Bécs harmadik nap

Megpróbáltunk korán kelni, de nem igazán sikerült. Némi vakaródzás és egy nagy határ kaja után összepakoltunk és kicsekkoltunk. Letettük a csomagokat a megőrzőbe. Még csak az hiányzott, hogy cipeljük körbe a városon.

Irány a Demmer teaház. Ez volt az első, ami megépült. Mondhatni az eredeti. Szép nagy és nem kifejezetten olcsó. Végignézegettük, válogattunk egy sort. Aztán sikerült is venni pár dobozzal ajándékba. Még mindig szeretem a teákat, de még mindig rengeteg van.

Ezután megnéztük a Hundertwasser dokkot, nagyon vicces volt az a pár oszlop. Aztán a Hundertwasser házat is meglestük, meg a Hundertwasser Village-et. Ott sikerült Krisznek venni mégegy doboz teát, nehogy elfogyjon az elkövetkező évezredben. :D Klassz kis hely. Nincs egy egyenes vonal sem benne. Nagyon szeretem Hundertwasser stílusát. Meg azokat a csempemozaikokat, amik Gaudinál is jelen voltak. Színes, egyedi, nem unalmas. :)

Visszabattyogtunk a vásárba, ahol sikerült venni mégtöbb nyalókát, még egy csokor rózsát és olyan cukorban pirított mandulát. Azzal tömtük a fejünket végig. Finom volt, bár egy kicsit tömény.

Végül visszamentünk a csomagokért és azokkal megrakodva elmentünk a Mariahilferstrasse-ra. Nem egyszerű ennyi vacakkal navigálni a karácsonyi bevásárlók tömegén át. Sikerült megállapítanom, hogy a kínálat ugyanaz, mint itthon. Csak euróban számolnak. A két farózsacsokorral mindenki megnézett. Többször hallottam, ahogy dícsérik. Na igen, szép csokrok voltak. :D Aztán bevettük magunkat egy Nordsee kajáldába. Akkor láttam először ilyet. Mindenféle tengeri herkentyűt adnak gyorskaja gyanánt. Ettünk is valamit, amiben volt hal, rák meg kagyló is. A pincérnő megdícsérte a csokrokat. Szerintem mindenki azt hitte, hogy én kaptam őket. :D Sebaj. :)

Innen elmetróztunk az állomásra. Ugyan csak egy megálló volt, de a fenének hiányzott annyi cuccal átverekedni magunkat a tömegen.

Beültünk a vonatba, amikor rájöttem, hogy piát akartunk még venni. Krisz ellavírozott venni valamit. A végén még csokit is hozott szuvenyírnek. :D A kupéba bekerült egy család, akik a MÁV által szervezett kiállításra mentek volna, ahova nem jutottak be. Meg ott volt még egy magyar idegenvezető csajszi, aki kint él és ott is dolgozik. Kifelé menet jobb lett volna találkozni vele. Felsorolt egy csomó mindent, amit érdemes megnézni, illetve mindről volt valami sztorija is. Jól telt a haza út.

Azt hiszem át kéne nézni a történelem könyveimet. Szégyen, hogy már alig emlékszem valamire.

Ez egy jó kis pont arra a képzeletbeli "to do" listára. :D

Este 9 körül értünk be a Keletibe. Onnan még haza kellett cipelni a cuccot, na az nem volt egy leányálom. Aztán még dumáltunk kicsit, majd beestem (felestem) az ágyba.