Nem túl korán sikerült kivakarnunk magunkat a meleg hálózsákból. Nekem speciel a lábam picit fázott.
Egy jó nagy reggeli után nyakunkba vettük a várost immáron Marcival, hiszen szombaton nem melózott.
Révén nem csak városnézőbe, hanem látogatóba is mentünk egy kicsit punyadtunk még a reggeli, vagy inkább korai ebéd után a lakásban. Megnéztem a neten, hogy mit érdemes még megnézni. Találtunk egy fonógyárból kialakított modern galériaközpont jellegő képződményt, arra gondoltunk, hogy esetleg a snidlinges tetejét megnézzük.
Aznap gyalogszerrel indultunk a város felfedezésére. Az egyik parkon át sétáltunk be a városba mókusokat és egymást fotózva. A park vége egy paneldzsungelbe vezetett. Gyorsan továbbálltunk a Szövetségi Bíróság monumentális klasszicista épülete mellett sétálgatva egy esküvői fotózásba futottunk bele.
A hosszú séta következő állomása az új Városháza méltóságteljes épülete előtti tér volt. Az épület maga hatalmas, és tényleg új, mivel "csak" 1905-re készült el. Mindezek ellenére igyekeztek a helyi hagyományoknak megfelelően építkezni. Nekem kifejezetten tetszik ez a stílus, bár maga az épület akkora, hogy körbesétálni sem semmi, benne meg tutira mindenki eltéved.
Ezután jó német szokás szerint ettünk egy hatalmas gyrost. Ezeket a kajákat sose lehet rendesen megenni?
Később elsétáltunk a Tamás templomhoz, ahol beültünk egy koncertre. Sajnos nem a méltán híres fiúkórus adott elő, de az élmény így is kihagyhatatlan.
Utána még körbenéztünk a templom környékén és bementünk pár passzázsba is gyönyörködni a kirakatokban és a belső díszítésében, no meg az sem volt utolsó, hogy ott kevésbé fújt a szél.
Korán sötétedett, így megcsodálhattuk az esti kivilágítást és a nyüzsgést a hidegben. A visszaút meglehetősen hosszúnak tűnt, de barátok közt gyorsan telik az idő.
A szokásos esti teázás és beszélgetés után gyorsan elvonult mindenki aludni, hogy másnap reggel korán útnak indulhassunk.
2010. 10. 28.
2010. 10. 24.
Lipcse első nap
Olyan negyed tizenegy magasságában érkeztünk meg a Hauptbahnhoffal (lipcsei főpályaudvar) szemben lévő Goethestrasse egyik buszmegállójába.
Hűvös volt és, révén hogy meglehetősen keveset aludtunk, fáztunk. Marci még nem ért oda, később annyit beszéltünk, hogy akkor találkozzunk a pályaudvar előtt.
Ez egy igencsak különleges pályaudvar. Nehéz azt mondani hogy előtte. Európa legnagyobb pályaudvara szimmetrikus főbejártattal, aminek igazából két nagy kapuja van. Ez azért van így, mert amikor 1912-ben elkezdték építeni, két vasúttársaság fejpályaudvarának szánták, és mindkettőnek ugyanakkora rész jutott. A szászoké lett a keleti fele, a porosz vasúté a nyugati vége. A kilencvenes években felújításon esett át, amikor is egy kétszintes bevásárlóközpontot is beleépítettek a főépület peronok előtti részébe. Nagyon nyugati, de meg kell hagyni tetszetős és tiszta, nem úgy, mint akármelyik főpályaudvarunk. Van benne egy Mr. Clean nevezetű mosdó is, ahol jó pénzért (1 EUR) pisilni, 7 EUR-ért pedig akár zuhanyozni is lehet. Ez speciel nem is lehet olyan rossz dolog. Amennyiben jól tudom, még létezik az az európai havijegy 25 vagy 26 éves kor alatt, amit többnyire az amerikai fiatalok vesznek meg, és körbeutazzák Európát a középiskola és a főiskola közötti nyáron; nappal városnézéssel múlatva az időd, éjjel vonaton döcögve. Nos, nekik minden bizonnyal nagy élmény lehet zuhanyozni egyet egy viszonylag tiszta helyen.
Miután meglett Marci, vettünk napijegyet (jelenleg ez 5 EUR) és elvillamosoztunk hozzá. Lepakoltunk, rendbe szedtük magunkat, kicsit ettünk majd Marci lelépett melózni, mi meg további vakaródzás után elindultunk városnézni. A vakaródzás alatt sikerült életet lehelnem a roaming szolgáltatásomba. Micsoda kiszúrás, hogy külön be kell kapcsolni, eszembe sem jutott, mert a vodás telefonommal sosem volt semmi ilyen gond.
Villamossal bementünk a Goerdelrring-ig - mehettünk volna eggyel tovább is - majd onnan lábbusszal templomtól plázáig, bolttól múzeumig megcsodáltunk mindent.
Sajnos nem sikerült Lipcséről komolyabb tárgyi tartalommal bíró könyvet szerezni, így egy-két múzeum, a Tamás templom és a Népek csatája emlékműtől eltekintve szinte semmiről nem tudtunk semmit.
A belvárost, amit egyáltalán érdemes megnézni, hacsak nem koncertre (?) vagy valami modernebb művészeti kiállításra vagyunk kíváncsiak, gyakorlatilag pár óra alatt be lehet járni. Ez persze nagyrészt a második világháború hathatós bombázásainak és a szocializmus alatti közös tulajdon túrós hátának köszönhető.
A klasszicista házak között megbújik a gótikus Miklós templom. 1989-ben a vasárnapi istentisztelekt hatására innen indultak a hétfői tüntetések. A rendszerváltás első lépései, mondjuk ebből semmire sem emlékeszem.
Gótikus kívülről, belül részben barokk, de révén evangélikus templom, nem sok dísz van benne. Az oszlopai úgy festenek, mint egy-egy pálmafa, még a színük is. Kicsit zavarbaejtő a belseje. A díszítés nagyrészt növényi mintákban merül ki, ám azok olyan összevisszaságban és formákban vannak jelen, hogy az ember nem is tudná eldönteni, ha csak a belsejét látná, hogy akkor ez most túldíszített protestáns vagy aluldíszített barokk oszlopos gótikus boltíves katolikus templom.
Erről a templomról sikerült egy angol nyelvű prospektust szeretzni, egész részletesen leírja a templom történetét, ami lévén 1165 körül építették meglehetősen hosszú.
A boltok között kóricálva eljutottunk az Augustusplatzra. A tér északi oldalán áll a méreteit tekintve igen tekintélyes ám külsejében - legalábbis budapesti szemmel nézve - kifejezetten puritán Opera. A tér méretei és elrendezése erősen emlékeztetnek egy szocialista tapsitérre, ami alatt szinte biztos hogy egy bunker vagy legalábbis egy légópince van. A tér déli oldalán van a Gewandhaus. Ez egy igazi, hamisítatlan szocreál remekmű. A maga nemében valószínűleg szép, bár nekem ez a stílus nem jön be. Hogy őszinte legyek, nem sikerült pontos meghatározást találni rá, amolyan koncertterem-kulturház kombó.
A tér nyugat felé eső oldalán épül az egyetem egy újabb épülete Egeraat tervei alap. Ő tervezte a Dózsa György úton lévő ING épületét, azt a kidőlős falút is.
Miután mindezt megcsodáltuk, lassan Marci is végzett a munkával, így összeszedtük egymást és még nézelődtünk a sötétben. Ettünk egy helyi kínai tésztás akármit. Noodle box, bár ezt pont nem dobozból ettük.
Lassan visszavillamosoztunki Marcihoz és egy kis beszélgetés után mindenki esett be az ágyba.
Hűvös volt és, révén hogy meglehetősen keveset aludtunk, fáztunk. Marci még nem ért oda, később annyit beszéltünk, hogy akkor találkozzunk a pályaudvar előtt.
Ez egy igencsak különleges pályaudvar. Nehéz azt mondani hogy előtte. Európa legnagyobb pályaudvara szimmetrikus főbejártattal, aminek igazából két nagy kapuja van. Ez azért van így, mert amikor 1912-ben elkezdték építeni, két vasúttársaság fejpályaudvarának szánták, és mindkettőnek ugyanakkora rész jutott. A szászoké lett a keleti fele, a porosz vasúté a nyugati vége. A kilencvenes években felújításon esett át, amikor is egy kétszintes bevásárlóközpontot is beleépítettek a főépület peronok előtti részébe. Nagyon nyugati, de meg kell hagyni tetszetős és tiszta, nem úgy, mint akármelyik főpályaudvarunk. Van benne egy Mr. Clean nevezetű mosdó is, ahol jó pénzért (1 EUR) pisilni, 7 EUR-ért pedig akár zuhanyozni is lehet. Ez speciel nem is lehet olyan rossz dolog. Amennyiben jól tudom, még létezik az az európai havijegy 25 vagy 26 éves kor alatt, amit többnyire az amerikai fiatalok vesznek meg, és körbeutazzák Európát a középiskola és a főiskola közötti nyáron; nappal városnézéssel múlatva az időd, éjjel vonaton döcögve. Nos, nekik minden bizonnyal nagy élmény lehet zuhanyozni egyet egy viszonylag tiszta helyen.
Miután meglett Marci, vettünk napijegyet (jelenleg ez 5 EUR) és elvillamosoztunk hozzá. Lepakoltunk, rendbe szedtük magunkat, kicsit ettünk majd Marci lelépett melózni, mi meg további vakaródzás után elindultunk városnézni. A vakaródzás alatt sikerült életet lehelnem a roaming szolgáltatásomba. Micsoda kiszúrás, hogy külön be kell kapcsolni, eszembe sem jutott, mert a vodás telefonommal sosem volt semmi ilyen gond.
Villamossal bementünk a Goerdelrring-ig - mehettünk volna eggyel tovább is - majd onnan lábbusszal templomtól plázáig, bolttól múzeumig megcsodáltunk mindent.
Sajnos nem sikerült Lipcséről komolyabb tárgyi tartalommal bíró könyvet szerezni, így egy-két múzeum, a Tamás templom és a Népek csatája emlékműtől eltekintve szinte semmiről nem tudtunk semmit.
A belvárost, amit egyáltalán érdemes megnézni, hacsak nem koncertre (?) vagy valami modernebb művészeti kiállításra vagyunk kíváncsiak, gyakorlatilag pár óra alatt be lehet járni. Ez persze nagyrészt a második világháború hathatós bombázásainak és a szocializmus alatti közös tulajdon túrós hátának köszönhető.
A klasszicista házak között megbújik a gótikus Miklós templom. 1989-ben a vasárnapi istentisztelekt hatására innen indultak a hétfői tüntetések. A rendszerváltás első lépései, mondjuk ebből semmire sem emlékeszem.
Gótikus kívülről, belül részben barokk, de révén evangélikus templom, nem sok dísz van benne. Az oszlopai úgy festenek, mint egy-egy pálmafa, még a színük is. Kicsit zavarbaejtő a belseje. A díszítés nagyrészt növényi mintákban merül ki, ám azok olyan összevisszaságban és formákban vannak jelen, hogy az ember nem is tudná eldönteni, ha csak a belsejét látná, hogy akkor ez most túldíszített protestáns vagy aluldíszített barokk oszlopos gótikus boltíves katolikus templom.
Erről a templomról sikerült egy angol nyelvű prospektust szeretzni, egész részletesen leírja a templom történetét, ami lévén 1165 körül építették meglehetősen hosszú.
A boltok között kóricálva eljutottunk az Augustusplatzra. A tér északi oldalán áll a méreteit tekintve igen tekintélyes ám külsejében - legalábbis budapesti szemmel nézve - kifejezetten puritán Opera. A tér méretei és elrendezése erősen emlékeztetnek egy szocialista tapsitérre, ami alatt szinte biztos hogy egy bunker vagy legalábbis egy légópince van. A tér déli oldalán van a Gewandhaus. Ez egy igazi, hamisítatlan szocreál remekmű. A maga nemében valószínűleg szép, bár nekem ez a stílus nem jön be. Hogy őszinte legyek, nem sikerült pontos meghatározást találni rá, amolyan koncertterem-kulturház kombó.
A tér nyugat felé eső oldalán épül az egyetem egy újabb épülete Egeraat tervei alap. Ő tervezte a Dózsa György úton lévő ING épületét, azt a kidőlős falút is.
Miután mindezt megcsodáltuk, lassan Marci is végzett a munkával, így összeszedtük egymást és még nézelődtünk a sötétben. Ettünk egy helyi kínai tésztás akármit. Noodle box, bár ezt pont nem dobozból ettük.
Lassan visszavillamosoztunki Marcihoz és egy kis beszélgetés után mindenki esett be az ágyba.
Lipcse odaút
Az utazás azzal kezdődött, hogy nem jött sehol sem a busz. Vártunk, vártunk a hidegben és semmi. Majd amikor már el kellett volna indulnia a busznak, a hangosbemondón közölték, hogy késni fog. Viszont arról egy szó sem esett, hogy mennyit vagy hogy most hol a busz, csak annyit mondtak, hogy addig nyitva lesz a buszpályaudvar.
Ez egyáltalán nem hangzott jól. Mellettünk egy aggódós nagynéni utánajárt a dolgoknak. Állítólag a határnál megfogták a buszt és bizony épp csak akkor indult tovább. Olyan negyed egy felé várható. Mellesleg azt is tőle tudtuk meg, hogy ez a busz Szófiából indult (mint később kiderült Várnából, és a sofőrök is csak bulgárul tudtak).
Szóval két óra csúszással indulunk, szép... Visszamentünk a váróba, ahol ki volt írva, hogy háromnegyed tizenegykor indul egy busz ugyanolyan útirányon. Információ ilyenkor nincs, a forgalomirányítókhoz becsengettem, ki se dugták az orrukat. Közben Viktor talált egy ott dolgozó nőt, aki közölte vele, hogy nekünk biza várni kell, mert ami most megy az egy másik utaslistával rendelkező busz, nem a miénk. Azért Viktor még elrobogott a buszhoz, hogy ugyan már, hát ugyanoda megy. Mint kiderült rajta van a nevünk. Fő a tájékozottság, az ott dolgozók fantasztikus felkészültsége miatt ültünk volna két órát egy olyan buszra várva, aminek az utaslistáján lehet nem is szerepeltünk.
A nagyon aggódó nagynéni közben ránk hagyományozta az unokahugát, mert neki muszáj volt még egy nappali buszt elkapni. Szegény már addigra is agyonaggódta magát. A lánynak már előző napra volt jegye, csak a busz nem várta meg. Neki sajnos nem tudtuk a nevét, de ő is futott velünk a buszhoz. Nem tudom, hogy megtalálták-e a nevét, de végül felszállt a buszra ő is.
Persze mindenki mellett csak a táskájának volt hely, leülni sem tudtunk. Aztán megkértünk egy nőt, hogy ugyan már üljön előrébb, akkor mi is le tudunk ülni. Persze ezt nem tette meg, de hátrarohant szólmni valakinek, hogy húzódjon már össze. Kiderült, hogy a busz végében három (3) ember foglalta el az utolsó két teljes sort. Kényelmesek. Kicsit összehúzták magukat egy sorra és akkor mi is, meg a leányzó is le tudtunk ülni.
Tizenkét óra nem túl kényelmes így ülve. Dehát ez van, összekuporodtunk, elhelyezkedtünk és indultunk is.
Anyu még felhívott, hogy mi van. Ő azt sem tudta, hogy majdnem két órát vártunk, így viszont fél óra késéssel indultunk. Az még elviselhető.
A hosszú és meglehetősen unalmas úton csodák csodájára sikerült valamit aludni, igaz nagyon rövid etapokban, de legalább nem mint a mosott kaki érkeztünk meg másnap reggel negyed tizenegy magasságában.
Igen, sikerült lefaragni a késést, sőt még kicsit hamarabb is értünk a tervezettél. Igaz, szerintem Drezdát egy az egyben kihagyta a busz.
Már Lipcsében derült ki, hogy úgy fest nincs bekapcsolva a roamingom, mert nem tudtam smst küldeni, hogy érkezünk.
Ez egyáltalán nem hangzott jól. Mellettünk egy aggódós nagynéni utánajárt a dolgoknak. Állítólag a határnál megfogták a buszt és bizony épp csak akkor indult tovább. Olyan negyed egy felé várható. Mellesleg azt is tőle tudtuk meg, hogy ez a busz Szófiából indult (mint később kiderült Várnából, és a sofőrök is csak bulgárul tudtak).
Szóval két óra csúszással indulunk, szép... Visszamentünk a váróba, ahol ki volt írva, hogy háromnegyed tizenegykor indul egy busz ugyanolyan útirányon. Információ ilyenkor nincs, a forgalomirányítókhoz becsengettem, ki se dugták az orrukat. Közben Viktor talált egy ott dolgozó nőt, aki közölte vele, hogy nekünk biza várni kell, mert ami most megy az egy másik utaslistával rendelkező busz, nem a miénk. Azért Viktor még elrobogott a buszhoz, hogy ugyan már, hát ugyanoda megy. Mint kiderült rajta van a nevünk. Fő a tájékozottság, az ott dolgozók fantasztikus felkészültsége miatt ültünk volna két órát egy olyan buszra várva, aminek az utaslistáján lehet nem is szerepeltünk.
A nagyon aggódó nagynéni közben ránk hagyományozta az unokahugát, mert neki muszáj volt még egy nappali buszt elkapni. Szegény már addigra is agyonaggódta magát. A lánynak már előző napra volt jegye, csak a busz nem várta meg. Neki sajnos nem tudtuk a nevét, de ő is futott velünk a buszhoz. Nem tudom, hogy megtalálták-e a nevét, de végül felszállt a buszra ő is.
Persze mindenki mellett csak a táskájának volt hely, leülni sem tudtunk. Aztán megkértünk egy nőt, hogy ugyan már üljön előrébb, akkor mi is le tudunk ülni. Persze ezt nem tette meg, de hátrarohant szólmni valakinek, hogy húzódjon már össze. Kiderült, hogy a busz végében három (3) ember foglalta el az utolsó két teljes sort. Kényelmesek. Kicsit összehúzták magukat egy sorra és akkor mi is, meg a leányzó is le tudtunk ülni.
Tizenkét óra nem túl kényelmes így ülve. Dehát ez van, összekuporodtunk, elhelyezkedtünk és indultunk is.
Anyu még felhívott, hogy mi van. Ő azt sem tudta, hogy majdnem két órát vártunk, így viszont fél óra késéssel indultunk. Az még elviselhető.
A hosszú és meglehetősen unalmas úton csodák csodájára sikerült valamit aludni, igaz nagyon rövid etapokban, de legalább nem mint a mosott kaki érkeztünk meg másnap reggel negyed tizenegy magasságában.
Igen, sikerült lefaragni a késést, sőt még kicsit hamarabb is értünk a tervezettél. Igaz, szerintem Drezdát egy az egyben kihagyta a busz.
Már Lipcsében derült ki, hogy úgy fest nincs bekapcsolva a roamingom, mert nem tudtam smst küldeni, hogy érkezünk.
2010. 10. 07.
Blog ajánló
Egy kedves volt osztálytársam is blogolásra adta a fejét.
Mindenféle érdekes és szép vagy éppen elgondolkodtató dolgot találni benne.
Jó böngészést!
http://kulfoldi.blogspot.com/
Mindenféle érdekes és szép vagy éppen elgondolkodtató dolgot találni benne.
Jó böngészést!
http://kulfoldi.blogspot.com/
Napi nem értem
A férfiaknak sokkal kisebb a hugyhólyagjuk, mint a nőknek, hogy olyan gyakran meg kell állniuk az utcán egy bokornál vagy egy fal tövében pisilni?
A minap két hímnemű egyedet is láttam gyors egymásutánban. Nem, nem voltak hajléktalnok, csak éppen annyi önfegyelem, annyi jó izlés nem volt bennük, hogy ne az utcán intézzék mások orra elé, na jó majdnem, a dolgukat.
Vagy ez valami régről megmaradt területmegjelölő dolog? Körbepisilünk mindent fát, bokrot, házfalt, ami hozzánk tartozik?
Esetleg ez az egész egy jó vicc? De kinek, ha nincsenek ott a haverok? Vagy majd elmesélik? Azt lehetne anélkül, hogy valóban megették volna.
Szerintem gusztustalan, egyenesen undorító és még igénytelen is.
Egy szóval fúj!
A minap két hímnemű egyedet is láttam gyors egymásutánban. Nem, nem voltak hajléktalnok, csak éppen annyi önfegyelem, annyi jó izlés nem volt bennük, hogy ne az utcán intézzék mások orra elé, na jó majdnem, a dolgukat.
Vagy ez valami régről megmaradt területmegjelölő dolog? Körbepisilünk mindent fát, bokrot, házfalt, ami hozzánk tartozik?
Esetleg ez az egész egy jó vicc? De kinek, ha nincsenek ott a haverok? Vagy majd elmesélik? Azt lehetne anélkül, hogy valóban megették volna.
Szerintem gusztustalan, egyenesen undorító és még igénytelen is.
Egy szóval fúj!
2010. 10. 05.
Velile & Safri Duo - Helele
Helele bomama
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
Helele bomama
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
Amaqhawe esizwe
(Asibonge komama)
Abathokozisa bethu
(Asibonge abazali)
Izimbali zesizwe
(Asibonge komama)
Uma mina nawe singabambisana
Uma mina nawe singahloniphana
Helele bomama
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
Helele bomama
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
Amaqhawe esizwe
(Asibonge komama)
Bona basikhulisa
(Asibonge abazali)
Yini ehlula abazali
(Asibonge komama)
Uma mina nawe singabonisana
Uma mina nawe singahloniphana
Helele bomama
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
Phambili bomama
Themba lesizwe
Hheyi ubuhle benu
Soze buphele
Helele bomama
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
Helele bomama
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
Helele bomama
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
Amaqhawe esizwe
(Asibonge komama)
Abathokozisa bethu
(Asibonge abazali)
Izimbali zesizwe
(Asibonge komama)
Uma mina nawe singabambisana
Uma mina nawe singahloniphana
Helele bomama
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
Helele bomama
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
Amaqhawe esizwe
(Asibonge komama)
Bona basikhulisa
(Asibonge abazali)
Yini ehlula abazali
(Asibonge komama)
Uma mina nawe singabonisana
Uma mina nawe singahloniphana
Helele bomama
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
Phambili bomama
Themba lesizwe
Hheyi ubuhle benu
Soze buphele
Helele bomama
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
Helele bomama
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
