London - negyedik nap

Szombat reggel a szokásos Clinkes reggeli után elmetróztunk a Buckingham Palace-hoz, hogy megnézzük az őrségváltást. Kicsit elkéstünk (kb 5 percet), de olyan tömeg volt, hogy szinte semmit sem láttam a fejektől, vállaktól. Nagy nehezen a rácshoz nyomakodtam. Elég messze voltak az őrök, így sokat nem láttam így sem. A legrosszabb az egészben az volt, hogy nem is a szép piros egyenruhájukban voltak, hanem egy csúnya szürke háromnegyedes kabátban. Egy szalagos kabátos megveregette a többi kabátját, azok meg mozgolódtak valamit. Fényképezni nem nagyon sikerült, mert közben ki is szorultam a kerítés mellől. Hátul nézelődtem, mert onnan is jöttek hangos zenével katonák, de semmit sem láttam. Túl messze voltak és túl sokan voltak előttem. Aztán találtam egy korlátot, amire fel tudtam mászni, de onnan sem láttam sokat. Próbáltam fotózni Krisz gépével, de jó bénák lettek. Az enyémet nem mertem felvenni, nehogy megbillenjek és leessek a korlátról. Aztán kicsit oszlott a tömeg, akkor már a kapu másik oldalánál odafértem a kerítéshez. Ott még fotóztam párat, de azok sem lettek az igaziak.

Származási hely: London

Innen tovább mentünk a St James Park irányában. Közben, amikor ezt a képet akartam lelőni, jól pofán nyomtam magam a fényképezőgépemmel. Annyira fájt, hogy még a könnyem is potyogni kezdett. Egy jó tanács; csak óvatosan igazítsátok meg a nyakatokban megfordult fényképezőgép szíjat. :D

A park elején volt egy csomó havas, hóemberes füvön napozó lúd. Gondoltam gyorsan lekapom őket, ilyet úgysem lát gyakran az ember. Erre nem pont akkor kergette meg őket egy kutya, amikor lőttem a képet?
A park maga csodálatos volt, még így a tél vége felé is. Már bújtak ki a virágok, rengeteg érdekesebbnél érdekesebb madarat láttunk. Volt persze mókus is és szép fák, amik közül párat muszáj volt lefotóznom. Egy hattyú épp a műkorcsolya tudását élesítette, mivel a tó még be volt fagyva. Nem szeretem a telet, de az a park tényleg gyönyörű volt még így is. Vajon milyen lehet tavasszal?

Származási hely: London

A part végéből már látszott a következő uticélunk, a Parliament Square és a Big Ban. Tovább sétálva megláttuk a Westminster Abbey-t is. Fenséges látvány volt abban a mesés verőfényben. Nem tudom milyen gyakran esik a hó Londonban és van utána olyan napsütés, hogy a szemüvegem teljesen besötétült, de örülök, hogy sikerült egy ilyen napot is kifogni a városnézésre. Eddigre már sikerült kiderítenünk, hogy az apátságba is csak jó sok pénz leperkálása után tudunk bemenni, így úgy gondoltuk, bemegyünk a fizető kapuig és ott szépen visszafordulunk, miután megnéztük, ami onnan látható. Terveinket kudarc kísérte, olyan sor állt a templom turista bejáratánál a templomon kívül, hogy úgy döntöttünk ezt most kihagyjuk. (A belépő amúgy 12 font lett volna, mint a St Paul's-ba.)

Származási hely: London

Átsétáltunk a Westminster Bridge-en a túlpartra. Na ekkor már nagyon sürgősen találnom kellett egy mellékhelységet, így amilyen gyorsan csak lehet elsétáltunk a következő metróállomáshoz, a Waterloo-hoz. Út közben megcsodáltuk a London Eye-t és az oda várakozó sort. Talán megérte volna felszállni rá, hisz épp gyönyörű idő volt, jó messzire el lehetett volna látni, de már nagyon nem volt kedvem hozzá. Meg aztán az sem lehetett túl olcsó. Út közben megegyeztünk, hogy a metróállomás csakis vízöblítéses vécé akarhatott lenni, de ki a fene ad egy metrómegállónak ilyen nevet? Szegény Napóleon, egy ilyen nevű helyen kikapni... :D

Származási hely: London

Metróval elbumliztunk a világ talán leghíresebb múzeumához, a British Museum-hoz legközelebb eső megállóhoz. Innen iszkiri a múzeumba, ahol végre találtam mosdót. Na ezután már sokkal kényelmesebb volt nézelődni. Először ettünk egy csirkés szendvicset a múzeum kávézójában, mert azért nem árt, ha van valami a pocinkban egy ilyen nagy múzeumban.

Bementünk hát a híres-neves British Museum Great Courtjába. Kerestünk valamiféle múzeumi térképet, hogy mégis mit és hol találunk meg. Mikor végre szereztünk egyet és épp azt beszéltük merre menjünk egyszercsak egy információs csajszi megkérdezte, hogy segíthet-e. Magyarul. :D Jót derültünk a dolgon és megbeszéltük, hogy merre menjünk tovább.
Először is a Rosetti követ csodáltuk meg, ott is kisebb tömeg gyűlt a kő írott fele köré. Próbáltam lefényképezni, de nem igazán sikerült a kevés fény miatt. A vaku pedig egy üveg mögötti tárgyon nem sokat szokott segíteni.

Származási hely: London

Megnéztük az egyiptomi szobrok nagy részét illetve az asszír és babiloni köveket is meglestük. Rengeteg lopott műtárgy van abban a múzeumban. Jah igen, amikor gyarmat volt, vagy csak szorosabb volt a kötelék a két ország között, a követek, helytartók akármilyen tisztségviselők begyűjtöttek egy rakat emléket, amit aztán a múzeumnak adományoztak. Szép ez így is, de biztos szebb lenne az eredeti helyén. Más kérdés, hogy akkor még nem láttam volna őket. Mondjuk az igazat megvallva az a rengeteg faragott kő igen hamar unalmassá vált.
Tovább battyogtunk a görög és római kövek felé. A Parthenon legtöbb domborműve abban a múzeumban van. Csak így kicsit lehangoló látványt nyújtanak.
Megkerestük az egyiptomi halottkultuszos termeket is. Vagyis néztünk egy rakat hullát. Szerencsére egész érdekes és tartalmas leírások voltak a kiállított tárgyakhoz mellékelve, bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem találtunk meg mindent. Pölö azt a kék vizilovat csak a boltban láttuk. Szóval megtekintettünk egy rakat múmiát, amit a régészek keresnek (nem pedig a mamájukat). Érdekes volt, bár több termen keresztül (ahogy a korokban változott a temetési stílus) kicsit unalmas volt. De azért akadt köztük szép számmal igencsak meglepő lelet vagy információ. Legalábbis számomra.
A múmiák után megnéztük Asszír és Babilon valamint a közelkelet fejlődését a bronzkortól a rómaiakig. Sok-sok infó volt itt is, szerintem mindent sikerült végigolvasni. Érdekes volt és rájöttem már nagyon kevésre emlékszem ezek közül (nem mintha az újabb korok sokkal jobban mennének).
Hosszú bolyongás után végül úgy döntöttünk, még megnézzük a japán gyűjteményt és megyünk vissza a szállásra főzni. 3 terem volt összesen és ezek nem lopott cuccok. A japán kormánynak van egy külön nagy múzeumok számára fenntartott gyűjteménye, hogy mások is megismerhessék a történelmüket. Meg kell hagyni, ez is kicsit foghíjjas volt. Nagyrészt Buddha szobrokból állt, meg egy sok-sok korból összeszedett szamuráj páncélból. Mikor épp felkerekedtünk, hogy megnézzük az utolsó (Modern Japán) termet, kihajtottak minket, hogy zár a múzeum, ez 17:15 körül volt, a múzeum pedig hatkor zárt. Szép...
Lementünk a Museum Shopba, ahol nekiálltunk válogatni szuvenyírt. Végül egy rosetti köves hűtőmágnes mellett döntöttem, Krisz pedig egy ugyanilyen kulcstartó mellett.

Ekkor már nagyon éhesek voltunk, így kerestünk egy helyet, ahol lehet enni. Végül a Revolution "hálózat" Vodka Italia (???) nevű helye mellett döntöttünk. Egész jó hely volt, a kaja nem volt drága, csak a pia. Krisznek egy Revolution Pizzát, nekem meg egy Revolution Saladot hoztak ki. Sok köze nem volt a salátához, hacsak nem a köret volt az. Csirkemell kecskesajttal és bacon-nel volt megsütve, salátával tálalva. Egész finom volt. Mellé Krisz persze sört, én meg narancslevet ittam. De ez nem volt elég. Gondoltuk kipróbálunk valami helyi piát. A csaj nem igazán értett minket, de mi sem őt. Helyi piának valami Strongbowment ajánlott. De, hogy az női pia. Sebaj, megkóstoljuk, magyarázott még valamit, de azt nagyon nem értettük. Aztán kijött a kolléganője, hogy olyan pont nincs, de hasonló a Balmer's. Jó, akkor legyen az. Kihozta, pohár nélkül. Krisz rendelt még mellé egy kis desszertet is. Ekkor odajött egy vendég, hogy elviheti az egyik széket. Mondtuk neki, hogy igen. Nem sokkal később megkérdezték, hogy esetleg nem cserélnénk-e helyet, merthogy mi csak ketten vagyunk ők meg hárman és nem férnek el. Persze, nem jelent gondot. Átültünk az üvegeinkkel és a cuccokkal. Nemsokára sikerült levadászni egy pincércsajt, hogy ugyan hozzon már két poharat. Jéggel? Azt meg minek? Nem kell jég. Végre kihozta a poharakat, és ekkor jött a meglepetés. Cidert kaptunk. Na ez meg mi? A leírás alapján nem sikerült rájönni (nem voltam elég szemfüles), elkaptunk az egyik pincércsajt, mikor kihozta Krisz desszertjét, hogy mi is ez. Almapia. Húh! De nagyon finom volt. :) Ekkor egyszercsak megjelent az asztalunknál a csajszi, aki megkérte, hogy cseréljünk asztalt két cappucinos vodkával, hogy köszönik, hogy átadtuk a helyet, meg hogy ez amolyan kaja utáni pia. Kóstoló adag volt, de egész finom. Kicsit meglepett, de kedves volt tőle.
Amúgy ebben a kajáldában lehetett kis tálcákon 6-8-12 féle vodkát kérni kóstolónak. Mókásan nézett ki. :)

Innen már csak az volt hátra, hogy visszamenjünk a szállásra. Ott Krisz még próbálkozott kicsit a nettel, beírta a bankkártyája számát, a pénzt le is vonták, de a net nem ment.

London - harmadik nap

Pénteken reggel úgy döntöttünk, na jó, igazából még talán szerda este, hogy elmegyünk egy, a hostelben reklámozott ingyenes városnézésre. Elvileg 10-kor volt a találkozó a hostel halljában. Természetesen senki sem jelent meg. Beszéltünk a hostel recepciósával, azt mondta, hogy felhívta a srácot, de nem vette fel. Aztán felhívta a főnökét, menjünk nyugodtan a találkozási pontra (nem a hostelből indult a séta, csak akik onnan mentek, azokat elkísérték a találkozási ponthoz). Nos, már a meeting point, amit a recepciós mondott sem ott volt, ahol a leírás alapján lennie kellett volna. 11-kor indult volna a túra, 11 óra 5 percre ott is voltunk, de nem volt ott senki.

Szép...

A Monumenthez kellett mennünk, a Citybe. Metróval mentünk, mivel Londonban az a leggyorsabb közlekedési eszköz. Természetesen (már megint, csak nekem lehet ilyen mázlim) a torony felújítás alatt állt. A leírások szerint 2009 február elején adják át a látogatóknak, nos mikor ott voltunk, még nem lehetett felmenni. Persze nem is állt szándékomban, de azért megnéztem volna közelebbről is. Ezt a nagy londoni tűzvész emlékére állították a 17. század végén. Amúgy nekem már késznek tűnt a felújítás.

Innen lesétáltunk a St Magnus the Martyr templomhoz, ahol elvileg lehet látni pár követ a régi London Bridge-ből. Na azt nem találtuk meg, pedig körbe sétáltuk a templomot. Lesétáltunk a partra, majd fel a az új London Bridge-re fotózni. Találtam pár érdekes épületet, de olyan pocsék idő volt, hogy a képek sajnos nem lettek elég jók.

Kerestünk egy bankautomatát, amiből pénzt is lehetett kivenni, majd némi fonttal gazdagabban bejártuk London pénzügyi negyedét. Meglestük a Lloyd's nagyon is ronda épületét valamint a régi tőzsde épületét.

A hostelben ki volt rakva egy "Free London" cetli, ahogy az ingyenesen megtekinthető helyeket sorolták fel. Ott találtuk a Bank of England Museum rövid leírását. Arra jutottunk, hogy ezt mindenképpen érdemes megnézni, így a polgármester rezidenciájának megcsodálása után megkerestük a múzeum bejáratát. Itt volt táskaröntgen és fémdetektor kapu is, ami bepittyegett rám. Az őr azt kérdezte, hogy van-e rajtam öv, ha igen mutassam. Megmutattam, azt mondta ok. Utólag jöttem rá, hogy rajtam volt az acél karkötőm is, ami szintén csipoghatott. A múzeumban kaptunk egy kis eligazítást egy kedves nőtől. Azt mondta, hogy a központi teremben van egy nagy arany tégla, amit meg is lehet tapizni.

Bevonultunk, megcsodáltuk az új és régi érméket és a világ legnagyobb inflációjának kétes dicsőségével bíró magyar pengő leírását is. Az infláció magyarázatának céljából egy hőlégballont lehet irányítani. Ha magas a jegybanki alapkamat, az emberek inkább beteszik a pénzüket a bankba, mert megéri nekik. Ilyenkor csökken az infláció. Ha alacsony, az emberek inkább vásárolnak, ettől pedig megy felfelé az inflációs ráta. (Vagy valami hasonló.) Körbejártuk a múzeumot, megtapiztuk az arany téglát. Jó nehéz volt, de marha jó tapizni. :D Találtunk font klisét is, azt nem sikerült kideríteni, h rajzolhatok-e egyet, így végül nem próbáltam ki. Végül Krisz vett a boltban pár arany tégla csokit ajándékba az itthoniaknak. :)

Innen, mivel közeledett a St Paul's zárási ideje, inkább oda mentünk, hogy még bejussunk. Ott még volt egy kis hó a parkban. Csak bent jöttünk rá, hogy ez bizony fizetős hely, méghozzá nem is olcsó. 12 font egy felnőtt jegy. Arra jutottunk, hogy egy barokk templom, legyen akármilyen híres, ennyit nem ér meg, így csak azt néztük meg, amit a bejáratból látni lehetett.

Származási hely: London

Ezután végre beültünk enni egy pubba. The Centre Page-ben megkóstoltuk a helyi kaját végre. Krisz sausage-et evett én pedig valami halpogácsát. Nem volt rossz, bár a halnak semmi íze nem volt, még jó, hogy adtak hozzá valami csípős szmötyit. Ehhez pedig természetesen angol ale-t ittunk. :D Egész jó volt és annyira nem is drága.

Kaja után a Millennium Bridge-en keresztül átmentünk a Temze túlpartjára. A Tate Modern meglehetősen ronda (egy erőmű volt) épületét csak kívülről csodáltuk meg, majd elkanyarodtunk a Shakespeare Globe Theatre felé, amit szintén csak kívülről csodáltunk meg. Vicces lehet, hogy ott még úgy zajlanak az előadások, mint Shakespeare korában (a nézők bekiabálhatnak a darabba).

Innen már csak az ülés és a pihenés vonzott. Gondoltuk keresünk valami pub féleséget Elephant & Castle környékén, ahova busszal zötyögtünk el. Hiába minden, semmi érdekes nem volt, így visszametróztunk a Sohoba, ahol sikerült megállapítani, hogy az összes pub tele van. Mire lejártuk a lábunkat, szétfagytunk és meg is éheztünk, legalábbis Krisz, így visszavonultunk a szállásra. De csak lepakolni.

Mindenképpen be akartunk ülni egy pubba, így a szálláshoz legközelebb első pubba mentünk be. Itthon ez lenne a kiskocsma. Ittunk egy-egy pint helyi sört. Annyira nem voltam elájulva tőle, ráadásul a hely sem volt szimpi, így visszaindultunk a szállásra. Krisz vett még egy negyedfontos hamburgert, amivel visszatértünk és egy újabb sikertelen próbálkozás a nettel és némi sör mellett elfogyasztottuk. Illetve ő, én csak a krumpliból ettem.

Irány a szoba, pancsi és alvás.

London - második nap

Igyekeztünk korán felkelni, hogy időben odaérjünk a National Portrait Gallerybe, ahol előre egyeztettet időpontban vártak.

A Clink a szobákhoz kontinentális reggelit is ad. Ez jelen esetben piritóst takart vajjal és lekvárral (feketeribizli, eper, málna, barack és utolsó nap találtam egy sevillai narancs ízűt is), valamint instant kávét (ittam már jobbat is), instant kakaót (ennél csak jobbat ittam), illetve valami feketeteát. Ezeken kívül lehetett még választani négy féle müzli közül is. Átlagos reggelim 3 pirítós, többnyire feketeribizli lekvárral, egy tál műzli, és egy kávé és egy tea volt. Utolsó nap megkostolam a kakaót, nagyon rossz volt.

Származási hely: London

Reggeli után összeszedtük magunkat és elindultunk a galéria felé. Metróval hamar odaértünk, így körbenéztünk a környéken. Megtaláltuk a Leicester Square-t a sok mozival és a kínai negyed szélével, majd visszamentünk a múzeumhoz, ahol a táskáink átnézése után kiderült, hogy nem is oda kellett volna menni, hanem a mellettük lévő utcába. Mondjuk a levélben ez nem volt benne. Megtaláltuk a bejáratot és be is jelentkeztünk. Megkaptam a kért és kihozható anyagokat, néhány mondat leírása után kiderült, hogy nem jegyzetelhetek tollal, így szereztünk ceruzát. A könyvtárban dolgozó csaj kereste a könyveket, de három óra alatt sem találta meg, Amikor én odamentem a polchoz 5 perc alatt meglett az egyik könyv. Amiről aztán kiderült, hogy valami esztétikai blabla az egész és nem óhajtom elolvasni. Pár oldalnyi infót sikerült is összeszedni, de a nagyja fent van a neten, így annyival nem lettem okosabb. Max mostmár van hivatkozási alapom. Csak tudnám mit írjak rá? Múzeumi leltárjegyzék? Tíz órára mentünk és délután kettőkor még bent ültünk. Addigra már nagyon éhes, fáradt és iszonyat türelmetlen voltam. Szegény Krisznek mindezt végig kellett élveznie, holott nem is az ő dolga volt. Úgy éreztem, több értelme van ezután a várost nézni, mint ott rostokolni a semmiért.

Kettő után kimásztunk és elrobogtunk egy McDonald's-ba, mivel az előző napi tapasztalatok alapján (megnéztük az árakat), ez még elfogadható volt. Ugyanaz a junk food van ott is, mint itthon, de havonta-kéthavonta egyszer ki lehet bírni. Mondjuk a Fantájuk édesebb volt, mint a miénk. Kaja után végignéztük a környéket könyvesbolt után kutatva. Addig nem is rémlett, hogy láttunk volna akár egyet is. Nagy nehezen találtunk egyet, ahol szembe találkoztam két igencsak ígéretes könyvvel. Egyetlen hibájuk volt, nagyon drágák voltak. Végül megvettem mindkettőt, de csak kártyával lehetett fizetni, amiről utólag kiderült, hogy kis híjján 25.000 forintot vontak le. :(

A környéken sétálgatva megtaláltuk a St. Martin-in-the-Fields templomot, aminek a kriptájában kávézó üzemel. Körbenéztük a kriptát és a templomot is, ahol éppen zenészek gyakoroltak az esti koncertre. Kicsi kis templom, legalábbis belülről, és olyan egyszerű, gondolom ez is az anglikán stílus része. Mondjuk sok információt nem találtunk a templomról, csak annyit, hogy a királyi családhoz közel áll. Na ez akármi is lehet.

A Trafalgar Square-ről metróval kibumliztunk dél Londonba, hogy megnézzük az Imperial War Museumot. Itt mindenféle tank és egyéb harci eszközt lehet megtekinteni. Valamint a kémkedésről is van egy kiállítás. (A fizetős részen pedig Flemming és Bond tekinthető meg.) Sajnos az első és második világháborús részeket nem volt időnk végig nézni.

Nem sokkal zárás előtt indultunk vissza a szállásra, ahol gyártottunk egy lencse levest és megettük Krisz maradék szendvicseit. Krisz még sörözött egyet. Ezután már csak a zuhany és a takarodó volt hátra. A könyvtár és a múzeum, no meg a városnézés jól lefárasztott. Bár az alvás, mint mindig, ha nem a saját ágyamban alszom, szakaszosan ment.

London - első nap

Kedd este igyekeztem korán lefeküdni, hogy szerdán hajnali kettőkor fel tudjak kelni.
Sikerült is nagy nehezen felkelni olyan korán. Összevakartam magam és a testvéreim kivittek minket a repülőtérre.

Szerencsére a mi gépünket már nem törölték. Előző nap legalább két járatot töröltek a hóesés miatt. Ennek örömére viszont teljesen tele volt a gép. Becsekkoltunk és bementünk a váróba. Ott egyre többen lettek. Aztán egyszer csak sor termett a kapunál, mire észbe kaptunk, már hatalmas sor állt előttünk, így úgy döntöttünk, hogy akkor már megvárjuk, hogy elmenjenek. Ennek persze az lett a vége, hogy nem igazán volt hely a gépen. Csak a folyosó mellé jutott hely, úgy hogy Krisz a másik oldalon ült. Hajnali 6 órakor indult a gépünk.

A mellettem ülő párocska olyan sötét volt, hogy ha még egy kicsit hülyébbek lettek volna, már amőbának kéne nevezni őket. Próbáltam kikandikálni az ablakon. Bár mikor felszálltunk, még sötét volt, de lassan kivilágosodott, és próbáltam legalább egy pillantást vetni a hajnali égre. Erre a párocska mondjuk nőnemű tagja olyan szemeket meresztett rám, mintha épp a lelkét akarnám elrabolni. Nem jött rá a sötét lelkem, hogy nem őt bámulom, hanem az ablakon próbálok kinézni. Aztán meg be is aludt, de úgy, hogy a pasija alig tudta felkelteni, amikor már be kellett kötni az öveket. Ezért kár volt oda ülnie, és nem hagyni hogy kilássak kicsit az első repülésemen.

Lutonban túl sokan voltunk a kisbuszokra, így mi egy piros Passatba kerültünk. 10 óra körül meg is érkeztünk a Victoria pályaudvarra. Ott az első dolgunk egy hét napos bérlet megvásárlása volt. 25 font 80 penny volt fejenként.

A Victoria Stationről elmetróztunk a King's Crossra. Elcipeltük a csomagokat a szálláshelyre, ahogy lerakhattuk a csomagszobába. Innen első dolgunk a King's Cross pályaudvar és annak is a 9 3/4-ik vágányának megtekintése volt.

Származási hely: London

Megnéztük a mellette lévő St. Pancras pályaudvart is. Ez a londoni nemzetközi pályaudvar. Ennek a felújítását már befejezték, a King's Crossé épp most folyik.

Ezután meglestük a legközelebbi Tescot. Olyan volt, mint itthon mondjuk a CBA vagy Smatch boltok. Egy épület aljában egy viszonylag nagyobb bolt. Vettünk egy áramátalakítót, jó drágán.

Ezután kerestünk valami kajáldát. Egy indiai étteremben kötöttünk ki, ahol végülis elég sokat sikerült enni, amiért persze elég sokat kellett fizetni. Amúgy finom volt meg sok is, nem is tudtam mindet betermelni. :)

Majd visszamentünk a szálláshelyre, ahol végre becsekkolhattunk. Semmilyen papírt nem kellett kitölteni, csak fizetni kellett 270 fontot. A szoba pici, de fürdős volt. Igaz a fürdő olyan mini volt, hogy megfordulni már nehézkesen ment benne. :) Amúgy a narancssárga szinten (jelen esetben az elsőn) volt a szobánk.

Miután elrendezkedtünk, buszra szálltunk és az emeletről tartottunk egy mini városnézést a Trafalgar square-re. Mire odaértünk már besötétedett, így nehéz volt fotózni. A legrosszabb az egészben az volt, hogy éppen tüntettek a parlament előtt a tamilok. Jó kis hangzavart keltve a környéken. Megnéztük a Big Bent, a Parliamentet úgy, ahogy lehetett a sötétben és a szigorú őrizet mellett. Sétáltunk egy kicsit a téren, meglestük a Westminster apátság bejáratát, a II. Erzsébet Konferencia Termet és a látképet.

Nagy nehezen visszaverekedtük magunkat a hostelbe, ahol Krisz töltött a szobakártyájára pénzt és ittunk egy-egy helyi sört. A szobában némi nehézségek árán de végül sikerült rájönni, hogy hogy is van a hideg meg a meleg víz. Hulla fáradtan estem az ágyba.

Itt a harmadik generáció, tessék kattintani.