London - hatodik nap

És íme, elérkezett londoni tartózkodásunk utolsó napja. Szomorú tény. Azért abban bíztam, hogy jó idő lesz, és haza tudunk repülni. Mondjuk az eléggé kiábrándító volt, hogy ugyan csak 19:50-re volt kiírva a járatunk, már 4-kor indult a kisbuszunk a reptér felé.

Utolsó reggelink komótos elköltése után, amikor is lenyúltam még egy pár darab lekvárt és teát, összeszedtük magunkat és a cuccainkat és kicsekkoltunk. Beraktuk a csomagokat a hostel csomagmegőrzőjébe, persze az értékeket vittük magunkkal.

És végre irány a Tower! :) Esett az eső. Gondolom ez lehet a tipikus londoni időjárás... Fotózni is elég nehéz volt így.

Körbejártuk a metrótól a bejáratig, ahol is úgy döntöttünk, hogy drága, meg nincs elég időnk, így csak a boltot néztük meg. Vettünk teát ajándékba és én meg kaptam egy Guardsman Beart. :D Tovább battyogtunk körbe, fotózkodtunk, amennyire lehetett majd felmásztunk a Tower Bridge-re is.

Származási hely: London

Származási hely: London

A nagy sétálgatásban megéheztünk, így bementünk a St Katharine's Dock-ba, hátha találtunk kajáldát. Volt is, de túl puccosak voltak. Ez a felső tízezer (vagy még kevesebb) kikötője Londonban. Puccos, vicces kis hidakkal és drága hajókkal.

Aztán kerestük egy normálisnak mondható kajáldát. Megint pubban ettünk, én valami sausage-et krumplipürével meg káposztával, meglepően finom volt; Krisz meg valami steak-et. Hozzá csapolt cidert ittam. :) Deszerteztünk is igazi angol sajttortát ettem vanília fagyival, bár a végén már nem bírtam megenni, Krisz pedig valami másik angol specialitást rendelt. Szerintem az még finomabb volt. (Állítólag The Minories-nek kívják a helyet, ahol ettünk.)

Ezután már tényleg csak arra volt idő, hogy visszarobogjunk a csomagjainkért. Felpakoltunk és loholtunk a metróhoz, hogy elérjük a kisbuszt. Krisz telefonált is, hogy késünk, de végülis csak 5 percet késtünk. Még vártunk is picit valakire, aztán elindultunk. Jó hosszú volt az út a reptérre, közben be is sötétedett. Nem volt túl kényelmes sem, mivel balra előre kerültem a kisbuszba. 3-an ültünk egy sorban és szerintem annyira nem volt nagy, hogy ez jogos lett volna.

Az autőpályáról letérve egy körforgalom jött és hiába volt kiírva és a sofőrünknek hiába volt GPS-e, sikerült a rossz kijáraton kihajtani. Ez jó 15 perccel megnövelte az utat. Elvileg pont a becsekkolás kezdetére értünk volna oda, de így sikerült késni. Sebaj, van rá 1 óra 20 perc.

Hatalmas az a reptér (legalábbis ahhoz az egyhez képest, amelyiken már voltam). Megkerestük a kapunkat és nagy nehezen átpakoltam a fényképezőmet a hátizsákomba, hogy be tudjunk csekkolni. Jött a fémkereső kapu. Levettem a táskám, a kabátom, majd megkérdezte a nő, hogy van-e valami a zsebembe. Mondom semmi, ok menjek át a kapun. Semmi. Csak órákkal később jutott eszembe, hogy az órám meg az acél karkötőm rajtam maradt, mégsem szólalt meg a kapu.

Végre bejutottunk a váróterembe. Jó sokat kellett még várni, így körbenéztem. Volt itt is maci, meg parfüm meg sok-sok idióta póló és csoki. Várakozás közben még cidereztem egyet. :D

Végre kiírták, hogy melyik kapuhoz kell menni. Jó messze volt, de gyorsan odabaktattunk. Mi lettünk az elsők a nem elsőbbségi beszállók vagy nagy lábteresek közül. :D Mondom végre!!! De már rég sötét volt. :(

Hamar átengedtek, de itt nekünk kellett lelépcsőzni és kigyalogolni a gépig (ezt itthon is szívesen bevállaltam volna, nem volt messze a gép). És ekkor jött a meglepetés, havazik! Amint beszálltunk, már el is állt, szóval kb abban a 10 percben havazhatott, amíg eljutottunk a gép ajtajáig. Ennek mégis az lett a vége, hogy várni kellett, míg megtisztítják a szárnyakat. Nos ez, Anglia időjárására való tekintettel kellemetlen volt, mivel összesen 1, azaz egy darab olyan kocsi volt, amivel ezt el tudták intézni, így jó sokat kellett várni. A kapitány mindezt a légiutaskíséről mutogatása után közölte. Végül majdnem háromnegyed óra késéssel indultunk haza. De még a kifutón is várakozott a gép, mivel akkor indultak el sorba a gépek.

Végül 1 óra késéssel értünk Pestre. A kivilágított város szép volt, de nem sikerült rájönnünk mit is látunk. :D

A tesóim vártak minket, 1 órával előttünk kiértek a reptérre. Jah, mi is örültünk volna, ha gyorsabban hazaérünk. Hamar összeszedtük a motyót és uzsgyi a kocsiba.

Mondanom sem kell, jól aludtunk itthon a saját ágyunkban. :D

London - ötödik nap

Vasárnap reggel kicsit tovább vakaróztunk, mivel csak 10:30-ra volt megbeszélve a találkozó a Dog's Breakfast fórumán megismert csajokkal. Szépen összeszedtük magunkat, megreggeliztünk és felpakoltam a csajoknak hozott Pilóta Kekszeket. Mivel 8 rúd keksz elég nagy adag már, kivételesen a hátizsákomat is vittem magammal.

Szerencsére az a metró ami nekünk kellett, azon a szakaszon ment. Northenr Line irány Camdem Town. Szerencsésen meg is érkeztünk és idővel meg is találtuk, hogy merre kell tovább sétálnunk. Érdekes hely ez a Camdem Town. Mindenkinek szeretettel ajánlom. :) Hippik, punkok, rokkerek... ameddig a szem ellát, és az ő kiegészítőik. (Bár az IKEA környékén már annyira nem szeretem őket, undorítóak tudnak néha lenni.) Vicces cipők, mókás feliratú pólók és minden, mi szem-szájnak ingere, no meg amit egy jobb lomtalanításkor össze lehet szedni.

Nagy nehezen megtaláltuk a Morrison's-t. Azt hittük a kávézónak külön bejárata van, így mentünk egy fölösleges félkört az épület körül. Aztán vissza a bejárathoz és el a kávézóhoz. Addigra már ott volt 4 hölgyemény. Bemutatkoztam, bemutattam Kriszt is, ők valamiért elfelejtették elmondani, hogy ki kicsoda. Angolok... Azért nagy nehezen rájöttem, hogy ki kicsoda. Nagyjából. Aztán jöttek még páran. Próbáltunk beszélgetni, néha alig értettem őket. Rémes, az angolok nem tudnak angolul. Olyan gáz, amikor kétszer vissza kell kérdezni, hogy mit is mondtak. Kiosztottam a kekszeket, egy csajszi, aki amúgy francia és az épp látogatóba jött anyukájával jött el, meg is kóstolta. Azt mondták, hogy finom. Fotózkodtunk egy sort, majd elindultunk megnézni a piacot.

Származási hely: London Squirrels

A Camdem Town egy kicsit alter negyed. Van ott minden, például egy régi lovardából kialakított piac. Kalapot, ruhát, képeket, füstölőt, kaját, akármit vehetsz.

Származási hely: London Squirrels

Nem sokkal később úgy döntöttünk, hogy itt az ideje enni. Volt argentín marha, japán takoyaki és kínai egyveleg. A kínaiak ott kínálgatták a portékájukat mindenkinek. Kinyúltak a pult mögül és a kezedbe nyomták a kóstolót. Egyet megkóstoltam, nem tudom mi volt, de egész ízletes. :) Végül csak Krisz kajájába ettem bele, mert annyira nem voltam éhes, főleg 2 müzliszelet után. Meg megkóstoltuk a takoyait, annyira nem ízlett. Valami gombóc, amibe belevágnak mindent, volt polipos, zöldséges és húsos. De igazából nem sok ízük volt.

Származási hely: London Squirrels

Megbeszéltük, hogy mi legyen a további program. Ők a Science Museumot akarták megnézni, de én mondtam, hogy még nem láttam a National Galleryt. Azt mondták, mi vagyunk a tiszteletbeli vendégek, szóval menjünk oda.

A metró kisebb fennakadást okozott, mivel szinte mindenkinek vennie kellett jegyet, hisz a többség nem londoni volt. Mikor ez megvolt, lifttel mentünk a metróhoz. Azt hiszem beakadhatott a lemez, mert szegény hangosbemondó folyton csak egy mondatot ismételgetett.

A metrón jókat beszélgettünk, és nevettünk, ahogy Sam felhúzta a térdére a térdvédőjét. Mutogatta a tetoválásait is. (Crazy SG fan.) A jobb csuklóján a Föld szimbóluma, a bal csuklóján pedig a Pegazus galaxis jele van. Állítólag a hátán is van egy tetkó. Jah, van egy Samantha Carteres dögcédulája és egy csillagkapus kulcstartója is.

A metrón Bar folyton azt kérdezgette hol vagyunk. Mint utólag kiderült, metrószűz volt még. És, asszem a mozgólépcső sem volt a kedvence, lehet még azt sem próbálta. :)

A National Gallery előtti téren még fotózkodtunk egy sort. Szerintem egy "normális" kép sem készült rólunk. :)

Származási hely: London Squirrels

A múzeumban sajnos gyorsan elszakadtunk egymástól. Nem ugyanaz volt az érdeklődési körünk. Megnéztünk ezt-azt Krisszel, de az igazat megvallva már nagyon untam a múzeumokat. Meg ezek ráadásul festmények... Volt persze pár, amit azért úgy gondoltam célszerű lenne megnézni. Közben összefutottunk velük, együtt indultunk tovább, de megint szétszakadtunk. Az egyik kép, amit jó lett volna látni Leonardo Sziklás Madonnája volt. Természetesen, mint mindig, ha rólam van szó, épp restauráláson volt, így nem volt kiállítva. Grr!!! Lassan indultunk visszafelé, hogy megkeressük a többieket. Össze is futottunk az egyik csajjal, aki lekísért az aulába. Persze senki más nem volt ott, így várunk, hogy visszatérjenek. Ahogy lassan szállingóztak vissza az emberek, valaki elindult a még meg nem érkezettek felkutatására. Persze közbe megérkezett az, akinek a nyomába elindult. Szóval vicces volt. :)

Végülis összegyűlt mindenki, már aki még nem indult haza, mivel ketten már elindultak, hisz el kellett érniük a vonatot. A többieknek is sietniük kellett, így a múzeumból kijőve el is váltunk.

Mi még bementünk a National Portrait Gallery-be. Itt is képek voltak, így csak a Viktória korabeli képeket néztük meg, és azokat is elég gyorsan. Meg azt az egy képet, ami ezek közül benne van a szakdolgozatomban.

Mivel nagyon közel volt a szállás az Angel metrómegállóhoz, elmentünk odáig és megnéztük a klassz kis metró logókat. :D Készült pár kép is előtte. :) Aztán megnéztük a megálló környékét, de nem találtunk semmi érdekeset (főleg nyitva), így visszaindultunk a Clinkbe.

Visszatérve a szállásra rögtön nekiálltunk kaját gyártani. Két zacskó Maggi bolognai tésztát csináltunk. Míg arra vártam, hogy készen legyen, azt néztem kik mit csinálnak. Volt aki egész komoly főzöcskézésbe kezdett. Olyan éhesek voltunk, hogy mindkettő el is fogyott. :) Krisz vett a vacsora mellé még még egy kis sört.

Utána megint hamar sikerült elaludni.