Változások

A világ folyamatosan változik. Sosem lesz már ugyanolyan, mint akkor volt... Ez néha jó, de többnyire inkább rossz. Mi emberek nem szeretjük a változásokat. Sok energiát emészt fel a befogadásuk, a megértésük és a túlélésük. És minnél öregebbek leszünk, annál több és nagyobb változást élünk meg, és annál jobban fáj. Nem olyan fájás ez, mint amikor eltörik a karunk vagy elveszítünk valakit. Sokkal méllyebben van, felülről nem is látszik, de ott van. Érezzük valahol legbelül, hogy ez nem jó, csak képtelenek vagyunk megfogalmazni, hogy mi is az valójában. Olyan, mint egy kellemetlen bizsergés az agyunkban. Megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan, de ott van, érezzük és zavar. Zavar, mert tudjuk, nem tehetünk ellene. Az élet velejárója. És ez benne a legrosszabb. Hogy tehetetlenek vagyunk vele szembe.

Valami elmúlt, mint amikor ősz lesz a nyárból, mint amikor befejezzünk az iskolát, vagy mint amikor véget ér a kedvenc sorozatunk. Vagy mint amikor meghal egy ember, akit nem is ismertünk, de olyan, mintha ismertünk volna.