There was a king with magic hands
There was a crown and a touch of gold
The crown was up in the game of chance
Welcome King Midas
King Midas oh the secret of your touch
King Midas oh I like your smile so much
King Midas oh the way you spin me round
I'm going down down down to Vegas
There was a heart of broken dreams
There was a town where the dream came true
The golden touch of the disco beat
Welcome King Midas
We are the stars and we like the fame
We're the gamblers of Nevada
You know the rules and you know the game
The winner takes it all
King Midas I love your heart of gold
King Midas one look and I was sold
King Midas the way you spin me round
I'm going down down down to Vegas
King Midas oh King Midas
King Midas oh the way you spin me round
I'm going down down down to Vegas
There was a king with magic hands
There was a crown and a touch of gold
The crown was up in the game of chance
Welcome King Midas
We are the stars and we like the fame
We're the gamblers of Nevada
You know the rules and you know the game
The winner takes it all
King Midas oh the secret of your touch
King Midas oh I like your smile so much
King Midas oh the way you spin me round
I'm going down down down to Vegas
King Midas oh King Midas
King Midas oh the way you spin me round
I'm going down down down to Vegas
The Midas touch come hold me in your arms
Las Vegas night my dream will come true
The Midas touch, the sparkle of your charm
Las Vegas nights I'm longing for you,
You and all your money
King Midas
Oh King Midas
Oh King Midas
Oh King Midas
Oh King Midas
King Midas oh the secret of your touch
King Midas oh I like your smile so much
King Midas oh the way you spin me round
I'm going down down down to Vegas
I'm going down down down down down down down down to Vegas
2010. 04. 29.
2010. 04. 24.
Nyeremények
Nem vagyok az a szerencse fia. De a héten kétszer is szerencsém volt. Vagy inkább másfélszer.
A legtöbb elém kerülő játékot ki szoktam próbálni, hátha alapon. Fortunának is kell esélyt adni. :)
Még régebben játszottam egy blog, a Mindennapi bevető és egy bolt, a Bogyóshop nyereményjátékán. Hétfőn délután kaptam meg a levelet, melyben értesítettek, hogy bizony én nyertem meg az egyik chat-párnát. Szerintem minden hétnek így kéne kezdődnie. :)
Aztán szintén hétfőn találtam a twitteren egy bejegyzést a Viasat3tól, hogy az első 20 kommentelő nyer 2 jegyet a Minden kút Rómába vezet című film premier előtti vetítésére. Sajnos szerdára este 10ig voltam beosztva, de azért kommenteltem. Nos, azt is megnyertem, de sajnos nem tudtam elmenni rá (ezért a másfél), és sajnos senki más sem tudott elmenni helyettem.
Később a párna átvételéről is megjött a levél. Kaptam egy kupont a bolttól, amit beválthattam bármelyik párnára.
A LOL-os lenne az. Sajnos nem olyan szép narancssárga, de nem is olyan kókatag, mint a képen. :)
Már csak a lottó hiányzik. Bár lehet, hogy éppen nincs is szelvényünk. Hmm...
A legtöbb elém kerülő játékot ki szoktam próbálni, hátha alapon. Fortunának is kell esélyt adni. :)
Még régebben játszottam egy blog, a Mindennapi bevető és egy bolt, a Bogyóshop nyereményjátékán. Hétfőn délután kaptam meg a levelet, melyben értesítettek, hogy bizony én nyertem meg az egyik chat-párnát. Szerintem minden hétnek így kéne kezdődnie. :)
Aztán szintén hétfőn találtam a twitteren egy bejegyzést a Viasat3tól, hogy az első 20 kommentelő nyer 2 jegyet a Minden kút Rómába vezet című film premier előtti vetítésére. Sajnos szerdára este 10ig voltam beosztva, de azért kommenteltem. Nos, azt is megnyertem, de sajnos nem tudtam elmenni rá (ezért a másfél), és sajnos senki más sem tudott elmenni helyettem.
Később a párna átvételéről is megjött a levél. Kaptam egy kupont a bolttól, amit beválthattam bármelyik párnára.
A LOL-os lenne az. Sajnos nem olyan szép narancssárga, de nem is olyan kókatag, mint a képen. :)
Már csak a lottó hiányzik. Bár lehet, hogy éppen nincs is szelvényünk. Hmm...
2010. 04. 18.
The Who - Baba O'Reilly
Out here in the fields
I fight for my meals
I get my back into my living
I don't need to fight
To prove I'm right
I don't need to be forgiven
No, no, no, no, no, no
Don't cry
Don't raise your eye
It's only teenage wasteland
Yeah!
Sally, take my hand
Travel south crossland
Put out the fire
Don't look past my shoulder
The exodus is here
The happy ones are near
Let's get together
Before we get much older
Teenage wasteland, oh yeah
It's only teenage wasteland
Teenage wasteland, oh yeah
It's only teenage wasteland
They're all wasted!
I fight for my meals
I get my back into my living
I don't need to fight
To prove I'm right
I don't need to be forgiven
No, no, no, no, no, no
Don't cry
Don't raise your eye
It's only teenage wasteland
Yeah!
Sally, take my hand
Travel south crossland
Put out the fire
Don't look past my shoulder
The exodus is here
The happy ones are near
Let's get together
Before we get much older
Teenage wasteland, oh yeah
It's only teenage wasteland
Teenage wasteland, oh yeah
It's only teenage wasteland
They're all wasted!
2010. 04. 07.
Róma - hetedik nap
Mivel ez volt az utolsó napunk, igyekeztünk annyi mindent belezsúfolni, amit csak lehet. Az utolsó büféreggeli után visszamentünk összepakolni. Igyekeztük biztonságosan eltenni a borokat meg az egyéb szerzeményeket (például 2 tobozt Ostia Anticaból) a nagy táskákba.
Ezután a terv némi Colloseum nézés majd még souvenir vásár volt.
Kicsekkoltunk és leraktuk a nagy táskákat a megőrzőbe. Már amennyire megőrző, de szerencsére mindenünk megmaradt.
Elmetróztunk a Collosseumhoz, ahol legalább 1 órás sor állt azoknak, akik ott vették a jegyet. Érdemesebb a Forum Romanumnál venni a jegyet, ha már azt is meg akarja nézni az ember, különben szobrozhat egy sort.
Még a Colosseum előtt vettünk egy kupac képeslapot az ottani árusoktól. Egy euróért 20 képeslap és nem is olyan csúnyák.
Külön sor van a csoportoknak, a jegyet vásárlóknak és a jeggyel már rendelkezőknek. Az utóbbi a legrövidebb. Szépen bementünk és fellifteztünk az elsőre. Kívülről nagyobb, és az igazat megvallva kő hátán kő. Iszonyat turistamennyiséggel körítve. Az első szinten teljesen körbe lehet menni, alul sajnos nem. Felteszem néha lehet, sőt szezonban talán még a közepére is be lehet menni egy pallón, de akkor éppen nem volt palló sem. Mivel már betelt a fényképezőmben lévő kártya és nem akartam sokat törölni, így csak kevés képet csináltam.
Ott olvastuk, hogy a kivégzések az ebédszünetben voltak. Jó ebédhez szól a ... az oroszlán. :D
Igazából elég hamar körbe lehet sétálni még a turistakerülgetésekkel együtt is.
Innen elbuszoztunk a Piazza Veneziara, ahol már előző nap kiszúrtam, hogy van souvenir hűtőmágnes. Vettünk is ötöt, szerintem nem is olyan rosszak. Mostantól igyekszem mindenhonnan hozni legalább egyet emlékbe. :)
Ezután pólóvadászat jött, körbejártuk a fél várost, de végül mégis ott kötöttünk ki, ahol a hűtőmágneseket is vettük. Tíz euróért 3 póló. Vettem egy "I ♥ Roma" feliratos pólót, ami, mint később kiderült, nem nyerte el a tesóim tetszését, nem úgy, mint a Leonardos. Ez van.
A nagy pólóvadászat közben visszamentünk a Santa Maria Maggiore templomhoz, ahol végre lefotóztuk Bernini sírját is.
Végül úgy döntöttünk, hogy itt az idő enni valamit és lassan vonatot vadászni. Még útközben Krisz vett némi ajándékot a családjának. Visszamentünk abba az étterembe, amire azt mondtuk, hogy ez jó lesz. Tésztát ettünk. Maradjunk annyiban, hogy nem szeretem a tésztát és ez után még annyira sem fogom. Nem volt rossz, csak nem nekem való.
Innen már csak a csomagjainkért mentünk vissza a szállodába, ahonnan irány a Termini, jegyvásár és a vonat.
A jegyvásár és a felszállás sem pont úgy sikerüt, ahogy szeretttük volna. Az előbbinél egy készséges olasz segített, hogy hogy is kell használni az a jegyutomatát, majd közölte, hogy legalább egy kávéra valót adjunk neki. Mondtam, lehúzós nép. Az utóbbinak meg nem nyíltak ki az ajtajai, így kicsit bajos volt felszállni. Azért sikerült. Kiértünk a reptérre, megkerestük a járatunkat.
Az olasz zsenialitás a reptéren is utolért. A check innél az olasz csaj valami ismerősével dumált, nem is figyelt ránk. Se egy kérdés, hogy mi pakoltunk-e, se az hogy hova is kérjük a jegyet, arról nem is beszélve, hogy irtó lassú volt.
A jegy természetesen a folyosóra szólt, nehogy akár véletlenül láthassak valamit. Jó, hogy sötétedés után indultunk, de akkor is.
A következő olasz bravúr a fémdetektoroknál volt. Azért Fiumicino egy nagy nemzetközi repülőtér, ehhez képes csak pár röntgen ment, ami hagyján, de két szalaghoz volt egy fémdetektoros kapu. Agyam eldobom, ezt a hozzáértést!
Még volt vagy két óránk, így ráértünk nézelődni. Ez a reptér nem olyan, mint Luton, van pár étterem meg bolt is, de igen szegényes a felhozatal, legalábbis Lutonhoz képest (pedig az ugye csak egy kis reptér). Még a gép indulása előtt ittunk egy kicsit, mivel elég meleg volt és ugye nem lehet felvinni semmi külső forrásból származó italt.
Nagy nehezen elindultunk a gép felé. Megint akadt pár ismert arc, aki ugyanazzal a géppel repült, mint mi.
Mögöttünk két olasz csaj ült. Az egyik szólt a stewardessnek, hogy szeretne a folyosó mellé ülni. Na mondom erre lecsapok. Megkérdeztem, mondta, hogy ők bizony direkt oda kérték a jegyet, dehát ide kapták. Mondtam, hogy szívesen cserélünk, így mind a négyen jól jártunk. A klausztrofób olasz csaj (mellesleg tök normális volt, és nagyon hálás volt nekünk) a folyosó mellé került, én meg az ablak mellé, ami ráadásul pont egy olyan volt, amin lehetett is látni valamit. Ez persze főleg a sötétség volt, de akkor is.
Nagyon élveztem a repülést. Kaptunk valami vacsorának titulált sós mogyorót és egy nápolyit (lehetett választani!) valamint gyümölcslevet és kávét. Sebaj, ez sem vette el a kedvemet a repüléstől, csak éhes maradtam.
Itthon a tesóim vártak a reptéren, egy nem túl örvendetes hírrel. Az élet már csak ilyen, kegyetlen.
Ezután a terv némi Colloseum nézés majd még souvenir vásár volt.
Kicsekkoltunk és leraktuk a nagy táskákat a megőrzőbe. Már amennyire megőrző, de szerencsére mindenünk megmaradt.
Elmetróztunk a Collosseumhoz, ahol legalább 1 órás sor állt azoknak, akik ott vették a jegyet. Érdemesebb a Forum Romanumnál venni a jegyet, ha már azt is meg akarja nézni az ember, különben szobrozhat egy sort.
Még a Colosseum előtt vettünk egy kupac képeslapot az ottani árusoktól. Egy euróért 20 képeslap és nem is olyan csúnyák.
Külön sor van a csoportoknak, a jegyet vásárlóknak és a jeggyel már rendelkezőknek. Az utóbbi a legrövidebb. Szépen bementünk és fellifteztünk az elsőre. Kívülről nagyobb, és az igazat megvallva kő hátán kő. Iszonyat turistamennyiséggel körítve. Az első szinten teljesen körbe lehet menni, alul sajnos nem. Felteszem néha lehet, sőt szezonban talán még a közepére is be lehet menni egy pallón, de akkor éppen nem volt palló sem. Mivel már betelt a fényképezőmben lévő kártya és nem akartam sokat törölni, így csak kevés képet csináltam.
Ott olvastuk, hogy a kivégzések az ebédszünetben voltak. Jó ebédhez szól a ... az oroszlán. :D
Igazából elég hamar körbe lehet sétálni még a turistakerülgetésekkel együtt is.
Innen elbuszoztunk a Piazza Veneziara, ahol már előző nap kiszúrtam, hogy van souvenir hűtőmágnes. Vettünk is ötöt, szerintem nem is olyan rosszak. Mostantól igyekszem mindenhonnan hozni legalább egyet emlékbe. :)
Ezután pólóvadászat jött, körbejártuk a fél várost, de végül mégis ott kötöttünk ki, ahol a hűtőmágneseket is vettük. Tíz euróért 3 póló. Vettem egy "I ♥ Roma" feliratos pólót, ami, mint később kiderült, nem nyerte el a tesóim tetszését, nem úgy, mint a Leonardos. Ez van.
A nagy pólóvadászat közben visszamentünk a Santa Maria Maggiore templomhoz, ahol végre lefotóztuk Bernini sírját is.
Végül úgy döntöttünk, hogy itt az idő enni valamit és lassan vonatot vadászni. Még útközben Krisz vett némi ajándékot a családjának. Visszamentünk abba az étterembe, amire azt mondtuk, hogy ez jó lesz. Tésztát ettünk. Maradjunk annyiban, hogy nem szeretem a tésztát és ez után még annyira sem fogom. Nem volt rossz, csak nem nekem való.
Innen már csak a csomagjainkért mentünk vissza a szállodába, ahonnan irány a Termini, jegyvásár és a vonat.
A jegyvásár és a felszállás sem pont úgy sikerüt, ahogy szeretttük volna. Az előbbinél egy készséges olasz segített, hogy hogy is kell használni az a jegyutomatát, majd közölte, hogy legalább egy kávéra valót adjunk neki. Mondtam, lehúzós nép. Az utóbbinak meg nem nyíltak ki az ajtajai, így kicsit bajos volt felszállni. Azért sikerült. Kiértünk a reptérre, megkerestük a járatunkat.
Az olasz zsenialitás a reptéren is utolért. A check innél az olasz csaj valami ismerősével dumált, nem is figyelt ránk. Se egy kérdés, hogy mi pakoltunk-e, se az hogy hova is kérjük a jegyet, arról nem is beszélve, hogy irtó lassú volt.
A jegy természetesen a folyosóra szólt, nehogy akár véletlenül láthassak valamit. Jó, hogy sötétedés után indultunk, de akkor is.
A következő olasz bravúr a fémdetektoroknál volt. Azért Fiumicino egy nagy nemzetközi repülőtér, ehhez képes csak pár röntgen ment, ami hagyján, de két szalaghoz volt egy fémdetektoros kapu. Agyam eldobom, ezt a hozzáértést!
Még volt vagy két óránk, így ráértünk nézelődni. Ez a reptér nem olyan, mint Luton, van pár étterem meg bolt is, de igen szegényes a felhozatal, legalábbis Lutonhoz képest (pedig az ugye csak egy kis reptér). Még a gép indulása előtt ittunk egy kicsit, mivel elég meleg volt és ugye nem lehet felvinni semmi külső forrásból származó italt.
Nagy nehezen elindultunk a gép felé. Megint akadt pár ismert arc, aki ugyanazzal a géppel repült, mint mi.
Mögöttünk két olasz csaj ült. Az egyik szólt a stewardessnek, hogy szeretne a folyosó mellé ülni. Na mondom erre lecsapok. Megkérdeztem, mondta, hogy ők bizony direkt oda kérték a jegyet, dehát ide kapták. Mondtam, hogy szívesen cserélünk, így mind a négyen jól jártunk. A klausztrofób olasz csaj (mellesleg tök normális volt, és nagyon hálás volt nekünk) a folyosó mellé került, én meg az ablak mellé, ami ráadásul pont egy olyan volt, amin lehetett is látni valamit. Ez persze főleg a sötétség volt, de akkor is.
Nagyon élveztem a repülést. Kaptunk valami vacsorának titulált sós mogyorót és egy nápolyit (lehetett választani!) valamint gyümölcslevet és kávét. Sebaj, ez sem vette el a kedvemet a repüléstől, csak éhes maradtam.
Itthon a tesóim vártak a reptéren, egy nem túl örvendetes hírrel. Az élet már csak ilyen, kegyetlen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
