A reggeli készülődés után Marci elindult dolgozni, mi pedig Viktorral bementünk a belvárosba, ahol elváltak útjaink egy kis időre, mivel Viktor szerette volna egyedül, zenével a fülében is bejárni a belvárost.
Addig én elmentem még körbefotózni a templomokat és az opera mögötti tavon ringatózó kacsákat is meglestem.
Megint rájöttem, hogy nem tetszik az opera, nagy és torz. Olyan nem odavaló épület. Viszont a közelében épített egyetem új része ígéretesnek látszott.
Egy kis szuvenyírvásárlással egybekötött plázázás után visszaindultunk szedelőzködni. Marci is megérkezett és lassan elindultunk a buszhoz, ugyanoda, ahol csupán pár nappal előtte letett minket, hogy egy hosszú zötyögés után hazaérjünk.
A buszos út is megérne egy misét, hisz egy ősi foglalkozást űző hölgy mellé kerültem, mivel sehol máshol nem volt hely. A leányzó amúgy tök jó fej, végig csacsogta az út jelentős részét Pozsonyig, ahol is végre a leszálló utasoknak hála át tudtam ülni Viktor mellé. Valószínűleg sose tudtam volna meg ennyi mindent erről a mesterségről. Utólag belegondolva vicces és tanulságos utazás volt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése