2009. 12. 31.
2009. 12. 24.
2009. 12. 22.
+
Kéne már valami pozitív bejegyzés is. De nem úgy, mint a viccben.
Na azt többnyire twitteren szoktam (mert mostanában csak 140 karakteres bejegyzésekre futja az időmből, mellesleg ez lett volna a posztom témája eredetileg) írogatni.
Szóval meló van, bár olyan, amilyen.
Esett a hó, ami szép, de nagyon hideg. Úgy fest mégsem lesz fehér karácsonyunk, mivel állítólag már ma olvadni kezd.
Megyek Rómába. Na ez pozitívum, persze csak tavasszal, szóval még nagyon messze van.
Anyu sütött sütit. Az élet apró örömei. :D
Amúgy folyamatosan bővül a konyhai repertoárom. Olyan háromfogásos kaját tudok összerittyenteni, hogy ihaj, és nem is sok melóval, ami szintén pozitívum. :)
Kb ennyi.
Jah, és akinek nem tetszik a blogom, ne olvassa. Semmi sem kötelező, beleírni meg végképp nem az. (Ezt mostantól minden bejegyzés végére oda fogom biggyeszteni.)
Na azt többnyire twitteren szoktam (mert mostanában csak 140 karakteres bejegyzésekre futja az időmből, mellesleg ez lett volna a posztom témája eredetileg) írogatni.
Szóval meló van, bár olyan, amilyen.
Esett a hó, ami szép, de nagyon hideg. Úgy fest mégsem lesz fehér karácsonyunk, mivel állítólag már ma olvadni kezd.
Megyek Rómába. Na ez pozitívum, persze csak tavasszal, szóval még nagyon messze van.
Anyu sütött sütit. Az élet apró örömei. :D
Amúgy folyamatosan bővül a konyhai repertoárom. Olyan háromfogásos kaját tudok összerittyenteni, hogy ihaj, és nem is sok melóval, ami szintén pozitívum. :)
Kb ennyi.
Jah, és akinek nem tetszik a blogom, ne olvassa. Semmi sem kötelező, beleírni meg végképp nem az. (Ezt mostantól minden bejegyzés végére oda fogom biggyeszteni.)
Jön ide valaki és rögtön azt hiszi, hogy akkor most beolvashat nekem. Nem is ismer, de megteszi. Kritizál az alapján, amit itt lát belőlem. És aki ismer tudja, hogy ez csak egy kis részem.
Mondhatom szép. Közbe megnéztem a blogját, pont azt írja, hogy egyesek attól lesznek hiteltelenek, mert ki próbálnak oktatni másokat olyan dolgokról, amikről fingjuk sincs.
Ti is érzitek az önellentmondást?
Eredetileg persze nem ezt akartam írni a blogomba, de tudjátok jól, hogy nem bírom az emberi hülyeséget, ez pedig pont annak volt az ékes példája.
Mondhatom szép. Közbe megnéztem a blogját, pont azt írja, hogy egyesek attól lesznek hiteltelenek, mert ki próbálnak oktatni másokat olyan dolgokról, amikről fingjuk sincs.
Ti is érzitek az önellentmondást?
Eredetileg persze nem ezt akartam írni a blogomba, de tudjátok jól, hogy nem bírom az emberi hülyeséget, ez pedig pont annak volt az ékes példája.
2009. 11. 20.
2012
Azon kevés filmek egyike, amit moziban néztem meg. De ezt tényleg csak ott érdemes.
Nagytotálos vizuális nyalánkság. Bejövős, mint ahogy a bácsi többi filmje is. Az ilyesmit pedig széles vásznon illik élvezni. :D
Persze sztori az nem sok volt. Jön a világvége, mentsünk meg pár embert, lehetőleg olyat, akinek jó sok pénze van. De azért van akinek ezt nem tudja bevenni a gyomra.
Mondjuk az máig nem világos, hogy hogy tud egy cunami átmenni a Himalaya hegyvonulatain. Vagy hogy hova a manóba potyog az a sok föld és miért nem lesz ott helyette semmi csak egy nagy lyuk? De ugye eleve úgy mentem, hogy szép képek, nem sok vagy talán semmi sztori, és sok-sok amerikai blődség (egy német rendezőtől, aki megalkotta a Függetlenség napját is).
Szóval nekem tetszett, akárcsak a Holnapután. El tudnám viselni a polcomon. :)
Nagytotálos vizuális nyalánkság. Bejövős, mint ahogy a bácsi többi filmje is. Az ilyesmit pedig széles vásznon illik élvezni. :D
Persze sztori az nem sok volt. Jön a világvége, mentsünk meg pár embert, lehetőleg olyat, akinek jó sok pénze van. De azért van akinek ezt nem tudja bevenni a gyomra.
Mondjuk az máig nem világos, hogy hogy tud egy cunami átmenni a Himalaya hegyvonulatain. Vagy hogy hova a manóba potyog az a sok föld és miért nem lesz ott helyette semmi csak egy nagy lyuk? De ugye eleve úgy mentem, hogy szép képek, nem sok vagy talán semmi sztori, és sok-sok amerikai blődség (egy német rendezőtől, aki megalkotta a Függetlenség napját is).
Szóval nekem tetszett, akárcsak a Holnapután. El tudnám viselni a polcomon. :)
2009. 11. 17.
2009. 11. 05.
Hajvágás
Olyan helyet keresek, ahol el tudnám adni jó pénzért a levágott hajamat.
Jöhetnek az ötletek.
Jöhetnek az ötletek.
Kész, elegem van.
Egyszerűen nem hiszem el, hogy soha semmi nem jön össze.
Egy hónapon át nem tudtam sehova sem elmenni az állkapcsom miatt. Amikor még már az úgy ahogy hagyott élni, mentem dolgozni, természetesen a lehető leghülyébb időpontokban, így akkor sem jutott semmi másra időm. Most, hogy végre itthon vagyok - megjegyzem hulla fáradtan az éjszakázásoktól), megint fáj valamim.
Kurvára elegem van ebből. Soha semmit nem tudom elintézni.
A jó büdös életbe!
Egy hónapon át nem tudtam sehova sem elmenni az állkapcsom miatt. Amikor még már az úgy ahogy hagyott élni, mentem dolgozni, természetesen a lehető leghülyébb időpontokban, így akkor sem jutott semmi másra időm. Most, hogy végre itthon vagyok - megjegyzem hulla fáradtan az éjszakázásoktól), megint fáj valamim.
Kurvára elegem van ebből. Soha semmit nem tudom elintézni.
A jó büdös életbe!
2009. 10. 27.
27
Huszonhét éves lettem én...
Annyira nem volt jó a tegnapi nap. Nem szeretnék mégegy ilyen születésnapot.
Annyira nem volt jó a tegnapi nap. Nem szeretnék mégegy ilyen születésnapot.
2009. 10. 22.
Fogműtét csapó kettő
Reggel megint elmentem a fogdokihoz. Elmondtam neki, hogy mit mondott a fül-orr-gégész. Annyit mondott rá, hogy már gondolkozott rajta, hogy bevarrja, meg még annyit az orra alatt, hogy a fül-orr-gégész egy fogat sem húzott még ki. Amúgy az utóbbi előre mondta, hogy biztos valami ilyesmi lesz, nem baj, azért mondjam el a fogdokinak.
Éppen egy műtéthez készülődtek, szóval annyit mondott, hogy ha meg tudom várni míg végez, ami kb. negyed óra, akkor kitakarítja és bevarrja azt a lyukat. Utána meg lézer.
Mondtam, hogy meg tudom várni.
Kiültem, vártam. Kicsit több, mint negyed óra lett, de maximum 5 perccel. Már hívott is be. Kaptam megint szurit, és míg vártunk, hogy hasson reklamáltam, hogy nem ér, hogy egyeseknek negyed óra nekem meg majdnem egy. Azt mondta a doki, hogy a lánynak, akinek előttem szedte ki a fogát, szintén elfeküdt a bölcsességfoga, de csak két gyökere volt. Az enyémnek meg négy - na itt esett le az állam, már amennyire a lidokain engedte - és több volt, mint negyed óra. No nem sokkal.
Azért megkérdeztem, hogy vajon a másik bölcsességfogamnak is négy gyökere lehet. A doki gyorsan elkezdett tiltakozni, hogy most azt nem műti ki egy jó ideig, előbb ez gyógyuljon meg, és utána se még. Mondtam neki, hogy eszembe sincs, ennyi mazochizmus nem szorult belém.
Na, jól megkapargatta a lyukat, asszem a csontot is, hogy elinduljon a vérzés. Rémes hangja volt, bár semmit sem éreztem. Aztán egy öltéssel összevarrta a lyukat. Lézert most nem kaptam.
Ha fáj hétfőn, ha nem akkor csak szerdán kell visszamennem, akkor már varratszedésre.
Hazafelé azon szorítottam, hogy kitartson a lidokain. Szerencsém volt, a szurit olyan 11 körül kaptam meg és nem sokkal kettő előtt kezdett múlni a hatása. Legalább addig nem fájt.
Ellenben azóta. Fáj ha nyelek, húzódik a varrat. Pedig csak nyelhetek, mert sem öblögetni, sem köpködni nem lehet, nehogy meginduljon a vérzés. Ilyenkor meg aztán nyáladzik az ember rendesen.
Összességében aú!
Éppen egy műtéthez készülődtek, szóval annyit mondott, hogy ha meg tudom várni míg végez, ami kb. negyed óra, akkor kitakarítja és bevarrja azt a lyukat. Utána meg lézer.
Mondtam, hogy meg tudom várni.
Kiültem, vártam. Kicsit több, mint negyed óra lett, de maximum 5 perccel. Már hívott is be. Kaptam megint szurit, és míg vártunk, hogy hasson reklamáltam, hogy nem ér, hogy egyeseknek negyed óra nekem meg majdnem egy. Azt mondta a doki, hogy a lánynak, akinek előttem szedte ki a fogát, szintén elfeküdt a bölcsességfoga, de csak két gyökere volt. Az enyémnek meg négy - na itt esett le az állam, már amennyire a lidokain engedte - és több volt, mint negyed óra. No nem sokkal.
Azért megkérdeztem, hogy vajon a másik bölcsességfogamnak is négy gyökere lehet. A doki gyorsan elkezdett tiltakozni, hogy most azt nem műti ki egy jó ideig, előbb ez gyógyuljon meg, és utána se még. Mondtam neki, hogy eszembe sincs, ennyi mazochizmus nem szorult belém.
Na, jól megkapargatta a lyukat, asszem a csontot is, hogy elinduljon a vérzés. Rémes hangja volt, bár semmit sem éreztem. Aztán egy öltéssel összevarrta a lyukat. Lézert most nem kaptam.
Ha fáj hétfőn, ha nem akkor csak szerdán kell visszamennem, akkor már varratszedésre.
Hazafelé azon szorítottam, hogy kitartson a lidokain. Szerencsém volt, a szurit olyan 11 körül kaptam meg és nem sokkal kettő előtt kezdett múlni a hatása. Legalább addig nem fájt.
Ellenben azóta. Fáj ha nyelek, húzódik a varrat. Pedig csak nyelhetek, mert sem öblögetni, sem köpködni nem lehet, nehogy meginduljon a vérzés. Ilyenkor meg aztán nyáladzik az ember rendesen.
Összességében aú!
2009. 10. 21.
Még mindig pokolian tud fájni az állkapcsom.
Voltam ma is fogdokinál. Holnap is kell mennem, ha minden igaz az utolsó lézeres kezelésem lesz. Amúgy annyit mondott, hogy van akinek 3 hétig fáj, úgy látszik én ilyen vagyok.
Nyaff!
Aztán voltam fül-orr-gégészeten is. Ott meg hüledezett a doki, hogy van egy lyuk a műtét helyén, és hogy azzal miért nem csinálnak semmit.
Szóval amikor holnap visszamegyek, továbbítom a hüledezést a fogorvosnak.
Közben Gézának megint felszökött a láza. Már kezdett jobban lenni három hét lázongás utána, már volt egyetemen is, erre megint 39.2. Nem szeretném elkapni.
Ez már több a soknál, szóval anyu elvitte valami lázambulanciára, ahol gyorsan bent is tartották szegény. Mondanom sem kell, hogy nagyon tiltakozott a dolog ellen, dehát ennek már a fele sem tréfa.
Voltam ma is fogdokinál. Holnap is kell mennem, ha minden igaz az utolsó lézeres kezelésem lesz. Amúgy annyit mondott, hogy van akinek 3 hétig fáj, úgy látszik én ilyen vagyok.
Nyaff!
Aztán voltam fül-orr-gégészeten is. Ott meg hüledezett a doki, hogy van egy lyuk a műtét helyén, és hogy azzal miért nem csinálnak semmit.
Szóval amikor holnap visszamegyek, továbbítom a hüledezést a fogorvosnak.
Közben Gézának megint felszökött a láza. Már kezdett jobban lenni három hét lázongás utána, már volt egyetemen is, erre megint 39.2. Nem szeretném elkapni.
Ez már több a soknál, szóval anyu elvitte valami lázambulanciára, ahol gyorsan bent is tartották szegény. Mondanom sem kell, hogy nagyon tiltakozott a dolog ellen, dehát ennek már a fele sem tréfa.
2009. 10. 17.
A fogműtétem óta folyamatosan fáj az állkapcsom. Alig van pici nyugtom a fájdalomtól. Szerdán vissza is mentem végül, hogy ez így már nagyon nem kóser. Azóta lézeres kezelést kapok rá minden (hétköznap) reggel. Állítólag ez fertőtlenít és segíti a gyógyulást. Nem tudom, eddig csak azt tapasztalom, hogy még mindig pokolian fáj.
Tegnap kitöltöttem a Mensa online iq tesztjét. Utána meg kétségbe estem. Ezek szerint az átlagnál is hülyébb vagyok.
MIVAN??? Én, akit kiválasztottak egy amúgy sem szar suli iq szakkörébe? Ok, azt nem vártam, hogy tag legyek, de hogy átlag alatti eredményt hozott ki???
MIVAN???
Ezen nem lehet napirendre térni. :(
Ezek után megkaptam a beosztásomat. Október 31-én, azaz Halloween éjszakáján be vagyok osztva hajnali 1ig!
Nemakarom!!!
Elegem van!
Megint jön a klassz kis depresszióm. Mostmár a munka sem segít rajta, sőt inkább ront!
Ha valaki tud egy másik melót, szóljon, mert ezt nem bírom ki. Az sem érdekel, ha kevesebbet fizetnek, csak rosszabb ne legyen!
:(
Tegnap kitöltöttem a Mensa online iq tesztjét. Utána meg kétségbe estem. Ezek szerint az átlagnál is hülyébb vagyok.
MIVAN??? Én, akit kiválasztottak egy amúgy sem szar suli iq szakkörébe? Ok, azt nem vártam, hogy tag legyek, de hogy átlag alatti eredményt hozott ki???
MIVAN???
Ezen nem lehet napirendre térni. :(
Ezek után megkaptam a beosztásomat. Október 31-én, azaz Halloween éjszakáján be vagyok osztva hajnali 1ig!
Nemakarom!!!
Elegem van!
Megint jön a klassz kis depresszióm. Mostmár a munka sem segít rajta, sőt inkább ront!
Ha valaki tud egy másik melót, szóljon, mert ezt nem bírom ki. Az sem érdekel, ha kevesebbet fizetnek, csak rosszabb ne legyen!
:(
2009. 10. 08.
Fogműtét
Megérkeztem, bejelentkeztem. Alá kellett írnom egy papírt, amit a műtétek előtt szokás. Kaptam szurit és vártam hogy hasson. Lassan lezsibbadt a nyelvem hegye is.
Kaptam mégegy szurit és szépen lassan nekiesett kiműteni az egyik bölcsességfogam a doki. Egyre több vért láttam a szívócsőben, és egyre érdekesebb - vagy inkább ijesztőbb - megjegyzéseket hallottam a doki és az asszisztense felől. Már amikor éppen hallottam a fúró zúgásán át. Aztán egyszercsak nem túl megnyugtató hangszínnel hívta a doki a profot. Ő is nekiállt fúrni, faragni, huzigálni, recsegtetni. A doki annyit mondott, hogy még a profnak is kihívás a fogam, pedig már vagy ezret kihúzott. Kisebb fogdarabokat szedegettek ki közbe a számból, de nem voltak túl meggyőző darabok. Meg kell jegyeznem, hogy a dokinőm sokkal finomabban csinálta, mint a prof. Aztán nagy nehezen kijött a kampós vége is. Kampós! Ezért volt olyan nehéz kiszedni. Aztán jött a nagy rácsodálkozás az idegre. Aú% Majd egy serény átmosás és varrás.
Mire hazaértem, már kezdett fájni. Múlt a szurik hatása. Bevettem egy Cataflamot, amit felírt a doki. Aztán, mivel nem bírtam cérnával, egy Algoflexet is. Ezután persze tök kuka lettem, de legalább nem fájt annyira. Meg jegeltem, mert ez is előírás.
Jah, meg kaptam piszok erős antibiotikumot, hogy nehogy összeszedjek valami fertőzést.
Sosem volt még gondom a fogammal (na jó, volt egy lyukas fogam ami fájt, de még ovis voltam, az meg egy tejfog volt), így ez most igen kellemetlen élményként súlyt le rám.
Ez holnap is így fog fájni?
Azt hiszem kezd múlni a gyógyszerek hatása, mert megint egyre rosszabb...
Kaptam mégegy szurit és szépen lassan nekiesett kiműteni az egyik bölcsességfogam a doki. Egyre több vért láttam a szívócsőben, és egyre érdekesebb - vagy inkább ijesztőbb - megjegyzéseket hallottam a doki és az asszisztense felől. Már amikor éppen hallottam a fúró zúgásán át. Aztán egyszercsak nem túl megnyugtató hangszínnel hívta a doki a profot. Ő is nekiállt fúrni, faragni, huzigálni, recsegtetni. A doki annyit mondott, hogy még a profnak is kihívás a fogam, pedig már vagy ezret kihúzott. Kisebb fogdarabokat szedegettek ki közbe a számból, de nem voltak túl meggyőző darabok. Meg kell jegyeznem, hogy a dokinőm sokkal finomabban csinálta, mint a prof. Aztán nagy nehezen kijött a kampós vége is. Kampós! Ezért volt olyan nehéz kiszedni. Aztán jött a nagy rácsodálkozás az idegre. Aú% Majd egy serény átmosás és varrás.
Mire hazaértem, már kezdett fájni. Múlt a szurik hatása. Bevettem egy Cataflamot, amit felírt a doki. Aztán, mivel nem bírtam cérnával, egy Algoflexet is. Ezután persze tök kuka lettem, de legalább nem fájt annyira. Meg jegeltem, mert ez is előírás.
Jah, meg kaptam piszok erős antibiotikumot, hogy nehogy összeszedjek valami fertőzést.
Sosem volt még gondom a fogammal (na jó, volt egy lyukas fogam ami fájt, de még ovis voltam, az meg egy tejfog volt), így ez most igen kellemetlen élményként súlyt le rám.
Ez holnap is így fog fájni?
Azt hiszem kezd múlni a gyógyszerek hatása, mert megint egyre rosszabb...
2009. 10. 04.
SGU
Végre láttam az új Csillagkapu sorozat első részét.
Már nagyon vártam. Kicsit szerintem hirtelen lett vége az első (dupla) résznek, de az a véleményem, hogy nem lesz vele baj.
Ígéretes, ebből még akármi is lehet. A legtöbb fórumon még a hivatalos megjelenés előtt azt olvastam, hogy igazából a harmadik résszel (vagy az után?) indul be a sorozat. Nos, ahogy véget ért a második, erre igencsak reális az esély.
Nem mintha nem lenne tervben, hogy megnézem a többit is, hiszem egy SG-t nem lehet elrontani.
Eddig igazolni látszik ez az állítás. :)
Már nagyon vártam. Kicsit szerintem hirtelen lett vége az első (dupla) résznek, de az a véleményem, hogy nem lesz vele baj.
Ígéretes, ebből még akármi is lehet. A legtöbb fórumon még a hivatalos megjelenés előtt azt olvastam, hogy igazából a harmadik résszel (vagy az után?) indul be a sorozat. Nos, ahogy véget ért a második, erre igencsak reális az esély.
Nem mintha nem lenne tervben, hogy megnézem a többit is, hiszem egy SG-t nem lehet elrontani.
Eddig igazolni látszik ez az állítás. :)
2009. 09. 29.
Sorozatok
Sorozatfüggök, megint.
A teljesség igénye nélkül, amiket mostanában nézek:
-CSI
-CSI Miami
-CSI New York (ez még igazából várja a sorát)
-NCIS
-Numb3rs
-House
-Szellemekkel suttogó - Ghost Whisperer (az eddigiek kissé foghíjasak)
-Dark Angel
-The Big Bang Theory
-How I Met Your Mother
-Fringe
-Flash Forward
És, amit nagyon várok:
Stargate Universe
A többi SG-t természetesen már mind láttam. :)
A teljesség igénye nélkül, amiket mostanában nézek:
-CSI
-CSI Miami
-CSI New York (ez még igazából várja a sorát)
-NCIS
-Numb3rs
-House
-Szellemekkel suttogó - Ghost Whisperer (az eddigiek kissé foghíjasak)
-Dark Angel
-The Big Bang Theory
-How I Met Your Mother
-Fringe
-Flash Forward
És, amit nagyon várok:
Stargate Universe
A többi SG-t természetesen már mind láttam. :)
2009. 09. 25.
Fogászat
Végre megbeszéltem egy szájsebésszel, hogy kiműti az egyik bölcsességfogamat. Ma lett volna a műtét. Erre beteg lettem.
A helyzet non plus ultrája, hogy tegnap felhívott a doki asszisztense, hogy a doki is beteg lett, így csak októberben lehet majd műteni. Sikerült kiválasztani egy napot, de sajnos az után nem lesz szabad napom, szóval vágott fejjel kell majd dolgozni mennem...
Most erre mit mondjak? Ilyen peches is csak én lehetek...
A helyzet non plus ultrája, hogy tegnap felhívott a doki asszisztense, hogy a doki is beteg lett, így csak októberben lehet majd műteni. Sikerült kiválasztani egy napot, de sajnos az után nem lesz szabad napom, szóval vágott fejjel kell majd dolgozni mennem...
Most erre mit mondjak? Ilyen peches is csak én lehetek...
2009. 09. 11.
Szabadka - második nap
Meg kellett néznem a képeimet, mert már nem is emlékszem, hogy mit is csináltunk. :)
Reggel egy viszonylag korai kelés után bementünk a városba körbenézni, mivel arra gondoltunk, hogy reggel talán nem lesz akkora hőség. Ebben volt némi ráció.
Megnéztük nagyjából ugyanazt, amit előző este, csak most világosban.
Még mindig tetszik a Korzó utca. :)
Később visszamentünk gyorsan enni valamit, hogy elérjük a vonatot. Az előző napi pörkölt maradékát próbáltuk elpusztítani a nyúl maradékával. Nem ment. :D Viszont a pörkölt az éjszaka folyamán szépen összeért és nagyon finom lett. (Sokkal jobb, mint frissen.)
Nos a vonatot sikerült elérni. Sőt, mivel Belgrádból jött, potom másfél óra késéssel ért be Szabadkára a nagy meleg miatt. Míg várakoztunk, beültünk valahova meginni egy kis vizet, nehogy elolvadjunk. Géza laptopján sikerült netezni is egy kicsit. :)
Visszamentünk az állomásra, ahol még mindig se híre, se hamva nem volt a vonatunknak és már rengetegen vártak rá.
Nagy nehezen megérkezett. Felszálltunk, persze üres nem dohányzó fülke nem volt (jellemző), de kineveztünk egy dohányzót nem dohányzónak. Jött mégegy csajszi, aki ment tovább Hollandia felé. Szegény, lehet hogy lekéste a csatlakozását.
Nagyjából 2 óra késéssel sikerült is elindulni. A vonaton majdnem elolvastunk, rengeteg vizet megittunk, de annyira izzadtam, hogy pisilni már nem kellett. :D
Végül olyan este 8 körül meg is érkeztünk a Keletibe, 6 helyett.
Azért jó volt. :)
Reggel egy viszonylag korai kelés után bementünk a városba körbenézni, mivel arra gondoltunk, hogy reggel talán nem lesz akkora hőség. Ebben volt némi ráció.
Megnéztük nagyjából ugyanazt, amit előző este, csak most világosban.
Még mindig tetszik a Korzó utca. :)
Később visszamentünk gyorsan enni valamit, hogy elérjük a vonatot. Az előző napi pörkölt maradékát próbáltuk elpusztítani a nyúl maradékával. Nem ment. :D Viszont a pörkölt az éjszaka folyamán szépen összeért és nagyon finom lett. (Sokkal jobb, mint frissen.)
Nos a vonatot sikerült elérni. Sőt, mivel Belgrádból jött, potom másfél óra késéssel ért be Szabadkára a nagy meleg miatt. Míg várakoztunk, beültünk valahova meginni egy kis vizet, nehogy elolvadjunk. Géza laptopján sikerült netezni is egy kicsit. :)
Visszamentünk az állomásra, ahol még mindig se híre, se hamva nem volt a vonatunknak és már rengetegen vártak rá.
Nagy nehezen megérkezett. Felszálltunk, persze üres nem dohányzó fülke nem volt (jellemző), de kineveztünk egy dohányzót nem dohányzónak. Jött mégegy csajszi, aki ment tovább Hollandia felé. Szegény, lehet hogy lekéste a csatlakozását.
Nagyjából 2 óra késéssel sikerült is elindulni. A vonaton majdnem elolvastunk, rengeteg vizet megittunk, de annyira izzadtam, hogy pisilni már nem kellett. :D
Végül olyan este 8 körül meg is érkeztünk a Keletibe, 6 helyett.
Azért jó volt. :)
2009. 09. 07.
10. ARC Plakátkiállítás
Akár hiszitek, akár nem (én még nem), idén kikerült az egyik képem a kiállításra!
Bizony! :D
Igaz csak kicsiben, mert többen is pályáztak ugyanezzel az ötlettel (na igen, nem kellett túl sokat törnöm rajta a fejem), de valószínűleg mégis elég jó ötlet volt, hogy azért kicsiben megemlítsék a nevem. :D
Sálálálálá...!
Bizony! :D
Igaz csak kicsiben, mert többen is pályáztak ugyanezzel az ötlettel (na igen, nem kellett túl sokat törnöm rajta a fejem), de valószínűleg mégis elég jó ötlet volt, hogy azért kicsiben megemlítsék a nevem. :D
Sálálálálá...!
2009. 08. 12.
Szabadka - első nap
Mégsem csak a Járda szigeteken nyaraltunk.
Augusztus első 2 napján Gézával elmentünk Szabadkára vonattal.
A vonat hajnali 7 óra 5 perckor indult a Keletiből. Kicsit kukán kivánszorogtunk, találtunk helyet és kényelmesen elhelyezkedtünk.
Majd jó 3 és fél óra zötyögés és egy fél órás határátlépés után meg is érkeztünk Szabadka vasútállomására, ahol még a szerb határőrök is vakargatták kicsit az útleveleket és pecsételgettek.
Szerencsére nem vittünk sok cuccot, hiszen 2 napra igazán nem szükséges sok dolog. Persze vittem a fényképezőgépemet.
Borzasztóan meleg volt, dőlt rólunk a víz.
Először elmentünk Józsiékhoz lepakolni, bár előtte még beugrottunk megenni egy burekot.
Onnan Palicsnak vettük az irányt, megnéztük a tavat és körülötte azokat a csodás villákat. Olyan meleg volt, hogy folyton pacákat láttam.
Hamar meguntuk a meleget, olyan egy-másfél óra bóklászás után inkább visszamentünk a kocsihoz miután ittunk egy kis vizet. Onnan irány Szabadka.
Józsiéknál nekiálltunk bográcsozni, mivel úgy döntöttünk ebben a melegben inkább maradunk a fenekünkön.
Isteni őzpörkölt készült, ami után még volt egy kis házi gyors gyümölcstorta is. Persze, mivel vadhús, ráadásul szabad tűzön, így jó 4 óra alatt készült el.
Lassan hűlt a levegő. De még ekkor is fojtogató volt a hőség.
Késő este, nem sokkal sötétedés előtt bementünk még a városba nézelődni.
Géza még nem járt Szabadkán, vele néztük meg a városházát, a két szökőkutat, amik most mentek, nem úgy mint télen. Valamint a Korzó utca házait, már amit lehetett látni a sötétben.
Innen lassan visszaindultunk a szállásra, ahol még ettünk egy jó nagy dinnyét meg cidereztünk. Majd irány az ágy.
Augusztus első 2 napján Gézával elmentünk Szabadkára vonattal.
A vonat hajnali 7 óra 5 perckor indult a Keletiből. Kicsit kukán kivánszorogtunk, találtunk helyet és kényelmesen elhelyezkedtünk.
Majd jó 3 és fél óra zötyögés és egy fél órás határátlépés után meg is érkeztünk Szabadka vasútállomására, ahol még a szerb határőrök is vakargatták kicsit az útleveleket és pecsételgettek.
Szerencsére nem vittünk sok cuccot, hiszen 2 napra igazán nem szükséges sok dolog. Persze vittem a fényképezőgépemet.
Borzasztóan meleg volt, dőlt rólunk a víz.
Először elmentünk Józsiékhoz lepakolni, bár előtte még beugrottunk megenni egy burekot.
Onnan Palicsnak vettük az irányt, megnéztük a tavat és körülötte azokat a csodás villákat. Olyan meleg volt, hogy folyton pacákat láttam.
Hamar meguntuk a meleget, olyan egy-másfél óra bóklászás után inkább visszamentünk a kocsihoz miután ittunk egy kis vizet. Onnan irány Szabadka.
Józsiéknál nekiálltunk bográcsozni, mivel úgy döntöttünk ebben a melegben inkább maradunk a fenekünkön.
Isteni őzpörkölt készült, ami után még volt egy kis házi gyors gyümölcstorta is. Persze, mivel vadhús, ráadásul szabad tűzön, így jó 4 óra alatt készült el.
Lassan hűlt a levegő. De még ekkor is fojtogató volt a hőség.
Késő este, nem sokkal sötétedés előtt bementünk még a városba nézelődni.
Géza még nem járt Szabadkán, vele néztük meg a városházát, a két szökőkutat, amik most mentek, nem úgy mint télen. Valamint a Korzó utca házait, már amit lehetett látni a sötétben.
Innen lassan visszaindultunk a szállásra, ahol még ettünk egy jó nagy dinnyét meg cidereztünk. Majd irány az ágy.
2009. 07. 29.
Doboznyitás
Tegnap végre összehoztuk a doboznyitást.
A volt lány osztálytársaimmal még 2000 december 21-én feltettünk egymásnak és főleg magunknak pár akkor fontosnak tűnő kérdést, hogy majd megnézzük a válaszokat.
Nos, tegnap megnéztük. :)
Ej, de régen is volt az, tán igaz sem volt.
Azért jó volt látni őket. Egykor minden nap találkoztunk, azóta viszont...
Felnőttünk, mindenki dolgozik, van 2 (és fél) házasunk és egy elvált is.
Szóval történtek jó és rossz dolgok is az elmúlt 8 év alatt.
Mindenesetre a csajok semmit sem változtak, legalábbis külsőleg. Mindenki irtó csini (engem kivéve). Ezt már megszoktam. :)
Írtunk megint pár kérdést. Pár év múlva újra kinyitjuk és megnézzük mennyire változunk majd meg.
Örülök, hogy anno ezt megcsináltuk. Bár szinte semmi sem igaz abból, amit anno leírtam, vicces volt visszaolvasni. :D
A volt lány osztálytársaimmal még 2000 december 21-én feltettünk egymásnak és főleg magunknak pár akkor fontosnak tűnő kérdést, hogy majd megnézzük a válaszokat.
Nos, tegnap megnéztük. :)
Ej, de régen is volt az, tán igaz sem volt.
Azért jó volt látni őket. Egykor minden nap találkoztunk, azóta viszont...
Felnőttünk, mindenki dolgozik, van 2 (és fél) házasunk és egy elvált is.
Szóval történtek jó és rossz dolgok is az elmúlt 8 év alatt.
Mindenesetre a csajok semmit sem változtak, legalábbis külsőleg. Mindenki irtó csini (engem kivéve). Ezt már megszoktam. :)
Írtunk megint pár kérdést. Pár év múlva újra kinyitjuk és megnézzük mennyire változunk majd meg.
Örülök, hogy anno ezt megcsináltuk. Bár szinte semmi sem igaz abból, amit anno leírtam, vicces volt visszaolvasni. :D
2009. 07. 16.
Sebesülés
Múlt szerdán lecsúsztam a Nyugati aluljáró lépcsőjén. Lett egy ronda seb a sarkamon, jól összevéreztem mindent. A Burger Kingben lemostam, ahogy tudtam, majd nagy nehezen hazabotorkáltam.
Betadine, ragacs.
Szombaton is fájt még, akkor már nem tetszett a dolog, elmentem az ügyeletre, ahol ránézésre küldtek a traumatológia ügyeletre, nem mellesleg megijesztett a doki, hogy ezért jár a tetanusz is. Irány az Árpád kórház Újpesten, anyu vitt ki kocsival. Ott ránézett a doki, megnyomkodta, közölte, h betadine, ragacs. Kérdeztem a tetanuszt, azt mondta nem kell. Az ápolónő elmondta, hogy azért nem, mert gyerekkorom óta erős immunizáláson estem át.
Azóta betadine, ragacs.
Szerdára már csak ragacs.
Erre estére begyulladt a bokám.
Ma elmentem melózni, de nem igazán esett jól. Hazafelé bementem a dokihoz. Végre nem az ügyeletre, hanem a sima rendelőbe.
A doki megnézte, steril kötéssel átköttette és kaptam tetanuszt is.
Szóval most marha jól vagyok... Szomorú
Betadine, ragacs.
Szombaton is fájt még, akkor már nem tetszett a dolog, elmentem az ügyeletre, ahol ránézésre küldtek a traumatológia ügyeletre, nem mellesleg megijesztett a doki, hogy ezért jár a tetanusz is. Irány az Árpád kórház Újpesten, anyu vitt ki kocsival. Ott ránézett a doki, megnyomkodta, közölte, h betadine, ragacs. Kérdeztem a tetanuszt, azt mondta nem kell. Az ápolónő elmondta, hogy azért nem, mert gyerekkorom óta erős immunizáláson estem át.
Azóta betadine, ragacs.
Szerdára már csak ragacs.
Erre estére begyulladt a bokám.
Ma elmentem melózni, de nem igazán esett jól. Hazafelé bementem a dokihoz. Végre nem az ügyeletre, hanem a sima rendelőbe.
A doki megnézte, steril kötéssel átköttette és kaptam tetanuszt is.
Szóval most marha jól vagyok... Szomorú
2009. 07. 10.
2009. 07. 01.
2009. 06. 21.
2009. 06. 11.
Könyvhét konklúzió
Szerintetek meg tudtam állni, hogy ne vegyek könyvet?
Naná, hogy nem. :D Szóval a legújabb Spiderwick boldog tulajdonosa vagyok, törzstagsági kedvezménnyel. :)
Volt nyereményjáték is könyvekért és nem könyvekért is (könyvjelzőket, olvasólámpát, könyvtámaszt lehetett nyerni). Természetesen nem nyertem semmit. Viszont az egyik nő, aki a standnál dolgozott volt olyan kedves és adott egy amolyan fájdalomdíjat. Kaptam egy préselt mauritiusi virágokkal díszített könyvjelzőt. Cserébe most egy kicsit reklámozom őket. Íme, ők azok. Azoknak a barátainknak akik nagy könyvrajongók, de minden könyvük rögtön megvan, ez az ideális ajándék. Szerintem. :) (Könyvjelzőből nem baj, ha kettő van az embernek.)
Szombaton voltam a Bookstationben is, mivel nyertem tőlük egy könyvet. Azért néha nekem is lehet mázlim. :) (Bár ez inkább a gyorsaságomon múlott.)
És ma rájöttem, hogy 2 pozitív dolog is van az életemben.
1, A vércsoportom (ahogy arra Miki oly frappánsan rámutatott).
2, Mivel nincs munkahelyem, így nincs honnan kirúgjanak. :D
Think positive! :)
(Jó, ettől még nem leszek olyan víg, de legalább találtam ma is valami mosolyogni valót.) :)
Naná, hogy nem. :D Szóval a legújabb Spiderwick boldog tulajdonosa vagyok, törzstagsági kedvezménnyel. :)
Volt nyereményjáték is könyvekért és nem könyvekért is (könyvjelzőket, olvasólámpát, könyvtámaszt lehetett nyerni). Természetesen nem nyertem semmit. Viszont az egyik nő, aki a standnál dolgozott volt olyan kedves és adott egy amolyan fájdalomdíjat. Kaptam egy préselt mauritiusi virágokkal díszített könyvjelzőt. Cserébe most egy kicsit reklámozom őket. Íme, ők azok. Azoknak a barátainknak akik nagy könyvrajongók, de minden könyvük rögtön megvan, ez az ideális ajándék. Szerintem. :) (Könyvjelzőből nem baj, ha kettő van az embernek.)
Szombaton voltam a Bookstationben is, mivel nyertem tőlük egy könyvet. Azért néha nekem is lehet mázlim. :) (Bár ez inkább a gyorsaságomon múlott.)
És ma rájöttem, hogy 2 pozitív dolog is van az életemben.
1, A vércsoportom (ahogy arra Miki oly frappánsan rámutatott).
2, Mivel nincs munkahelyem, így nincs honnan kirúgjanak. :D
Think positive! :)
(Jó, ettől még nem leszek olyan víg, de legalább találtam ma is valami mosolyogni valót.) :)
2009. 05. 30.
80. Ünnepi Könyvhét
Jön! Jön! Jön!
Én meg megyek. Csak most nem veszek semmi. No nem azért, mert nem szeretnék, hanem mert elfogyott a könyves pénz és meló meg nincs.
De nagyon szeretem a könyveket. Szeretnék könyvekkel dolgozni, de úgy tűnik a könyvek (vagy a gyártóik) annyira nem szeretnék ezt.
Ide nekem a lottó ötöst.
Én meg megyek. Csak most nem veszek semmi. No nem azért, mert nem szeretnék, hanem mert elfogyott a könyves pénz és meló meg nincs.
De nagyon szeretem a könyveket. Szeretnék könyvekkel dolgozni, de úgy tűnik a könyvek (vagy a gyártóik) annyira nem szeretnék ezt.
Ide nekem a lottó ötöst.
2009. 05. 23.
Véradás
Már olyan rég óta beszélünk róla a barátaimmal, hogy már kezdtem szégyenleni magamat, hogy mindig kihúzom magam alóla. Szégyen, nem szégyen félek a dologtól.
Tesóim a BME állásbörzéjén adtak vért, Géza rosszul is lett. Így a családból már csak én nem adtam vért.
Végülis Krisszel már több mint egy éve megbeszéltük, hogy megyünk, de mindig megfutamodtam. De a héten eltökéltem drága Nórim hatására, hogy ebből márpedig elég, így kinéztünk egy helyszínt, ahol volt épp véradás.
Pénteken jól beebédeltem és elindultunk vért adni az Újvidék térre. Szó se róla, azért féltem a dologtól. Épp voltak páran, így sorba kellett állni a jelentkezéshez és az elsődleges vizsgálatokhoz.
Regisztráltak (ez vajon online megy?), ami után ki kellett tölteni és aláírni egy kérdőívet. Majd a következő asztalkánál megböktek, szinte alig éreztem és néztek hemoglobin (ha minden igaz) szintet, ami megfelelt. A laboros meg is jegyezte, hogy milyen szép a vérem, ittam eleget. Mondtam neki, hogy igen, erre csak annyit mondott, hogy így kell vért adni jönni. Vércsoportot is nézett, B-s vagyok (ezt eddig is sejtettem).
Egy másik asztalnál a doktornő megnézte a vérnyomásomat, ami hozzám képest magas volt, de amúgy egész jó; 120/80. Ezután még alá kellett írnom még valamit, majd felcímkéztek egy tasakot a számommal. Megkérdeztem hányan voltak addig. Én voltam a 16. véradó aznap ott. Szégyenletesen alacsony szám. :(
Fel kellett ülni egy amúgy nem túl kényelmes székre, ahol nekiállt az ápoló vénát keresni. Ez persze nálam nem megy olyan gyorsan. Minden egyes asztalkánál mindenki mindig megkérdezte a nevemet és a születési dátumomat.
Elérkeztünk a tűig. Krisz karjában már itt csillogott az a félelmetes fegyver. Gyorsan az enyémbe is beledöfte a nő, na ez annyira nem esett jól, utána meg pumpálni kellett, ez sem esett kifejezetten jól. Megdöntötte a székemet, de meglepően jól bírtam a dolgot. Semmi bajom nem lett közben.
Miután telefolyt a tasak, még vett 3 kémcsőbe vért, aztán kihúzta a tűt. Ez sem volt egy hú de jó érzés. Kaptam egy gézpamacsot, hogy szorítsam 10 percig. Szorítgattam egy ideig, aztán elengedtem. Visszaállította a nő a székemet, még üldögéltem egy kicsit, aztán elindultunk. Nem volt semmi bajom.
Közben jött Balázs is vért adni. Ő ott tanít, rég láttam, picit beszéltünk.
Véradás után még kaptam egy nyelviskola bónt meg egy Bach cd.
Aztán elindultunk haza, kivételesen busszal, mert bár nem volt semmi bajom, azért nem akartam kockáztatni.
Tesóim a BME állásbörzéjén adtak vért, Géza rosszul is lett. Így a családból már csak én nem adtam vért.
Végülis Krisszel már több mint egy éve megbeszéltük, hogy megyünk, de mindig megfutamodtam. De a héten eltökéltem drága Nórim hatására, hogy ebből márpedig elég, így kinéztünk egy helyszínt, ahol volt épp véradás.
Pénteken jól beebédeltem és elindultunk vért adni az Újvidék térre. Szó se róla, azért féltem a dologtól. Épp voltak páran, így sorba kellett állni a jelentkezéshez és az elsődleges vizsgálatokhoz.
Regisztráltak (ez vajon online megy?), ami után ki kellett tölteni és aláírni egy kérdőívet. Majd a következő asztalkánál megböktek, szinte alig éreztem és néztek hemoglobin (ha minden igaz) szintet, ami megfelelt. A laboros meg is jegyezte, hogy milyen szép a vérem, ittam eleget. Mondtam neki, hogy igen, erre csak annyit mondott, hogy így kell vért adni jönni. Vércsoportot is nézett, B-s vagyok (ezt eddig is sejtettem).
Egy másik asztalnál a doktornő megnézte a vérnyomásomat, ami hozzám képest magas volt, de amúgy egész jó; 120/80. Ezután még alá kellett írnom még valamit, majd felcímkéztek egy tasakot a számommal. Megkérdeztem hányan voltak addig. Én voltam a 16. véradó aznap ott. Szégyenletesen alacsony szám. :(
Fel kellett ülni egy amúgy nem túl kényelmes székre, ahol nekiállt az ápoló vénát keresni. Ez persze nálam nem megy olyan gyorsan. Minden egyes asztalkánál mindenki mindig megkérdezte a nevemet és a születési dátumomat.
Elérkeztünk a tűig. Krisz karjában már itt csillogott az a félelmetes fegyver. Gyorsan az enyémbe is beledöfte a nő, na ez annyira nem esett jól, utána meg pumpálni kellett, ez sem esett kifejezetten jól. Megdöntötte a székemet, de meglepően jól bírtam a dolgot. Semmi bajom nem lett közben.
Miután telefolyt a tasak, még vett 3 kémcsőbe vért, aztán kihúzta a tűt. Ez sem volt egy hú de jó érzés. Kaptam egy gézpamacsot, hogy szorítsam 10 percig. Szorítgattam egy ideig, aztán elengedtem. Visszaállította a nő a székemet, még üldögéltem egy kicsit, aztán elindultunk. Nem volt semmi bajom.
Közben jött Balázs is vért adni. Ő ott tanít, rég láttam, picit beszéltünk.
Véradás után még kaptam egy nyelviskola bónt meg egy Bach cd.
Aztán elindultunk haza, kivételesen busszal, mert bár nem volt semmi bajom, azért nem akartam kockáztatni.
2009. 05. 19.
2009. 05. 09.
Kareem Salama - Aristotle And Averroes
I was like you and yes you were like me
We were so much alike but unique as can be
Friends til the end and we were quite the right team
Like those two men Aristotle and Averroes
It was a cold evening near the end of the fall
That we made our aqaintance for nothing at all
But the common interest to make melodies
And little did we know the fine friends we would be
At first you spoke little and I said a lot
But in time you would trust me with the depth of your thought
And though we were only young men at the time
We had souls of the ancients with the youth left to climb
I was like you and yes you were like me
We were so much alike but unique as can be
Friends til the end and we were quite the right team
Like those two men Aristotle and Averroes
I was like you and yes you were like me
We were so much alike but unique as can be
Friends til the end and we were quite the right team
Like those two men Aristotle and Averroes
I was walking down the road many took
Studied all the classics learned all the great books
But I listened to the inspiration inside of me
And expected the least but had the courage to see
There was a time when the world didn't know
The way you could make a song from just a few notes
But never did you imagine, never did I
That with difference and some brilliance we'd come back to life
I was like you and yes you were like me
We were so much alike but unique as can be
Friends til the end and we were quite the right team
Like those two men Aristotle and Averroes
I was like you and yes you were like me
We were so much alike but unique as can be
Friends til the end and we were quite the right team
Like those two men Aristotle and Averroes
We were so much alike but unique as can be
Friends til the end and we were quite the right team
Like those two men Aristotle and Averroes
It was a cold evening near the end of the fall
That we made our aqaintance for nothing at all
But the common interest to make melodies
And little did we know the fine friends we would be
At first you spoke little and I said a lot
But in time you would trust me with the depth of your thought
And though we were only young men at the time
We had souls of the ancients with the youth left to climb
I was like you and yes you were like me
We were so much alike but unique as can be
Friends til the end and we were quite the right team
Like those two men Aristotle and Averroes
I was like you and yes you were like me
We were so much alike but unique as can be
Friends til the end and we were quite the right team
Like those two men Aristotle and Averroes
I was walking down the road many took
Studied all the classics learned all the great books
But I listened to the inspiration inside of me
And expected the least but had the courage to see
There was a time when the world didn't know
The way you could make a song from just a few notes
But never did you imagine, never did I
That with difference and some brilliance we'd come back to life
I was like you and yes you were like me
We were so much alike but unique as can be
Friends til the end and we were quite the right team
Like those two men Aristotle and Averroes
I was like you and yes you were like me
We were so much alike but unique as can be
Friends til the end and we were quite the right team
Like those two men Aristotle and Averroes
2009. 05. 05.
Help!
Kidolgozott államvizsga tételeket keresek. Akinek van, légyszi ne rejtse véka alá.
The sister arts
Methodology
The sister arts
Methodology
2009. 05. 03.
Houdini
Tegnap délután kaptam Mikitől egy új társat Krampusznak.
Egy kis fekete sima szőrű malacka, az eladó szerint olyan 6-8 hónapos lehet. De olyan kicsi, és nagyon fél. Remeg, mint a kocsonya, ha kézbe veszem, és már kézbe venni sem egyszerű. Folyton leBogyóztam őt is meg Krampit is.
Először Túró Rudinak, azaz Rudinak akartuk elkeresztelni (Miki ötlete volt a Rudi, én meg továbbfejlesztettem), de annyira nem Rudis. Aztán, amikor betettük a kis hordójába már itthon, elkezdte kaparni a törülközőt, ami alatta volt. Mondom ez mindjárt ki akar szökni, na így lett Houdini a neve, röviden csak Dini. Szerintem ez jobban is illik rá. :)
Reméljük egészséges és hamar megszokja az új helyét.
Bogyó még hiányzik.
Egy kis fekete sima szőrű malacka, az eladó szerint olyan 6-8 hónapos lehet. De olyan kicsi, és nagyon fél. Remeg, mint a kocsonya, ha kézbe veszem, és már kézbe venni sem egyszerű. Folyton leBogyóztam őt is meg Krampit is.
Először Túró Rudinak, azaz Rudinak akartuk elkeresztelni (Miki ötlete volt a Rudi, én meg továbbfejlesztettem), de annyira nem Rudis. Aztán, amikor betettük a kis hordójába már itthon, elkezdte kaparni a törülközőt, ami alatta volt. Mondom ez mindjárt ki akar szökni, na így lett Houdini a neve, röviden csak Dini. Szerintem ez jobban is illik rá. :)
Reméljük egészséges és hamar megszokja az új helyét.
Bogyó még hiányzik.
2009. 04. 30.
Bogyó elment
Itt hagyott a kis dög. Rengeteget szenvedett az utolsó percekben. Majdnem szó szerint a kezemben halt meg.
Nagyon rossz. :(
Nagyon rossz. :(
2009. 04. 29.
Queen - Don't Stop Me Now
Tonight I'm gonna have myself a real good time
I feel alive and the world it's turning inside out Yeah!
I'm floating around in ecstasy
So don't stop me now don't stop me
'Cause I'm having a good time having a good time
I'm a shooting star leaping through the skies
Like a tiger defying the laws of gravity
I'm a racing car passing by like Lady Godiva
I'm gonna go go go
There's no stopping me
I'm burning through the skies Yeah!
Two hundred degrees
That's why they call me Mister Fahrenheit
I'm trav'ling at the speed of light
I wanna make a supersonic man of you
Don't stop me now I'm having such a good time
I'm having a ball don't stop me now
If you wanna have a good time just give me a call
Don't stop me now ('Cause I'm having a good time)
Don't stop me now (Yes I'm having a good time)
I don't want to stop at all
I'm a rocket ship on my way to Mars
On a collision course
I am a satellite I'm out of control
I am a sex machine ready to reload
Like an atom bomb about to
Oh oh oh oh oh explode
I'm burning through the skies Yeah!
Two hundred degrees
That's why they call me Mister Fahrenheit
I'm trav'ling at the speed of light
I wanna make a supersonic woman out of you
Don't stop me don't stop me don't stop me
Hey hey hey!
Don't stop me don't stop me
Ooh ooh ooh (I like it)
Don't stop me have a good time good time
Don't stop me don't stop me
Ooh ooh Alright
I'm burning through the skies Yeah!
Two hundred degrees
That's why they call me Mister Fahrenheit
I'm trav'ling at the speed of light
I wanna make a supersonic woman of you
Don't stop me now I'm having such a good time
I'm having a ball don't stop me now
If you wanna have a good time
Just give me a call
Don't stop me now ('Cause I'm having a good time)
Don't stop me now (Yes I'm having a good time)
I don't wanna stop at all
La la la la laaaa
La la la la
La la laa laa laa laaa
La la laa la la la la la laaa hey!!....
I feel alive and the world it's turning inside out Yeah!
I'm floating around in ecstasy
So don't stop me now don't stop me
'Cause I'm having a good time having a good time
I'm a shooting star leaping through the skies
Like a tiger defying the laws of gravity
I'm a racing car passing by like Lady Godiva
I'm gonna go go go
There's no stopping me
I'm burning through the skies Yeah!
Two hundred degrees
That's why they call me Mister Fahrenheit
I'm trav'ling at the speed of light
I wanna make a supersonic man of you
Don't stop me now I'm having such a good time
I'm having a ball don't stop me now
If you wanna have a good time just give me a call
Don't stop me now ('Cause I'm having a good time)
Don't stop me now (Yes I'm having a good time)
I don't want to stop at all
I'm a rocket ship on my way to Mars
On a collision course
I am a satellite I'm out of control
I am a sex machine ready to reload
Like an atom bomb about to
Oh oh oh oh oh explode
I'm burning through the skies Yeah!
Two hundred degrees
That's why they call me Mister Fahrenheit
I'm trav'ling at the speed of light
I wanna make a supersonic woman out of you
Don't stop me don't stop me don't stop me
Hey hey hey!
Don't stop me don't stop me
Ooh ooh ooh (I like it)
Don't stop me have a good time good time
Don't stop me don't stop me
Ooh ooh Alright
I'm burning through the skies Yeah!
Two hundred degrees
That's why they call me Mister Fahrenheit
I'm trav'ling at the speed of light
I wanna make a supersonic woman of you
Don't stop me now I'm having such a good time
I'm having a ball don't stop me now
If you wanna have a good time
Just give me a call
Don't stop me now ('Cause I'm having a good time)
Don't stop me now (Yes I'm having a good time)
I don't wanna stop at all
La la la la laaaa
La la la la
La la laa laa laa laaa
La la laa la la la la la laaa hey!!....
2009. 04. 22.
Magyarisztán baszd meg! My dear country, my dear people fuck you!
Tesóm megkért, hogy vigyem vissza a vasárnap vett talpbetétet, mert nem vált be. Nagy nyugodtan mentem a Népstadiont megkerülve a szokásos útvonalunkon a SYMA csarnokba. A Népstadion bejárata körül tűnt fel, hogy itt túl sokan vannak, főleg abból a biztonsági őrnek nevezett amőbafajból. Gondoltam lesz valami, de mivel egy szót nem szóltak hozzám, mentem tovább.
Bent már csak kerülővel lehetett volna bejutni, ki volt írva, hogy a vásárra csak a másik bejáraton lehet bemenni, de azért beengedett a pacák.
Bent visszaadtam a talpbetétet és vettem egy cipőfűzőt. 1600 volt a talpbetét és 280 a fűző. A pasi meg közölte velem, hogy akkor ő csak 1300-at ad vissza. Úgy meglepődtem, hogy nem szóltam rá semmit. Ha nálam csak 20 forinttal kevesebb lenne, nem adnák oda az árut. Most akkor hogy is van ez???
Akartam venni még valamit magamnak, az persze nem volt.
Visszafelé már másik ajtón mentem ki. Indulok haza a szokásos úton. Átbattyogok 2 amőba között, nem szóltak semmit. Olyan 20 méter után egyszer csak másik két robogós amőba odagurul, hogy kisasszony hova-hova. He??? Mondom megyek kifelé, arra és mutatok előre a Récsei mellett lévő kijárat felé.
Azt mondja lezárt terület menjek ki. Ok, mondom gyorsan kimegyek, nekem arra rövidebb. Azt nem lehet, 8900-60000 a jegy. Csak akkor lehetek itt. Ok, de én csak át akarok menni. Nem lehet, nem is lehetek itt. Hmm... A másik két droid nem szólt semmit. Mert biztos nem ott mentem be. Mondom most mentem el köztük... Olyan hülye volt, hogy csodálkoztam, hogy tudja, hogy belégzés, kilégzés. Jó, mondjuk viszonylag udvarias volt, legalábbis a szavai, amit mondott, az már annyira nem.
Durrogtam egyet, de nem akartam nagyon vitázni, mert ugye biztonsági amőba, az ilyeneknél sosem lehet tudni.
Visszabattyogok, ki a Budapest Aréna felőli oldalon. Jobbra rövidebb, de rengeteg meccsre érkező droiddal tűzdelve, balra hosszabb, talán kevesebb droiddal.
Elindultam jobbra, de nem tetszett a látvány, így visszafordultam és mentem a Stefánia felé.
Mégtöbb droid. Meg szotyi árusok...
Közben fortyogtam.
A Stefánián a Thökölyig droidok... Thököly, Zichy, Abony. Végre hazaértem.
Magyarisztán fuck you! Elhúzok innen, amint találok valamit.
Bent már csak kerülővel lehetett volna bejutni, ki volt írva, hogy a vásárra csak a másik bejáraton lehet bemenni, de azért beengedett a pacák.
Bent visszaadtam a talpbetétet és vettem egy cipőfűzőt. 1600 volt a talpbetét és 280 a fűző. A pasi meg közölte velem, hogy akkor ő csak 1300-at ad vissza. Úgy meglepődtem, hogy nem szóltam rá semmit. Ha nálam csak 20 forinttal kevesebb lenne, nem adnák oda az árut. Most akkor hogy is van ez???
Akartam venni még valamit magamnak, az persze nem volt.
Visszafelé már másik ajtón mentem ki. Indulok haza a szokásos úton. Átbattyogok 2 amőba között, nem szóltak semmit. Olyan 20 méter után egyszer csak másik két robogós amőba odagurul, hogy kisasszony hova-hova. He??? Mondom megyek kifelé, arra és mutatok előre a Récsei mellett lévő kijárat felé.
Azt mondja lezárt terület menjek ki. Ok, mondom gyorsan kimegyek, nekem arra rövidebb. Azt nem lehet, 8900-60000 a jegy. Csak akkor lehetek itt. Ok, de én csak át akarok menni. Nem lehet, nem is lehetek itt. Hmm... A másik két droid nem szólt semmit. Mert biztos nem ott mentem be. Mondom most mentem el köztük... Olyan hülye volt, hogy csodálkoztam, hogy tudja, hogy belégzés, kilégzés. Jó, mondjuk viszonylag udvarias volt, legalábbis a szavai, amit mondott, az már annyira nem.
Durrogtam egyet, de nem akartam nagyon vitázni, mert ugye biztonsági amőba, az ilyeneknél sosem lehet tudni.
Visszabattyogok, ki a Budapest Aréna felőli oldalon. Jobbra rövidebb, de rengeteg meccsre érkező droiddal tűzdelve, balra hosszabb, talán kevesebb droiddal.
Elindultam jobbra, de nem tetszett a látvány, így visszafordultam és mentem a Stefánia felé.
Mégtöbb droid. Meg szotyi árusok...
Közben fortyogtam.
A Stefánián a Thökölyig droidok... Thököly, Zichy, Abony. Végre hazaértem.
Magyarisztán fuck you! Elhúzok innen, amint találok valamit.
2009. 04. 16.
Szakdolgozat
Tegnap 2 óra álldogálás után sikerült leadnom!!! :D
Jelentkeztem államvizsgára is. Állítólag szakdogavédés, a szakdolgozatom témájának megfelelő tételsorból 1 és módszertanból 1 tétel lesz.
És eltökéltem, hogy megtanulok programozni. Szóval most Java van...
Jelentkeztem államvizsgára is. Állítólag szakdogavédés, a szakdolgozatom témájának megfelelő tételsorból 1 és módszertanból 1 tétel lesz.
És eltökéltem, hogy megtanulok programozni. Szóval most Java van...
Szarajevó - Budapest
Hajnali 5-kor keltünk, hogy időben el tudjunk indulni és haza is érjünk még aznap, mivel kellett egy nem kis kitérőt tenni Szabadka felé, hogy leadhassuk a szálláshelyünk kulcsát, annak, aki volt olyan kedves és látatlanban kölcsönadta nekünk.
Szerencsénk volt, míg ott voltunk nem esett csak egy kis eső, viszont az indulásunkra való tekintettel elkezdett havazni. Vékony fehér réteg fogadott a csípős reggelen, amikor 7-kor elkezdtünk pakoltunk kifelé a kocsiba, még épp csak derengeni kezdett. Negyed 8 magasságában indultunk el.
Amint kiértünk a városból, már világos volt. Szarajevó határában megálltunk, hogy szedjek pár szép követ emlékbe. Sikerült is belelépnem egy nagy kupac kakiba. :( De azért szereztem köveket.
Hegyre föl, hegyről le vezetett az út, amúgy gyönyörű volt a havas táj. Mondjuk hó csak olyan 1000 méter felett volt (legalábbis a GPS ilyen magasságot írt ki). Lassan mentünk a kanyargós hegyi utakon a Ladával. Egyszer megálltunk hógolyózni is.
Szép az a rész, szerencsére nem nagy a forgalom sem.
Északabbra egyre szebb idő lett. Megálltunk és megcsodáltuk Péterváradot és a várból a Dunát. A Vár nagy része amúgy most egy szálloda és étterem, de azért van benne egy múzeum is, ami persze pont akkor volt zárva, amikor odaértünk.
Átkeltünk a Dunán és megnéztük Újvidék főterét, ahol végülis egy McDonald's-ban ettünk valamit.
Már besötétedett, mire megérkeztünk Szabadkára. Leadtuk a kulcsot, politizáltunk kicsit a helyiekkel. Eh, részeg emberrel nem sok értelme van beszélni...
Hamar átkeltünk a határon és irány Pest. Sajnos út közben elcsaptunk egy rókát, a rendszámtábla és a lökhárító no meg szegény állat sínylette meg a dolgot.
Fél 11 magasságában értünk haza, nagyon fáradtan.
Szerencsénk volt, míg ott voltunk nem esett csak egy kis eső, viszont az indulásunkra való tekintettel elkezdett havazni. Vékony fehér réteg fogadott a csípős reggelen, amikor 7-kor elkezdtünk pakoltunk kifelé a kocsiba, még épp csak derengeni kezdett. Negyed 8 magasságában indultunk el.
Amint kiértünk a városból, már világos volt. Szarajevó határában megálltunk, hogy szedjek pár szép követ emlékbe. Sikerült is belelépnem egy nagy kupac kakiba. :( De azért szereztem köveket.
Hegyre föl, hegyről le vezetett az út, amúgy gyönyörű volt a havas táj. Mondjuk hó csak olyan 1000 méter felett volt (legalábbis a GPS ilyen magasságot írt ki). Lassan mentünk a kanyargós hegyi utakon a Ladával. Egyszer megálltunk hógolyózni is.
Szép az a rész, szerencsére nem nagy a forgalom sem.
Északabbra egyre szebb idő lett. Megálltunk és megcsodáltuk Péterváradot és a várból a Dunát. A Vár nagy része amúgy most egy szálloda és étterem, de azért van benne egy múzeum is, ami persze pont akkor volt zárva, amikor odaértünk.
Átkeltünk a Dunán és megnéztük Újvidék főterét, ahol végülis egy McDonald's-ban ettünk valamit.
Már besötétedett, mire megérkeztünk Szabadkára. Leadtuk a kulcsot, politizáltunk kicsit a helyiekkel. Eh, részeg emberrel nem sok értelme van beszélni...
Hamar átkeltünk a határon és irány Pest. Sajnos út közben elcsaptunk egy rókát, a rendszámtábla és a lökhárító no meg szegény állat sínylette meg a dolgot.
Fél 11 magasságában értünk haza, nagyon fáradtan.
2009. 04. 14.
Szarajevó - második nap
Reggel viszonylag korán keltünk és elmentünk megnézni végre nappal a várost. Mondanom sem kell, esett.
Bejártuk a vásárt, vettünk vásárfiát euróért (ugyanúgy elfogadják, mint a saját pénzüket, a konvertibilis márkát, ami az egykori német márka mintájára csináltak).
Kávéztunk és sütiztünk, aztán nézelődtünk tovább. Megnéztük a katolikus és az ortodox templomot is. A dzsámiba már nem jutottunk be, mert csak 11-ig volt látogatás, mi meg később értünk oda.
Komolyan az volt az érzésem, hogy a bosnyákok nem szeretnek építkezni, sőt mást se nagyon csinálnak. A város épületei 3 korszakban épültek. A legrégebbiek a törökök művei, a második nagy építési hullám az osztrákok műve. Az annekció után egy új Svájcot akartak ott létrehozni. Valóban szép hely, csakhát a lakosok... A harmadik és egyben utolsó építkezési hullám a téli olimpia körül lehetett (1984) és se köztük, se azóta semmi.
A háborúban rengeteg épület megsérült, a legtöbbön még a mai napig látszanak a lövésnyomok. Amiket felújítottak azokban vagy bank vagy bolt van. Lehet látni az épületeken, hogy meddig állt az új tulajok érdekében a javítás... Balkán.
Aztán kajáldát kerestünk, de igazából már elegem volt a sült húsokból, így nem ettem semmit. Visszamentünk a szállásra kicsit melegedni aztán újra le, immár megint sötétben nézelődni.
Megnéztük azt az épületet, ahonnan egykor a trónörökös pár útnak indult arra a végzetes kocsikázásra. A Monarchia idején valami helytartóság volt, Jugoszláviában könyvtár a háború óta pedig egy romhalmaz. Az egészet széthordták. Van egy olyan sanda gyanúm, h nem a könyveket értékelték a lakosok, hanem az ablakokat. A könyv jó lehetett gyújtósnak, az ablak meg a kilőttek helyére kerülhetett. Rémes állapotban van az a szegény épület. Pedig látszik rajta, hogy egykor nagyon szép volt. Fel van ugyan állványozva, de szerintem azóta sem nyúltak hozzá.
Vicces, vagy inkább elgondolkodtató, hogy az egyik hidat, ami a Bosna folyón (Gyula csodálkozott, hogy csak ekkora, volt vagy 25-20 méter széles) átível Gavrillo Princip után nevezték el. Náluk ő hős...
Visszamentünk a szállásra és aludtunk egy nagyot, vagy legalábbis próbáltunk, hogy másnap reggel időben fel tudjunk kelni és elindulni haza.
Bejártuk a vásárt, vettünk vásárfiát euróért (ugyanúgy elfogadják, mint a saját pénzüket, a konvertibilis márkát, ami az egykori német márka mintájára csináltak).
Kávéztunk és sütiztünk, aztán nézelődtünk tovább. Megnéztük a katolikus és az ortodox templomot is. A dzsámiba már nem jutottunk be, mert csak 11-ig volt látogatás, mi meg később értünk oda.
Komolyan az volt az érzésem, hogy a bosnyákok nem szeretnek építkezni, sőt mást se nagyon csinálnak. A város épületei 3 korszakban épültek. A legrégebbiek a törökök művei, a második nagy építési hullám az osztrákok műve. Az annekció után egy új Svájcot akartak ott létrehozni. Valóban szép hely, csakhát a lakosok... A harmadik és egyben utolsó építkezési hullám a téli olimpia körül lehetett (1984) és se köztük, se azóta semmi.
A háborúban rengeteg épület megsérült, a legtöbbön még a mai napig látszanak a lövésnyomok. Amiket felújítottak azokban vagy bank vagy bolt van. Lehet látni az épületeken, hogy meddig állt az új tulajok érdekében a javítás... Balkán.
Aztán kajáldát kerestünk, de igazából már elegem volt a sült húsokból, így nem ettem semmit. Visszamentünk a szállásra kicsit melegedni aztán újra le, immár megint sötétben nézelődni.
 |
| Származási hely: Szarajevó - Sarajevo |
Megnéztük azt az épületet, ahonnan egykor a trónörökös pár útnak indult arra a végzetes kocsikázásra. A Monarchia idején valami helytartóság volt, Jugoszláviában könyvtár a háború óta pedig egy romhalmaz. Az egészet széthordták. Van egy olyan sanda gyanúm, h nem a könyveket értékelték a lakosok, hanem az ablakokat. A könyv jó lehetett gyújtósnak, az ablak meg a kilőttek helyére kerülhetett. Rémes állapotban van az a szegény épület. Pedig látszik rajta, hogy egykor nagyon szép volt. Fel van ugyan állványozva, de szerintem azóta sem nyúltak hozzá.
Vicces, vagy inkább elgondolkodtató, hogy az egyik hidat, ami a Bosna folyón (Gyula csodálkozott, hogy csak ekkora, volt vagy 25-20 méter széles) átível Gavrillo Princip után nevezték el. Náluk ő hős...
Visszamentünk a szállásra és aludtunk egy nagyot, vagy legalábbis próbáltunk, hogy másnap reggel időben fel tudjunk kelni és elindulni haza.
Szarajevó
Korán reggel indultunk Szabadkáról.
Megnéztük Zombor városházát, hatalmas épület gyönyörű őstiszafákkal a főbejárata előtt.
Józsi a legjobb(nak titulált) utat választotta, ami Horvátországon át vezetett. Sikerült egy elég nagyot kerülnünk. A Bosna folyót követve jutottunk el Boszniába. Az a folyó hihetetlenül mocskos. Egész kis pillepalack szigetek úszkáltak a tetején, benne meg ki tudja mi...
Közben láttunk pár minaretet, az elsőket életemben, amiket arra használtak, amire szánták őket. Vagyis onnan hívta az imám az iszlám híveket imára. Bár ezt pont nem láttuk.
Szép vidék lenne, ha nem lenne olyan koszos, na meg, ha nem azok laknák, akik... Balkán.
Út közben besötétedett (Mondtam már, hogy utálom a telet? Utálom, ha korán sötétedik.) és Zenica hatalmas ipari városából már nem láttunk jóformán semmit sem. Az egyik épület a sziluettje alapján akkora lehetett, mint egy egész hegy! :O Ózd a sokadikon.
Boszniában, ha minden igaz 3 autópálya van, összesen talán ha van 50 km az egész, akkor sokat mondok. Nekünk sikerült az egyiket tesztelni. Ráhajtasz az autópályára, eléred a 120-at, erre egyszer csak átmegy földútba az egész. Zöty-zöty-zöty. Komolyan hihetetlen. Aztán újra autópálya, melynek végén fizethetsz, ha be akarsz jutni a városba.
Szarajevóból már nem sokat láttunk, mert tök sötét volt. Út közben észrevettem egy hatalmas minaretet, aminek átlátszóak voltak a falai.
Megérkeztünk a szállásra este 6 körül, bekapcsoltuk a fűtést, ittnk valamit és lementünk a sötétben várost nézni. Ez olyan este 8 magasságában lehetett már. Már zárva volt szinte minden, de azért találtunk egy éttermet, ahol egész jót ettünk.
Körbejártuk a muzulmán piacot és a sétálóutcát. Megnéztük kívülről a nagyobb mecseteket és az előttük december végén működő szökőkutakat.
Visszabattyogtunk a szállásunkra és megnéztünk egy két The Big Bang Theoryt alvás előtt.
Megnéztük Zombor városházát, hatalmas épület gyönyörű őstiszafákkal a főbejárata előtt.
Józsi a legjobb(nak titulált) utat választotta, ami Horvátországon át vezetett. Sikerült egy elég nagyot kerülnünk. A Bosna folyót követve jutottunk el Boszniába. Az a folyó hihetetlenül mocskos. Egész kis pillepalack szigetek úszkáltak a tetején, benne meg ki tudja mi...
Közben láttunk pár minaretet, az elsőket életemben, amiket arra használtak, amire szánták őket. Vagyis onnan hívta az imám az iszlám híveket imára. Bár ezt pont nem láttuk.
Szép vidék lenne, ha nem lenne olyan koszos, na meg, ha nem azok laknák, akik... Balkán.
Út közben besötétedett (Mondtam már, hogy utálom a telet? Utálom, ha korán sötétedik.) és Zenica hatalmas ipari városából már nem láttunk jóformán semmit sem. Az egyik épület a sziluettje alapján akkora lehetett, mint egy egész hegy! :O Ózd a sokadikon.
Boszniában, ha minden igaz 3 autópálya van, összesen talán ha van 50 km az egész, akkor sokat mondok. Nekünk sikerült az egyiket tesztelni. Ráhajtasz az autópályára, eléred a 120-at, erre egyszer csak átmegy földútba az egész. Zöty-zöty-zöty. Komolyan hihetetlen. Aztán újra autópálya, melynek végén fizethetsz, ha be akarsz jutni a városba.
Szarajevóból már nem sokat láttunk, mert tök sötét volt. Út közben észrevettem egy hatalmas minaretet, aminek átlátszóak voltak a falai.
Megérkeztünk a szállásra este 6 körül, bekapcsoltuk a fűtést, ittnk valamit és lementünk a sötétben várost nézni. Ez olyan este 8 magasságában lehetett már. Már zárva volt szinte minden, de azért találtunk egy éttermet, ahol egész jót ettünk.
Körbejártuk a muzulmán piacot és a sétálóutcát. Megnéztük kívülről a nagyobb mecseteket és az előttük december végén működő szökőkutakat.
 |
| Származási hely: Szarajevó - Sarajevo |
Visszabattyogtunk a szállásunkra és megnéztünk egy két The Big Bang Theoryt alvás előtt.
Szabadka
Még tavaly év végén (december 17-én) elmentünk Józsival és Gyulával Szabadkára és onnan Szarajevóba.
Még délelőtt elindultunk, viszonylag hamar átértünk a határon Tompánál. Világosban megnéztük Szabadka belvárosát. Tele van szebbnél szebb szecessziós épületekkel. Talán ez a kedvenc építészeti stílusom.
Megnéztük a lebontott és most épp építés alatt álló színházat. Mondanom sem kell, semmi sem látszik az állványzat miatt.
Bementünk egy könyvesboltba is, és legnagyobb meglepetésemre megtaláltuk a könyvemet.
Már kezdett sötétedni, így megcsodálduk a városháza díszkivilágításának bekapcsolását is. Gyönyörű épület és hatalmas is.
Sajna karácsonyi vásár volt előtte.
Ezután elmentünk Józsiékhoz, ahol ettünk finom sült nyulat. Ott töltöttük az éjszakát.
Még délelőtt elindultunk, viszonylag hamar átértünk a határon Tompánál. Világosban megnéztük Szabadka belvárosát. Tele van szebbnél szebb szecessziós épületekkel. Talán ez a kedvenc építészeti stílusom.
 |
| Származási hely: Szabadka - Subotica |
Megnéztük a lebontott és most épp építés alatt álló színházat. Mondanom sem kell, semmi sem látszik az állványzat miatt.
Bementünk egy könyvesboltba is, és legnagyobb meglepetésemre megtaláltuk a könyvemet.
Már kezdett sötétedni, így megcsodálduk a városháza díszkivilágításának bekapcsolását is. Gyönyörű épület és hatalmas is.
 |
| Származási hely: Szabadka - Subotica |
 |
| Származási hely: Szabadka - Subotica |
Sajna karácsonyi vásár volt előtte.
Ezután elmentünk Józsiékhoz, ahol ettünk finom sült nyulat. Ott töltöttük az éjszakát.
2009. 04. 11.
2009. 04. 08.
2009. 04. 04.
A londoni bejegyzések miatt csúszó dolgok...is...
A sárkányok halmozódnak.
Szakdoga érik, április 15 a határidő. Már van 74000 karakterem.
Valami nagyon gyopár idióta írt kommentet. Ekkora hülyét, azt hitte pasi vagyok. OMFG!
Voltam munkaügyi központban meg állásbörzén de kriminális a helyzet.
Más nem nagyon van, mert szakdolgozódom.
Szakdoga érik, április 15 a határidő. Már van 74000 karakterem.
Valami nagyon gyopár idióta írt kommentet. Ekkora hülyét, azt hitte pasi vagyok. OMFG!
Voltam munkaügyi központban meg állásbörzén de kriminális a helyzet.
Más nem nagyon van, mert szakdolgozódom.
2009. 03. 12.
London - hatodik nap
És íme, elérkezett londoni tartózkodásunk utolsó napja. Szomorú tény. Azért abban bíztam, hogy jó idő lesz, és haza tudunk repülni. Mondjuk az eléggé kiábrándító volt, hogy ugyan csak 19:50-re volt kiírva a járatunk, már 4-kor indult a kisbuszunk a reptér felé.
Utolsó reggelink komótos elköltése után, amikor is lenyúltam még egy pár darab lekvárt és teát, összeszedtük magunkat és a cuccainkat és kicsekkoltunk. Beraktuk a csomagokat a hostel csomagmegőrzőjébe, persze az értékeket vittük magunkkal.
És végre irány a Tower! :) Esett az eső. Gondolom ez lehet a tipikus londoni időjárás... Fotózni is elég nehéz volt így.
Körbejártuk a metrótól a bejáratig, ahol is úgy döntöttünk, hogy drága, meg nincs elég időnk, így csak a boltot néztük meg. Vettünk teát ajándékba és én meg kaptam egy Guardsman Beart. :D Tovább battyogtunk körbe, fotózkodtunk, amennyire lehetett majd felmásztunk a Tower Bridge-re is.
A nagy sétálgatásban megéheztünk, így bementünk a St Katharine's Dock-ba, hátha találtunk kajáldát. Volt is, de túl puccosak voltak. Ez a felső tízezer (vagy még kevesebb) kikötője Londonban. Puccos, vicces kis hidakkal és drága hajókkal.
Aztán kerestük egy normálisnak mondható kajáldát. Megint pubban ettünk, én valami sausage-et krumplipürével meg káposztával, meglepően finom volt; Krisz meg valami steak-et. Hozzá csapolt cidert ittam. :) Deszerteztünk is igazi angol sajttortát ettem vanília fagyival, bár a végén már nem bírtam megenni, Krisz pedig valami másik angol specialitást rendelt. Szerintem az még finomabb volt. (Állítólag The Minories-nek kívják a helyet, ahol ettünk.)
Ezután már tényleg csak arra volt idő, hogy visszarobogjunk a csomagjainkért. Felpakoltunk és loholtunk a metróhoz, hogy elérjük a kisbuszt. Krisz telefonált is, hogy késünk, de végülis csak 5 percet késtünk. Még vártunk is picit valakire, aztán elindultunk. Jó hosszú volt az út a reptérre, közben be is sötétedett. Nem volt túl kényelmes sem, mivel balra előre kerültem a kisbuszba. 3-an ültünk egy sorban és szerintem annyira nem volt nagy, hogy ez jogos lett volna.
Az autőpályáról letérve egy körforgalom jött és hiába volt kiírva és a sofőrünknek hiába volt GPS-e, sikerült a rossz kijáraton kihajtani. Ez jó 15 perccel megnövelte az utat. Elvileg pont a becsekkolás kezdetére értünk volna oda, de így sikerült késni. Sebaj, van rá 1 óra 20 perc.
Hatalmas az a reptér (legalábbis ahhoz az egyhez képest, amelyiken már voltam). Megkerestük a kapunkat és nagy nehezen átpakoltam a fényképezőmet a hátizsákomba, hogy be tudjunk csekkolni. Jött a fémkereső kapu. Levettem a táskám, a kabátom, majd megkérdezte a nő, hogy van-e valami a zsebembe. Mondom semmi, ok menjek át a kapun. Semmi. Csak órákkal később jutott eszembe, hogy az órám meg az acél karkötőm rajtam maradt, mégsem szólalt meg a kapu.
Végre bejutottunk a váróterembe. Jó sokat kellett még várni, így körbenéztem. Volt itt is maci, meg parfüm meg sok-sok idióta póló és csoki. Várakozás közben még cidereztem egyet. :D
Végre kiírták, hogy melyik kapuhoz kell menni. Jó messze volt, de gyorsan odabaktattunk. Mi lettünk az elsők a nem elsőbbségi beszállók vagy nagy lábteresek közül. :D Mondom végre!!! De már rég sötét volt. :(
Hamar átengedtek, de itt nekünk kellett lelépcsőzni és kigyalogolni a gépig (ezt itthon is szívesen bevállaltam volna, nem volt messze a gép). És ekkor jött a meglepetés, havazik! Amint beszálltunk, már el is állt, szóval kb abban a 10 percben havazhatott, amíg eljutottunk a gép ajtajáig. Ennek mégis az lett a vége, hogy várni kellett, míg megtisztítják a szárnyakat. Nos ez, Anglia időjárására való tekintettel kellemetlen volt, mivel összesen 1, azaz egy darab olyan kocsi volt, amivel ezt el tudták intézni, így jó sokat kellett várni. A kapitány mindezt a légiutaskíséről mutogatása után közölte. Végül majdnem háromnegyed óra késéssel indultunk haza. De még a kifutón is várakozott a gép, mivel akkor indultak el sorba a gépek.
Végül 1 óra késéssel értünk Pestre. A kivilágított város szép volt, de nem sikerült rájönnünk mit is látunk. :D
A tesóim vártak minket, 1 órával előttünk kiértek a reptérre. Jah, mi is örültünk volna, ha gyorsabban hazaérünk. Hamar összeszedtük a motyót és uzsgyi a kocsiba.
Mondanom sem kell, jól aludtunk itthon a saját ágyunkban. :D
Utolsó reggelink komótos elköltése után, amikor is lenyúltam még egy pár darab lekvárt és teát, összeszedtük magunkat és a cuccainkat és kicsekkoltunk. Beraktuk a csomagokat a hostel csomagmegőrzőjébe, persze az értékeket vittük magunkkal.
És végre irány a Tower! :) Esett az eső. Gondolom ez lehet a tipikus londoni időjárás... Fotózni is elég nehéz volt így.
Körbejártuk a metrótól a bejáratig, ahol is úgy döntöttünk, hogy drága, meg nincs elég időnk, így csak a boltot néztük meg. Vettünk teát ajándékba és én meg kaptam egy Guardsman Beart. :D Tovább battyogtunk körbe, fotózkodtunk, amennyire lehetett majd felmásztunk a Tower Bridge-re is.
 |
| Származási hely: London |
 |
| Származási hely: London |
A nagy sétálgatásban megéheztünk, így bementünk a St Katharine's Dock-ba, hátha találtunk kajáldát. Volt is, de túl puccosak voltak. Ez a felső tízezer (vagy még kevesebb) kikötője Londonban. Puccos, vicces kis hidakkal és drága hajókkal.
Aztán kerestük egy normálisnak mondható kajáldát. Megint pubban ettünk, én valami sausage-et krumplipürével meg káposztával, meglepően finom volt; Krisz meg valami steak-et. Hozzá csapolt cidert ittam. :) Deszerteztünk is igazi angol sajttortát ettem vanília fagyival, bár a végén már nem bírtam megenni, Krisz pedig valami másik angol specialitást rendelt. Szerintem az még finomabb volt. (Állítólag The Minories-nek kívják a helyet, ahol ettünk.)
Ezután már tényleg csak arra volt idő, hogy visszarobogjunk a csomagjainkért. Felpakoltunk és loholtunk a metróhoz, hogy elérjük a kisbuszt. Krisz telefonált is, hogy késünk, de végülis csak 5 percet késtünk. Még vártunk is picit valakire, aztán elindultunk. Jó hosszú volt az út a reptérre, közben be is sötétedett. Nem volt túl kényelmes sem, mivel balra előre kerültem a kisbuszba. 3-an ültünk egy sorban és szerintem annyira nem volt nagy, hogy ez jogos lett volna.
Az autőpályáról letérve egy körforgalom jött és hiába volt kiírva és a sofőrünknek hiába volt GPS-e, sikerült a rossz kijáraton kihajtani. Ez jó 15 perccel megnövelte az utat. Elvileg pont a becsekkolás kezdetére értünk volna oda, de így sikerült késni. Sebaj, van rá 1 óra 20 perc.
Hatalmas az a reptér (legalábbis ahhoz az egyhez képest, amelyiken már voltam). Megkerestük a kapunkat és nagy nehezen átpakoltam a fényképezőmet a hátizsákomba, hogy be tudjunk csekkolni. Jött a fémkereső kapu. Levettem a táskám, a kabátom, majd megkérdezte a nő, hogy van-e valami a zsebembe. Mondom semmi, ok menjek át a kapun. Semmi. Csak órákkal később jutott eszembe, hogy az órám meg az acél karkötőm rajtam maradt, mégsem szólalt meg a kapu.
Végre bejutottunk a váróterembe. Jó sokat kellett még várni, így körbenéztem. Volt itt is maci, meg parfüm meg sok-sok idióta póló és csoki. Várakozás közben még cidereztem egyet. :D
Végre kiírták, hogy melyik kapuhoz kell menni. Jó messze volt, de gyorsan odabaktattunk. Mi lettünk az elsők a nem elsőbbségi beszállók vagy nagy lábteresek közül. :D Mondom végre!!! De már rég sötét volt. :(
Hamar átengedtek, de itt nekünk kellett lelépcsőzni és kigyalogolni a gépig (ezt itthon is szívesen bevállaltam volna, nem volt messze a gép). És ekkor jött a meglepetés, havazik! Amint beszálltunk, már el is állt, szóval kb abban a 10 percben havazhatott, amíg eljutottunk a gép ajtajáig. Ennek mégis az lett a vége, hogy várni kellett, míg megtisztítják a szárnyakat. Nos ez, Anglia időjárására való tekintettel kellemetlen volt, mivel összesen 1, azaz egy darab olyan kocsi volt, amivel ezt el tudták intézni, így jó sokat kellett várni. A kapitány mindezt a légiutaskíséről mutogatása után közölte. Végül majdnem háromnegyed óra késéssel indultunk haza. De még a kifutón is várakozott a gép, mivel akkor indultak el sorba a gépek.
Végül 1 óra késéssel értünk Pestre. A kivilágított város szép volt, de nem sikerült rájönnünk mit is látunk. :D
A tesóim vártak minket, 1 órával előttünk kiértek a reptérre. Jah, mi is örültünk volna, ha gyorsabban hazaérünk. Hamar összeszedtük a motyót és uzsgyi a kocsiba.
Mondanom sem kell, jól aludtunk itthon a saját ágyunkban. :D
2009. 03. 06.
London - ötödik nap
Vasárnap reggel kicsit tovább vakaróztunk, mivel csak 10:30-ra volt megbeszélve a találkozó a Dog's Breakfast fórumán megismert csajokkal. Szépen összeszedtük magunkat, megreggeliztünk és felpakoltam a csajoknak hozott Pilóta Kekszeket. Mivel 8 rúd keksz elég nagy adag már, kivételesen a hátizsákomat is vittem magammal.
Szerencsére az a metró ami nekünk kellett, azon a szakaszon ment. Northenr Line irány Camdem Town. Szerencsésen meg is érkeztünk és idővel meg is találtuk, hogy merre kell tovább sétálnunk. Érdekes hely ez a Camdem Town. Mindenkinek szeretettel ajánlom. :) Hippik, punkok, rokkerek... ameddig a szem ellát, és az ő kiegészítőik. (Bár az IKEA környékén már annyira nem szeretem őket, undorítóak tudnak néha lenni.) Vicces cipők, mókás feliratú pólók és minden, mi szem-szájnak ingere, no meg amit egy jobb lomtalanításkor össze lehet szedni.
Nagy nehezen megtaláltuk a Morrison's-t. Azt hittük a kávézónak külön bejárata van, így mentünk egy fölösleges félkört az épület körül. Aztán vissza a bejárathoz és el a kávézóhoz. Addigra már ott volt 4 hölgyemény. Bemutatkoztam, bemutattam Kriszt is, ők valamiért elfelejtették elmondani, hogy ki kicsoda. Angolok... Azért nagy nehezen rájöttem, hogy ki kicsoda. Nagyjából. Aztán jöttek még páran. Próbáltunk beszélgetni, néha alig értettem őket. Rémes, az angolok nem tudnak angolul. Olyan gáz, amikor kétszer vissza kell kérdezni, hogy mit is mondtak. Kiosztottam a kekszeket, egy csajszi, aki amúgy francia és az épp látogatóba jött anyukájával jött el, meg is kóstolta. Azt mondták, hogy finom. Fotózkodtunk egy sort, majd elindultunk megnézni a piacot.
A Camdem Town egy kicsit alter negyed. Van ott minden, például egy régi lovardából kialakított piac. Kalapot, ruhát, képeket, füstölőt, kaját, akármit vehetsz.
Nem sokkal később úgy döntöttünk, hogy itt az ideje enni. Volt argentín marha, japán takoyaki és kínai egyveleg. A kínaiak ott kínálgatták a portékájukat mindenkinek. Kinyúltak a pult mögül és a kezedbe nyomták a kóstolót. Egyet megkóstoltam, nem tudom mi volt, de egész ízletes. :) Végül csak Krisz kajájába ettem bele, mert annyira nem voltam éhes, főleg 2 müzliszelet után. Meg megkóstoltuk a takoyait, annyira nem ízlett. Valami gombóc, amibe belevágnak mindent, volt polipos, zöldséges és húsos. De igazából nem sok ízük volt.
Megbeszéltük, hogy mi legyen a további program. Ők a Science Museumot akarták megnézni, de én mondtam, hogy még nem láttam a National Galleryt. Azt mondták, mi vagyunk a tiszteletbeli vendégek, szóval menjünk oda.
A metró kisebb fennakadást okozott, mivel szinte mindenkinek vennie kellett jegyet, hisz a többség nem londoni volt. Mikor ez megvolt, lifttel mentünk a metróhoz. Azt hiszem beakadhatott a lemez, mert szegény hangosbemondó folyton csak egy mondatot ismételgetett.
A metrón jókat beszélgettünk, és nevettünk, ahogy Sam felhúzta a térdére a térdvédőjét. Mutogatta a tetoválásait is. (Crazy SG fan.) A jobb csuklóján a Föld szimbóluma, a bal csuklóján pedig a Pegazus galaxis jele van. Állítólag a hátán is van egy tetkó. Jah, van egy Samantha Carteres dögcédulája és egy csillagkapus kulcstartója is.
A metrón Bar folyton azt kérdezgette hol vagyunk. Mint utólag kiderült, metrószűz volt még. És, asszem a mozgólépcső sem volt a kedvence, lehet még azt sem próbálta. :)
A National Gallery előtti téren még fotózkodtunk egy sort. Szerintem egy "normális" kép sem készült rólunk. :)
A múzeumban sajnos gyorsan elszakadtunk egymástól. Nem ugyanaz volt az érdeklődési körünk. Megnéztünk ezt-azt Krisszel, de az igazat megvallva már nagyon untam a múzeumokat. Meg ezek ráadásul festmények... Volt persze pár, amit azért úgy gondoltam célszerű lenne megnézni. Közben összefutottunk velük, együtt indultunk tovább, de megint szétszakadtunk. Az egyik kép, amit jó lett volna látni Leonardo Sziklás Madonnája volt. Természetesen, mint mindig, ha rólam van szó, épp restauráláson volt, így nem volt kiállítva. Grr!!! Lassan indultunk visszafelé, hogy megkeressük a többieket. Össze is futottunk az egyik csajjal, aki lekísért az aulába. Persze senki más nem volt ott, így várunk, hogy visszatérjenek. Ahogy lassan szállingóztak vissza az emberek, valaki elindult a még meg nem érkezettek felkutatására. Persze közbe megérkezett az, akinek a nyomába elindult. Szóval vicces volt. :)
Végülis összegyűlt mindenki, már aki még nem indult haza, mivel ketten már elindultak, hisz el kellett érniük a vonatot. A többieknek is sietniük kellett, így a múzeumból kijőve el is váltunk.
Mi még bementünk a National Portrait Gallery-be. Itt is képek voltak, így csak a Viktória korabeli képeket néztük meg, és azokat is elég gyorsan. Meg azt az egy képet, ami ezek közül benne van a szakdolgozatomban.
Mivel nagyon közel volt a szállás az Angel metrómegállóhoz, elmentünk odáig és megnéztük a klassz kis metró logókat. :D Készült pár kép is előtte. :) Aztán megnéztük a megálló környékét, de nem találtunk semmi érdekeset (főleg nyitva), így visszaindultunk a Clinkbe.
Visszatérve a szállásra rögtön nekiálltunk kaját gyártani. Két zacskó Maggi bolognai tésztát csináltunk. Míg arra vártam, hogy készen legyen, azt néztem kik mit csinálnak. Volt aki egész komoly főzöcskézésbe kezdett. Olyan éhesek voltunk, hogy mindkettő el is fogyott. :) Krisz vett a vacsora mellé még még egy kis sört.
Utána megint hamar sikerült elaludni.
Szerencsére az a metró ami nekünk kellett, azon a szakaszon ment. Northenr Line irány Camdem Town. Szerencsésen meg is érkeztünk és idővel meg is találtuk, hogy merre kell tovább sétálnunk. Érdekes hely ez a Camdem Town. Mindenkinek szeretettel ajánlom. :) Hippik, punkok, rokkerek... ameddig a szem ellát, és az ő kiegészítőik. (Bár az IKEA környékén már annyira nem szeretem őket, undorítóak tudnak néha lenni.) Vicces cipők, mókás feliratú pólók és minden, mi szem-szájnak ingere, no meg amit egy jobb lomtalanításkor össze lehet szedni.
Nagy nehezen megtaláltuk a Morrison's-t. Azt hittük a kávézónak külön bejárata van, így mentünk egy fölösleges félkört az épület körül. Aztán vissza a bejárathoz és el a kávézóhoz. Addigra már ott volt 4 hölgyemény. Bemutatkoztam, bemutattam Kriszt is, ők valamiért elfelejtették elmondani, hogy ki kicsoda. Angolok... Azért nagy nehezen rájöttem, hogy ki kicsoda. Nagyjából. Aztán jöttek még páran. Próbáltunk beszélgetni, néha alig értettem őket. Rémes, az angolok nem tudnak angolul. Olyan gáz, amikor kétszer vissza kell kérdezni, hogy mit is mondtak. Kiosztottam a kekszeket, egy csajszi, aki amúgy francia és az épp látogatóba jött anyukájával jött el, meg is kóstolta. Azt mondták, hogy finom. Fotózkodtunk egy sort, majd elindultunk megnézni a piacot.
 |
| Származási hely: London Squirrels |
A Camdem Town egy kicsit alter negyed. Van ott minden, például egy régi lovardából kialakított piac. Kalapot, ruhát, képeket, füstölőt, kaját, akármit vehetsz.
 |
| Származási hely: London Squirrels |
Nem sokkal később úgy döntöttünk, hogy itt az ideje enni. Volt argentín marha, japán takoyaki és kínai egyveleg. A kínaiak ott kínálgatták a portékájukat mindenkinek. Kinyúltak a pult mögül és a kezedbe nyomták a kóstolót. Egyet megkóstoltam, nem tudom mi volt, de egész ízletes. :) Végül csak Krisz kajájába ettem bele, mert annyira nem voltam éhes, főleg 2 müzliszelet után. Meg megkóstoltuk a takoyait, annyira nem ízlett. Valami gombóc, amibe belevágnak mindent, volt polipos, zöldséges és húsos. De igazából nem sok ízük volt.
 |
| Származási hely: London Squirrels |
Megbeszéltük, hogy mi legyen a további program. Ők a Science Museumot akarták megnézni, de én mondtam, hogy még nem láttam a National Galleryt. Azt mondták, mi vagyunk a tiszteletbeli vendégek, szóval menjünk oda.
A metró kisebb fennakadást okozott, mivel szinte mindenkinek vennie kellett jegyet, hisz a többség nem londoni volt. Mikor ez megvolt, lifttel mentünk a metróhoz. Azt hiszem beakadhatott a lemez, mert szegény hangosbemondó folyton csak egy mondatot ismételgetett.
A metrón jókat beszélgettünk, és nevettünk, ahogy Sam felhúzta a térdére a térdvédőjét. Mutogatta a tetoválásait is. (Crazy SG fan.) A jobb csuklóján a Föld szimbóluma, a bal csuklóján pedig a Pegazus galaxis jele van. Állítólag a hátán is van egy tetkó. Jah, van egy Samantha Carteres dögcédulája és egy csillagkapus kulcstartója is.
A metrón Bar folyton azt kérdezgette hol vagyunk. Mint utólag kiderült, metrószűz volt még. És, asszem a mozgólépcső sem volt a kedvence, lehet még azt sem próbálta. :)
A National Gallery előtti téren még fotózkodtunk egy sort. Szerintem egy "normális" kép sem készült rólunk. :)
 |
| Származási hely: London Squirrels |
A múzeumban sajnos gyorsan elszakadtunk egymástól. Nem ugyanaz volt az érdeklődési körünk. Megnéztünk ezt-azt Krisszel, de az igazat megvallva már nagyon untam a múzeumokat. Meg ezek ráadásul festmények... Volt persze pár, amit azért úgy gondoltam célszerű lenne megnézni. Közben összefutottunk velük, együtt indultunk tovább, de megint szétszakadtunk. Az egyik kép, amit jó lett volna látni Leonardo Sziklás Madonnája volt. Természetesen, mint mindig, ha rólam van szó, épp restauráláson volt, így nem volt kiállítva. Grr!!! Lassan indultunk visszafelé, hogy megkeressük a többieket. Össze is futottunk az egyik csajjal, aki lekísért az aulába. Persze senki más nem volt ott, így várunk, hogy visszatérjenek. Ahogy lassan szállingóztak vissza az emberek, valaki elindult a még meg nem érkezettek felkutatására. Persze közbe megérkezett az, akinek a nyomába elindult. Szóval vicces volt. :)
Végülis összegyűlt mindenki, már aki még nem indult haza, mivel ketten már elindultak, hisz el kellett érniük a vonatot. A többieknek is sietniük kellett, így a múzeumból kijőve el is váltunk.
Mi még bementünk a National Portrait Gallery-be. Itt is képek voltak, így csak a Viktória korabeli képeket néztük meg, és azokat is elég gyorsan. Meg azt az egy képet, ami ezek közül benne van a szakdolgozatomban.
Mivel nagyon közel volt a szállás az Angel metrómegállóhoz, elmentünk odáig és megnéztük a klassz kis metró logókat. :D Készült pár kép is előtte. :) Aztán megnéztük a megálló környékét, de nem találtunk semmi érdekeset (főleg nyitva), így visszaindultunk a Clinkbe.
Visszatérve a szállásra rögtön nekiálltunk kaját gyártani. Két zacskó Maggi bolognai tésztát csináltunk. Míg arra vártam, hogy készen legyen, azt néztem kik mit csinálnak. Volt aki egész komoly főzöcskézésbe kezdett. Olyan éhesek voltunk, hogy mindkettő el is fogyott. :) Krisz vett a vacsora mellé még még egy kis sört.
Utána megint hamar sikerült elaludni.
2009. 02. 16.
London - negyedik nap
Szombat reggel a szokásos Clinkes reggeli után elmetróztunk a Buckingham Palace-hoz, hogy megnézzük az őrségváltást. Kicsit elkéstünk (kb 5 percet), de olyan tömeg volt, hogy szinte semmit sem láttam a fejektől, vállaktól. Nagy nehezen a rácshoz nyomakodtam. Elég messze voltak az őrök, így sokat nem láttam így sem. A legrosszabb az egészben az volt, hogy nem is a szép piros egyenruhájukban voltak, hanem egy csúnya szürke háromnegyedes kabátban. Egy szalagos kabátos megveregette a többi kabátját, azok meg mozgolódtak valamit. Fényképezni nem nagyon sikerült, mert közben ki is szorultam a kerítés mellől. Hátul nézelődtem, mert onnan is jöttek hangos zenével katonák, de semmit sem láttam. Túl messze voltak és túl sokan voltak előttem. Aztán találtam egy korlátot, amire fel tudtam mászni, de onnan sem láttam sokat. Próbáltam fotózni Krisz gépével, de jó bénák lettek. Az enyémet nem mertem felvenni, nehogy megbillenjek és leessek a korlátról. Aztán kicsit oszlott a tömeg, akkor már a kapu másik oldalánál odafértem a kerítéshez. Ott még fotóztam párat, de azok sem lettek az igaziak.
Innen tovább mentünk a St James Park irányában. Közben, amikor ezt a képet akartam lelőni, jól pofán nyomtam magam a fényképezőgépemmel. Annyira fájt, hogy még a könnyem is potyogni kezdett. Egy jó tanács; csak óvatosan igazítsátok meg a nyakatokban megfordult fényképezőgép szíjat. :D
A park elején volt egy csomó havas, hóemberes füvön napozó lúd. Gondoltam gyorsan lekapom őket, ilyet úgysem lát gyakran az ember. Erre nem pont akkor kergette meg őket egy kutya, amikor lőttem a képet?
A park maga csodálatos volt, még így a tél vége felé is. Már bújtak ki a virágok, rengeteg érdekesebbnél érdekesebb madarat láttunk. Volt persze mókus is és szép fák, amik közül párat muszáj volt lefotóznom. Egy hattyú épp a műkorcsolya tudását élesítette, mivel a tó még be volt fagyva. Nem szeretem a telet, de az a park tényleg gyönyörű volt még így is. Vajon milyen lehet tavasszal?
A part végéből már látszott a következő uticélunk, a Parliament Square és a Big Ban. Tovább sétálva megláttuk a Westminster Abbey-t is. Fenséges látvány volt abban a mesés verőfényben. Nem tudom milyen gyakran esik a hó Londonban és van utána olyan napsütés, hogy a szemüvegem teljesen besötétült, de örülök, hogy sikerült egy ilyen napot is kifogni a városnézésre. Eddigre már sikerült kiderítenünk, hogy az apátságba is csak jó sok pénz leperkálása után tudunk bemenni, így úgy gondoltuk, bemegyünk a fizető kapuig és ott szépen visszafordulunk, miután megnéztük, ami onnan látható. Terveinket kudarc kísérte, olyan sor állt a templom turista bejáratánál a templomon kívül, hogy úgy döntöttünk ezt most kihagyjuk. (A belépő amúgy 12 font lett volna, mint a St Paul's-ba.)
Átsétáltunk a Westminster Bridge-en a túlpartra. Na ekkor már nagyon sürgősen találnom kellett egy mellékhelységet, így amilyen gyorsan csak lehet elsétáltunk a következő metróállomáshoz, a Waterloo-hoz. Út közben megcsodáltuk a London Eye-t és az oda várakozó sort. Talán megérte volna felszállni rá, hisz épp gyönyörű idő volt, jó messzire el lehetett volna látni, de már nagyon nem volt kedvem hozzá. Meg aztán az sem lehetett túl olcsó. Út közben megegyeztünk, hogy a metróállomás csakis vízöblítéses vécé akarhatott lenni, de ki a fene ad egy metrómegállónak ilyen nevet? Szegény Napóleon, egy ilyen nevű helyen kikapni... :D
Metróval elbumliztunk a világ talán leghíresebb múzeumához, a British Museum-hoz legközelebb eső megállóhoz. Innen iszkiri a múzeumba, ahol végre találtam mosdót. Na ezután már sokkal kényelmesebb volt nézelődni. Először ettünk egy csirkés szendvicset a múzeum kávézójában, mert azért nem árt, ha van valami a pocinkban egy ilyen nagy múzeumban.
Bementünk hát a híres-neves British Museum Great Courtjába. Kerestünk valamiféle múzeumi térképet, hogy mégis mit és hol találunk meg. Mikor végre szereztünk egyet és épp azt beszéltük merre menjünk egyszercsak egy információs csajszi megkérdezte, hogy segíthet-e. Magyarul. :D Jót derültünk a dolgon és megbeszéltük, hogy merre menjünk tovább.
Először is a Rosetti követ csodáltuk meg, ott is kisebb tömeg gyűlt a kő írott fele köré. Próbáltam lefényképezni, de nem igazán sikerült a kevés fény miatt. A vaku pedig egy üveg mögötti tárgyon nem sokat szokott segíteni.
Megnéztük az egyiptomi szobrok nagy részét illetve az asszír és babiloni köveket is meglestük. Rengeteg lopott műtárgy van abban a múzeumban. Jah igen, amikor gyarmat volt, vagy csak szorosabb volt a kötelék a két ország között, a követek, helytartók akármilyen tisztségviselők begyűjtöttek egy rakat emléket, amit aztán a múzeumnak adományoztak. Szép ez így is, de biztos szebb lenne az eredeti helyén. Más kérdés, hogy akkor még nem láttam volna őket. Mondjuk az igazat megvallva az a rengeteg faragott kő igen hamar unalmassá vált.
Tovább battyogtunk a görög és római kövek felé. A Parthenon legtöbb domborműve abban a múzeumban van. Csak így kicsit lehangoló látványt nyújtanak.
Megkerestük az egyiptomi halottkultuszos termeket is. Vagyis néztünk egy rakat hullát. Szerencsére egész érdekes és tartalmas leírások voltak a kiállított tárgyakhoz mellékelve, bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem találtunk meg mindent. Pölö azt a kék vizilovat csak a boltban láttuk. Szóval megtekintettünk egy rakat múmiát, amit a régészek keresnek (nem pedig a mamájukat). Érdekes volt, bár több termen keresztül (ahogy a korokban változott a temetési stílus) kicsit unalmas volt. De azért akadt köztük szép számmal igencsak meglepő lelet vagy információ. Legalábbis számomra.
A múmiák után megnéztük Asszír és Babilon valamint a közelkelet fejlődését a bronzkortól a rómaiakig. Sok-sok infó volt itt is, szerintem mindent sikerült végigolvasni. Érdekes volt és rájöttem már nagyon kevésre emlékszem ezek közül (nem mintha az újabb korok sokkal jobban mennének).
Hosszú bolyongás után végül úgy döntöttünk, még megnézzük a japán gyűjteményt és megyünk vissza a szállásra főzni. 3 terem volt összesen és ezek nem lopott cuccok. A japán kormánynak van egy külön nagy múzeumok számára fenntartott gyűjteménye, hogy mások is megismerhessék a történelmüket. Meg kell hagyni, ez is kicsit foghíjjas volt. Nagyrészt Buddha szobrokból állt, meg egy sok-sok korból összeszedett szamuráj páncélból. Mikor épp felkerekedtünk, hogy megnézzük az utolsó (Modern Japán) termet, kihajtottak minket, hogy zár a múzeum, ez 17:15 körül volt, a múzeum pedig hatkor zárt. Szép...
Lementünk a Museum Shopba, ahol nekiálltunk válogatni szuvenyírt. Végül egy rosetti köves hűtőmágnes mellett döntöttem, Krisz pedig egy ugyanilyen kulcstartó mellett.
Ekkor már nagyon éhesek voltunk, így kerestünk egy helyet, ahol lehet enni. Végül a Revolution "hálózat" Vodka Italia (???) nevű helye mellett döntöttünk. Egész jó hely volt, a kaja nem volt drága, csak a pia. Krisznek egy Revolution Pizzát, nekem meg egy Revolution Saladot hoztak ki. Sok köze nem volt a salátához, hacsak nem a köret volt az. Csirkemell kecskesajttal és bacon-nel volt megsütve, salátával tálalva. Egész finom volt. Mellé Krisz persze sört, én meg narancslevet ittam. De ez nem volt elég. Gondoltuk kipróbálunk valami helyi piát. A csaj nem igazán értett minket, de mi sem őt. Helyi piának valami Strongbowment ajánlott. De, hogy az női pia. Sebaj, megkóstoljuk, magyarázott még valamit, de azt nagyon nem értettük. Aztán kijött a kolléganője, hogy olyan pont nincs, de hasonló a Balmer's. Jó, akkor legyen az. Kihozta, pohár nélkül. Krisz rendelt még mellé egy kis desszertet is. Ekkor odajött egy vendég, hogy elviheti az egyik széket. Mondtuk neki, hogy igen. Nem sokkal később megkérdezték, hogy esetleg nem cserélnénk-e helyet, merthogy mi csak ketten vagyunk ők meg hárman és nem férnek el. Persze, nem jelent gondot. Átültünk az üvegeinkkel és a cuccokkal. Nemsokára sikerült levadászni egy pincércsajt, hogy ugyan hozzon már két poharat. Jéggel? Azt meg minek? Nem kell jég. Végre kihozta a poharakat, és ekkor jött a meglepetés. Cidert kaptunk. Na ez meg mi? A leírás alapján nem sikerült rájönni (nem voltam elég szemfüles), elkaptunk az egyik pincércsajt, mikor kihozta Krisz desszertjét, hogy mi is ez. Almapia. Húh! De nagyon finom volt. :) Ekkor egyszercsak megjelent az asztalunknál a csajszi, aki megkérte, hogy cseréljünk asztalt két cappucinos vodkával, hogy köszönik, hogy átadtuk a helyet, meg hogy ez amolyan kaja utáni pia. Kóstoló adag volt, de egész finom. Kicsit meglepett, de kedves volt tőle.
Amúgy ebben a kajáldában lehetett kis tálcákon 6-8-12 féle vodkát kérni kóstolónak. Mókásan nézett ki. :)
Innen már csak az volt hátra, hogy visszamenjünk a szállásra. Ott Krisz még próbálkozott kicsit a nettel, beírta a bankkártyája számát, a pénzt le is vonták, de a net nem ment.
 |
| Származási hely: London |
Innen tovább mentünk a St James Park irányában. Közben, amikor ezt a képet akartam lelőni, jól pofán nyomtam magam a fényképezőgépemmel. Annyira fájt, hogy még a könnyem is potyogni kezdett. Egy jó tanács; csak óvatosan igazítsátok meg a nyakatokban megfordult fényképezőgép szíjat. :D
A park elején volt egy csomó havas, hóemberes füvön napozó lúd. Gondoltam gyorsan lekapom őket, ilyet úgysem lát gyakran az ember. Erre nem pont akkor kergette meg őket egy kutya, amikor lőttem a képet?
A park maga csodálatos volt, még így a tél vége felé is. Már bújtak ki a virágok, rengeteg érdekesebbnél érdekesebb madarat láttunk. Volt persze mókus is és szép fák, amik közül párat muszáj volt lefotóznom. Egy hattyú épp a műkorcsolya tudását élesítette, mivel a tó még be volt fagyva. Nem szeretem a telet, de az a park tényleg gyönyörű volt még így is. Vajon milyen lehet tavasszal?
 |
| Származási hely: London |
A part végéből már látszott a következő uticélunk, a Parliament Square és a Big Ban. Tovább sétálva megláttuk a Westminster Abbey-t is. Fenséges látvány volt abban a mesés verőfényben. Nem tudom milyen gyakran esik a hó Londonban és van utána olyan napsütés, hogy a szemüvegem teljesen besötétült, de örülök, hogy sikerült egy ilyen napot is kifogni a városnézésre. Eddigre már sikerült kiderítenünk, hogy az apátságba is csak jó sok pénz leperkálása után tudunk bemenni, így úgy gondoltuk, bemegyünk a fizető kapuig és ott szépen visszafordulunk, miután megnéztük, ami onnan látható. Terveinket kudarc kísérte, olyan sor állt a templom turista bejáratánál a templomon kívül, hogy úgy döntöttünk ezt most kihagyjuk. (A belépő amúgy 12 font lett volna, mint a St Paul's-ba.)
 |
| Származási hely: London |
Átsétáltunk a Westminster Bridge-en a túlpartra. Na ekkor már nagyon sürgősen találnom kellett egy mellékhelységet, így amilyen gyorsan csak lehet elsétáltunk a következő metróállomáshoz, a Waterloo-hoz. Út közben megcsodáltuk a London Eye-t és az oda várakozó sort. Talán megérte volna felszállni rá, hisz épp gyönyörű idő volt, jó messzire el lehetett volna látni, de már nagyon nem volt kedvem hozzá. Meg aztán az sem lehetett túl olcsó. Út közben megegyeztünk, hogy a metróállomás csakis vízöblítéses vécé akarhatott lenni, de ki a fene ad egy metrómegállónak ilyen nevet? Szegény Napóleon, egy ilyen nevű helyen kikapni... :D
 |
| Származási hely: London |
Metróval elbumliztunk a világ talán leghíresebb múzeumához, a British Museum-hoz legközelebb eső megállóhoz. Innen iszkiri a múzeumba, ahol végre találtam mosdót. Na ezután már sokkal kényelmesebb volt nézelődni. Először ettünk egy csirkés szendvicset a múzeum kávézójában, mert azért nem árt, ha van valami a pocinkban egy ilyen nagy múzeumban.
Bementünk hát a híres-neves British Museum Great Courtjába. Kerestünk valamiféle múzeumi térképet, hogy mégis mit és hol találunk meg. Mikor végre szereztünk egyet és épp azt beszéltük merre menjünk egyszercsak egy információs csajszi megkérdezte, hogy segíthet-e. Magyarul. :D Jót derültünk a dolgon és megbeszéltük, hogy merre menjünk tovább.
Először is a Rosetti követ csodáltuk meg, ott is kisebb tömeg gyűlt a kő írott fele köré. Próbáltam lefényképezni, de nem igazán sikerült a kevés fény miatt. A vaku pedig egy üveg mögötti tárgyon nem sokat szokott segíteni.
 |
| Származási hely: London |
Megnéztük az egyiptomi szobrok nagy részét illetve az asszír és babiloni köveket is meglestük. Rengeteg lopott műtárgy van abban a múzeumban. Jah igen, amikor gyarmat volt, vagy csak szorosabb volt a kötelék a két ország között, a követek, helytartók akármilyen tisztségviselők begyűjtöttek egy rakat emléket, amit aztán a múzeumnak adományoztak. Szép ez így is, de biztos szebb lenne az eredeti helyén. Más kérdés, hogy akkor még nem láttam volna őket. Mondjuk az igazat megvallva az a rengeteg faragott kő igen hamar unalmassá vált.
Tovább battyogtunk a görög és római kövek felé. A Parthenon legtöbb domborműve abban a múzeumban van. Csak így kicsit lehangoló látványt nyújtanak.
Megkerestük az egyiptomi halottkultuszos termeket is. Vagyis néztünk egy rakat hullát. Szerencsére egész érdekes és tartalmas leírások voltak a kiállított tárgyakhoz mellékelve, bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem találtunk meg mindent. Pölö azt a kék vizilovat csak a boltban láttuk. Szóval megtekintettünk egy rakat múmiát, amit a régészek keresnek (nem pedig a mamájukat). Érdekes volt, bár több termen keresztül (ahogy a korokban változott a temetési stílus) kicsit unalmas volt. De azért akadt köztük szép számmal igencsak meglepő lelet vagy információ. Legalábbis számomra.
A múmiák után megnéztük Asszír és Babilon valamint a közelkelet fejlődését a bronzkortól a rómaiakig. Sok-sok infó volt itt is, szerintem mindent sikerült végigolvasni. Érdekes volt és rájöttem már nagyon kevésre emlékszem ezek közül (nem mintha az újabb korok sokkal jobban mennének).
Hosszú bolyongás után végül úgy döntöttünk, még megnézzük a japán gyűjteményt és megyünk vissza a szállásra főzni. 3 terem volt összesen és ezek nem lopott cuccok. A japán kormánynak van egy külön nagy múzeumok számára fenntartott gyűjteménye, hogy mások is megismerhessék a történelmüket. Meg kell hagyni, ez is kicsit foghíjjas volt. Nagyrészt Buddha szobrokból állt, meg egy sok-sok korból összeszedett szamuráj páncélból. Mikor épp felkerekedtünk, hogy megnézzük az utolsó (Modern Japán) termet, kihajtottak minket, hogy zár a múzeum, ez 17:15 körül volt, a múzeum pedig hatkor zárt. Szép...
Lementünk a Museum Shopba, ahol nekiálltunk válogatni szuvenyírt. Végül egy rosetti köves hűtőmágnes mellett döntöttem, Krisz pedig egy ugyanilyen kulcstartó mellett.
Ekkor már nagyon éhesek voltunk, így kerestünk egy helyet, ahol lehet enni. Végül a Revolution "hálózat" Vodka Italia (???) nevű helye mellett döntöttünk. Egész jó hely volt, a kaja nem volt drága, csak a pia. Krisznek egy Revolution Pizzát, nekem meg egy Revolution Saladot hoztak ki. Sok köze nem volt a salátához, hacsak nem a köret volt az. Csirkemell kecskesajttal és bacon-nel volt megsütve, salátával tálalva. Egész finom volt. Mellé Krisz persze sört, én meg narancslevet ittam. De ez nem volt elég. Gondoltuk kipróbálunk valami helyi piát. A csaj nem igazán értett minket, de mi sem őt. Helyi piának valami Strongbowment ajánlott. De, hogy az női pia. Sebaj, megkóstoljuk, magyarázott még valamit, de azt nagyon nem értettük. Aztán kijött a kolléganője, hogy olyan pont nincs, de hasonló a Balmer's. Jó, akkor legyen az. Kihozta, pohár nélkül. Krisz rendelt még mellé egy kis desszertet is. Ekkor odajött egy vendég, hogy elviheti az egyik széket. Mondtuk neki, hogy igen. Nem sokkal később megkérdezték, hogy esetleg nem cserélnénk-e helyet, merthogy mi csak ketten vagyunk ők meg hárman és nem férnek el. Persze, nem jelent gondot. Átültünk az üvegeinkkel és a cuccokkal. Nemsokára sikerült levadászni egy pincércsajt, hogy ugyan hozzon már két poharat. Jéggel? Azt meg minek? Nem kell jég. Végre kihozta a poharakat, és ekkor jött a meglepetés. Cidert kaptunk. Na ez meg mi? A leírás alapján nem sikerült rájönni (nem voltam elég szemfüles), elkaptunk az egyik pincércsajt, mikor kihozta Krisz desszertjét, hogy mi is ez. Almapia. Húh! De nagyon finom volt. :) Ekkor egyszercsak megjelent az asztalunknál a csajszi, aki megkérte, hogy cseréljünk asztalt két cappucinos vodkával, hogy köszönik, hogy átadtuk a helyet, meg hogy ez amolyan kaja utáni pia. Kóstoló adag volt, de egész finom. Kicsit meglepett, de kedves volt tőle.
Amúgy ebben a kajáldában lehetett kis tálcákon 6-8-12 féle vodkát kérni kóstolónak. Mókásan nézett ki. :)
Innen már csak az volt hátra, hogy visszamenjünk a szállásra. Ott Krisz még próbálkozott kicsit a nettel, beírta a bankkártyája számát, a pénzt le is vonták, de a net nem ment.
2009. 02. 12.
London - harmadik nap
Pénteken reggel úgy döntöttünk, na jó, igazából még talán szerda este, hogy elmegyünk egy, a hostelben reklámozott ingyenes városnézésre. Elvileg 10-kor volt a találkozó a hostel halljában. Természetesen senki sem jelent meg. Beszéltünk a hostel recepciósával, azt mondta, hogy felhívta a srácot, de nem vette fel. Aztán felhívta a főnökét, menjünk nyugodtan a találkozási pontra (nem a hostelből indult a séta, csak akik onnan mentek, azokat elkísérték a találkozási ponthoz). Nos, már a meeting point, amit a recepciós mondott sem ott volt, ahol a leírás alapján lennie kellett volna. 11-kor indult volna a túra, 11 óra 5 percre ott is voltunk, de nem volt ott senki.
Szép...
A Monumenthez kellett mennünk, a Citybe. Metróval mentünk, mivel Londonban az a leggyorsabb közlekedési eszköz. Természetesen (már megint, csak nekem lehet ilyen mázlim) a torony felújítás alatt állt. A leírások szerint 2009 február elején adják át a látogatóknak, nos mikor ott voltunk, még nem lehetett felmenni. Persze nem is állt szándékomban, de azért megnéztem volna közelebbről is. Ezt a nagy londoni tűzvész emlékére állították a 17. század végén. Amúgy nekem már késznek tűnt a felújítás.
Innen lesétáltunk a St Magnus the Martyr templomhoz, ahol elvileg lehet látni pár követ a régi London Bridge-ből. Na azt nem találtuk meg, pedig körbe sétáltuk a templomot. Lesétáltunk a partra, majd fel a az új London Bridge-re fotózni. Találtam pár érdekes épületet, de olyan pocsék idő volt, hogy a képek sajnos nem lettek elég jók.
Kerestünk egy bankautomatát, amiből pénzt is lehetett kivenni, majd némi fonttal gazdagabban bejártuk London pénzügyi negyedét. Meglestük a Lloyd's nagyon is ronda épületét valamint a régi tőzsde épületét.
A hostelben ki volt rakva egy "Free London" cetli, ahogy az ingyenesen megtekinthető helyeket sorolták fel. Ott találtuk a Bank of England Museum rövid leírását. Arra jutottunk, hogy ezt mindenképpen érdemes megnézni, így a polgármester rezidenciájának megcsodálása után megkerestük a múzeum bejáratát. Itt volt táskaröntgen és fémdetektor kapu is, ami bepittyegett rám. Az őr azt kérdezte, hogy van-e rajtam öv, ha igen mutassam. Megmutattam, azt mondta ok. Utólag jöttem rá, hogy rajtam volt az acél karkötőm is, ami szintén csipoghatott. A múzeumban kaptunk egy kis eligazítást egy kedves nőtől. Azt mondta, hogy a központi teremben van egy nagy arany tégla, amit meg is lehet tapizni.
Bevonultunk, megcsodáltuk az új és régi érméket és a világ legnagyobb inflációjának kétes dicsőségével bíró magyar pengő leírását is. Az infláció magyarázatának céljából egy hőlégballont lehet irányítani. Ha magas a jegybanki alapkamat, az emberek inkább beteszik a pénzüket a bankba, mert megéri nekik. Ilyenkor csökken az infláció. Ha alacsony, az emberek inkább vásárolnak, ettől pedig megy felfelé az inflációs ráta. (Vagy valami hasonló.) Körbejártuk a múzeumot, megtapiztuk az arany téglát. Jó nehéz volt, de marha jó tapizni. :D Találtunk font klisét is, azt nem sikerült kideríteni, h rajzolhatok-e egyet, így végül nem próbáltam ki. Végül Krisz vett a boltban pár arany tégla csokit ajándékba az itthoniaknak. :)
Innen, mivel közeledett a St Paul's zárási ideje, inkább oda mentünk, hogy még bejussunk. Ott még volt egy kis hó a parkban. Csak bent jöttünk rá, hogy ez bizony fizetős hely, méghozzá nem is olcsó. 12 font egy felnőtt jegy. Arra jutottunk, hogy egy barokk templom, legyen akármilyen híres, ennyit nem ér meg, így csak azt néztük meg, amit a bejáratból látni lehetett.
Ezután végre beültünk enni egy pubba. The Centre Page-ben megkóstoltuk a helyi kaját végre. Krisz sausage-et evett én pedig valami halpogácsát. Nem volt rossz, bár a halnak semmi íze nem volt, még jó, hogy adtak hozzá valami csípős szmötyit. Ehhez pedig természetesen angol ale-t ittunk. :D Egész jó volt és annyira nem is drága.
Kaja után a Millennium Bridge-en keresztül átmentünk a Temze túlpartjára. A Tate Modern meglehetősen ronda (egy erőmű volt) épületét csak kívülről csodáltuk meg, majd elkanyarodtunk a Shakespeare Globe Theatre felé, amit szintén csak kívülről csodáltunk meg. Vicces lehet, hogy ott még úgy zajlanak az előadások, mint Shakespeare korában (a nézők bekiabálhatnak a darabba).
Innen már csak az ülés és a pihenés vonzott. Gondoltuk keresünk valami pub féleséget Elephant & Castle környékén, ahova busszal zötyögtünk el. Hiába minden, semmi érdekes nem volt, így visszametróztunk a Sohoba, ahol sikerült megállapítani, hogy az összes pub tele van. Mire lejártuk a lábunkat, szétfagytunk és meg is éheztünk, legalábbis Krisz, így visszavonultunk a szállásra. De csak lepakolni.
Mindenképpen be akartunk ülni egy pubba, így a szálláshoz legközelebb első pubba mentünk be. Itthon ez lenne a kiskocsma. Ittunk egy-egy pint helyi sört. Annyira nem voltam elájulva tőle, ráadásul a hely sem volt szimpi, így visszaindultunk a szállásra. Krisz vett még egy negyedfontos hamburgert, amivel visszatértünk és egy újabb sikertelen próbálkozás a nettel és némi sör mellett elfogyasztottuk. Illetve ő, én csak a krumpliból ettem.
Irány a szoba, pancsi és alvás.
Szép...
A Monumenthez kellett mennünk, a Citybe. Metróval mentünk, mivel Londonban az a leggyorsabb közlekedési eszköz. Természetesen (már megint, csak nekem lehet ilyen mázlim) a torony felújítás alatt állt. A leírások szerint 2009 február elején adják át a látogatóknak, nos mikor ott voltunk, még nem lehetett felmenni. Persze nem is állt szándékomban, de azért megnéztem volna közelebbről is. Ezt a nagy londoni tűzvész emlékére állították a 17. század végén. Amúgy nekem már késznek tűnt a felújítás.
Innen lesétáltunk a St Magnus the Martyr templomhoz, ahol elvileg lehet látni pár követ a régi London Bridge-ből. Na azt nem találtuk meg, pedig körbe sétáltuk a templomot. Lesétáltunk a partra, majd fel a az új London Bridge-re fotózni. Találtam pár érdekes épületet, de olyan pocsék idő volt, hogy a képek sajnos nem lettek elég jók.
Kerestünk egy bankautomatát, amiből pénzt is lehetett kivenni, majd némi fonttal gazdagabban bejártuk London pénzügyi negyedét. Meglestük a Lloyd's nagyon is ronda épületét valamint a régi tőzsde épületét.
A hostelben ki volt rakva egy "Free London" cetli, ahogy az ingyenesen megtekinthető helyeket sorolták fel. Ott találtuk a Bank of England Museum rövid leírását. Arra jutottunk, hogy ezt mindenképpen érdemes megnézni, így a polgármester rezidenciájának megcsodálása után megkerestük a múzeum bejáratát. Itt volt táskaröntgen és fémdetektor kapu is, ami bepittyegett rám. Az őr azt kérdezte, hogy van-e rajtam öv, ha igen mutassam. Megmutattam, azt mondta ok. Utólag jöttem rá, hogy rajtam volt az acél karkötőm is, ami szintén csipoghatott. A múzeumban kaptunk egy kis eligazítást egy kedves nőtől. Azt mondta, hogy a központi teremben van egy nagy arany tégla, amit meg is lehet tapizni.
Bevonultunk, megcsodáltuk az új és régi érméket és a világ legnagyobb inflációjának kétes dicsőségével bíró magyar pengő leírását is. Az infláció magyarázatának céljából egy hőlégballont lehet irányítani. Ha magas a jegybanki alapkamat, az emberek inkább beteszik a pénzüket a bankba, mert megéri nekik. Ilyenkor csökken az infláció. Ha alacsony, az emberek inkább vásárolnak, ettől pedig megy felfelé az inflációs ráta. (Vagy valami hasonló.) Körbejártuk a múzeumot, megtapiztuk az arany téglát. Jó nehéz volt, de marha jó tapizni. :D Találtunk font klisét is, azt nem sikerült kideríteni, h rajzolhatok-e egyet, így végül nem próbáltam ki. Végül Krisz vett a boltban pár arany tégla csokit ajándékba az itthoniaknak. :)
Innen, mivel közeledett a St Paul's zárási ideje, inkább oda mentünk, hogy még bejussunk. Ott még volt egy kis hó a parkban. Csak bent jöttünk rá, hogy ez bizony fizetős hely, méghozzá nem is olcsó. 12 font egy felnőtt jegy. Arra jutottunk, hogy egy barokk templom, legyen akármilyen híres, ennyit nem ér meg, így csak azt néztük meg, amit a bejáratból látni lehetett.
 |
| Származási hely: London |
Ezután végre beültünk enni egy pubba. The Centre Page-ben megkóstoltuk a helyi kaját végre. Krisz sausage-et evett én pedig valami halpogácsát. Nem volt rossz, bár a halnak semmi íze nem volt, még jó, hogy adtak hozzá valami csípős szmötyit. Ehhez pedig természetesen angol ale-t ittunk. :D Egész jó volt és annyira nem is drága.
Kaja után a Millennium Bridge-en keresztül átmentünk a Temze túlpartjára. A Tate Modern meglehetősen ronda (egy erőmű volt) épületét csak kívülről csodáltuk meg, majd elkanyarodtunk a Shakespeare Globe Theatre felé, amit szintén csak kívülről csodáltunk meg. Vicces lehet, hogy ott még úgy zajlanak az előadások, mint Shakespeare korában (a nézők bekiabálhatnak a darabba).
Innen már csak az ülés és a pihenés vonzott. Gondoltuk keresünk valami pub féleséget Elephant & Castle környékén, ahova busszal zötyögtünk el. Hiába minden, semmi érdekes nem volt, így visszametróztunk a Sohoba, ahol sikerült megállapítani, hogy az összes pub tele van. Mire lejártuk a lábunkat, szétfagytunk és meg is éheztünk, legalábbis Krisz, így visszavonultunk a szállásra. De csak lepakolni.
Mindenképpen be akartunk ülni egy pubba, így a szálláshoz legközelebb első pubba mentünk be. Itthon ez lenne a kiskocsma. Ittunk egy-egy pint helyi sört. Annyira nem voltam elájulva tőle, ráadásul a hely sem volt szimpi, így visszaindultunk a szállásra. Krisz vett még egy negyedfontos hamburgert, amivel visszatértünk és egy újabb sikertelen próbálkozás a nettel és némi sör mellett elfogyasztottuk. Illetve ő, én csak a krumpliból ettem.
Irány a szoba, pancsi és alvás.
London - második nap
Igyekeztünk korán felkelni, hogy időben odaérjünk a National Portrait Gallerybe, ahol előre egyeztettet időpontban vártak.
A Clink a szobákhoz kontinentális reggelit is ad. Ez jelen esetben piritóst takart vajjal és lekvárral (feketeribizli, eper, málna, barack és utolsó nap találtam egy sevillai narancs ízűt is), valamint instant kávét (ittam már jobbat is), instant kakaót (ennél csak jobbat ittam), illetve valami feketeteát. Ezeken kívül lehetett még választani négy féle müzli közül is. Átlagos reggelim 3 pirítós, többnyire feketeribizli lekvárral, egy tál műzli, és egy kávé és egy tea volt. Utolsó nap megkostolam a kakaót, nagyon rossz volt.
Reggeli után összeszedtük magunkat és elindultunk a galéria felé. Metróval hamar odaértünk, így körbenéztünk a környéken. Megtaláltuk a Leicester Square-t a sok mozival és a kínai negyed szélével, majd visszamentünk a múzeumhoz, ahol a táskáink átnézése után kiderült, hogy nem is oda kellett volna menni, hanem a mellettük lévő utcába. Mondjuk a levélben ez nem volt benne. Megtaláltuk a bejáratot és be is jelentkeztünk. Megkaptam a kért és kihozható anyagokat, néhány mondat leírása után kiderült, hogy nem jegyzetelhetek tollal, így szereztünk ceruzát. A könyvtárban dolgozó csaj kereste a könyveket, de három óra alatt sem találta meg, Amikor én odamentem a polchoz 5 perc alatt meglett az egyik könyv. Amiről aztán kiderült, hogy valami esztétikai blabla az egész és nem óhajtom elolvasni. Pár oldalnyi infót sikerült is összeszedni, de a nagyja fent van a neten, így annyival nem lettem okosabb. Max mostmár van hivatkozási alapom. Csak tudnám mit írjak rá? Múzeumi leltárjegyzék? Tíz órára mentünk és délután kettőkor még bent ültünk. Addigra már nagyon éhes, fáradt és iszonyat türelmetlen voltam. Szegény Krisznek mindezt végig kellett élveznie, holott nem is az ő dolga volt. Úgy éreztem, több értelme van ezután a várost nézni, mint ott rostokolni a semmiért.
Kettő után kimásztunk és elrobogtunk egy McDonald's-ba, mivel az előző napi tapasztalatok alapján (megnéztük az árakat), ez még elfogadható volt. Ugyanaz a junk food van ott is, mint itthon, de havonta-kéthavonta egyszer ki lehet bírni. Mondjuk a Fantájuk édesebb volt, mint a miénk. Kaja után végignéztük a környéket könyvesbolt után kutatva. Addig nem is rémlett, hogy láttunk volna akár egyet is. Nagy nehezen találtunk egyet, ahol szembe találkoztam két igencsak ígéretes könyvvel. Egyetlen hibájuk volt, nagyon drágák voltak. Végül megvettem mindkettőt, de csak kártyával lehetett fizetni, amiről utólag kiderült, hogy kis híjján 25.000 forintot vontak le. :(
A környéken sétálgatva megtaláltuk a St. Martin-in-the-Fields templomot, aminek a kriptájában kávézó üzemel. Körbenéztük a kriptát és a templomot is, ahol éppen zenészek gyakoroltak az esti koncertre. Kicsi kis templom, legalábbis belülről, és olyan egyszerű, gondolom ez is az anglikán stílus része. Mondjuk sok információt nem találtunk a templomról, csak annyit, hogy a királyi családhoz közel áll. Na ez akármi is lehet.
A Trafalgar Square-ről metróval kibumliztunk dél Londonba, hogy megnézzük az Imperial War Museumot. Itt mindenféle tank és egyéb harci eszközt lehet megtekinteni. Valamint a kémkedésről is van egy kiállítás. (A fizetős részen pedig Flemming és Bond tekinthető meg.) Sajnos az első és második világháborús részeket nem volt időnk végig nézni.
Nem sokkal zárás előtt indultunk vissza a szállásra, ahol gyártottunk egy lencse levest és megettük Krisz maradék szendvicseit. Krisz még sörözött egyet. Ezután már csak a zuhany és a takarodó volt hátra. A könyvtár és a múzeum, no meg a városnézés jól lefárasztott. Bár az alvás, mint mindig, ha nem a saját ágyamban alszom, szakaszosan ment.
A Clink a szobákhoz kontinentális reggelit is ad. Ez jelen esetben piritóst takart vajjal és lekvárral (feketeribizli, eper, málna, barack és utolsó nap találtam egy sevillai narancs ízűt is), valamint instant kávét (ittam már jobbat is), instant kakaót (ennél csak jobbat ittam), illetve valami feketeteát. Ezeken kívül lehetett még választani négy féle müzli közül is. Átlagos reggelim 3 pirítós, többnyire feketeribizli lekvárral, egy tál műzli, és egy kávé és egy tea volt. Utolsó nap megkostolam a kakaót, nagyon rossz volt.
 |
| Származási hely: London |
Reggeli után összeszedtük magunkat és elindultunk a galéria felé. Metróval hamar odaértünk, így körbenéztünk a környéken. Megtaláltuk a Leicester Square-t a sok mozival és a kínai negyed szélével, majd visszamentünk a múzeumhoz, ahol a táskáink átnézése után kiderült, hogy nem is oda kellett volna menni, hanem a mellettük lévő utcába. Mondjuk a levélben ez nem volt benne. Megtaláltuk a bejáratot és be is jelentkeztünk. Megkaptam a kért és kihozható anyagokat, néhány mondat leírása után kiderült, hogy nem jegyzetelhetek tollal, így szereztünk ceruzát. A könyvtárban dolgozó csaj kereste a könyveket, de három óra alatt sem találta meg, Amikor én odamentem a polchoz 5 perc alatt meglett az egyik könyv. Amiről aztán kiderült, hogy valami esztétikai blabla az egész és nem óhajtom elolvasni. Pár oldalnyi infót sikerült is összeszedni, de a nagyja fent van a neten, így annyival nem lettem okosabb. Max mostmár van hivatkozási alapom. Csak tudnám mit írjak rá? Múzeumi leltárjegyzék? Tíz órára mentünk és délután kettőkor még bent ültünk. Addigra már nagyon éhes, fáradt és iszonyat türelmetlen voltam. Szegény Krisznek mindezt végig kellett élveznie, holott nem is az ő dolga volt. Úgy éreztem, több értelme van ezután a várost nézni, mint ott rostokolni a semmiért.
Kettő után kimásztunk és elrobogtunk egy McDonald's-ba, mivel az előző napi tapasztalatok alapján (megnéztük az árakat), ez még elfogadható volt. Ugyanaz a junk food van ott is, mint itthon, de havonta-kéthavonta egyszer ki lehet bírni. Mondjuk a Fantájuk édesebb volt, mint a miénk. Kaja után végignéztük a környéket könyvesbolt után kutatva. Addig nem is rémlett, hogy láttunk volna akár egyet is. Nagy nehezen találtunk egyet, ahol szembe találkoztam két igencsak ígéretes könyvvel. Egyetlen hibájuk volt, nagyon drágák voltak. Végül megvettem mindkettőt, de csak kártyával lehetett fizetni, amiről utólag kiderült, hogy kis híjján 25.000 forintot vontak le. :(
A környéken sétálgatva megtaláltuk a St. Martin-in-the-Fields templomot, aminek a kriptájában kávézó üzemel. Körbenéztük a kriptát és a templomot is, ahol éppen zenészek gyakoroltak az esti koncertre. Kicsi kis templom, legalábbis belülről, és olyan egyszerű, gondolom ez is az anglikán stílus része. Mondjuk sok információt nem találtunk a templomról, csak annyit, hogy a királyi családhoz közel áll. Na ez akármi is lehet.
A Trafalgar Square-ről metróval kibumliztunk dél Londonba, hogy megnézzük az Imperial War Museumot. Itt mindenféle tank és egyéb harci eszközt lehet megtekinteni. Valamint a kémkedésről is van egy kiállítás. (A fizetős részen pedig Flemming és Bond tekinthető meg.) Sajnos az első és második világháborús részeket nem volt időnk végig nézni.
Nem sokkal zárás előtt indultunk vissza a szállásra, ahol gyártottunk egy lencse levest és megettük Krisz maradék szendvicseit. Krisz még sörözött egyet. Ezután már csak a zuhany és a takarodó volt hátra. A könyvtár és a múzeum, no meg a városnézés jól lefárasztott. Bár az alvás, mint mindig, ha nem a saját ágyamban alszom, szakaszosan ment.
2009. 02. 11.
London - első nap
Kedd este igyekeztem korán lefeküdni, hogy szerdán hajnali kettőkor fel tudjak kelni.
Sikerült is nagy nehezen felkelni olyan korán. Összevakartam magam és a testvéreim kivittek minket a repülőtérre.
Szerencsére a mi gépünket már nem törölték. Előző nap legalább két járatot töröltek a hóesés miatt. Ennek örömére viszont teljesen tele volt a gép. Becsekkoltunk és bementünk a váróba. Ott egyre többen lettek. Aztán egyszer csak sor termett a kapunál, mire észbe kaptunk, már hatalmas sor állt előttünk, így úgy döntöttünk, hogy akkor már megvárjuk, hogy elmenjenek. Ennek persze az lett a vége, hogy nem igazán volt hely a gépen. Csak a folyosó mellé jutott hely, úgy hogy Krisz a másik oldalon ült. Hajnali 6 órakor indult a gépünk.
A mellettem ülő párocska olyan sötét volt, hogy ha még egy kicsit hülyébbek lettek volna, már amőbának kéne nevezni őket. Próbáltam kikandikálni az ablakon. Bár mikor felszálltunk, még sötét volt, de lassan kivilágosodott, és próbáltam legalább egy pillantást vetni a hajnali égre. Erre a párocska mondjuk nőnemű tagja olyan szemeket meresztett rám, mintha épp a lelkét akarnám elrabolni. Nem jött rá a sötét lelkem, hogy nem őt bámulom, hanem az ablakon próbálok kinézni. Aztán meg be is aludt, de úgy, hogy a pasija alig tudta felkelteni, amikor már be kellett kötni az öveket. Ezért kár volt oda ülnie, és nem hagyni hogy kilássak kicsit az első repülésemen.
Lutonban túl sokan voltunk a kisbuszokra, így mi egy piros Passatba kerültünk. 10 óra körül meg is érkeztünk a Victoria pályaudvarra. Ott az első dolgunk egy hét napos bérlet megvásárlása volt. 25 font 80 penny volt fejenként.
A Victoria Stationről elmetróztunk a King's Crossra. Elcipeltük a csomagokat a szálláshelyre, ahogy lerakhattuk a csomagszobába. Innen első dolgunk a King's Cross pályaudvar és annak is a 9 3/4-ik vágányának megtekintése volt.
Megnéztük a mellette lévő St. Pancras pályaudvart is. Ez a londoni nemzetközi pályaudvar. Ennek a felújítását már befejezték, a King's Crossé épp most folyik.
Ezután meglestük a legközelebbi Tescot. Olyan volt, mint itthon mondjuk a CBA vagy Smatch boltok. Egy épület aljában egy viszonylag nagyobb bolt. Vettünk egy áramátalakítót, jó drágán.
Ezután kerestünk valami kajáldát. Egy indiai étteremben kötöttünk ki, ahol végülis elég sokat sikerült enni, amiért persze elég sokat kellett fizetni. Amúgy finom volt meg sok is, nem is tudtam mindet betermelni. :)
Majd visszamentünk a szálláshelyre, ahol végre becsekkolhattunk. Semmilyen papírt nem kellett kitölteni, csak fizetni kellett 270 fontot. A szoba pici, de fürdős volt. Igaz a fürdő olyan mini volt, hogy megfordulni már nehézkesen ment benne. :) Amúgy a narancssárga szinten (jelen esetben az elsőn) volt a szobánk.
Miután elrendezkedtünk, buszra szálltunk és az emeletről tartottunk egy mini városnézést a Trafalgar square-re. Mire odaértünk már besötétedett, így nehéz volt fotózni. A legrosszabb az egészben az volt, hogy éppen tüntettek a parlament előtt a tamilok. Jó kis hangzavart keltve a környéken. Megnéztük a Big Bent, a Parliamentet úgy, ahogy lehetett a sötétben és a szigorú őrizet mellett. Sétáltunk egy kicsit a téren, meglestük a Westminster apátság bejáratát, a II. Erzsébet Konferencia Termet és a látképet.
Nagy nehezen visszaverekedtük magunkat a hostelbe, ahol Krisz töltött a szobakártyájára pénzt és ittunk egy-egy helyi sört. A szobában némi nehézségek árán de végül sikerült rájönni, hogy hogy is van a hideg meg a meleg víz. Hulla fáradtan estem az ágyba.
Sikerült is nagy nehezen felkelni olyan korán. Összevakartam magam és a testvéreim kivittek minket a repülőtérre.
Szerencsére a mi gépünket már nem törölték. Előző nap legalább két járatot töröltek a hóesés miatt. Ennek örömére viszont teljesen tele volt a gép. Becsekkoltunk és bementünk a váróba. Ott egyre többen lettek. Aztán egyszer csak sor termett a kapunál, mire észbe kaptunk, már hatalmas sor állt előttünk, így úgy döntöttünk, hogy akkor már megvárjuk, hogy elmenjenek. Ennek persze az lett a vége, hogy nem igazán volt hely a gépen. Csak a folyosó mellé jutott hely, úgy hogy Krisz a másik oldalon ült. Hajnali 6 órakor indult a gépünk.
A mellettem ülő párocska olyan sötét volt, hogy ha még egy kicsit hülyébbek lettek volna, már amőbának kéne nevezni őket. Próbáltam kikandikálni az ablakon. Bár mikor felszálltunk, még sötét volt, de lassan kivilágosodott, és próbáltam legalább egy pillantást vetni a hajnali égre. Erre a párocska mondjuk nőnemű tagja olyan szemeket meresztett rám, mintha épp a lelkét akarnám elrabolni. Nem jött rá a sötét lelkem, hogy nem őt bámulom, hanem az ablakon próbálok kinézni. Aztán meg be is aludt, de úgy, hogy a pasija alig tudta felkelteni, amikor már be kellett kötni az öveket. Ezért kár volt oda ülnie, és nem hagyni hogy kilássak kicsit az első repülésemen.
Lutonban túl sokan voltunk a kisbuszokra, így mi egy piros Passatba kerültünk. 10 óra körül meg is érkeztünk a Victoria pályaudvarra. Ott az első dolgunk egy hét napos bérlet megvásárlása volt. 25 font 80 penny volt fejenként.
A Victoria Stationről elmetróztunk a King's Crossra. Elcipeltük a csomagokat a szálláshelyre, ahogy lerakhattuk a csomagszobába. Innen első dolgunk a King's Cross pályaudvar és annak is a 9 3/4-ik vágányának megtekintése volt.
 |
| Származási hely: London |
Megnéztük a mellette lévő St. Pancras pályaudvart is. Ez a londoni nemzetközi pályaudvar. Ennek a felújítását már befejezték, a King's Crossé épp most folyik.
Ezután meglestük a legközelebbi Tescot. Olyan volt, mint itthon mondjuk a CBA vagy Smatch boltok. Egy épület aljában egy viszonylag nagyobb bolt. Vettünk egy áramátalakítót, jó drágán.
Ezután kerestünk valami kajáldát. Egy indiai étteremben kötöttünk ki, ahol végülis elég sokat sikerült enni, amiért persze elég sokat kellett fizetni. Amúgy finom volt meg sok is, nem is tudtam mindet betermelni. :)
Majd visszamentünk a szálláshelyre, ahol végre becsekkolhattunk. Semmilyen papírt nem kellett kitölteni, csak fizetni kellett 270 fontot. A szoba pici, de fürdős volt. Igaz a fürdő olyan mini volt, hogy megfordulni már nehézkesen ment benne. :) Amúgy a narancssárga szinten (jelen esetben az elsőn) volt a szobánk.
Miután elrendezkedtünk, buszra szálltunk és az emeletről tartottunk egy mini városnézést a Trafalgar square-re. Mire odaértünk már besötétedett, így nehéz volt fotózni. A legrosszabb az egészben az volt, hogy éppen tüntettek a parlament előtt a tamilok. Jó kis hangzavart keltve a környéken. Megnéztük a Big Bent, a Parliamentet úgy, ahogy lehetett a sötétben és a szigorú őrizet mellett. Sétáltunk egy kicsit a téren, meglestük a Westminster apátság bejáratát, a II. Erzsébet Konferencia Termet és a látképet.
Nagy nehezen visszaverekedtük magunkat a hostelbe, ahol Krisz töltött a szobakártyájára pénzt és ittunk egy-egy helyi sört. A szobában némi nehézségek árán de végül sikerült rájönni, hogy hogy is van a hideg meg a meleg víz. Hulla fáradtan estem az ágyba.
2009. 01. 31.
2009. 01. 27.
2009. 01. 20.
Jackie's homepage
Just in case.
The Costuming Geek
It's a homepage of a new friend from www.adogsbreakfastmovie.com. And truly great! :)
The Costuming Geek
It's a homepage of a new friend from www.adogsbreakfastmovie.com. And truly great! :)
2009. 01. 15.
Looking for these books
Victorian Photography, Painting and Poetry by Lindsay Smith
The Victorians: Photographic Portraits by Audrey Linkman
Portraits Fame and Beauty in Victorian Society by G.F. Watts
And books like these for my thesis. If you happen to have one or know where to buy, please let me know it. :)
The Victorians: Photographic Portraits by Audrey Linkman
Portraits Fame and Beauty in Victorian Society by G.F. Watts
And books like these for my thesis. If you happen to have one or know where to buy, please let me know it. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
