Mivel csak 13 órára szólt a jegyünk a Galleria Borghese-be, ezért úgy terveztük, hogy megnézzük az előző nap sajnos kimaradt dolgokat.
Szóval irány a zsebtolvajbarát 40-es busz. Lefotóztuk az előző nap sötétben látott Bernini féle elefántot és bevettük a Pantheont.
Egy szép nagy kör alaprajzú templom, amit még Hadriánusz építtetett a Vesta szüzeknek, hogy őrizzék a tüzet. A kupola 43,3 méter átmérőjű és a közepén egy 8,3 méter átmérőjű oculus van (wiki lenni buta). Itt van Rafaello Sanzio, II. Viktor Emánuel, és I. Umbertó sírja is.
 |
| Származási hely: Róma |
El ne felejtsem mondani, hogy a templom előtt egy obeliszk meredezik egy szökőkútból.
További templomokat útba ejtve - szigorúan csak kívülről - elindultunk meglesni Augusztusz mauzóleumát. Ezt olyannyira széthordta az utókor, hogy az egész le van zárva, csak a kerítésen kívülről láthatunk egy kisebb téglás dombocskának tűnő valamit. Szóval ez felejtős.
A rómaiak - minden korban - az újrahasznosítás nagymesterei voltak. A régebbi paloták, templomok vagy akár sírok díszítő- és építőanyagait széthordták a saját épületeik, templomaik vagy akár a Szent Péter Székesegyház baldachinjának megalkotásához.
Kicsit be volt borulva, így szedtük a lábunkat a Piazza del Popolora, hogy még az esetleges eső és a szieszta előtt bejussunk a Santa Maria del Popolo templomba.
Ez is egy Angyalok és démonok emlékhely. Nincs annyira felállványozva, mint a filmben, de természetesen a híres Rafaello Chigi kápolnájának falfestményei és az ott lévő Bernini szobrok nagyja le volt takarva. Mindezek mellett még van itt számos látnivaló a reneszánsz és a barokk legnagyobb művészeitől (Caravaggio Szent Péter kereszre feszítése és Szent Pál megtérése valamint Pinturicchio Imádat című képei, Sansovino által készített sírok, a francia Marcillat festett üvegablakai, amit amúgy nem igazán lehet megnézni, Bramante szentélye, stb.).
Mindezek - mármint a láthatóak - megtekintése után igyekeztünk időben odaérni a Galleria Borghese-be. A parkon át buszoztunk egyet, majd még sétáltunk, de szerencsére időbe odaértünk. Amúgy a parkban van egy egész érdekes Goethe szobor is.
Sajnos ide nem lehet bevinni semmit. Az összes cuccunkat, beleértve a fényképezőket, le kellett adni a ruhatárban. A galéria tényleg egy aprócska gyöngyszem. Bernini igazi remekművei vannak itt Rafaello, Caravaggio és még ki tudja kiknek a társaságában.
A képeket manapság nem nagy dolog múzeumban nézni, hiszen a neten szinte mind elérhető ugyanabban a formátumban (2D), de a szobrok! Apollón és Daphné azt hiszem örökre a szivembe lopta magát. Elfogadnám a fürdőszobámba törülközőtartónak. Tényleg lélegzetelállító alkotás. Akárki akármit mond, ezt tényleg meg kell nézni, ha Rómában járunk. Sajnos szinte biztos, hogy előre kell jegyet venni (8,50 euro). Elvileg lehet neten is foglalni, de az előttünk jegyet vevő pártól hallottuk, hogy bizony az nem működik. Ami szintén nagy kár, hogy max 2 órát lehetünk bent. Viszont nem olyan nagy hely, hogy több kéne. Csak a képtárra max 30 percet adnak, viszont nem láttam, hogy ellenőriznék, szóval szerintem lehet kicsit tovább nézelődni.
A galéria után ismét a nyakunkba vettük a várost. A következő megálló a Santa Maria della Vittoria templom volt. Megint csak Bernini, és megint csak az Angyalok és démonok. Ebben a templomban van a Szent Teréz eksztázisa című szobor, amiben a gyujtogatás is volt. Az egyik legpuccosabb barokk templom az egész városban, Bernininek és a tanítványainak köszönhetően.
Tovább metróztunk (csak hogy ezt is kipipálhassam) egy másik híres szobor felé, de épp egy felvonulásba sikerült belefutnunk. Most voltak a helyi választások. A tömeget kikerülve felmásztunk sok-sok lépcsőn a San Pietro in Vincoli templomhoz, ami arról híres, hogy itt áll Michelangelo II. Gyula pápa sírjára tervezett Mózes szobra. Ám egy vallásos ember számára mindez semmi, hisz ebben a templomban őrzik Szent Péter láncait is, amúgy a templom neve is ezt jelenti.
Itt is vannak természetesen sírok.
 |
| Származási hely: Róma |
Mellesleg itt találkoztunk egy magyar turistacsoporttal, akik hozták a szokásos formát. Úgy özönlöttek be az ajtón, hogy nem tudtunk kimenni és a templom előtti árussal hangosan alkudoztak egy Roma feliratos táskára.
Egy kis ücsörgés után lesétáltunk a Colosseumhoz, ahol épp egy futóversenyhez készültek elő rengeteg korláttal. Távolról megcsodáltuk a Forum Romanum romjait majd elindultunk kajavadászatra.
Ez az este nem sikerült valami túl fényesen kaja tekintetében. Az első fogásra (nálunk talán előétel lenne a kis adag tészta) potom háromnegyed órát vártunk. Ennyi idő alatt a fejembe is szállt a vino della casa, mivel addigra már vagy 8 órája nem ettem semmit kivéve talán egy műzliszeletet. Mivel baromi éhesek voltunk, rendeltünk második fogást is. Nem kellett volna, mégegyszer legalább háromnegyed órát váratott a pasi. Amikor rendeltünk háromszor jött ki öt perc alatt, harmadszorra már azt kérdezte, hogy akarunk-e még ma enni. Amikor már több mint fél órája vártunk meg találtam kérdezni, hogy ugyan már ő érdeklődött, hogy akarunk-e enni, de még mindig sehol sincs a kaja. Erre felháborodva közölte, hogy náluk semmi sincs kész, mindent akkor csinálnak meg. Olyan két és fél órát voltunk bent, majd a számlához a jó magyar (???) szokás szerint a dátumot is hozzáadta. Majdnem annyit fizettünk, mint előző este, pedig ott kiszolgáltak időben és jobb is volt a kaja. És mégcsak meg sem nézhettük a számlát, mondjuk Krisz is hajtott, meg hogy borravaló. Hát, én max kettőt a szeme alá adtam volna szívem szerint, nem borravalót.
Szóval hölgyeim és uraim, senki NE menjen a Ristorante 4 Stagioniba a Piazza dell'Indipendenza környékén. Don't go there!
Megtanultuk, oda nem is mentünk vissza többet. Innen szálloda és alvás jött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése