London - harmadik nap

Pénteken reggel úgy döntöttünk, na jó, igazából még talán szerda este, hogy elmegyünk egy, a hostelben reklámozott ingyenes városnézésre. Elvileg 10-kor volt a találkozó a hostel halljában. Természetesen senki sem jelent meg. Beszéltünk a hostel recepciósával, azt mondta, hogy felhívta a srácot, de nem vette fel. Aztán felhívta a főnökét, menjünk nyugodtan a találkozási pontra (nem a hostelből indult a séta, csak akik onnan mentek, azokat elkísérték a találkozási ponthoz). Nos, már a meeting point, amit a recepciós mondott sem ott volt, ahol a leírás alapján lennie kellett volna. 11-kor indult volna a túra, 11 óra 5 percre ott is voltunk, de nem volt ott senki.

Szép...

A Monumenthez kellett mennünk, a Citybe. Metróval mentünk, mivel Londonban az a leggyorsabb közlekedési eszköz. Természetesen (már megint, csak nekem lehet ilyen mázlim) a torony felújítás alatt állt. A leírások szerint 2009 február elején adják át a látogatóknak, nos mikor ott voltunk, még nem lehetett felmenni. Persze nem is állt szándékomban, de azért megnéztem volna közelebbről is. Ezt a nagy londoni tűzvész emlékére állították a 17. század végén. Amúgy nekem már késznek tűnt a felújítás.

Innen lesétáltunk a St Magnus the Martyr templomhoz, ahol elvileg lehet látni pár követ a régi London Bridge-ből. Na azt nem találtuk meg, pedig körbe sétáltuk a templomot. Lesétáltunk a partra, majd fel a az új London Bridge-re fotózni. Találtam pár érdekes épületet, de olyan pocsék idő volt, hogy a képek sajnos nem lettek elég jók.

Kerestünk egy bankautomatát, amiből pénzt is lehetett kivenni, majd némi fonttal gazdagabban bejártuk London pénzügyi negyedét. Meglestük a Lloyd's nagyon is ronda épületét valamint a régi tőzsde épületét.

A hostelben ki volt rakva egy "Free London" cetli, ahogy az ingyenesen megtekinthető helyeket sorolták fel. Ott találtuk a Bank of England Museum rövid leírását. Arra jutottunk, hogy ezt mindenképpen érdemes megnézni, így a polgármester rezidenciájának megcsodálása után megkerestük a múzeum bejáratát. Itt volt táskaröntgen és fémdetektor kapu is, ami bepittyegett rám. Az őr azt kérdezte, hogy van-e rajtam öv, ha igen mutassam. Megmutattam, azt mondta ok. Utólag jöttem rá, hogy rajtam volt az acél karkötőm is, ami szintén csipoghatott. A múzeumban kaptunk egy kis eligazítást egy kedves nőtől. Azt mondta, hogy a központi teremben van egy nagy arany tégla, amit meg is lehet tapizni.

Bevonultunk, megcsodáltuk az új és régi érméket és a világ legnagyobb inflációjának kétes dicsőségével bíró magyar pengő leírását is. Az infláció magyarázatának céljából egy hőlégballont lehet irányítani. Ha magas a jegybanki alapkamat, az emberek inkább beteszik a pénzüket a bankba, mert megéri nekik. Ilyenkor csökken az infláció. Ha alacsony, az emberek inkább vásárolnak, ettől pedig megy felfelé az inflációs ráta. (Vagy valami hasonló.) Körbejártuk a múzeumot, megtapiztuk az arany téglát. Jó nehéz volt, de marha jó tapizni. :D Találtunk font klisét is, azt nem sikerült kideríteni, h rajzolhatok-e egyet, így végül nem próbáltam ki. Végül Krisz vett a boltban pár arany tégla csokit ajándékba az itthoniaknak. :)

Innen, mivel közeledett a St Paul's zárási ideje, inkább oda mentünk, hogy még bejussunk. Ott még volt egy kis hó a parkban. Csak bent jöttünk rá, hogy ez bizony fizetős hely, méghozzá nem is olcsó. 12 font egy felnőtt jegy. Arra jutottunk, hogy egy barokk templom, legyen akármilyen híres, ennyit nem ér meg, így csak azt néztük meg, amit a bejáratból látni lehetett.

Származási hely: London

Ezután végre beültünk enni egy pubba. The Centre Page-ben megkóstoltuk a helyi kaját végre. Krisz sausage-et evett én pedig valami halpogácsát. Nem volt rossz, bár a halnak semmi íze nem volt, még jó, hogy adtak hozzá valami csípős szmötyit. Ehhez pedig természetesen angol ale-t ittunk. :D Egész jó volt és annyira nem is drága.

Kaja után a Millennium Bridge-en keresztül átmentünk a Temze túlpartjára. A Tate Modern meglehetősen ronda (egy erőmű volt) épületét csak kívülről csodáltuk meg, majd elkanyarodtunk a Shakespeare Globe Theatre felé, amit szintén csak kívülről csodáltunk meg. Vicces lehet, hogy ott még úgy zajlanak az előadások, mint Shakespeare korában (a nézők bekiabálhatnak a darabba).

Innen már csak az ülés és a pihenés vonzott. Gondoltuk keresünk valami pub féleséget Elephant & Castle környékén, ahova busszal zötyögtünk el. Hiába minden, semmi érdekes nem volt, így visszametróztunk a Sohoba, ahol sikerült megállapítani, hogy az összes pub tele van. Mire lejártuk a lábunkat, szétfagytunk és meg is éheztünk, legalábbis Krisz, így visszavonultunk a szállásra. De csak lepakolni.

Mindenképpen be akartunk ülni egy pubba, így a szálláshoz legközelebb első pubba mentünk be. Itthon ez lenne a kiskocsma. Ittunk egy-egy pint helyi sört. Annyira nem voltam elájulva tőle, ráadásul a hely sem volt szimpi, így visszaindultunk a szállásra. Krisz vett még egy negyedfontos hamburgert, amivel visszatértünk és egy újabb sikertelen próbálkozás a nettel és némi sör mellett elfogyasztottuk. Illetve ő, én csak a krumpliból ettem.

Irány a szoba, pancsi és alvás.