2010. 03. 27.

Róma - harmadik nap

A szokásos reggeli után meg némi pakolászás, vakaródzás után elindultunk a Villa Borghese felé, hogy vegyünk jegyet a Galleria Borghese-be. Sajnos aznapra már az összes jegy elfogyott, de mivel a könyv is és a recepciós is ajánlotta, vettünk jegyet másnap délutánra.

Révén, hogy ezzel borult a programunk, gondoltuk körbesétáljuk a parkot. Ez azért nem kis feladat, révén hatalmas és főleg dimbes-dombos. Szóval jó sokat sétáltunk, nézegettük a narancs- és citromfákat gyümölcsökkel megtömve meg a még kopasz platánokat. Meg kell hagyni érdekes látvány ez így együtt. :)

A kertet létrehozó Borghese nagy művészetrajongó volt, a park gyönyörű, szerintem, ha Rómában jársz, ezt meg kell nézned. A múzeum és a kert is egy kis gyöngyszem. A parkban van Bernini szökőkút

Származási hely: Róma


és több kisebb épület, amik nagyrészt ma múzeumként szolgálnak. A Museo Pietro Canonica kertje rettenetesen tetszett. Egy kis titkos paradicsom az amúgy is meseszép parkban.

Sikerült természetesen lejárni a lábunkat a dombokon.

Dolgunk végezetlenül elbandukoltunk a Piazza del Popolo felé, ahol a kéretlen virágárusok rögtön meg is találtak minket. Mint a piaci legyek...

Gondoltuk megnézzük a Santa Maria del Popolo templomot. Szieszta miatt zárva volt, így kénytelenek voltunk tovább menni nézelődni.

Visszamentünk a Villa Borghese-be és a szélén továbbsétáltunk a Villa Medici mellett a Spanyol lépcső felé. A lépcső is dugig van turistákkal, alig lehetett lejönni. A tetejénél egy templom áll egy obeliszkkel, az aljában pedig egy újabb Bernini szökőkút található, persze alig látszik az emberektől, és ez a kút talán nem is olyan látványos, bár nekem tetszett.

Innen kisebb kanyarokkal végül visszamentünk a szállodába pihenni.

Pár óra ejtőzés után buszra szálltunk és elmentünk a Piazza della Chiese Nuovara, ahonnan besétáltunk a Piazza Navonara. Ez is látványosság - főleg az Angyalok és démonok óta - mivel itt áll az a Bernini szökőkút, amibe bele akarták folytani a negyedik preferitot, a Négy folyó kútja. Útban odafelé még Krisz megkóstolta a helyi fagyikat és kávéztunk is egyet.

Amúgy a téren három szökőkút is van, és gondolom már mondanom sem kell, hogy pont a Négy folyó kútja restaurálás alatt áll, így körbe van rakva állványokkal. Vannak ugyan kukucskáló ablakok a paravánon, de sajnos egyben nem lehet megnézni a szökőkutat az obeliszkkel a tetején. Kicsit sajnálom, mert amúgy tényleg nagyon szép és érdekes is.

Megnéztük az ottani árusok portékáit, ott inkább a művészek árulják a képeiket illetve tartanak rögtönzött előadásokat. Szerintem ez sokkal elviselhetőbb, mint a legtöbb olasz "kéregető".

Innen benéztünk a San Luigi dei Francesibe. Ez a franciák nemzeti temploma, amiben a turisták főleg Caravaggio három Szent Mátét ábrázoló festményét keresik fel. Meglehetősen naturalista képek, bár itt látszik csak, hogy hogy tud egy igazi művész embert ábrázolni. Sajnos a tömeg és főleg a képek sötét árnyalata miatt nem igazán élvezhetőek a művek, de aki teheti, szerintem legalább egy Caravaggiot nézzen meg.

A következő megálló a Pantheon volt, ahol éppen misét tartottak, így oda nem jutottunk be. Sebaj, nem sokkal mögötte van egy kisebb templom, ami előtt - ki nem fogjátok találni - egy obeliszk van Bernini elefántjának a hátán. A Santa Maria sopra Minerva Róma egyetlen gótikus temploma, itt van Sienai Szent Katalin sírja, ő volt az a szent, aki elérte, hogy a pápák visszamehessenek Rómába az avignoni fogságból. Emellett itt van Michelangelo Feltámadott Krisztus szobra is, ami annyira naturalista volt, hogy a templom elöljárói egy bronz leplet tetettek Krisztus ágyékára.

Azután a Trevi kút felé vettük az irányt. Annyi embert egy helyen, mintha ingyen osztogatnák a nyertes lottószelvényeket. Oda se tudtunk menni rendesen. A kút úgy lett megépítve, hogy egy ház hátsó falához illeszkedjék, így olyan, mintha a ház is a kút része lenne. Szép, meg tényleg romantikus. Szóval nem egészen nekem való.

Eztán már csak enni szerettünk volna valamit. Találtunk is egy közepesen drága helyet - nézőpont kérdése, ott közepesen, itt meglehetősen drága hely volt -, ahol egész jók voltak a kaják. Néztünk egy kis helyi Legyen ön is milliomost. Az egyik kérdésre tudtam a választ, anélkül, hogy tudnék olaszul. Ittunk egy kis vino della casat, aminek az lett az eredménye, hogy visszaértünk a szállodába és bedőltem az ágyba aludni.

Nincsenek megjegyzések: