Szarajevó - második nap

Reggel viszonylag korán keltünk és elmentünk megnézni végre nappal a várost. Mondanom sem kell, esett.

Bejártuk a vásárt, vettünk vásárfiát euróért (ugyanúgy elfogadják, mint a saját pénzüket, a konvertibilis márkát, ami az egykori német márka mintájára csináltak).

Kávéztunk és sütiztünk, aztán nézelődtünk tovább. Megnéztük a katolikus és az ortodox templomot is. A dzsámiba már nem jutottunk be, mert csak 11-ig volt látogatás, mi meg később értünk oda.

Komolyan az volt az érzésem, hogy a bosnyákok nem szeretnek építkezni, sőt mást se nagyon csinálnak. A város épületei 3 korszakban épültek. A legrégebbiek a törökök művei, a második nagy építési hullám az osztrákok műve. Az annekció után egy új Svájcot akartak ott létrehozni. Valóban szép hely, csakhát a lakosok... A harmadik és egyben utolsó építkezési hullám a téli olimpia körül lehetett (1984) és se köztük, se azóta semmi.

A háborúban rengeteg épület megsérült, a legtöbbön még a mai napig látszanak a lövésnyomok. Amiket felújítottak azokban vagy bank vagy bolt van. Lehet látni az épületeken, hogy meddig állt az új tulajok érdekében a javítás... Balkán.

Aztán kajáldát kerestünk, de igazából már elegem volt a sült húsokból, így nem ettem semmit. Visszamentünk a szállásra kicsit melegedni aztán újra le, immár megint sötétben nézelődni.

Származási hely: Szarajevó - Sarajevo

Megnéztük azt az épületet, ahonnan egykor a trónörökös pár útnak indult arra a végzetes kocsikázásra. A Monarchia idején valami helytartóság volt, Jugoszláviában könyvtár a háború óta pedig egy romhalmaz. Az egészet széthordták. Van egy olyan sanda gyanúm, h nem a könyveket értékelték a lakosok, hanem az ablakokat. A könyv jó lehetett gyújtósnak, az ablak meg a kilőttek helyére kerülhetett. Rémes állapotban van az a szegény épület. Pedig látszik rajta, hogy egykor nagyon szép volt. Fel van ugyan állványozva, de szerintem azóta sem nyúltak hozzá.

Vicces, vagy inkább elgondolkodtató, hogy az egyik hidat, ami a Bosna folyón (Gyula csodálkozott, hogy csak ekkora, volt vagy 25-20 méter széles) átível Gavrillo Princip után nevezték el. Náluk ő hős...

Visszamentünk a szállásra és aludtunk egy nagyot, vagy legalábbis próbáltunk, hogy másnap reggel időben fel tudjunk kelni és elindulni haza.