Megpróbáltunk korán kelni, de nem igazán sikerült. Némi vakaródzás és egy nagy határ kaja után összepakoltunk és kicsekkoltunk. Letettük a csomagokat a megőrzőbe. Még csak az hiányzott, hogy cipeljük körbe a városon.
Irány a Demmer teaház. Ez volt az első, ami megépült. Mondhatni az eredeti. Szép nagy és nem kifejezetten olcsó. Végignézegettük, válogattunk egy sort. Aztán sikerült is venni pár dobozzal ajándékba. Még mindig szeretem a teákat, de még mindig rengeteg van.
Ezután megnéztük a Hundertwasser dokkot, nagyon vicces volt az a pár oszlop. Aztán a Hundertwasser házat is meglestük, meg a Hundertwasser Village-et. Ott sikerült Krisznek venni mégegy doboz teát, nehogy elfogyjon az elkövetkező évezredben. :D Klassz kis hely. Nincs egy egyenes vonal sem benne. Nagyon szeretem Hundertwasser stílusát. Meg azokat a csempemozaikokat, amik Gaudinál is jelen voltak. Színes, egyedi, nem unalmas. :)
Visszabattyogtunk a vásárba, ahol sikerült venni mégtöbb nyalókát, még egy csokor rózsát és olyan cukorban pirított mandulát. Azzal tömtük a fejünket végig. Finom volt, bár egy kicsit tömény.
Végül visszamentünk a csomagokért és azokkal megrakodva elmentünk a Mariahilferstrasse-ra. Nem egyszerű ennyi vacakkal navigálni a karácsonyi bevásárlók tömegén át. Sikerült megállapítanom, hogy a kínálat ugyanaz, mint itthon. Csak euróban számolnak. A két farózsacsokorral mindenki megnézett. Többször hallottam, ahogy dícsérik. Na igen, szép csokrok voltak. :D Aztán bevettük magunkat egy Nordsee kajáldába. Akkor láttam először ilyet. Mindenféle tengeri herkentyűt adnak gyorskaja gyanánt. Ettünk is valamit, amiben volt hal, rák meg kagyló is. A pincérnő megdícsérte a csokrokat. Szerintem mindenki azt hitte, hogy én kaptam őket. :D Sebaj. :)
Innen elmetróztunk az állomásra. Ugyan csak egy megálló volt, de a fenének hiányzott annyi cuccal átverekedni magunkat a tömegen.
Beültünk a vonatba, amikor rájöttem, hogy piát akartunk még venni. Krisz ellavírozott venni valamit. A végén még csokit is hozott szuvenyírnek. :D A kupéba bekerült egy család, akik a MÁV által szervezett kiállításra mentek volna, ahova nem jutottak be. Meg ott volt még egy magyar idegenvezető csajszi, aki kint él és ott is dolgozik. Kifelé menet jobb lett volna találkozni vele. Felsorolt egy csomó mindent, amit érdemes megnézni, illetve mindről volt valami sztorija is. Jól telt a haza út.
Azt hiszem át kéne nézni a történelem könyveimet. Szégyen, hogy már alig emlékszem valamire.
Ez egy jó kis pont arra a képzeletbeli "to do" listára. :D
Este 9 körül értünk be a Keletibe. Onnan még haza kellett cipelni a cuccot, na az nem volt egy leányálom. Aztán még dumáltunk kicsit, majd beestem (felestem) az ágyba.
2008. 12. 26.
2008. 12. 22.
Bécs második nap
Korán reggel keltünk, hogy azért még világosban meg tudjunk nézni ezt azt. Egy kiadós svédasztalos reggeli után felkerekedtünk városnézni. A helyi tömegközlekedést használva eljutottunk a Belvedere palotához, ahpgy előbb a felső Belvedere épületét néztük meg, majd miután megállapítottuk, hogy Klimt festményei annyira nem érdekelnek, tovább mentünk a francia kerten át az elsó Belvedere felé. Szép de piszkosul szele egy hely. Át is mentem eszkimóba. Amúgy a franciakert, mint az összes ilyen jellegű izé nem kifejezetten tetszett, ráadásul itt még felújítási munkák is folytak, így volt ami nem is látszott. No nem mintha azok a térd magasságig felérő sövények olyan képrézaros látványt nyújtottak volna. Nyáron talán szebb, de attól még franciakert marad, bár akkor legalább üzemelnek a szökőkutak.
Ahogy kiértünk az utcára Krisz talált egy EGO nevezetű kajáldát, ami előtt természetesen le kellett fotóznia. :D
Ezután megcéloztuk a Hofburgot, ahol is bementünk a Schatzkammerba. Nem semmi pofájuk van ám sógoréknak. 10 eurót kértek el fejenként a belépőért. Jó, hogy szép kincsek vannak ott (nem is tudom honnan "kapták" őket), de azért ennyi pénzt pár francos fémtárgyért. Állvány nélkül nehéz volt fotózni, így Krisz válla lett az állvány, hogy legalább valami látszódjon. Mondjuk az arany rózsa kifejezetten tetszett, meg volt pár ékszer, amit azért elfogadnék. :D De annyira nem nyűgözött le, mint 6 éves koromban. :)
Később újra elmentünk a vásárokba vettünk nyalókát és nézelődtünk, hogy mi minden van és főleg, hogy milyen drágán.
Átfagyva mentünk enni egy Wienerwald nevű kajáldába. Meg kell hagyni, annyira nem volt rossz hely. A kaja nem drága, de a pián visszahozták azt a pénzt. :D A lélekmelegítőnek szánt tömény árában is hasonló volt. Ott melegedtem valamit, de vissza kellett menni a szállodába. Gondoltam kicsit melegszem aztán irány a zuhany, majd alvás. Na ebből az lett, hogy helyben bealudtam. Olyan 1 óra alvás után felébredtem és elmentem zuhanyozni, ami után már nem sikerült ilyen jól bealudnom. :D
Ahogy kiértünk az utcára Krisz talált egy EGO nevezetű kajáldát, ami előtt természetesen le kellett fotóznia. :D
Ezután megcéloztuk a Hofburgot, ahol is bementünk a Schatzkammerba. Nem semmi pofájuk van ám sógoréknak. 10 eurót kértek el fejenként a belépőért. Jó, hogy szép kincsek vannak ott (nem is tudom honnan "kapták" őket), de azért ennyi pénzt pár francos fémtárgyért. Állvány nélkül nehéz volt fotózni, így Krisz válla lett az állvány, hogy legalább valami látszódjon. Mondjuk az arany rózsa kifejezetten tetszett, meg volt pár ékszer, amit azért elfogadnék. :D De annyira nem nyűgözött le, mint 6 éves koromban. :)
Később újra elmentünk a vásárokba vettünk nyalókát és nézelődtünk, hogy mi minden van és főleg, hogy milyen drágán.
Átfagyva mentünk enni egy Wienerwald nevű kajáldába. Meg kell hagyni, annyira nem volt rossz hely. A kaja nem drága, de a pián visszahozták azt a pénzt. :D A lélekmelegítőnek szánt tömény árában is hasonló volt. Ott melegedtem valamit, de vissza kellett menni a szállodába. Gondoltam kicsit melegszem aztán irány a zuhany, majd alvás. Na ebből az lett, hogy helyben bealudtam. Olyan 1 óra alvás után felébredtem és elmentem zuhanyozni, ami után már nem sikerült ilyen jól bealudnom. :D
2008. 12. 02.
Bécs első nap
Már többször voltam ott, hisz a legközelebbi főváros. No meg persze szép is, meg szeretek utazni (szerettem, 2003 óta, amikor is Prágában voltunk, csak kisebb kirándulsokra futotta; tankolás Szlovákiában a német családdal, Mikivel egy kis Bécs ipari része, sokat nem láttunk a városból és tavaly nyáron pár óra Szatmárnémeti, itthon max Balaton vagy Nyírkarász, na jó ott volt egy kis Nyíregyháza is).
Most végre összejött a dolog (igaz volt, amit én mondtam vissza, más okokból).
A MÁV és az osztrák vasutak kirándulójegyével mentünk, ami a helyi közlekedést is magába foglalja 4 napig, egész jó áron.
Hajnali ötkor keltem - na jó kicsi utána :) - hogy elérjük a 7:10-es vonatot. Egész jó időt futottunk, volt kényelmesen helyünk, bár sajna a kupé tele lett. 3 óra vonatozás után, ami alatt az utikönyvet böngésztük, hogy miket is nézzünk meg, megérkeztünk Bécsbe a Westbanhofra. Onnan elbóklásztunk a szállodába. 5 metró vonal van, gyorsvasutak meg sok-sok villamos. Nagyon jó a város közlekedése. Ki is használtuk. Már be lehetett csekkolni a hotelbe, így letettük a cuccot, szereztünk térképet és elindultunk kaját keresni.
Mariahilfer Strasse boltjai között találtunk egy kebabost, ott ettünk. Utána beestünk egy Bipa nevezetű boltba, ahol vettünk ajakírt, mert azt biza nem vittem és kellett a szeles városba. Innen a Schönbrunnba mentünk. Megnéztük és körbefotóztam a karácsonyi vásárt a kastély előtt. Ez a XIX. századvégi hangulatra hajazott. Szép szine volt a pavilonoknak meg a játékoknak. Az édességek láttán meg összefutott a nyál a számban. :) Azt hiszem érdemes egyszer megnézni, de többször azért nem szeretnék télen menni Bécsbe. Aztán, mivel ilyenkor korán sötétedik, elindultunk a kertbe körbenézni, hogy még világosban tudjunk fotózni. Szép nagy séta lett belőle. Jól át is fagytunk a két órás séta, fotózás, bámészkodás után. Gondoltunk felmelegedünk mielőtt megnézzük a kastélyt belülről. Na ekkor derült csak ki, hogy a kastélyba már csak a kis túrára lehet menni, mert nemsokára zár. Marha jó, erről szépen lemaradtunk, mert úgy éreztem muszáj leülnöm mielőtt bemegyünk. Visszabattyogtunk a hotelbe felmelegedni, én át is öltöztem.
Aztán elmentünk a Városháza előtti karácsonyi vásárba. Szép volt, bár irtó giccses a Christkindlmarkt. Jah, arról nem is beszélve, hogy nagyon drága. Egy-egy szép karácsonyfadísz bogyó 20.70 volt. Krisz ivott egy puncsot, hogy legyen trófeabögréje. Nekem nem izlett a pia, de legalább forró volt. Az egyik eladó magyarul ajánlgatta a kézzel készült fa rózsáit, amik amúgy tényleg jól néztek ki. Itt is volt sok nyálcsorgatós finomság isteni illatokkal. A séta közben találtunk egy rószaszín plüss karácsonyfákkal kirakott pavilont, ahol plüss izéket árultak. Úgy érzem ezzel sikerült alulmúlni a Kikában látott narancssárga műfenyőt lila műrózsákkal. Tényleg gyomorforgató látvány volt. Még a az eladó csaj is rózsaszín síoverálban volt.
Ezután kerestünk egy kajáldát. Vacsiztunk egyet és irány vissza a hotel. Ahol igencsak hamar sikerült elaludni.
Folyt. köv.
Most végre összejött a dolog (igaz volt, amit én mondtam vissza, más okokból).
A MÁV és az osztrák vasutak kirándulójegyével mentünk, ami a helyi közlekedést is magába foglalja 4 napig, egész jó áron.
Hajnali ötkor keltem - na jó kicsi utána :) - hogy elérjük a 7:10-es vonatot. Egész jó időt futottunk, volt kényelmesen helyünk, bár sajna a kupé tele lett. 3 óra vonatozás után, ami alatt az utikönyvet böngésztük, hogy miket is nézzünk meg, megérkeztünk Bécsbe a Westbanhofra. Onnan elbóklásztunk a szállodába. 5 metró vonal van, gyorsvasutak meg sok-sok villamos. Nagyon jó a város közlekedése. Ki is használtuk. Már be lehetett csekkolni a hotelbe, így letettük a cuccot, szereztünk térképet és elindultunk kaját keresni.
Mariahilfer Strasse boltjai között találtunk egy kebabost, ott ettünk. Utána beestünk egy Bipa nevezetű boltba, ahol vettünk ajakírt, mert azt biza nem vittem és kellett a szeles városba. Innen a Schönbrunnba mentünk. Megnéztük és körbefotóztam a karácsonyi vásárt a kastély előtt. Ez a XIX. századvégi hangulatra hajazott. Szép szine volt a pavilonoknak meg a játékoknak. Az édességek láttán meg összefutott a nyál a számban. :) Azt hiszem érdemes egyszer megnézni, de többször azért nem szeretnék télen menni Bécsbe. Aztán, mivel ilyenkor korán sötétedik, elindultunk a kertbe körbenézni, hogy még világosban tudjunk fotózni. Szép nagy séta lett belőle. Jól át is fagytunk a két órás séta, fotózás, bámészkodás után. Gondoltunk felmelegedünk mielőtt megnézzük a kastélyt belülről. Na ekkor derült csak ki, hogy a kastélyba már csak a kis túrára lehet menni, mert nemsokára zár. Marha jó, erről szépen lemaradtunk, mert úgy éreztem muszáj leülnöm mielőtt bemegyünk. Visszabattyogtunk a hotelbe felmelegedni, én át is öltöztem.
Aztán elmentünk a Városháza előtti karácsonyi vásárba. Szép volt, bár irtó giccses a Christkindlmarkt. Jah, arról nem is beszélve, hogy nagyon drága. Egy-egy szép karácsonyfadísz bogyó 20.70 volt. Krisz ivott egy puncsot, hogy legyen trófeabögréje. Nekem nem izlett a pia, de legalább forró volt. Az egyik eladó magyarul ajánlgatta a kézzel készült fa rózsáit, amik amúgy tényleg jól néztek ki. Itt is volt sok nyálcsorgatós finomság isteni illatokkal. A séta közben találtunk egy rószaszín plüss karácsonyfákkal kirakott pavilont, ahol plüss izéket árultak. Úgy érzem ezzel sikerült alulmúlni a Kikában látott narancssárga műfenyőt lila műrózsákkal. Tényleg gyomorforgató látvány volt. Még a az eladó csaj is rózsaszín síoverálban volt.
Ezután kerestünk egy kajáldát. Vacsiztunk egyet és irány vissza a hotel. Ahol igencsak hamar sikerült elaludni.
Folyt. köv.
2008. 12. 01.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
