Róma - hatodik nap

Hétfő reggel igyekeztünk korábban elkészülni, mivel még sok látnivaló volt hátra, de az időnk vészesen fogyott.

Irány a Capitolium-domb és a környező látnivalók.

Busszal mentünk a Piazza Veneziaig, ahol a remek római közlekedést szerencséren túlélve átjutottunk a Nemzet Oltáráig, avagy II. Viktor Emánuel emlékművéig alias Monumento nazionale a Vittorio Emanuele II. Nagy és olyan római birodalmi jellegű, de inkább emlékeztet a Brandenburgi kapura, mint bármire, ami római (főleg úgy, hogy mindez ugye Rómában van). Ez az Olaszországot 1861-ben egyesítő piemoni herceg emlékműve, de itt van az ismeretlen katona sírja és egy múzeum is. Tényleg hatalmas, a város bármelyik magasabban elhelyezkedő pontjáról ki lehet szúrni, akkora. És fehér márványból van, ami még jobban kiemeli a barna-terrakotta környezetéből.

Szerintem ezzel az építménnyel is úgy lehettek az olaszok, mint egykor a franciák az Eiffel-toronnyal. Bár az utóbbiak azóta nemcsak hogy megbarátkoztak vele, de gyakorlatilag a város jelképe lett.

Az emlékmű mellett találtak egy ókori római házat, amit teljesen betemettek az évszázadok. Templom is volt benne, úgy a harmadik emelet táján, mivel akkor már nagyjából ott volt a talajszint. Ostia Antican kívül ez a legjobban megmaradt római kori lakóház az országban.

Származási hely: Róma

Mögötte a Capitolium-dombon egy ferences templom és két rettenetes lépcső van. Az egyik a templomhoz, a másik a Capitolium múzeumokhoz és a városházához visz. Az utóbbit, a cordonata capitolinat, Michelangelo tervezte, a cordonata egy rémes se nem lépcső, se nem emelkedő "lépcső", ilyet többfelé is találni a városba. Kényelmetlen felfelé, lefele meg egyszerűen nyaktörő, nagyon nem szerettem.

A múzeumok zárva voltak, bár az igazat megvallva nem is nagyon akartam már bemenni.

Megkerültük Marcus Aurelius lovasszobrát. Ő csak azért úszta meg a középkori pusztításokat, mert egykor azt hitték róla, hogy Nagy Konstantin szobra, őt pedig révén az első megkeresztelkedett császár volt, tisztelték.

Megcsodáltuk a dombról elénk táruló Forum Romanumot. Bejárható méretű, de gyakorlatilag itt is csak egy-két kődarab emlékeztet az egykori hatalmas templomokra. A Forum mellett vannak a császárok fórumai is. Traianusé a legnagyobb, de a legmókásabb Traianus piaca volt, ami modern elnevezéssel élve egy igazi pláza volt. Az ötödik emeletre bevezették a folyóvizet és ott árulták a halakat. Ma is sok áll belőle, ez most éppen múzeum.

Ezután, révén a Capitolium-dombról nem lehet bemenni a Forum Romanumra, elindultunk megkeresni a bejáratot. Fejenkénti 12 eurós belépőért (NB ebbe benne van a Palatinus-domb és a Colosseum is) meg is nézhettük közelebbről a köveket, amiket fentről is láthattunk. Kövek... Semmi kép arról, hogy hogy is nézhettek ki egykor.

A Vesta templomnak egy pici darabját rekonstruálták, ebből azért látszik, hogy a templomnak kör alakú volt az alaprajza.

Ami viszont nagyon látványos volt, az a Forum Romanum egyik végében álló Maxentius és Konstantin bazilikája volt. Ilyen megalomán épületet csak évszázadokkal később építettek újra ezen a vidéken. Nyaranta állítólag koncerteznek a megmaradt boltívek alatt.

A Titus diadalíve után felmásztunk a Palatinus-dombra. Az ókorban ez volt a helyi Rózsadomb bár a mindenkori uralkodói elit is itt tanyázott.

A középkorban egy bíborosé volt ez a vidék, és nagy növénybarát lévén egy igazi botanikus kertet épített a dombra. A Farnese kertek közel 700 fajt mutattak be Európa első magán botanikus kertjében.

Augusztus és a felesége Lívia villáiból egész sokminden megmaradt. Nekem kicsit hideg és sötét volt bent. :D Néronak azonban már szűkös volt a hely, így ő a szemben lévő dombra építtette a Domus Aureát. Ezt speciel már nem néztük meg.

A sok kődarab még állítólag több házat alkotott egykor. Az egyik ilyen a Domus Flavia volt. Jókora belső udvarral büszkélkedhetett a tulaj. A másik, talán még nagyobb építmény a Domus Augustana Domitianus császár lakrésze volt. (A wiki link rossz!) Állítólag a Stadion valójában ennek volt a belső udvara. Puff!

Származási hely: Róma

Megnéztük a kis múzeumot is, ami a domb multját mutatja be a vaskortól.

A sok mászkálásba nagyon elfáradtunk, nagy nehezen megtaláláltuk a Cryptoporticust, ami egy föld alatti folyosó volt a császároknak a dombban. Innen megtaláltuk a Vigna Barberinit, ez anno egy szőlőskert volt, ma egy terasz, ahonnan egész szép rálátás nyílik a Colosseumra és Konstantin diadalívére.

Származási hely: Róma

Elücsörögtünk egy kicsit a kertben, majd döbbenten konstatáltuk, hogy mindjárt zár a komplexum, így sietnünk kéne kifelé. Már éppen bezárták a kaput, de azért még kiengedtek minket. Már nem volt idő megnézni a Colosseumot belülről, de szerencsére a jegy kétnapos volt.

Kiérve vadásztunk egy buszt a Piazza Barberinire, hogy végre tényleg bejuthassunk a Hard Rock Caféba. Amerikai kajálda, Fridey's-es árakkal és kajákkal, de a világ legkeresettebb souvenir pólójával. Red, White & Blue Burger-t választottam, kéksajtos hamburger, igazából annyira intenzív benne a sajt, hogy nekem nem jött be így, ebben az összeállításban. Nem volt rossz, de annyira perverz, hogy nem lett a kedvencem. Sebaj, legközelebb mást választok. :D

Evés után újra benéztünk az ajándékboltjába, ahol továbbra is kicsit drágának tartottam a pólót. A női pólók annyira nem tetszettek, a pasik meg nagyon pasisak voltak. Végül egy sapka mellett döntöttem, Krisz pedig vett egy klassz spéci római mintás pólót.

Gondoltuk még nincs olyan rettenetesen késő, így megnézzük a helyi deSpart, hogy miket lehet venni ajándékba. Be is tértünk a Termini melletti boltba, ahol végül vettünk egy csomó sört, bort és némi édességet.

Visszasétáltunk lassan a szállodába és nagy punny következett.

Róma - ötödik nap

Megint csak a szokásos reggeli szöszmösz után, ami kicsit hosszabbra sikerült mint máskor, dehát épp vasárnap volt, elindultunk Ostia Antica felé.

Ide metróval lehet kijutni, igaz nem a városival, mert át kell szállni, de metro van ráírva.

Ostia Anticaról nem sok mindent lehet írni. Sok kő, vagy inkább kődarab, nagyon kényelmetlen nagyjából 2000 éves kövezett utak és rengeteg római rom.

Van persze benne érdekesebbnek is mondható épület maradék, de az olaszok a pénzt nem a karbantartásra vagy a bemutatásra költik, hanem talán a fűnyírásra. Alig volt tábla kitéve, hogy mit látunk, azok közül is sokon már semmi nem látszott a rozsda miatt. És ami kint is volt és még olvasható is volt, az sem mindig volt elég informatív. Nagyra értékeltem volna, ha egy-egy nevezetesebb épületről van egy "kb így nézett ki 2000 éve" kép, csak hogy el tudjam képzelni, mert a legtöbb faldarabról azt sem tudtam eldönteni, hogy ez most az épület belseje vagy a külső fala.

A színház egész élvezhető, a Ceres templom pedig a maga pusztulásában is igen látványos.

Származási hely: Róma

Az egész város egy kikötői raktártelep volt, így sok épület raktárként szolgát, aminek ékes bizonyítékai a hombárok.

Származási hely: Róma

Viszonylag nagy területen fekszik és, ha az ember minden kiemelt épületmaradványt meg akar nézni, akkor bizony jó pár órát, ha nem egy egész napot ott fog tölteni.

Sok mozaik maradt meg elfogadható állapotban, vannak köztük némi mulatságra is okot adók.

Származási hely: Róma

Alaposan elfáradtunk és, mivel ez pont egy olyan hely, ahol nincs semmilyen mozgó etető, nagyon éhesen mentünk vissza a felszíni metróhoz. A terv az volt, hogy kimegyünk a tengerpartra és ott keresünk valami ennivalót. Mikor kiértünk éppen a vacsora előtti zárvatartás volt érvényben, így sehova sem jutottunk be. A tengert sem nagyon lehetett látni, mert az egy szem móló, amire ki lehet menni épp le volt zárva építkezés miatt. Amúgy jó büdös volt a Tirrén-tenger. Már majdnem kiesett a szemem az éhségtől, így az éppen aktuális kirakodóvásáron megkóstoltam a kitett sajtokat. Hú, emlékezetes élmény marad, szerinem a pálpusztai unokatesója lehetett az a félkemény sajt, amit megpróbáltam. Szóval itt fel is adtam a dolgot.

Visszabotorkáltunk a metróig, amivel bejöttünk a városba és kerestünk a Termini közelében egy éttermet.

Szerencsénkre találtunk egy pénztárcabarátabb helyet, ahol nem kellett negyvenöt percet várni egy-egy fogásra. Itt is boroztunk és pizzáztunk. Kellemesen csalódtunk ebben a családi kifőzdében. Ezt a helyet bátran ajánlom mindenkinek, az árak egész normálisak, a kaja ehető - főleg a pizza - és a kiszolgálás sem barátságtalan. Ő a Ristorante Cucinromana de Dino volt a Via dei Mille-n, legalábbis a gugli sztrítvjú szerint. :)

Róma - negyedik nap

A reggel megint a szokásos módon indult.

Mivel csak 13 órára szólt a jegyünk a Galleria Borghese-be, ezért úgy terveztük, hogy megnézzük az előző nap sajnos kimaradt dolgokat.

Szóval irány a zsebtolvajbarát 40-es busz. Lefotóztuk az előző nap sötétben látott Bernini féle elefántot és bevettük a Pantheont.

Egy szép nagy kör alaprajzú templom, amit még Hadriánusz építtetett a Vesta szüzeknek, hogy őrizzék a tüzet. A kupola 43,3 méter átmérőjű és a közepén egy 8,3 méter átmérőjű oculus van (wiki lenni buta). Itt van Rafaello Sanzio, II. Viktor Emánuel, és I. Umbertó sírja is.

Származási hely: Róma

El ne felejtsem mondani, hogy a templom előtt egy obeliszk meredezik egy szökőkútból.

További templomokat útba ejtve - szigorúan csak kívülről - elindultunk meglesni Augusztusz mauzóleumát. Ezt olyannyira széthordta az utókor, hogy az egész le van zárva, csak a kerítésen kívülről láthatunk egy kisebb téglás dombocskának tűnő valamit. Szóval ez felejtős.

A rómaiak - minden korban - az újrahasznosítás nagymesterei voltak. A régebbi paloták, templomok vagy akár sírok díszítő- és építőanyagait széthordták a saját épületeik, templomaik vagy akár a Szent Péter Székesegyház baldachinjának megalkotásához.

Kicsit be volt borulva, így szedtük a lábunkat a Piazza del Popolora, hogy még az esetleges eső és a szieszta előtt bejussunk a Santa Maria del Popolo templomba.

Ez is egy Angyalok és démonok emlékhely. Nincs annyira felállványozva, mint a filmben, de természetesen a híres Rafaello Chigi kápolnájának falfestményei és az ott lévő Bernini szobrok nagyja le volt takarva. Mindezek mellett még van itt számos látnivaló a reneszánsz és a barokk legnagyobb művészeitől (Caravaggio Szent Péter kereszre feszítése és Szent Pál megtérése valamint Pinturicchio Imádat című képei, Sansovino által készített sírok, a francia Marcillat festett üvegablakai, amit amúgy nem igazán lehet megnézni, Bramante szentélye, stb.).

Mindezek - mármint a láthatóak - megtekintése után igyekeztünk időben odaérni a Galleria Borghese-be. A parkon át buszoztunk egyet, majd még sétáltunk, de szerencsére időbe odaértünk. Amúgy a parkban van egy egész érdekes Goethe szobor is.

Sajnos ide nem lehet bevinni semmit. Az összes cuccunkat, beleértve a fényképezőket, le kellett adni a ruhatárban. A galéria tényleg egy aprócska gyöngyszem. Bernini igazi remekművei vannak itt Rafaello, Caravaggio és még ki tudja kiknek a társaságában.

A képeket manapság nem nagy dolog múzeumban nézni, hiszen a neten szinte mind elérhető ugyanabban a formátumban (2D), de a szobrok! Apollón és Daphné azt hiszem örökre a szivembe lopta magát. Elfogadnám a fürdőszobámba törülközőtartónak. Tényleg lélegzetelállító alkotás. Akárki akármit mond, ezt tényleg meg kell nézni, ha Rómában járunk. Sajnos szinte biztos, hogy előre kell jegyet venni (8,50 euro). Elvileg lehet neten is foglalni, de az előttünk jegyet vevő pártól hallottuk, hogy bizony az nem működik. Ami szintén nagy kár, hogy max 2 órát lehetünk bent. Viszont nem olyan nagy hely, hogy több kéne. Csak a képtárra max 30 percet adnak, viszont nem láttam, hogy ellenőriznék, szóval szerintem lehet kicsit tovább nézelődni.

A galéria után ismét a nyakunkba vettük a várost. A következő megálló a Santa Maria della Vittoria templom volt. Megint csak Bernini, és megint csak az Angyalok és démonok. Ebben a templomban van a Szent Teréz eksztázisa című szobor, amiben a gyujtogatás is volt. Az egyik legpuccosabb barokk templom az egész városban, Bernininek és a tanítványainak köszönhetően.

Tovább metróztunk (csak hogy ezt is kipipálhassam) egy másik híres szobor felé, de épp egy felvonulásba sikerült belefutnunk. Most voltak a helyi választások. A tömeget kikerülve felmásztunk sok-sok lépcsőn a San Pietro in Vincoli templomhoz, ami arról híres, hogy itt áll Michelangelo II. Gyula pápa sírjára tervezett Mózes szobra. Ám egy vallásos ember számára mindez semmi, hisz ebben a templomban őrzik Szent Péter láncait is, amúgy a templom neve is ezt jelenti.

Itt is vannak természetesen sírok.

Származási hely: Róma

Mellesleg itt találkoztunk egy magyar turistacsoporttal, akik hozták a szokásos formát. Úgy özönlöttek be az ajtón, hogy nem tudtunk kimenni és a templom előtti árussal hangosan alkudoztak egy Roma feliratos táskára.

Egy kis ücsörgés után lesétáltunk a Colosseumhoz, ahol épp egy futóversenyhez készültek elő rengeteg korláttal. Távolról megcsodáltuk a Forum Romanum romjait majd elindultunk kajavadászatra.

Ez az este nem sikerült valami túl fényesen kaja tekintetében. Az első fogásra (nálunk talán előétel lenne a kis adag tészta) potom háromnegyed órát vártunk. Ennyi idő alatt a fejembe is szállt a vino della casa, mivel addigra már vagy 8 órája nem ettem semmit kivéve talán egy műzliszeletet. Mivel baromi éhesek voltunk, rendeltünk második fogást is. Nem kellett volna, mégegyszer legalább háromnegyed órát váratott a pasi. Amikor rendeltünk háromszor jött ki öt perc alatt, harmadszorra már azt kérdezte, hogy akarunk-e még ma enni. Amikor már több mint fél órája vártunk meg találtam kérdezni, hogy ugyan már ő érdeklődött, hogy akarunk-e enni, de még mindig sehol sincs a kaja. Erre felháborodva közölte, hogy náluk semmi sincs kész, mindent akkor csinálnak meg. Olyan két és fél órát voltunk bent, majd a számlához a jó magyar (???) szokás szerint a dátumot is hozzáadta. Majdnem annyit fizettünk, mint előző este, pedig ott kiszolgáltak időben és jobb is volt a kaja. És mégcsak meg sem nézhettük a számlát, mondjuk Krisz is hajtott, meg hogy borravaló. Hát, én max kettőt a szeme alá adtam volna szívem szerint, nem borravalót.

Szóval hölgyeim és uraim, senki NE menjen a Ristorante 4 Stagioniba a Piazza dell'Indipendenza környékén. Don't go there!

Megtanultuk, oda nem is mentünk vissza többet. Innen szálloda és alvás jött.

Róma - harmadik nap

A szokásos reggeli után meg némi pakolászás, vakaródzás után elindultunk a Villa Borghese felé, hogy vegyünk jegyet a Galleria Borghese-be. Sajnos aznapra már az összes jegy elfogyott, de mivel a könyv is és a recepciós is ajánlotta, vettünk jegyet másnap délutánra.

Révén, hogy ezzel borult a programunk, gondoltuk körbesétáljuk a parkot. Ez azért nem kis feladat, révén hatalmas és főleg dimbes-dombos. Szóval jó sokat sétáltunk, nézegettük a narancs- és citromfákat gyümölcsökkel megtömve meg a még kopasz platánokat. Meg kell hagyni érdekes látvány ez így együtt. :)

A kertet létrehozó Borghese nagy művészetrajongó volt, a park gyönyörű, szerintem, ha Rómában jársz, ezt meg kell nézned. A múzeum és a kert is egy kis gyöngyszem. A parkban van Bernini szökőkút

Származási hely: Róma

és több kisebb épület, amik nagyrészt ma múzeumként szolgálnak. A Museo Pietro Canonica kertje rettenetesen tetszett. Egy kis titkos paradicsom az amúgy is meseszép parkban.

Sikerült természetesen lejárni a lábunkat a dombokon.

Dolgunk végezetlenül elbandukoltunk a Piazza del Popolo felé, ahol a kéretlen virágárusok rögtön meg is találtak minket. Mint a piaci legyek...

Gondoltuk megnézzük a Santa Maria del Popolo templomot. Szieszta miatt zárva volt, így kénytelenek voltunk tovább menni nézelődni.

Visszamentünk a Villa Borghese-be és a szélén továbbsétáltunk a Villa Medici mellett a Spanyol lépcső felé. A lépcső is dugig van turistákkal, alig lehetett lejönni. A tetejénél egy templom áll egy obeliszkkel, az aljában pedig egy újabb Bernini szökőkút található, persze alig látszik az emberektől, és ez a kút talán nem is olyan látványos, bár nekem tetszett.

Innen kisebb kanyarokkal végül visszamentünk a szállodába pihenni.

Pár óra ejtőzés után buszra szálltunk és elmentünk a Piazza della Chiese Nuovara, ahonnan besétáltunk a Piazza Navonara. Ez is látványosság - főleg az Angyalok és démonok óta - mivel itt áll az a Bernini szökőkút, amibe bele akarták folytani a negyedik preferitot, a Négy folyó kútja. Útban odafelé még Krisz megkóstolta a helyi fagyikat és kávéztunk is egyet.

Amúgy a téren három szökőkút is van, és gondolom már mondanom sem kell, hogy pont a Négy folyó kútja restaurálás alatt áll, így körbe van rakva állványokkal. Vannak ugyan kukucskáló ablakok a paravánon, de sajnos egyben nem lehet megnézni a szökőkutat az obeliszkkel a tetején. Kicsit sajnálom, mert amúgy tényleg nagyon szép és érdekes is.

Megnéztük az ottani árusok portékáit, ott inkább a művészek árulják a képeiket illetve tartanak rögtönzött előadásokat. Szerintem ez sokkal elviselhetőbb, mint a legtöbb olasz "kéregető".

Innen benéztünk a San Luigi dei Francesibe. Ez a franciák nemzeti temploma, amiben a turisták főleg Caravaggio három Szent Mátét ábrázoló festményét keresik fel. Meglehetősen naturalista képek, bár itt látszik csak, hogy hogy tud egy igazi művész embert ábrázolni. Sajnos a tömeg és főleg a képek sötét árnyalata miatt nem igazán élvezhetőek a művek, de aki teheti, szerintem legalább egy Caravaggiot nézzen meg.

A következő megálló a Pantheon volt, ahol éppen misét tartottak, így oda nem jutottunk be. Sebaj, nem sokkal mögötte van egy kisebb templom, ami előtt - ki nem fogjátok találni - egy obeliszk van Bernini elefántjának a hátán. A Santa Maria sopra Minerva Róma egyetlen gótikus temploma, itt van Sienai Szent Katalin sírja, ő volt az a szent, aki elérte, hogy a pápák visszamehessenek Rómába az avignoni fogságból. Emellett itt van Michelangelo Feltámadott Krisztus szobra is, ami annyira naturalista volt, hogy a templom elöljárói egy bronz leplet tetettek Krisztus ágyékára.

Azután a Trevi kút felé vettük az irányt. Annyi embert egy helyen, mintha ingyen osztogatnák a nyertes lottószelvényeket. Oda se tudtunk menni rendesen. A kút úgy lett megépítve, hogy egy ház hátsó falához illeszkedjék, így olyan, mintha a ház is a kút része lenne. Szép, meg tényleg romantikus. Szóval nem egészen nekem való.

Eztán már csak enni szerettünk volna valamit. Találtunk is egy közepesen drága helyet - nézőpont kérdése, ott közepesen, itt meglehetősen drága hely volt -, ahol egész jók voltak a kaják. Néztünk egy kis helyi Legyen ön is milliomost. Az egyik kérdésre tudtam a választ, anélkül, hogy tudnék olaszul. Ittunk egy kis vino della casat, aminek az lett az eredménye, hogy visszaértünk a szállodába és bedőltem az ágyba aludni.

Róma – második nap

Hajnalok hajnalán csörgött az ébresztő, hogy ideje készülődnünk. Reggeli vakaródzás után irány a büféreggeli. Nem túl változatos, de nem rossz kaja volt minden reggel. Cserébe legalább többféle kávéból lehetett választani.

Evés után összekészülődtünk és irány a Szent Péter tér. A 40-es busszal közelítettük meg a teret, igazából szerintem nincs is olyan messze, de nem szeretnék mindig annyit sétálni. Az utcán felfelé a térre rengeteg árus és idegenvezető kínálja a portékáit. Ki képeslapot és szobrocskákat, ki pedig szolgáltatást, hogy bevisz sorban állás nélkül. Egyikből sem kértünk, így aztán beálltunk a sor végére.

Származási hely: Róma

Fémdetektoros kapukon kell átmenni, miközben megröntgenezik a táskáinkat. Igazból csak erre kellett várni és szerintem nem is volt olyan nagy a sor, bár tény, hogy iszonyatosan sokan voltak. (Állítólag még nincs szezon és akkor is a hétvége a legrosszabb, ehhez képest már csütörtökön annyian voltak, mint nálunk a hajléktalan ingyen kajaosztáson.) Azért bejutottunk. Iszonyatosan nagy a templom, és annyi kis kápolnája van, hogy a kereszthajóban teljesen megkavarodtam, hogy hol is vagyunk pontosan. Jó, azért eltévedni nem lehet, bár talán a katakombákban igen, de oda nem mentünk le.

Megnéztük a kincstárat is, de sajnos egy elég nagy részébe nem lehetett bemenni, amit kicsit rossz néven vettem. Amúgy igazából nem egy nagy vaszisztdasz. Van egy rakat ereklye, állítólag egy darab Krisztus keresztjéből, meg sok-sok csontdarab meg serlegek, de szerintem kb ilyesmik vannak Esztergomban is, talán a kereszt meg a nagyon fontos szentek kivételével, de a csont úgyis mindegy, a körítés a lényeg.

Összességében nagyjából három és fél órát voltunk csak a Szent Péter székesegyházban. Nagyon elfáradtunk, kicsit éhesek is voltunk, de nekem a talpam akart leginkább meggyilkolni. Még ősszel vettem egy utcai sportcipőt és abban voltam, most először, de úgy fest nem éppen városnézésre találták ki. NB, városnézéshez inkább bakancsot vegyünk.

Kerestünk valami kisebb beülős helyet, hogy együnk valamit. Pizza volt, és lehúzás. Ez jellemző amúgy az olaszokra mindenhol.

Ebéd után irány a Vatikáni Múzeumok. Zárásig ott császkáltunk. Megnéztük a leghíresebb szobrokat.

Származási hely: Róma

Hatalmas, nagyon fárasztó és irtó csicsás, főleg a Sixtus kápolna. Komolyan, zavarba ejtően túldíszített. Jellemzően Leonardo megint restaurálás alatt (úgy látszik ez az én formám), Caravaggio meg kölcsön, szerintem Pesten. De annyi mindent, mint ami ott van. Istenigazából szerintem aki egész életében ott dolgozik, sem lát mindent.

Innen visszamentünk a szállodába kicsit szusszanni.

Ezután gondoltuk megnézzük a római Hard Rock Cafét. Ez a Barberini tértől egy kis sétával érhető el. A téren áll Bernini Triton kútja, melyet a Barberini pápa rendelt meg, így van rajta pár méhecske is.

Származási hely: Róma

A Hard Rock Café persze pont akkor volt lezárva egy rendezvény miatt, szóval csak a boltot néztük meg. Kicsit szörnyülködtem a pólók árán.

Viszont már nagyon éhesek voltunk, így visszamentünk a térre, ahol találtunk egy kis bárt. Pepy's Bar egy egész kellemes kis hely. Tömve is volt, de megérte várni. A kaja finom és igencsak bőséges volt, és az ára is teljesen rendben volt. Én egy salátát ettem, ami egész sok volt, Krisz valami tésztát, amivel 5 percet késtek és ezért a késésért cserébe kapott egy kis sonkás előételt. Dícséretes. :)

Innen már csak egy gyors buszozás a szállodába és alvás.

Róma – első nap

Az egész azzal kezdődött, hogy nagyon korán keltünk. 4-re állítottam be a telefonomat, de 4 előtt pár perccel már a telót néztem, szóval sikerült időben felkelni. Szokásos reggeli készülődés megspékelve egy kis „mit vigyek még?”-gel. Szó se róla, van amit nem hoztam és nem ártott volna, de persze ez már csak Rómában derült ki.

Telefonos ébresztés Krisznek, hogy nehogy elaludjon.

Tesó ébresztés, hogy elvigyenek kocsival. Mikor már összeállt a kép, de még volt pár percünk, még gyorsan megnéztem a leveleimet (semmi), és e-parasztkodtam még egyet. :D

Kocsiba kimenetel is harmadszorra sikeredett. Miután becsuktuk az ajtót, mindig rájöttünk, hogy kéne még valami. Először a kocsikulcsért néztünk vissza. Aztán meg eszembe jutott, hogy az ajakír a hűtőben maradt.

Kiértünk végre a kocsihoz, összeszedtük Kriszt és mivel Gyula vezetett már jóval 6 előtt kint is voltunk a reptéren, pedig a 2Ara kellett menni.

Becsekkolásnál kaptunk pár hasznos tippet, pölö hogy a Vatikánban a Sixtus kápolnát hagyjuk a végére, mert onnan már csak kifelé vezet az út.

Repül a, repül a… :D Ez nagyon élveztem. Végre ablak mellett ülhettem úgy, hogy lehetett is látni valamit. Igaz csak fel- és leszállásnál volt fotózni való, akkor meg ugye nem lehet. Közben egész szép felhők voltak, illetve amikor már nem, de még nem szálltunk lefelé, akkor meg a reggeli jött. Mini briós kávé és narancslé.

Alig volt több, mint egy óra az út (kb másfél) repülővel (mostmár kb légvonalban mennek, nincsenek légifolyosók). A reptéren a csomagokra kellett kicsit várni, de az elsők között jöttek a mieink, bár vadászni kellett a sok fekete kuffer között.

Irány a vonat, rögtön sikerült is megvenni a jegyet fejenként 1-1 Euróval többért. Grr! Gonoc viszonteladók. Ne vegyetek jegyet a narancssárga 356-ös akárminél.

Persze a vonat az orrunk előtt ment el, de 30 percenként jár. Na a majdnem dugig vonaton már ásítoztam. Út közben meg utazási infókkal láttunk el egy srácot. Vicces, hogy az egyik turista a másiktól kérdez.

Rómában a Terminire értünk, igaz annak lehetőleg a túlsó végére, szóval átverekedve magunkat a sok rómain (Rómában tégy úgy, mint a rómaiak), kijutottunk és hamar meglett a jó irány a szállodába. Persze 11 körül még nem lehet becsekkolni, így csak a nagy táskáinkat tettük le, meg átcseréltük a kabátokat, mert nagyon meleg volt. Legalábbis Budapesthez és a tolldzsekihez képest.

Irány a környék, meg némi kajavadászat, mert ekkor már kezdtem éhezni.

Másfél sarokra a szállodától van a Római Nemzeti Múzeum épületegyüttese, amit csak kívülről jártunk körbe. De ennek a tömbnek a túlsó végében van a Santa Maria degli Angeli templom. Ide rögtön be is mentünk, miután közöltük, hogy most nem írunk alá semmilyen drogellenes kampányt.
Szép templom. Eredetileg az egész tömb egy fürdő volt, annak egy részét alakíttatta át a pápa Michelangeloval templommá.

Amúgy a múzeum kertjében találtam narancsfákat naranccsal. :D

Visszafelé már invitáltak minket a helyi hopp on, hopp off buszokra.

Eztán kerestünk valamit, ahol lehet enni. Közben a csodás illatú római hajléktalanokat kerülgettük. „Otthon, édes otthon.” Ilyen tekintetben – meg sok másban is – nagyban hasonlít Róma Budapestre.

Pontosan a szállodánkkal szemben (aminek addig csak a csomagmegőrzőjét láttuk) van egy egész jó kis étterem. Oda betértünk egy menüre.

Nem volt rossz a kaja, de az itthoni zsebekhez mérten kb duplája. Mint később kiderült ez mindenhol így van.

Ebéd után megpróbáltunk becsekkolni a hotelbe, ahol közölték, hogy áramszünet van, így ez most nem fog összejönni. Nem tudtunk mást tenni, minthogy elindultunk várost nézni.

Elsétáltunk a Santa Maria Maggiore templomig. Iszonyat puccos, van benne minden, ami egy hívőnek vagy egy turistának kellhet. Itt van például Bernini sírja, bár ezt nem egyszerű kiszúrni.

Innen továbbhaladva találtunk még egy rakat kisebb templomot, de azért nem mentünk be mindbe, az kicsit sok lett volna. Találtunk viszont egy csodás parkot, amit csak az addigra már zárva lévő Museo d’Arte Orientale keresztül tudtunk megcsodálni, Nekem rettenetesen tetszett, hogy minden zöld és illatoznak a virágok. Egy kellemes csendes kis zug volt, amit sajnos úgy fest egyesek kisajátítottak. Gondoltuk körbejárjuk, elég nagy park, hátha azért máshol be tudunk menni. Ez nem igazán akart összejönni, bár végül Esquilino másik oldalán be tudtunk menni. Voltak érő narancsfák meg pálmák papagájokkal meg perszer romok. A park túlsó felében pedig már a Colosseum északi oldalát is megcsodálhattuk. Hatalmas tényleg.

Származási hely: Róma

Ide nem akartunk bemenni, mondván, hogy majd máskor. Elindultunk a Via di San Giovanni in Lateranon, ahol rábukkantunk a San Clemente templomra, ami a katakombáiról híres. Na azt speciel kihagytuk, mert már kicsit fáradtunk, de a felső része is meseszép.

Tovább sétálva elértünk a San Giovanni in Laterano térre az azonos nevű templomhoz. Mondanom sem kell, ez is puccos. Ez volt sokáig a pápai templom, és a beiktatásokat is itt végezték. Az egyik melléképülete a világ első keresztelőkápolnája. Ugyanezen a téren van a Scala Santa, amely arról híres, hogy idehozatták azt a lépcsőt, ami egykor Poncius Pilátus házában volt, Jézus is ezen ment fel kihallgatásra. A hívek csak térdelve mehetnek fel rajta… khmm…

Innen már a szálloda felé vettük az irányt a metró vonalát követve. Átmentünk a Piazza Vittorio Emanuele II-en is, itt is vannak romok. (Hol nem?) Lassan megérkeztünk, és végre be is tudtunk csekkolni. Rögtön kaptunk is egy kis térképet némi útbaigazítással és lehetőségekkel, hogy mit, merre, hogyan.
A szoba kényelmes, bár az ágy és a zuhany lehetne nagyobb. De tiszta és nem túl drága. Szóval ezt bátran merem ajánlani.

Kipakolás és kis pihenés meg fejtörés után kitaláltuk, hogy elmegyünk a Terminire jegyet venni és utána megyünk valahova enni, de csak keveset. Mondjuk az egész napos mászkálás és a nap megtette kellő hatását, no meg az is, hogy nem voltam jól mikor elutaztunk, így estére már meglehetősen szarul voltam.

Termini nem csak egy pályaudvar, de egy bevásárlóközpont is. Nézelődtünk és vettünk jegyet. Aztán irány az a környék, amit a portás ajánlott, hogy itt van éjszakai élet. Szent Patrik napján ünnepelték mindenhol Guinness-szel és ajándék kalappal. Na egy-egy ilyet be is szereztünk.

Jó későn indultunk vissza a szállásra, gyakorlatilag már csak zuhanyozni és beesni az ágyban volt erőm.

Alapítvány

Hú, tegnap olyan isteni szikrám volt!!! Ezt muszáj leírnom. :D

Alapítványt fogok létrehozni. A neve pedig: (dobpergés)

Celeb Étkeztetési Alapítány

Minden adományt szívesen fogadok, hogy szegény, szerencsétlen celebjeinket jól tudjam lakatni egy-egy tányér krumplistésztával vagy főzelékkel.

Természetesen én lennék egyszemélyben a kurátor, titkárnéni, igazgató, miegymás. Szóval minden műnködési költségre fordítható pénz nekem fog jönni. Arról nem is beszélve, hogy a saját lakásomat fogom kiadni irodának.

És, ha ez még nem lenne elég, bemutatom majd a Fikuszban és a Passzívban is, ami által természetesen már én is celeb lennék, ergo a saját kajámat is én támogatnám. De az nem krumplifőzelék lesz, hanem mondjuk Gundel, minden nap. :D

Már azt is kigondoltam, hogy az első támogatottam szegény Paudits lesz. (Speciel neki tényleg kéne egy kis segítség.)

Aztán megkérném Norbit, hogy állítson össze ápdét (!!!) étrendet is. Ennek a költségeit persze csak a krumplistészta erejéig fogja állni az alapítvány, a fennmaradó részt már a celebeknek kell kipótolni.

Magyarország 2010