Ez olyan szép!

Szivem szavától
Zeng a lelkem.
Ünnepli , hogy vagy
Lélekben, testben.
E napon születtél,
Tavaszt köszöntve,
Éltessen az Isten
Szerető örömbe.
Napjaid mig telnek
Adjanak sok erőt.
Parányi bánattól is
Óvjanak az idők.
Derűs legyen életed,
Ragyogja be a nap,
A következő 70 év alatt!!!

Mostantól kevesebebt fogok írni.

Találkoztam pár ismerőssel szerdán is és csütörtökön is. (Már azok. :) )

Sikeresen leadtam a hiányzó papírokat.

Rémes izomlázam van. Szerdán 100 felülést kellett csinálni, meg spéci fekvőtámaszokat. Ma meg itthon ülök egy linuxos gép előtt. Utálom!

Kéne könyvajánlót írnom. Remélem hamar hazaért Géza és ülhetek az ő gépe elé. Ott legalább mindent tudok, hogy hol van. Este, ha élek, edzés, meg péntek estézés.

És igen!

Sikerült hitelesíttetnem a másolatot. El sem hiszem. Persze pampogás volt, de akkor is, annyira örülök! Tök jó kedvem van. :)

Kicsit fáj a fejem, remélem hamar elmúlik.

Ölelés mindenkinek! :D

GM

Hajnalok hajnalán keltem. Magamhoz képest. :) Bejöttem anyával a munkahelyére. Megint néztem gyöngyös könyvet. Kiderült, hogy amit kinéztem, még az sem ér semmit. Így maradt a boltban... Jó drága hely amúgy ez a Margit körúti Hobby bolt...
Aztán voltam a Gazdasági Minisztériumban. Meg akarom csináltatni végre(!) az idegenvezetői igazolványom. Teljesen megdöbentem, egy nagyon kedves idősebb hölgyhöz küldtek, aki készségesen segített. Ilyet sem láttam még, de határozottan jól esett. :) Sajnos nincs meg minden. Még hitelesíttetnem kell a diplomám másolatát, de elég, ha csak az ELTEre megyek be. (Na, hogy az mennyi idő lesz?!?) Sajnos ők nem tudják hitelesíteni. Meg be kell fizetnem a csekket. Amúgy minden más megvolt. Tök jó.
Aztán visszajöttem anyuhoz, és kinyomtattam az egyetemi óraleírásokat, meg a Profociency 2 vizsgakövetelményeit. Most is innen írok. Meg szedtem gyönyörű vadgesztenyéket egy őszi szobadíszhez. Majd lefotózom. :)
Lassan megyek. Azt hiszem megpróbálkozom az ELTE TOjával, hátha sikerül hitelesíttetni, és akkor holnap azt is leadhatom a befizetett csekkel.
Délután angol építészet előadás, este meg edzés.
Jah, és kezdek éhes lenni. :)

Boltok.

Megint a boltokat jártam. Természetesen most sem találtam semmi jót. De legalább szép időben voltam kint a városban. Voltunk cipőboltban is. De nem találtunk semmi olyat, ami minden tekintetben jó lett volna.
Malikat is kitakarítottam. Olyan aranyosak. Bogyó nem akarja, h megfogjam. Aztán, mikor sikerül odabújik hozzám, hogy kiengeszteljen. :)

És már Krampi is kedvesebb, de csak velem. :) Kis bitang. :) Illetve nem is kicsi, nagyon is dagik. :D

Tegnap suli volt, aztán rohangáltam az egyetem különböző egységei között. Természetesen nulla eredménnyel.

Utána benéztem pár hobby boltba, hogy vegyek gyöngyfűzős könyveket. Persze semmi jót nem találtam, annyira primitív dolgok vannak benne, hogy azért nem éri meg megvenni őket. Egy gyöngyszövőset azért megvettem. Az alapok miatt. A mintát majd kitalálom hozzá.
Aztán itthon némi net, meg kaja készítés. Svéd gombasalit csináltunk, meg frankfurti levest. Finik, de olyan szaga lett a gimnek...
Este meg edzés. Kelkáposzta szagú giben. Fúj. Vot két új arc. Svédek. Arik voltak nagyon, de a srác zokniba edzett. :) Jól lefárasztott. De legalább a szaga kijött. :D
Aztán már csak ültem a gép előtt, míg megsült a kenyér.

Ma suli, most meg strázsa apu felett. Majd megyek megint gyöngyös boltokba. Szorítsatok, hogy találjak vmi jót. :)

Szombat reggel és tegnap is kaptam meló ajánlatot. Ez remek hír. Ma ezek miatt kell majd még szaladgálnom a városban.

Este találkoztam Rolanddal. Gondoltam megbeszéljük ezt az egészet. Azt hiszem az ő hangulata is meglehetősen hullámzó. Most éppen a "tök boldog vagyok" periódus van.

A Várban sétálgattunk.

Hát, erősen megfogalmazhatatlan, még magamnak is ez az egész. Mondhatni nehéz ügy. De azt hiszem próbálom nem rágni magam rajta. Lesz, ahogy lesz. Fent úgyis tudják, mi a legjobb nekem. Nem kell aggódnom, igaz? :)

Jöttem sírni.

Tegnap este átvittem Csabinak és Árpikának pár filmet. Ekkor jött az sms.

Sírtam.

Most olyan egyedül érzem magam, mint a kisujjam. :(

Kész!

Elegem van!

Komolyan nem értem.

Nekem is vannak elvárásaim. Ennek senki (pasi) nem felel meg. Pont. Ennyi. A továbbiakban nem érdekel.

DE SENKINEK NINCS JOGA SZÁMONKÉRNI RAJTAM SEMMIT!

Ha ezzel vége, akkor ennek így kellett lennie. Nem bírom az irányítgatást. Most is úgy kiakadtam, hogy sírtam. Aki szeret, nem akar nekem rosszat.

Remélem ma már csak kedves telókat kapok.

Rájöttem, azért szenvedek, mert nem tudom elengedni. De kéne?

A következő ilyen dönt. Lesz ami lesz. Aztán majd jövök Neketek sírni.

A taliból nem lett semmi.

Daniéknál "most mutasd meg"-eztünk. Annyit nevettünk, hogy majdnem megfájdult az oldalam. :)

Nemrég szólt Roland, hogy este talizni akar.

Meglátjuk.

Álmos vagyok.

Most még nagyon álmos vagyok. :) Hajnalban a tesóm, most meg telefonon az exem zavart fel. Valami golflabda méret miatt. Közbe meg belerúgtam a szekrénybe és összetört a rajta lévő tésztahídja is. Ki kell dobjam. Mit kapok ezért... Pedig úgy terveztem, hogy ma addig alszom, amíg ki nem dob az ágy. :)
Ma a nap első felében ilyen buta libás napot tervezek. :) Este meg edzés, és aztán a barátaimmal talizok. Remélem ma valami akciódús és bugyuta filmet nézünk, a multkori Donnie Darko kicsit, nagyon érthetetlen volt. :)

Csúcs!

Voltam Harry Potteres szemináriumon. Sokat nem értettem Jungból, de jó volt. :)

Aztán haza, átjött Csabi, malikat fürdettünk. Jó progi, nyakig vizes lettem. Most lesznek egy évesek, gondoltam meglepem őket tiszta ketreccel (ezzel gyakran), fürdésse (na ezért nem rajonganak) és csokis kekszel. Hát nem rá sem bagóztak. Az ember kiteszi szívét-lelkét nekik, erre nem eszik meg a fini kekszet. Cúna malackák. :)

Aztán sétálgattunk, majd krumplit főztünk Csabiéknál. Fú, Nyúl elég ramatyul nézett ki. Remélem ezután valami nappali melót fog keresni.

Van egy irtó ari diplomás kutyija Csabinak, úgy, de úgy lenyúlnám. :D

Jah, nekem már hétvége van, és nagyon jó a kaevem. :)

Sose tudhatod, hol fogsz olyan emberekkel találkozni, akik megváltoztatják az életed. Kezdve a napoddal, majd egy egész heteddel, hónapoddal, végül a hátra lévő éveidet is szebbé, jobbá teszik.

Azt hiszem nekem megadatott, hogy több ilyen embert is megismerjek. Igen, Ti vagytok azok, akik képesek ezt a sok baromságot, amit ide összeírok, elolvasni. :)

Nagyon-nagyon szeretlek Titeket, és örülök, hogy már ismerhetlek, és várom, hogy mégtöbb olyan embert megismerhessek, mint Ti.

Szép napot kedves barátaim! :)

És végre!

Igen, sikerült az egyetemen annyit rohangásznom, hogy végre le tudtam adni azt a nyavalyás tantárgy befogadási kérelmet. Nem volt semmi. Számtek. Nőci, mondja, hogy másolat? Mondom nincs. Menejek fénymásoljak, közbe a háta mögött volt a fénymásoló. Nem igaz, hogy 1 oldalt nem bír lefénymásolni. Hülye p***! Ráadásul mondtam, hogy itthagyhatom az indexem. Nekem már nem kell. Az neki nem jó. Miért nem??? Mászkálhattam le-fel. Fárasztó volt. Aztán kiderült, hogy bent ült a terembe a tanár, semmibe sem került volna ott az orrom előtt aláírni és megnézni az indexem. Mire volt ez jó?!? Hogy bemutassa milyen "fontos"? Tudod kivel packázzon az ilyen. Fú, nagyon felidegesített. Nem fér a fejembe, hogy lehet valaki ekkora gyökérként az ELTEn bármi is. Bár én vagyok a hülye, ott minden ügyintéző ekkora tapló.

Grr!

De leadtam! Persze lesz még vele pár köröm, de remélhetőleg oda nem kell többet visszamennem. :)

Az edzések ereje. :)

Tegnap este valamiért nagyon elromlott a kedvem. Biztos kifogyott az olaj, vagy nem tudom. Mindegy, szóval rossz kedvvel mentem edzésre. Látszott is rajtam, mert kérdezte az egyik csaj, hogy mi van. Mondtam, hogy nem tudom. Azt válaszolta, hogy most biztos jobb lesz, az edzés jót tesz. A végére levegőt sem kaptam. De tényleg jobb kedvem lett. Jót nevetett rajtam. Mondta, hogy ilyenkor az ember annak is örül, hogy él.

Hát valóban, örültem, hogy éltem, és már nem is volt rossz kedvem. :)

Jah, a csaj amúgy pszihomókus. :)

Igen, nem, igen, nem...

Mondtam, már, hogy mennyire szeretek itt élni? Minden úgy megy, ahogy szeretném. Tök király!

Még az ELTE is bezárta kapuit.

Hülyék.

Egyebem-begyedem.

Ma megint nem sikerült semmit sem elintéznem a listámról. Illetve de, egyet, de az apróság. Facér kell ennyit rohangálnom. :(

Ez az Anglia története című óra is tiszta röhej. De nem mentethetem fel magam alóla, mert "nem ugyanazat tanultam". Héló! Történelem szakos tanár volnék. Beh!

Radnótiban meg kiderült, hogy szerdán nincs terem (aikido edzésnek), meg pénteken is hamarabb kéne eljönni. Megmondom Zolinak, de nem fog nekem örülni.

Mi lenne, ha végre valami úgy sikerülne, ahogy elterveztem?

Elegem van!

Mondtam már, hogy elegem van?

Ha nem, most mondom. Apám... meg az egész családom. Megőrjítenek. És még én vagyok a rossz.
Be kéne menni az egyetemre, de már nagyon elegem van. Ez a folytonos rohangálás, és még itthon sincs nyugtom. Tegnap legalább picit pihenhettem Veránál.

Ej, de jó lenne már legalább a rohangálós felén túl lenni...

A térdem egyre jobban van.

Találkoztam Rolanddal. Elvitt biliárdozni. Aztán beszélgettünk. Szeret, de van amit nem visel el benne...

Nem tudom mi van.

Aztán Veráztam. Végignéztünk vagy 3 filmet.

Cipő :)

Délután voltunk anyuval Téténybe, hazafelé meg beugrottunk a Savoya Parkba bevásárolni. Vettünk rengeteg kaját, a maliknak ezt-azt (most lesznek egy évesek, de ez meglepi), meg cserepet anyu növényeinek.

Kifelé végignéztük a boltokat. Vettünk nekem egy Ego-s cipőt. A régi rohangálósom kezd elszakadni. Jól néz ki bár kissé fura. Sötétkék-szüre (navy), és nagyon lapos a talpa. Jah és széles, tök jól elfér benne a lábam. :) Hazajöttünk, becipekedtem.

Utána taliztam Erzsivel és Nikollal a Westendben, kicsit dumáltunk, de mozizni már nem mentem, mert úgy fáj a térdem, hogy attól tartottam, hogy nem tudok végig ülni 90 percet. Nagyon csinik voltak a csajok, holnap mennek fotózni is. Hogy lehet valaki ennyire vékony? :D Én is akarok! Na jó, ennyire nem, nem is menne. :) Megbeszéltük pár mondatban az élet nagy problémáit, az új cipőmet, a fotózást, az új cipőmet (jah, hogy ezt már mondtam? :) ). Jó volt, kár, hogy nem tudtunk tovább dumcsizni, kezdődött a filmjük, én meg hazaszenvedtem magam.

Mostmár tényleg ne fájjon!

Az előző bejegyzésemet Nórinál gyártottam. Meglátogattam, mert rég láttam, és mert meg kellett csacsognunk ezt-azt. Szuperül néz ki. Jót tett neki a kimozdulás és a szerelem. :) Nagyon szorítok neki, hogy minden jól alakuljon. :) Reikiztünk is egy picit, az is nagyon jól esett, de sajnos a lábfájásom megmaradt.

5 felé értem haza, kajolás, majd malikkal át Daniékhoz. Aztán aikido. Na, az egy külön élmény volt. Sikerült úgy eldobni Zolinak, hogy pont Albi alá estem. Kicsit most is fáj a karom, bár nem lett kék-zöld, de érzem.

Utána át Daniékhoz. Anna elhozta a Donnie Darko című elsőre igencsak érthetetlen filmet. De a sütik jók voltak. :P

Ma meg Kati nénivel imaházban voltam. Felötlött bennem pár kérdés. Ezt majd talán máskor le is írom. :)

Most meg anyát várom, hogy menjünk ki Téténybe. Kivisszük a mikrót. Talán végre el fogok itthon férni? :) Apropó, nem tud valamelyikőtök egy jó asztalost?

Megvagyok, csak ne fájna a lábam.

Na a tegnap estémről beszámolok. De csak röviden. :)

Elmentünk Verával shopping körútra, amiből nem lett semmi, mert nem találtunk semmi érdekeset. Most sem lesz új ruhám... Sebaj, legalább megmaradt a pénzem. :D :P

Aztán haza, majd 10:30 körül (utána, mert persze András késett) taliztunk. Irány a Living Room. Megint valami, ahol most voltam először. A zene meglepően jó volt. De tényleg. :) Amiken tiniként felnőttem. Aztán befutottak a többiek, kideült, hogy évfolyamtársak alig, csak az ő haverjaik voltak. Sebaj, így is volt, akit már ismertem. Tánciztam, no nem sokat, mert a térdeim megint felmondták a szolgálatot. Aztán Andrással dumáltam. Tök jó volt. Nagyon jól esett.
A fél kettes busszal mentem végül haza.

Aztán jó sokáig aludtam. :)

Na erre is sor került.

A naplóírás sosem volt erősségem. De mostanában a neten az iwiw-es és a hwsw-s felhasználó nevem a hangulatom/életem szerint változtatom. Rájöttem, jobb lenne máshol kiélnem magam. Így mától én is a blogolók egyre népesebb táborát erősítem.

Meglátjuk milyen aktív leszek.

Ma voltam suliban, ahol drága exem nem éppen felvidító sms-e borzolta kedélyállapotom.
Azt hittem ennél jobban ismer. Sosem bántanám, még akkor sem, ha ő azért megteszi. Persze nyilván ő nem így érzi. Nem vagyunk egyformák. De, ha dühös vagyok, talán jobb nem beszélnem azzal, akire haragszom, mert még megbántom, amit később nagyon megbánok.

Remélem tudunk majd még két többé-kevésbé értelmes ember módjára beszélni. Többet nem hiszem, hogy remélhetek ettől a sz*r élettől.

Jó lenne boldognak lenni...