Lipcse harmadik nap

A szokásos reggeli vakaródzás után felkerekedtünk, hogy megnézzük a Népek Csatája emlékművel a város másik végében.

A hidegben a helyi tömegközlekedés viszonylagos melegét kihasználva egy gyors városnézést rögtönöztünk a villamosról. Ez a járat megkerüli a főpályaudvar előtti teret, és elmegy egy hatalmas és iszonyat ormótlan szocreál toronyház előtt, ami a Willy-Brandt-Platzon áll.

Az emlékmű Batman Gotham Cityét juttatta eszembe. A birodalmi stílusban épült kissé ormótlan kő és betonmonstrumot a Napóleon elleni 1813-as népek csatájának 100 évfordulójára emelték. Az őszi táj innen mesés színekbe vonta az egykori NDK egyik városát.

Innen visszaindultunk a városközpont felé, a könyvtáron át vezetett az utunk, de előtte egy vásárközponton is áthaladtunk, aminek a közepén egy arany színű kupolás vörös csillagos elképzelhetetlenül nagy raktárszerűség mellett is elsétáltunk. Sokat törtük a fejünket, hogy mégis mi lehet az, de nem jutottunk semmire, viszont legalább jót szórakoztunk az egészen.

Meglestük a könyvtár régi épületét és az új irattárat is, ami gyakorlatilag egy hatalmas ablaktalan beton tömb, a legmodernebb technikával felszerelve, legalábbis ezt hallottam róla.

Egy kis sütizés után az előző nap a neten meglesett fonógyár felé vettük az irányt. Út közben találtunk egy repülőgépet - egészen pontosan egy IL-18-ast -, amiről megint csak nem tudtuk miért van egy ház tetején.

A fonógyárból kialakított kultúrközpont vagy nem üzemel ősszel, vagy csak aznap nem volt nyitva. Sajnos sehova se jutottunk be, és a snidlinget sem találtuk meg, de a felújított vörös tégla épületek látványa és egy öreg kémény kárpótolt picit a hidegben eltöltött sétáért.

Visszabattyogtunk a belváros vásárnegyedébe, ahol a lemenő nap fényében készítettem pár nagyon művészinek szánt képet a megmaradt vagy felújított épületekről. Igazából romantikus belvárosa van, de a hideg sokat ront az élményen.

Este már az összepakolásra kellett figyelni, hiszen másnap este már indult is a buszunk vissza Pestre.