Lipcse odaút

Az utazás azzal kezdődött, hogy nem jött sehol sem a busz. Vártunk, vártunk a hidegben és semmi. Majd amikor már el kellett volna indulnia a busznak, a hangosbemondón közölték, hogy késni fog. Viszont arról egy szó sem esett, hogy mennyit vagy hogy most hol a busz, csak annyit mondtak, hogy addig nyitva lesz a buszpályaudvar.

Ez egyáltalán nem hangzott jól. Mellettünk egy aggódós nagynéni utánajárt a dolgoknak. Állítólag a határnál megfogták a buszt és bizony épp csak akkor indult tovább. Olyan negyed egy felé várható. Mellesleg azt is tőle tudtuk meg, hogy ez a busz Szófiából indult (mint később kiderült Várnából, és a sofőrök is csak bulgárul tudtak).

Szóval két óra csúszással indulunk, szép... Visszamentünk a váróba, ahol ki volt írva, hogy háromnegyed tizenegykor indul egy busz ugyanolyan útirányon. Információ ilyenkor nincs, a forgalomirányítókhoz becsengettem, ki se dugták az orrukat. Közben Viktor talált egy ott dolgozó nőt, aki közölte vele, hogy nekünk biza várni kell, mert ami most megy az egy másik utaslistával rendelkező busz, nem a miénk. Azért Viktor még elrobogott a buszhoz, hogy ugyan már, hát ugyanoda megy. Mint kiderült rajta van a nevünk. Fő a tájékozottság, az ott dolgozók fantasztikus felkészültsége miatt ültünk volna két órát egy olyan buszra várva, aminek az utaslistáján lehet nem is szerepeltünk.

A nagyon aggódó nagynéni közben ránk hagyományozta az unokahugát, mert neki muszáj volt még egy nappali buszt elkapni. Szegény már addigra is agyonaggódta magát. A lánynak már előző napra volt jegye, csak a busz nem várta meg. Neki sajnos nem tudtuk a nevét, de ő is futott velünk a buszhoz. Nem tudom, hogy megtalálták-e a nevét, de végül felszállt a buszra ő is.

Persze mindenki mellett csak a táskájának volt hely, leülni sem tudtunk. Aztán megkértünk egy nőt, hogy ugyan már üljön előrébb, akkor mi is le tudunk ülni. Persze ezt nem tette meg, de hátrarohant szólmni valakinek, hogy húzódjon már össze. Kiderült, hogy a busz végében három (3) ember foglalta el az utolsó két teljes sort. Kényelmesek. Kicsit összehúzták magukat egy sorra és akkor mi is, meg a leányzó is le tudtunk ülni.

Tizenkét óra nem túl kényelmes így ülve. Dehát ez van, összekuporodtunk, elhelyezkedtünk és indultunk is.

Anyu még felhívott, hogy mi van. Ő azt sem tudta, hogy majdnem két órát vártunk, így viszont fél óra késéssel indultunk. Az még elviselhető.

A hosszú és meglehetősen unalmas úton csodák csodájára sikerült valamit aludni, igaz nagyon rövid etapokban, de legalább nem mint a mosott kaki érkeztünk meg másnap reggel negyed tizenegy magasságában.

Igen, sikerült lefaragni a késést, sőt még kicsit hamarabb is értünk a tervezettél. Igaz, szerintem Drezdát egy az egyben kihagyta a busz.

Már Lipcsében derült ki, hogy úgy fest nincs bekapcsolva a roamingom, mert nem tudtam smst küldeni, hogy érkezünk.