Róma – második nap

Hajnalok hajnalán csörgött az ébresztő, hogy ideje készülődnünk. Reggeli vakaródzás után irány a büféreggeli. Nem túl változatos, de nem rossz kaja volt minden reggel. Cserébe legalább többféle kávéból lehetett választani.

Evés után összekészülődtünk és irány a Szent Péter tér. A 40-es busszal közelítettük meg a teret, igazából szerintem nincs is olyan messze, de nem szeretnék mindig annyit sétálni. Az utcán felfelé a térre rengeteg árus és idegenvezető kínálja a portékáit. Ki képeslapot és szobrocskákat, ki pedig szolgáltatást, hogy bevisz sorban állás nélkül. Egyikből sem kértünk, így aztán beálltunk a sor végére.

Származási hely: Róma

Fémdetektoros kapukon kell átmenni, miközben megröntgenezik a táskáinkat. Igazból csak erre kellett várni és szerintem nem is volt olyan nagy a sor, bár tény, hogy iszonyatosan sokan voltak. (Állítólag még nincs szezon és akkor is a hétvége a legrosszabb, ehhez képest már csütörtökön annyian voltak, mint nálunk a hajléktalan ingyen kajaosztáson.) Azért bejutottunk. Iszonyatosan nagy a templom, és annyi kis kápolnája van, hogy a kereszthajóban teljesen megkavarodtam, hogy hol is vagyunk pontosan. Jó, azért eltévedni nem lehet, bár talán a katakombákban igen, de oda nem mentünk le.

Megnéztük a kincstárat is, de sajnos egy elég nagy részébe nem lehetett bemenni, amit kicsit rossz néven vettem. Amúgy igazából nem egy nagy vaszisztdasz. Van egy rakat ereklye, állítólag egy darab Krisztus keresztjéből, meg sok-sok csontdarab meg serlegek, de szerintem kb ilyesmik vannak Esztergomban is, talán a kereszt meg a nagyon fontos szentek kivételével, de a csont úgyis mindegy, a körítés a lényeg.

Összességében nagyjából három és fél órát voltunk csak a Szent Péter székesegyházban. Nagyon elfáradtunk, kicsit éhesek is voltunk, de nekem a talpam akart leginkább meggyilkolni. Még ősszel vettem egy utcai sportcipőt és abban voltam, most először, de úgy fest nem éppen városnézésre találták ki. NB, városnézéshez inkább bakancsot vegyünk.

Kerestünk valami kisebb beülős helyet, hogy együnk valamit. Pizza volt, és lehúzás. Ez jellemző amúgy az olaszokra mindenhol.

Ebéd után irány a Vatikáni Múzeumok. Zárásig ott császkáltunk. Megnéztük a leghíresebb szobrokat.

Származási hely: Róma

Hatalmas, nagyon fárasztó és irtó csicsás, főleg a Sixtus kápolna. Komolyan, zavarba ejtően túldíszített. Jellemzően Leonardo megint restaurálás alatt (úgy látszik ez az én formám), Caravaggio meg kölcsön, szerintem Pesten. De annyi mindent, mint ami ott van. Istenigazából szerintem aki egész életében ott dolgozik, sem lát mindent.

Innen visszamentünk a szállodába kicsit szusszanni.

Ezután gondoltuk megnézzük a római Hard Rock Cafét. Ez a Barberini tértől egy kis sétával érhető el. A téren áll Bernini Triton kútja, melyet a Barberini pápa rendelt meg, így van rajta pár méhecske is.

Származási hely: Róma

A Hard Rock Café persze pont akkor volt lezárva egy rendezvény miatt, szóval csak a boltot néztük meg. Kicsit szörnyülködtem a pólók árán.

Viszont már nagyon éhesek voltunk, így visszamentünk a térre, ahol találtunk egy kis bárt. Pepy's Bar egy egész kellemes kis hely. Tömve is volt, de megérte várni. A kaja finom és igencsak bőséges volt, és az ára is teljesen rendben volt. Én egy salátát ettem, ami egész sok volt, Krisz valami tésztát, amivel 5 percet késtek és ezért a késésért cserébe kapott egy kis sonkás előételt. Dícséretes. :)

Innen már csak egy gyors buszozás a szállodába és alvás.