nagyszüleikről, hogy nekik még 6-10 gyerekük született, de 2-3 az egy éves kort sem érte meg. Még 3-4 meghalt 20 éves kora előtt, a maradék felnőtt, lett saját gyereke, persze már kevesebb, mert akkor már volt penicilin meg algopirin is.] És nem éheztek.
Szóval Afrika és Ázsia éhinségei az idióta nyugati világ baromságának köszönhetők.
Sosem értettem, h mi a ménkűnek adományoznak egyesek sok-sok pénzt olyan országok megsegítésére, amikről, ha nem lenne tv meg újság, lehet nem is tudnánk. Közben meg nézzetek csak körbe itthon. Hány hajléktalan van? Hány olyan gyerek jár iskolába, akinek a menzakoszton kívül semmi! nem kerül a pocijába? Mi a levetett, de jó állapotú ruháinakt mindig elvisszük a Máltai Szeretetszolgálatnak. Ők tudják, hogy kik az igazi rászorulók, és nekik adják. Itthon. (Sokan a kukába dobják a ruhákat, pedig majdnem másfél millióan örülnének nekik.)
Idézet vége.
Ha tovább olvassátok, azt is leírtam, hogy nem azt mondom, hogy csak egy gyereket vállaljunk, hanem azt, hogy annyit, amennyit egészségesen, normális körülmények között fel tudunk nevelni. A 8-10 talán sok. De, ha jó helyre kerülnek, miért ne?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése