Nem túl korán sikerült kivakarnunk magunkat a meleg hálózsákból. Nekem speciel a lábam picit fázott.
Egy jó nagy reggeli után nyakunkba vettük a várost immáron Marcival, hiszen szombaton nem melózott.
Révén nem csak városnézőbe, hanem látogatóba is mentünk egy kicsit punyadtunk még a reggeli, vagy inkább korai ebéd után a lakásban. Megnéztem a neten, hogy mit érdemes még megnézni. Találtunk egy fonógyárból kialakított modern galériaközpont jellegő képződményt, arra gondoltunk, hogy esetleg a snidlinges tetejét megnézzük.
Aznap gyalogszerrel indultunk a város felfedezésére. Az egyik parkon át sétáltunk be a városba mókusokat és egymást fotózva. A park vége egy paneldzsungelbe vezetett. Gyorsan továbbálltunk a Szövetségi Bíróság monumentális klasszicista épülete mellett sétálgatva egy esküvői fotózásba futottunk bele.
A hosszú séta következő állomása az új Városháza méltóságteljes épülete előtti tér volt. Az épület maga hatalmas, és tényleg új, mivel "csak" 1905-re készült el. Mindezek ellenére igyekeztek a helyi hagyományoknak megfelelően építkezni. Nekem kifejezetten tetszik ez a stílus, bár maga az épület akkora, hogy körbesétálni sem semmi, benne meg tutira mindenki eltéved.
Ezután jó német szokás szerint ettünk egy hatalmas gyrost. Ezeket a kajákat sose lehet rendesen megenni?
Később elsétáltunk a Tamás templomhoz, ahol beültünk egy koncertre. Sajnos nem a méltán híres fiúkórus adott elő, de az élmény így is kihagyhatatlan.
Utána még körbenéztünk a templom környékén és bementünk pár passzázsba is gyönyörködni a kirakatokban és a belső díszítésében, no meg az sem volt utolsó, hogy ott kevésbé fújt a szél.
Korán sötétedett, így megcsodálhattuk az esti kivilágítást és a nyüzsgést a hidegben. A visszaút meglehetősen hosszúnak tűnt, de barátok közt gyorsan telik az idő.
A szokásos esti teázás és beszélgetés után gyorsan elvonult mindenki aludni, hogy másnap reggel korán útnak indulhassunk.
2010. 10. 28.
2010. 10. 24.
Lipcse első nap
Olyan negyed tizenegy magasságában érkeztünk meg a Hauptbahnhoffal (lipcsei főpályaudvar) szemben lévő Goethestrasse egyik buszmegállójába.
Hűvös volt és, révén hogy meglehetősen keveset aludtunk, fáztunk. Marci még nem ért oda, később annyit beszéltünk, hogy akkor találkozzunk a pályaudvar előtt.
Ez egy igencsak különleges pályaudvar. Nehéz azt mondani hogy előtte. Európa legnagyobb pályaudvara szimmetrikus főbejártattal, aminek igazából két nagy kapuja van. Ez azért van így, mert amikor 1912-ben elkezdték építeni, két vasúttársaság fejpályaudvarának szánták, és mindkettőnek ugyanakkora rész jutott. A szászoké lett a keleti fele, a porosz vasúté a nyugati vége. A kilencvenes években felújításon esett át, amikor is egy kétszintes bevásárlóközpontot is beleépítettek a főépület peronok előtti részébe. Nagyon nyugati, de meg kell hagyni tetszetős és tiszta, nem úgy, mint akármelyik főpályaudvarunk. Van benne egy Mr. Clean nevezetű mosdó is, ahol jó pénzért (1 EUR) pisilni, 7 EUR-ért pedig akár zuhanyozni is lehet. Ez speciel nem is lehet olyan rossz dolog. Amennyiben jól tudom, még létezik az az európai havijegy 25 vagy 26 éves kor alatt, amit többnyire az amerikai fiatalok vesznek meg, és körbeutazzák Európát a középiskola és a főiskola közötti nyáron; nappal városnézéssel múlatva az időd, éjjel vonaton döcögve. Nos, nekik minden bizonnyal nagy élmény lehet zuhanyozni egyet egy viszonylag tiszta helyen.
Miután meglett Marci, vettünk napijegyet (jelenleg ez 5 EUR) és elvillamosoztunk hozzá. Lepakoltunk, rendbe szedtük magunkat, kicsit ettünk majd Marci lelépett melózni, mi meg további vakaródzás után elindultunk városnézni. A vakaródzás alatt sikerült életet lehelnem a roaming szolgáltatásomba. Micsoda kiszúrás, hogy külön be kell kapcsolni, eszembe sem jutott, mert a vodás telefonommal sosem volt semmi ilyen gond.
Villamossal bementünk a Goerdelrring-ig - mehettünk volna eggyel tovább is - majd onnan lábbusszal templomtól plázáig, bolttól múzeumig megcsodáltunk mindent.
Sajnos nem sikerült Lipcséről komolyabb tárgyi tartalommal bíró könyvet szerezni, így egy-két múzeum, a Tamás templom és a Népek csatája emlékműtől eltekintve szinte semmiről nem tudtunk semmit.
A belvárost, amit egyáltalán érdemes megnézni, hacsak nem koncertre (?) vagy valami modernebb művészeti kiállításra vagyunk kíváncsiak, gyakorlatilag pár óra alatt be lehet járni. Ez persze nagyrészt a második világháború hathatós bombázásainak és a szocializmus alatti közös tulajdon túrós hátának köszönhető.
A klasszicista házak között megbújik a gótikus Miklós templom. 1989-ben a vasárnapi istentisztelekt hatására innen indultak a hétfői tüntetések. A rendszerváltás első lépései, mondjuk ebből semmire sem emlékeszem.
Gótikus kívülről, belül részben barokk, de révén evangélikus templom, nem sok dísz van benne. Az oszlopai úgy festenek, mint egy-egy pálmafa, még a színük is. Kicsit zavarbaejtő a belseje. A díszítés nagyrészt növényi mintákban merül ki, ám azok olyan összevisszaságban és formákban vannak jelen, hogy az ember nem is tudná eldönteni, ha csak a belsejét látná, hogy akkor ez most túldíszített protestáns vagy aluldíszített barokk oszlopos gótikus boltíves katolikus templom.
Erről a templomról sikerült egy angol nyelvű prospektust szeretzni, egész részletesen leírja a templom történetét, ami lévén 1165 körül építették meglehetősen hosszú.
A boltok között kóricálva eljutottunk az Augustusplatzra. A tér északi oldalán áll a méreteit tekintve igen tekintélyes ám külsejében - legalábbis budapesti szemmel nézve - kifejezetten puritán Opera. A tér méretei és elrendezése erősen emlékeztetnek egy szocialista tapsitérre, ami alatt szinte biztos hogy egy bunker vagy legalábbis egy légópince van. A tér déli oldalán van a Gewandhaus. Ez egy igazi, hamisítatlan szocreál remekmű. A maga nemében valószínűleg szép, bár nekem ez a stílus nem jön be. Hogy őszinte legyek, nem sikerült pontos meghatározást találni rá, amolyan koncertterem-kulturház kombó.
A tér nyugat felé eső oldalán épül az egyetem egy újabb épülete Egeraat tervei alap. Ő tervezte a Dózsa György úton lévő ING épületét, azt a kidőlős falút is.
Miután mindezt megcsodáltuk, lassan Marci is végzett a munkával, így összeszedtük egymást és még nézelődtünk a sötétben. Ettünk egy helyi kínai tésztás akármit. Noodle box, bár ezt pont nem dobozból ettük.
Lassan visszavillamosoztunki Marcihoz és egy kis beszélgetés után mindenki esett be az ágyba.
Hűvös volt és, révén hogy meglehetősen keveset aludtunk, fáztunk. Marci még nem ért oda, később annyit beszéltünk, hogy akkor találkozzunk a pályaudvar előtt.
Ez egy igencsak különleges pályaudvar. Nehéz azt mondani hogy előtte. Európa legnagyobb pályaudvara szimmetrikus főbejártattal, aminek igazából két nagy kapuja van. Ez azért van így, mert amikor 1912-ben elkezdték építeni, két vasúttársaság fejpályaudvarának szánták, és mindkettőnek ugyanakkora rész jutott. A szászoké lett a keleti fele, a porosz vasúté a nyugati vége. A kilencvenes években felújításon esett át, amikor is egy kétszintes bevásárlóközpontot is beleépítettek a főépület peronok előtti részébe. Nagyon nyugati, de meg kell hagyni tetszetős és tiszta, nem úgy, mint akármelyik főpályaudvarunk. Van benne egy Mr. Clean nevezetű mosdó is, ahol jó pénzért (1 EUR) pisilni, 7 EUR-ért pedig akár zuhanyozni is lehet. Ez speciel nem is lehet olyan rossz dolog. Amennyiben jól tudom, még létezik az az európai havijegy 25 vagy 26 éves kor alatt, amit többnyire az amerikai fiatalok vesznek meg, és körbeutazzák Európát a középiskola és a főiskola közötti nyáron; nappal városnézéssel múlatva az időd, éjjel vonaton döcögve. Nos, nekik minden bizonnyal nagy élmény lehet zuhanyozni egyet egy viszonylag tiszta helyen.
Miután meglett Marci, vettünk napijegyet (jelenleg ez 5 EUR) és elvillamosoztunk hozzá. Lepakoltunk, rendbe szedtük magunkat, kicsit ettünk majd Marci lelépett melózni, mi meg további vakaródzás után elindultunk városnézni. A vakaródzás alatt sikerült életet lehelnem a roaming szolgáltatásomba. Micsoda kiszúrás, hogy külön be kell kapcsolni, eszembe sem jutott, mert a vodás telefonommal sosem volt semmi ilyen gond.
Villamossal bementünk a Goerdelrring-ig - mehettünk volna eggyel tovább is - majd onnan lábbusszal templomtól plázáig, bolttól múzeumig megcsodáltunk mindent.
Sajnos nem sikerült Lipcséről komolyabb tárgyi tartalommal bíró könyvet szerezni, így egy-két múzeum, a Tamás templom és a Népek csatája emlékműtől eltekintve szinte semmiről nem tudtunk semmit.
A belvárost, amit egyáltalán érdemes megnézni, hacsak nem koncertre (?) vagy valami modernebb művészeti kiállításra vagyunk kíváncsiak, gyakorlatilag pár óra alatt be lehet járni. Ez persze nagyrészt a második világháború hathatós bombázásainak és a szocializmus alatti közös tulajdon túrós hátának köszönhető.
A klasszicista házak között megbújik a gótikus Miklós templom. 1989-ben a vasárnapi istentisztelekt hatására innen indultak a hétfői tüntetések. A rendszerváltás első lépései, mondjuk ebből semmire sem emlékeszem.
Gótikus kívülről, belül részben barokk, de révén evangélikus templom, nem sok dísz van benne. Az oszlopai úgy festenek, mint egy-egy pálmafa, még a színük is. Kicsit zavarbaejtő a belseje. A díszítés nagyrészt növényi mintákban merül ki, ám azok olyan összevisszaságban és formákban vannak jelen, hogy az ember nem is tudná eldönteni, ha csak a belsejét látná, hogy akkor ez most túldíszített protestáns vagy aluldíszített barokk oszlopos gótikus boltíves katolikus templom.
Erről a templomról sikerült egy angol nyelvű prospektust szeretzni, egész részletesen leírja a templom történetét, ami lévén 1165 körül építették meglehetősen hosszú.
A boltok között kóricálva eljutottunk az Augustusplatzra. A tér északi oldalán áll a méreteit tekintve igen tekintélyes ám külsejében - legalábbis budapesti szemmel nézve - kifejezetten puritán Opera. A tér méretei és elrendezése erősen emlékeztetnek egy szocialista tapsitérre, ami alatt szinte biztos hogy egy bunker vagy legalábbis egy légópince van. A tér déli oldalán van a Gewandhaus. Ez egy igazi, hamisítatlan szocreál remekmű. A maga nemében valószínűleg szép, bár nekem ez a stílus nem jön be. Hogy őszinte legyek, nem sikerült pontos meghatározást találni rá, amolyan koncertterem-kulturház kombó.
A tér nyugat felé eső oldalán épül az egyetem egy újabb épülete Egeraat tervei alap. Ő tervezte a Dózsa György úton lévő ING épületét, azt a kidőlős falút is.
Miután mindezt megcsodáltuk, lassan Marci is végzett a munkával, így összeszedtük egymást és még nézelődtünk a sötétben. Ettünk egy helyi kínai tésztás akármit. Noodle box, bár ezt pont nem dobozból ettük.
Lassan visszavillamosoztunki Marcihoz és egy kis beszélgetés után mindenki esett be az ágyba.
Lipcse odaút
Az utazás azzal kezdődött, hogy nem jött sehol sem a busz. Vártunk, vártunk a hidegben és semmi. Majd amikor már el kellett volna indulnia a busznak, a hangosbemondón közölték, hogy késni fog. Viszont arról egy szó sem esett, hogy mennyit vagy hogy most hol a busz, csak annyit mondtak, hogy addig nyitva lesz a buszpályaudvar.
Ez egyáltalán nem hangzott jól. Mellettünk egy aggódós nagynéni utánajárt a dolgoknak. Állítólag a határnál megfogták a buszt és bizony épp csak akkor indult tovább. Olyan negyed egy felé várható. Mellesleg azt is tőle tudtuk meg, hogy ez a busz Szófiából indult (mint később kiderült Várnából, és a sofőrök is csak bulgárul tudtak).
Szóval két óra csúszással indulunk, szép... Visszamentünk a váróba, ahol ki volt írva, hogy háromnegyed tizenegykor indul egy busz ugyanolyan útirányon. Információ ilyenkor nincs, a forgalomirányítókhoz becsengettem, ki se dugták az orrukat. Közben Viktor talált egy ott dolgozó nőt, aki közölte vele, hogy nekünk biza várni kell, mert ami most megy az egy másik utaslistával rendelkező busz, nem a miénk. Azért Viktor még elrobogott a buszhoz, hogy ugyan már, hát ugyanoda megy. Mint kiderült rajta van a nevünk. Fő a tájékozottság, az ott dolgozók fantasztikus felkészültsége miatt ültünk volna két órát egy olyan buszra várva, aminek az utaslistáján lehet nem is szerepeltünk.
A nagyon aggódó nagynéni közben ránk hagyományozta az unokahugát, mert neki muszáj volt még egy nappali buszt elkapni. Szegény már addigra is agyonaggódta magát. A lánynak már előző napra volt jegye, csak a busz nem várta meg. Neki sajnos nem tudtuk a nevét, de ő is futott velünk a buszhoz. Nem tudom, hogy megtalálták-e a nevét, de végül felszállt a buszra ő is.
Persze mindenki mellett csak a táskájának volt hely, leülni sem tudtunk. Aztán megkértünk egy nőt, hogy ugyan már üljön előrébb, akkor mi is le tudunk ülni. Persze ezt nem tette meg, de hátrarohant szólmni valakinek, hogy húzódjon már össze. Kiderült, hogy a busz végében három (3) ember foglalta el az utolsó két teljes sort. Kényelmesek. Kicsit összehúzták magukat egy sorra és akkor mi is, meg a leányzó is le tudtunk ülni.
Tizenkét óra nem túl kényelmes így ülve. Dehát ez van, összekuporodtunk, elhelyezkedtünk és indultunk is.
Anyu még felhívott, hogy mi van. Ő azt sem tudta, hogy majdnem két órát vártunk, így viszont fél óra késéssel indultunk. Az még elviselhető.
A hosszú és meglehetősen unalmas úton csodák csodájára sikerült valamit aludni, igaz nagyon rövid etapokban, de legalább nem mint a mosott kaki érkeztünk meg másnap reggel negyed tizenegy magasságában.
Igen, sikerült lefaragni a késést, sőt még kicsit hamarabb is értünk a tervezettél. Igaz, szerintem Drezdát egy az egyben kihagyta a busz.
Már Lipcsében derült ki, hogy úgy fest nincs bekapcsolva a roamingom, mert nem tudtam smst küldeni, hogy érkezünk.
Ez egyáltalán nem hangzott jól. Mellettünk egy aggódós nagynéni utánajárt a dolgoknak. Állítólag a határnál megfogták a buszt és bizony épp csak akkor indult tovább. Olyan negyed egy felé várható. Mellesleg azt is tőle tudtuk meg, hogy ez a busz Szófiából indult (mint később kiderült Várnából, és a sofőrök is csak bulgárul tudtak).
Szóval két óra csúszással indulunk, szép... Visszamentünk a váróba, ahol ki volt írva, hogy háromnegyed tizenegykor indul egy busz ugyanolyan útirányon. Információ ilyenkor nincs, a forgalomirányítókhoz becsengettem, ki se dugták az orrukat. Közben Viktor talált egy ott dolgozó nőt, aki közölte vele, hogy nekünk biza várni kell, mert ami most megy az egy másik utaslistával rendelkező busz, nem a miénk. Azért Viktor még elrobogott a buszhoz, hogy ugyan már, hát ugyanoda megy. Mint kiderült rajta van a nevünk. Fő a tájékozottság, az ott dolgozók fantasztikus felkészültsége miatt ültünk volna két órát egy olyan buszra várva, aminek az utaslistáján lehet nem is szerepeltünk.
A nagyon aggódó nagynéni közben ránk hagyományozta az unokahugát, mert neki muszáj volt még egy nappali buszt elkapni. Szegény már addigra is agyonaggódta magát. A lánynak már előző napra volt jegye, csak a busz nem várta meg. Neki sajnos nem tudtuk a nevét, de ő is futott velünk a buszhoz. Nem tudom, hogy megtalálták-e a nevét, de végül felszállt a buszra ő is.
Persze mindenki mellett csak a táskájának volt hely, leülni sem tudtunk. Aztán megkértünk egy nőt, hogy ugyan már üljön előrébb, akkor mi is le tudunk ülni. Persze ezt nem tette meg, de hátrarohant szólmni valakinek, hogy húzódjon már össze. Kiderült, hogy a busz végében három (3) ember foglalta el az utolsó két teljes sort. Kényelmesek. Kicsit összehúzták magukat egy sorra és akkor mi is, meg a leányzó is le tudtunk ülni.
Tizenkét óra nem túl kényelmes így ülve. Dehát ez van, összekuporodtunk, elhelyezkedtünk és indultunk is.
Anyu még felhívott, hogy mi van. Ő azt sem tudta, hogy majdnem két órát vártunk, így viszont fél óra késéssel indultunk. Az még elviselhető.
A hosszú és meglehetősen unalmas úton csodák csodájára sikerült valamit aludni, igaz nagyon rövid etapokban, de legalább nem mint a mosott kaki érkeztünk meg másnap reggel negyed tizenegy magasságában.
Igen, sikerült lefaragni a késést, sőt még kicsit hamarabb is értünk a tervezettél. Igaz, szerintem Drezdát egy az egyben kihagyta a busz.
Már Lipcsében derült ki, hogy úgy fest nincs bekapcsolva a roamingom, mert nem tudtam smst küldeni, hogy érkezünk.
2010. 10. 07.
Blog ajánló
Egy kedves volt osztálytársam is blogolásra adta a fejét.
Mindenféle érdekes és szép vagy éppen elgondolkodtató dolgot találni benne.
Jó böngészést!
http://kulfoldi.blogspot.com/
Mindenféle érdekes és szép vagy éppen elgondolkodtató dolgot találni benne.
Jó böngészést!
http://kulfoldi.blogspot.com/
Napi nem értem
A férfiaknak sokkal kisebb a hugyhólyagjuk, mint a nőknek, hogy olyan gyakran meg kell állniuk az utcán egy bokornál vagy egy fal tövében pisilni?
A minap két hímnemű egyedet is láttam gyors egymásutánban. Nem, nem voltak hajléktalnok, csak éppen annyi önfegyelem, annyi jó izlés nem volt bennük, hogy ne az utcán intézzék mások orra elé, na jó majdnem, a dolgukat.
Vagy ez valami régről megmaradt területmegjelölő dolog? Körbepisilünk mindent fát, bokrot, házfalt, ami hozzánk tartozik?
Esetleg ez az egész egy jó vicc? De kinek, ha nincsenek ott a haverok? Vagy majd elmesélik? Azt lehetne anélkül, hogy valóban megették volna.
Szerintem gusztustalan, egyenesen undorító és még igénytelen is.
Egy szóval fúj!
A minap két hímnemű egyedet is láttam gyors egymásutánban. Nem, nem voltak hajléktalnok, csak éppen annyi önfegyelem, annyi jó izlés nem volt bennük, hogy ne az utcán intézzék mások orra elé, na jó majdnem, a dolgukat.
Vagy ez valami régről megmaradt területmegjelölő dolog? Körbepisilünk mindent fát, bokrot, házfalt, ami hozzánk tartozik?
Esetleg ez az egész egy jó vicc? De kinek, ha nincsenek ott a haverok? Vagy majd elmesélik? Azt lehetne anélkül, hogy valóban megették volna.
Szerintem gusztustalan, egyenesen undorító és még igénytelen is.
Egy szóval fúj!
2010. 10. 05.
Velile & Safri Duo - Helele
Helele bomama
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
Helele bomama
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
Amaqhawe esizwe
(Asibonge komama)
Abathokozisa bethu
(Asibonge abazali)
Izimbali zesizwe
(Asibonge komama)
Uma mina nawe singabambisana
Uma mina nawe singahloniphana
Helele bomama
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
Helele bomama
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
Amaqhawe esizwe
(Asibonge komama)
Bona basikhulisa
(Asibonge abazali)
Yini ehlula abazali
(Asibonge komama)
Uma mina nawe singabonisana
Uma mina nawe singahloniphana
Helele bomama
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
Phambili bomama
Themba lesizwe
Hheyi ubuhle benu
Soze buphele
Helele bomama
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
Helele bomama
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
Helele bomama
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
Amaqhawe esizwe
(Asibonge komama)
Abathokozisa bethu
(Asibonge abazali)
Izimbali zesizwe
(Asibonge komama)
Uma mina nawe singabambisana
Uma mina nawe singahloniphana
Helele bomama
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
Helele bomama
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
Amaqhawe esizwe
(Asibonge komama)
Bona basikhulisa
(Asibonge abazali)
Yini ehlula abazali
(Asibonge komama)
Uma mina nawe singabonisana
Uma mina nawe singahloniphana
Helele bomama
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
Phambili bomama
Themba lesizwe
Hheyi ubuhle benu
Soze buphele
Helele bomama
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
Helele bomama
Amasiko ethu
Soze aphele kithi
Nabo okhokho bethu
2010. 09. 23.
K'NAAN - Wavin' Flag (Coca-Cola Celebration Mix)
Ooooooh Wooooooh, Ooooooh Wooooooh
Give me freedom, give me fire, give me reason, take me higher
See the champions, take the field now, you define us, make us feel proud
In the streets our heads are lifting, as we lose our inhibition,
Celebration, it surround us, every nations, all around us
Singing forever young, singing songs underneath that sun
Lets rejoice in the beautiful game,
And together at the end of the day.
We all say
When I get older I will be stronger
They’ll call me freedom, just like a wavin’ flag
When I get older I will be stronger
They’ll call me freedom, just like a wavin’ flag
So wave your flag, now wave your flag, now wave your flag
Oooohhh, Oooooooooh wooooohh, Oooooooooh wooooohh
Oooohhh, Oooooooooh wooooohh, Oooooooooh wooooohh
Give you freedom, give you fire, give you reason, take you higher
See the champions, take the field now, unify us, make us feel proud
In the streets our heads are lifting, as we lose our inhibition,
Celebration, its around us, every nations, all around us
Singing forever young, singing songs underneath that sun
Lets rejoice in the beautiful game,
And together at the end of the day.
We all say
When I get older I will be stronger
They’ll call me freedom, just like a wavin’ flag
When I get older I will be stronger
They’ll call me freedom, just like a wavin’ flag
So wave your flag, now wave your flag, now wave your flag
Now wave your flag
Now wave your flag
Now wave your flag
Now wave your flag
Oohhoooohh Woooh Ohohooooh Wooohoooh
Oohhoooohh Woooh Ohohooooh Wooohoooh
We all say
When I get older I will be stronger
They’ll call me freedom, just like a wavin’ flag
When I get older I will be stronger
They’ll call me freedom, just like a wavin’ flag
So wave your flag, now wave your flag, now wave your flag
Now wave your flag
Now wave your flag
Now wave your flag
Now wave your flag
Oooooh woowoo ooh Wooo ooohh ooohoh
And everybody will be singing it
Oooooh woowoo ooh Wooo ooohh ooohoh
And we all will be singing it
Give me freedom, give me fire, give me reason, take me higher
See the champions, take the field now, you define us, make us feel proud
In the streets our heads are lifting, as we lose our inhibition,
Celebration, it surround us, every nations, all around us
Singing forever young, singing songs underneath that sun
Lets rejoice in the beautiful game,
And together at the end of the day.
We all say
When I get older I will be stronger
They’ll call me freedom, just like a wavin’ flag
When I get older I will be stronger
They’ll call me freedom, just like a wavin’ flag
So wave your flag, now wave your flag, now wave your flag
Oooohhh, Oooooooooh wooooohh, Oooooooooh wooooohh
Oooohhh, Oooooooooh wooooohh, Oooooooooh wooooohh
Give you freedom, give you fire, give you reason, take you higher
See the champions, take the field now, unify us, make us feel proud
In the streets our heads are lifting, as we lose our inhibition,
Celebration, its around us, every nations, all around us
Singing forever young, singing songs underneath that sun
Lets rejoice in the beautiful game,
And together at the end of the day.
We all say
When I get older I will be stronger
They’ll call me freedom, just like a wavin’ flag
When I get older I will be stronger
They’ll call me freedom, just like a wavin’ flag
So wave your flag, now wave your flag, now wave your flag
Now wave your flag
Now wave your flag
Now wave your flag
Now wave your flag
Oohhoooohh Woooh Ohohooooh Wooohoooh
Oohhoooohh Woooh Ohohooooh Wooohoooh
We all say
When I get older I will be stronger
They’ll call me freedom, just like a wavin’ flag
When I get older I will be stronger
They’ll call me freedom, just like a wavin’ flag
So wave your flag, now wave your flag, now wave your flag
Now wave your flag
Now wave your flag
Now wave your flag
Now wave your flag
Oooooh woowoo ooh Wooo ooohh ooohoh
And everybody will be singing it
Oooooh woowoo ooh Wooo ooohh ooohoh
And we all will be singing it
2010. 09. 16.
Napi nem értem
Régebben, kb amikor a Szentendrei Skanzen házai eredetileg épültek a liszt barna vagy teljeskiőrlésű volt köszönhetően a technikának. Ez volt az olcsóbb. Alig ettek húst az emberek, hiszen nem tellett rá. És a napi sok óra testmozgás is megvolt a földeken. Mégis korábban haltak.
Ma ezek a drága dolgok, főleg, ha rá van nyomtatva a csomagolásra, hogy "bio". Micsoda varázsszó.
Biztos benne van a hiba, hogy ennek a két dolognak az összehasonlítása pusztán azon tény alapján, hogy barna kenyér és kevés hús felvetődik bennem, de
ÉN nem értem, nekünk miért kéne ezektől tovább élni...
Ma ezek a drága dolgok, főleg, ha rá van nyomtatva a csomagolásra, hogy "bio". Micsoda varázsszó.
Biztos benne van a hiba, hogy ennek a két dolognak az összehasonlítása pusztán azon tény alapján, hogy barna kenyér és kevés hús felvetődik bennem, de
ÉN nem értem, nekünk miért kéne ezektől tovább élni...
2010. 09. 02.
Angol
Reggel eszembe jutott a szakdolgozatom. Úgy felment a vérnyomásom, hogy képtelen voltam visszaaludni. Elmondani sem tudom mennyire elegem van ebből az egészből.
Könyörgöm valaki segítsen, mert ettől tényleg be fogok dilizni. :(
Nem akarok én semmit sem kezdeni az angollal. Leteszem a nagy esküt, hogy soha életmebe többet nem foglalkozom ezzel, csak használom a nyelvet. Csak legyek már túl rajta, mert, ha így megy tovább, nem marad barna hajszálam. :(
Különben is, mikor? 13-tól új (40 órás) munkahely és 18-tól új suli a GDF személyében. Ismerkedni, de még élni sem lesz időm, sem energiám, nemhogy még ezzel szó szerint szenvedni. (Mert, ha még élvezném...)
Könyörgöm valaki segítsen, mert ettől tényleg be fogok dilizni. :(
Nem akarok én semmit sem kezdeni az angollal. Leteszem a nagy esküt, hogy soha életmebe többet nem foglalkozom ezzel, csak használom a nyelvet. Csak legyek már túl rajta, mert, ha így megy tovább, nem marad barna hajszálam. :(
Különben is, mikor? 13-tól új (40 órás) munkahely és 18-tól új suli a GDF személyében. Ismerkedni, de még élni sem lesz időm, sem energiám, nemhogy még ezzel szó szerint szenvedni. (Mert, ha még élvezném...)
2010. 08. 22.
London Beat - You Bring On The Sun
Ooh ooh ooh ooh ooh ooh (ooh ooh ooh ooh ooh ooh)
I'm watching the sun say good morning
Chasing all the shadows away
I stand face to face with tomorrow
Troubles lost in yesterday
Hey well the night seemed to last forever
The darkest hour just before the dawn
You bring on the sun, it's you making it shine
You light up the sky like this heart of mine
You bring on the sun, it's you making it shine
You light up the sky like this heart of mine
Ooh ooh (ooh ooh) ooh ooh ooh ooh (wooh-oh)
I was lost in a lover's confusion
Waiting for this moment with you
You lifted the veil of illusion
Like only a woman can do
Ho-oh the night seemed to last forever
Today we walk with our feet upon the ground (upon the ground)
You bring on the sun, it's you making it shine
You light up the sky like this heart of mine
You bring on the sun, it's you making it shine
You light up the sky like this heart of mine
Ooh ooh ooh ooh ooh ooh (you bring on the sun)
Oh-oh the night seemed to last forever
The darkest hour just before the dawn
Oh the night seemed to last forever
Today we walk with our feet upon the ground
Ha ho bring it on
You bring on the sun, it's you making it shine
You light up the sky like this heart of mine
You bring on the sun, it's you making it shine
You light up the sky like this heart of mine
You bring on the sun, it's you making it shine
You light up the sky like this heart of mine
Ooh ooh ooh ooh ooh ooh
You bring on the sun, it's you making it shine
Ooh ooh ooh ooh
Bring it on
Bring it on
Bring it on
Bring it on
Bring it on
Bring it on
I'm watching the sun say good morning
Chasing all the shadows away
I stand face to face with tomorrow
Troubles lost in yesterday
Hey well the night seemed to last forever
The darkest hour just before the dawn
You bring on the sun, it's you making it shine
You light up the sky like this heart of mine
You bring on the sun, it's you making it shine
You light up the sky like this heart of mine
Ooh ooh (ooh ooh) ooh ooh ooh ooh (wooh-oh)
I was lost in a lover's confusion
Waiting for this moment with you
You lifted the veil of illusion
Like only a woman can do
Ho-oh the night seemed to last forever
Today we walk with our feet upon the ground (upon the ground)
You bring on the sun, it's you making it shine
You light up the sky like this heart of mine
You bring on the sun, it's you making it shine
You light up the sky like this heart of mine
Ooh ooh ooh ooh ooh ooh (you bring on the sun)
Oh-oh the night seemed to last forever
The darkest hour just before the dawn
Oh the night seemed to last forever
Today we walk with our feet upon the ground
Ha ho bring it on
You bring on the sun, it's you making it shine
You light up the sky like this heart of mine
You bring on the sun, it's you making it shine
You light up the sky like this heart of mine
You bring on the sun, it's you making it shine
You light up the sky like this heart of mine
Ooh ooh ooh ooh ooh ooh
You bring on the sun, it's you making it shine
Ooh ooh ooh ooh
Bring it on
Bring it on
Bring it on
Bring it on
Bring it on
Bring it on
2010. 08. 15.
Szép vagy, gyönyörű vagy Mogyorország
Egy nagy pacikukit!
A házunk folyosójáról lelopták a díszítést. A belső udvarról a kilakatolt bicikliket. Most meg Nagytétényben törték fel a házat.
Elvitték a kazánt, a csillárt, a tvt és mindent, de tényleg mindent szétdobáltak. Olyan kupit még sosem láttam.
Hogy száradna le a keze minden tetves hasonszőrűnek! De másuk is száradhat.
A házunk folyosójáról lelopták a díszítést. A belső udvarról a kilakatolt bicikliket. Most meg Nagytétényben törték fel a házat.
Elvitték a kazánt, a csillárt, a tvt és mindent, de tényleg mindent szétdobáltak. Olyan kupit még sosem láttam.
Hogy száradna le a keze minden tetves hasonszőrűnek! De másuk is száradhat.
2010. 07. 31.
Bon Jovi - Have A Nice Day
Why, you wanna tell me how to live my life?
Who, are you to tell me if it's black or white?
Mama, can you hear me? Try to understand.
Is innocence the difference between a boy and a man.
My daddy lived the lie, it's just the price that he paid.
Sacrificed his life, just slavin' away.
Ohhh, if there's one thing I hang onto,
That gets me through the night.
I ain't gonna do what I don't want to,
I'm gonna live my life.
Shining like a diamond, rolling with the dice,
Standing on the ledge, I show the wind how to fly.
When the world gets in my face,
I say, Have A Nice Day.
Have A Nice Day
Take a look around you; nothing's what it seems
We're living in the broken home of hopes and dreams,
Let me be the first to shake a helping hand.
Anybody brave enough to take a stand,
I've knocked on every door, on every dead end street,
Looking for forgiveness,
what's left to believe?
Ohhh, if there's one thing I hang onto,
That gets me through the night.
I ain't gonna do what I don't want to,
I'm gonna live my life.
Shining like a diamond, rolling with the dice,
Standing on the ledge, I show the wind how to fly.
When the world gets in my face,
I say, Have A Nice Day.
Have A Nice Day.
[Guitar Solo]
Ohhh, if there's one thing I hang onto,
That gets me through the night.
I ain't gonna do what I don't want to,
I'm gonna live my life.
Shining like a diamond, rolling with the dice,
Standing on the ledge, I show the wind how to fly.
When the world gets in my face,
I say, Have A Nice Day.
Have A Nice Day.
Have A Nice Day.
Have A Nice Day.
Have A Nice Day.
When The world keeps trying, to drag me down,
I've gotta raise my hands, gonna stand my ground.
Well I say, Have A Nice Day.
Have A Nice Day
Have A Nice Day
>
Who, are you to tell me if it's black or white?
Mama, can you hear me? Try to understand.
Is innocence the difference between a boy and a man.
My daddy lived the lie, it's just the price that he paid.
Sacrificed his life, just slavin' away.
Ohhh, if there's one thing I hang onto,
That gets me through the night.
I ain't gonna do what I don't want to,
I'm gonna live my life.
Shining like a diamond, rolling with the dice,
Standing on the ledge, I show the wind how to fly.
When the world gets in my face,
I say, Have A Nice Day.
Have A Nice Day
Take a look around you; nothing's what it seems
We're living in the broken home of hopes and dreams,
Let me be the first to shake a helping hand.
Anybody brave enough to take a stand,
I've knocked on every door, on every dead end street,
Looking for forgiveness,
what's left to believe?
Ohhh, if there's one thing I hang onto,
That gets me through the night.
I ain't gonna do what I don't want to,
I'm gonna live my life.
Shining like a diamond, rolling with the dice,
Standing on the ledge, I show the wind how to fly.
When the world gets in my face,
I say, Have A Nice Day.
Have A Nice Day.
[Guitar Solo]
Ohhh, if there's one thing I hang onto,
That gets me through the night.
I ain't gonna do what I don't want to,
I'm gonna live my life.
Shining like a diamond, rolling with the dice,
Standing on the ledge, I show the wind how to fly.
When the world gets in my face,
I say, Have A Nice Day.
Have A Nice Day.
Have A Nice Day.
Have A Nice Day.
Have A Nice Day.
When The world keeps trying, to drag me down,
I've gotta raise my hands, gonna stand my ground.
Well I say, Have A Nice Day.
Have A Nice Day
Have A Nice Day
>
Robbie Williams - Rock DJ
Me with the floorshow
Kickin' with your torso
Boys getting high
And the girls even more so
Wave your hands if your not with the man
Can I kick it?
(Yes you can)
I got
(Funk)
You got
(Soul)
We got everybody
I've got the gift
Gonna stick it in the goal
It's time to move your body
Babylon back in business
Can I get a witness?
Every girl, every man
Houston, do you hear me?
Ground control, can you feel me?
Need permission to land
I don't wanna rock, DJ
But your making me feel so nice
When's it gonna stop, DJ?
Cos you're keepin' me up all night
Singin' in the classes
Music for your masses
Give no head
No backstage passes
Have a proper giggle
I'll be quite polite
But when I rock the mic
I rock the mic
(Right)
You got no love, then you're with the wrong man
It's time to move your body
If you can't get a girl
But your best friend can
It's time to move your body
I don't wanna be sleazy
Baby just tease me
Got no family planned
Houston, do you hear me?
Ground control, can you feel me?
Need permission to land
I don't wanna rock DJ
But you're making me feel so nice
When's it gonna stop, DJ?
Cos you're keeping me up all night
I don't wanna rock, DJ
But you're making me feel so nice
When's it gonna stop, DJ?
Cos your keeping me up all night
Pimpin' aint easy
Most of them fleece me
Every night
Pimpin' ain't easy
But if you're sellin' it
It's alright
Come on
I don't wanna rock, DJ
But you're making me feel so nice
When's it gonna stop, DJ?
Cos you're keeping me up all night
I don't wanna rock, DJ
But you're making me feel so nice
When's it gonna stop, DJ?
Cos you're keeping me up all night
Kickin' with your torso
Boys getting high
And the girls even more so
Wave your hands if your not with the man
Can I kick it?
(Yes you can)
I got
(Funk)
You got
(Soul)
We got everybody
I've got the gift
Gonna stick it in the goal
It's time to move your body
Babylon back in business
Can I get a witness?
Every girl, every man
Houston, do you hear me?
Ground control, can you feel me?
Need permission to land
I don't wanna rock, DJ
But your making me feel so nice
When's it gonna stop, DJ?
Cos you're keepin' me up all night
Singin' in the classes
Music for your masses
Give no head
No backstage passes
Have a proper giggle
I'll be quite polite
But when I rock the mic
I rock the mic
(Right)
You got no love, then you're with the wrong man
It's time to move your body
If you can't get a girl
But your best friend can
It's time to move your body
I don't wanna be sleazy
Baby just tease me
Got no family planned
Houston, do you hear me?
Ground control, can you feel me?
Need permission to land
I don't wanna rock DJ
But you're making me feel so nice
When's it gonna stop, DJ?
Cos you're keeping me up all night
I don't wanna rock, DJ
But you're making me feel so nice
When's it gonna stop, DJ?
Cos your keeping me up all night
Pimpin' aint easy
Most of them fleece me
Every night
Pimpin' ain't easy
But if you're sellin' it
It's alright
Come on
I don't wanna rock, DJ
But you're making me feel so nice
When's it gonna stop, DJ?
Cos you're keeping me up all night
I don't wanna rock, DJ
But you're making me feel so nice
When's it gonna stop, DJ?
Cos you're keeping me up all night
2010. 07. 22.
Könyvajánlók
Ezeket anno még a Lumos.hu-ra írtam.
Jonathan Stroud: A szamarkandi amulett
Nathaniel még csak tizenkét éves. Mégis megidézi Bartimaeust, a közel ötezer éves dzsinnt, hogy teljesítse parancsait. Már az első parancsa sem éppen egy tinédzser szokásos kívánsága Bartimaeus szerint. Sőt, mint azt hamar be is látja pimasz dzsinnünk, nem is olyan egyszerű. Nathaniel, aki a varázslók világában a nem épp dicsőséges John Mandrake nevet választotta (mondhatni inkább választhatta), azt parancsolja a dzsinnek, hogy lopja el Simon Lovelace-től, a kormány egyik igen befolyásos tagjától a szamarkandi amulettet. Mint azt később mi is megtudjuk, az amulett nem épp tisztességes úton került Lovelace birtokába. De ebben nincs semmi meglepő. Angliát, mint a legtöbb országot, a varázslók irányítják. Bartimaeus szerint - és lássuk be, igaza van -, valójában a varázslók gyenge parancsaik által a szolgáikat (koboldokat, dzsineket, fóliótok és egyéb nem evilági lényeket) irányítanak, akik minden erejükkel kénytelenek a megidézőjüket szolgálni. És bizony ők sem mentesek az intrikáktól, a cselszövésektől és az összeesküvésektől.
Hogy ebből mi fog kisülni?
A könyv 472 oldalas
Idézet:
A gyerek egércincogást idéző hangon megszólalt:
- Parancsolom, hogy... hogy... - Nyögd már ki! - ... hogy mo-mondd meg a neved!
A zöldfülűek rendszerint ezzel kezdik. Felesleges süketelés. Hiszen tudta a nevemet, én is tudtam, hogy tudja. Különben hogy idézett volna meg? Ahhoz a megfelelő varázsszavak, a megfelelő mozdulatok, legfőképpen pedig a megfelelő név kell. Ez nem úgy megy, mint mikor leint az ember egy taxit - a hívásra nem akárki jelenik meg.
Mély, zengő, amolyan keserűcsokoládé-izű hangot választottam, olyat, ami egyszerre szól mindenhonnan és sehonnan, s amitől libabőrös lesz a zöldfülűek háta.
- Bartimaeus vagyok.
A név hallatán a kölyök nyelt egy nagyot. Helyes - szóval nem teljesen ostoba: tudja, hogy kivel-mivel van dolga. Hallota híremet.
A kölyök lenyelte összegyűlt nyálát, aztán folytatta:
- Parancsolom, hogy... hogy ismét válaszolj. Az a Bartimaeus vagy-e, akit hajdan megidéztek a mágusok, hogy építse fel Prága lerombolt falait?
Mennyit tud ez a kölyök lacafacázni! Hát ki más lennék? Fokoztam egy kicsit a hangerőt, úgyhogy a villanykörtéken megrepedt a cukormázszerű jégburok, s zörögni kezdett az ablaküveg a piszkos függönyök mögött. A fiú hátrahőkölt.
- Én vagyok Bartimaeus! Én vagyok Szakar Al Dzsini, Hatalmas Negorzó és az Ezüsttollú Kígyó! Én építettem újjá Uruk, Karnak és Prága falait. Én beszéltem Salamonnal. Én vágtattam a prérin a bölényősökkel! Én vigyáztam a régi Zimbabwét, mielőtt lehullottak a kövek, és a nép sakálok lakomájává vált! Én vagyok Bartimaeus! Nincs aki uralkodhat felettem. Én parancsolom hát neked, kölyök: mondd meg, ki vagy, hogy megidézni mersz!
Jó szöveg mi? Annál is hatásosabb, mivel igaz. Nem csak dicsekvésből harsogtam el: reméltem, hogy a gyerek megszeppen tőle, és elárulja a nevét, azt pedig majd felhasználhatom ellene, mikor nem lesz résen. Ez azonban hiú reménynek bizonyult.
A szerző:
Jonathan Stroud
1970-ben, Angliában, Bedfordban született. Még csak hét éves volt, amikor az első történetét megírta. York egyetemére járt angol irodalom szakra, tanulmányai után egy londoni gyerekkönyv kiadó szerkesztője lett. Az 1990-es években kezdte el kiadatni a saját műveit, amiből óriási siker lett.
1999 májusában adta ki a Buried Fire című fantasy és mitológiai elemekre épülő gyerekkönyvét, ami egyfajta lavinát indított meg.
A legismertebb és legkiválóbb munkái között tartják számon a Bartimaeus trilógiát. A különlegessége abban rejlik, hogy ezzel a három könyvvel Stroud fenekestül felforgatta a "jó varázsló" és a "gonosz démon" sztereotípiákat. A három kötet sorrendben a következő:
- A szamarkandi amulett
- A gólem szeme
- Ptolemaiosz kapuja
Stroud ma Hertfordshire-ben, St. Albansban lakik kislányával Isabelle-lel és feleségével Ginával, aki gyerekkönyv illusztrátor.
A trilógia első két része az Animus Kiadó gondozásában jelent meg, a harmadik előkészületben van. A könyveket Tóth Tamás Boldizsár fordítja.
BartimaeusTrilogy.com
Arthur Slade: Törzsek
A regény egy különc 17 éves srácról, ifjabb Percival Montmountról, azaz Percyről szól. Különcöt írtam volna? Ő nem egyszerűen különc, hanem egyenesen más világban él. Egy álomvilágban. Számára az érettségi előtt álló iskolatársai nem többek puszta kísérleti alanyoknál. Ő csak megfigyel, nem vesz részt. Apja híres néprajzkutató volt, az ő munkásságát próbálja teljes erőbedobással folytatni. Társa is akad ehhez a nem mindennapi feladathoz. Elissa is most fog érettségizni, ő is különc, bár nem annyira mint Percy. A megfigyelő nem vesz részt, kívülálló - hangoztatja folyton Percy. De akkor mi van az első szerelemmel? Talán azt is csak megfigyelni fogja? Az egész mű a felnőtté válás problémáját, zűrzavaros világát tárja elénk egy csodabogár tini szemével. Szülők, szerelem, iskola, halál. A kamaszkorra való tekintettel kifejezetten 14 éven felülieknek ajánlott!
Idézet:
"...Felkészültél az érettségi bulik nevű tantárgyból?
- Hogy felkészültem-e? - visszhangoztam. - Lelki erő dolgában még sosem álltam ilyen jól. Tegyél próbára, ha nem hiszed! Rajta!
Kinevetett.
- Oké, Darwin! - Tisztában volt vele, hogy bírom, ha a példaképem nevén szólít. - Akkor vegyük sorra. Kezdjük a Csiricsáré Bulival.
- Törzsközi társadalmi esemény. Öltözék: harsány, többszínú cuccok. Ital: vihogás-és-hasmenés-koktél, amely alkoholból és gyümölcsléből készül. Zene: hangos. Időpont: ma este.
Halkan füttyentett elismerésképpen. Egy másodikos felénk bámult, mire Elissa rákacsintott. A srác fülig pirult.
Egy múló pillanatra elfogott a féltékenység.
- Második menet: Flancos Teadélután.
- Ó, ez könnyű. Időpont: holnap délután. Jellege: valamikor csak nőneműeknek volt fenntartva, az utóbbi években azonban mindkét nem képviselői részt vehetnek rajta. Cél: tea és édes sütemények felszolgálása a szülőknek. Miután tetőpontjára hág a hangulat, a rendezvény növényevő+lacipecsenye partivá vedlik át."
A szerző:
Arthur Slade
Athur Slade a saskatchewani Cypress Hill délnyugai részén nőtt fel. Ma is ott él, és könyvei is itt játszódnak. Főleg fiataloknak szóló művei vannak, melyekért több díjat is nyert már.
Már korán elkezdett írni. Angol szakon diplomázott a Saskatchewani Egyetemen, majd több évig reklámokat írt, most teljes állásban regényeken dolgozik.
Magyarul még csak egy regénye olvasható.
Őt is az Animus Kiadó adja ki itthon.
Hivatalos honlapja: ArthurSlade.com
Hilari Bell: Kobolderdő
Ez egy fantasztikus mese, ahol nincs fekete sem fehér, sem a mágiában, sem az emberi lelkekben. A könyv Makennáról és a barátairól, a koboldokról szól. Makenna boszorkány, aki gyermekként végignézte, ahogy a falubeliek - akikről azt hitte, hogy a barátaik -a papnő utasítására megölték az édesanyját. Az erdőkbe menekült az emberek haragja elől, ahol találkozott pár pimasz kobolddal. Az ország vezetése minden mágikus lényt el akart pusztítani, így a bajban összefonódott a sorsuk. Együtt menekültek az északi határon túlra, hogy az emberek szeme elől elrejtőzve békében éljenek. Ám ez a béke nem tartott sokáig...
Idézet:
Tenyerét a hűvös kövekre fektette, és máris érezte a több száz éves mágia melegének lassú lüktetését. Szinte hihetetlen. Kívülről fújta az anyjától örökölt varázskönyvek tartalmát - bőven volt rá ideje az utóbbi öt évben, hogy bemagolja az összeset -, de egyetlen olyan trükkre sem volt képes, amelynek hatása néhány hétnél tovább tartott volna. Az anyja persze ismert varázslatokat, amelyiek több hónapig is megőrizték bűverejüket, a papok pedig olyanokra is képesek voltak, amelyek őket is túlélték - de hogy létezhet mágia, amely még háromszáz év után is hat?! Ez egészen egyszerűen bámulatos. Erebus egyszer mesélte, hogy ükapjának a nénikéje annak idején összeszámolta: kétszáztizenhét pap együttes erővel hajtotta végre a varázslatot. De még ha úgy is volt...
A szerző:
Hilari Bell
Hilari Bell 1958-ban született. Colorado állmaban Denverben él a családjával, ahol szakkönyvtárosként dolgozott. 2005 óta már csak az írásnak él, bár a kiadott könyveit még könyvtárosként írta. Állítása szerint fura váltás volt, most arra buzdítja az embereket, hogy vegyék meg a könyveit, régebben pedig azt mondta, kölcsönözzék ki, amit keresnek egy közkönyvtárból. Szereti a társasjátékokat és a kalandjátékokat. Mind táblás, mind élő verzióba. Szeret kirándulni az édesanyjával, amikor egész nap csak túráznak és olvasnak. Fantasy és sci-fi szerzőként több díjat is a magáénak tudhat.
Az írónő honlapja
Igen, jól látjátok, ezek az ajánlók eredetileg is reklámnak készültek. De ettől még olvashatóak voltak a könyvek. A Bartimaeus trilógia kifejezetten olvasmányos (bár végül csak az elsőt fordította TTB), és az utolsó kötet már nagyon nem gyerekeknek való.
Jonathan Stroud: A szamarkandi amulett
Nathaniel még csak tizenkét éves. Mégis megidézi Bartimaeust, a közel ötezer éves dzsinnt, hogy teljesítse parancsait. Már az első parancsa sem éppen egy tinédzser szokásos kívánsága Bartimaeus szerint. Sőt, mint azt hamar be is látja pimasz dzsinnünk, nem is olyan egyszerű. Nathaniel, aki a varázslók világában a nem épp dicsőséges John Mandrake nevet választotta (mondhatni inkább választhatta), azt parancsolja a dzsinnek, hogy lopja el Simon Lovelace-től, a kormány egyik igen befolyásos tagjától a szamarkandi amulettet. Mint azt később mi is megtudjuk, az amulett nem épp tisztességes úton került Lovelace birtokába. De ebben nincs semmi meglepő. Angliát, mint a legtöbb országot, a varázslók irányítják. Bartimaeus szerint - és lássuk be, igaza van -, valójában a varázslók gyenge parancsaik által a szolgáikat (koboldokat, dzsineket, fóliótok és egyéb nem evilági lényeket) irányítanak, akik minden erejükkel kénytelenek a megidézőjüket szolgálni. És bizony ők sem mentesek az intrikáktól, a cselszövésektől és az összeesküvésektől.
Hogy ebből mi fog kisülni?
A könyv 472 oldalas
Idézet:
A gyerek egércincogást idéző hangon megszólalt:
- Parancsolom, hogy... hogy... - Nyögd már ki! - ... hogy mo-mondd meg a neved!
A zöldfülűek rendszerint ezzel kezdik. Felesleges süketelés. Hiszen tudta a nevemet, én is tudtam, hogy tudja. Különben hogy idézett volna meg? Ahhoz a megfelelő varázsszavak, a megfelelő mozdulatok, legfőképpen pedig a megfelelő név kell. Ez nem úgy megy, mint mikor leint az ember egy taxit - a hívásra nem akárki jelenik meg.
Mély, zengő, amolyan keserűcsokoládé-izű hangot választottam, olyat, ami egyszerre szól mindenhonnan és sehonnan, s amitől libabőrös lesz a zöldfülűek háta.
- Bartimaeus vagyok.
A név hallatán a kölyök nyelt egy nagyot. Helyes - szóval nem teljesen ostoba: tudja, hogy kivel-mivel van dolga. Hallota híremet.
A kölyök lenyelte összegyűlt nyálát, aztán folytatta:
- Parancsolom, hogy... hogy ismét válaszolj. Az a Bartimaeus vagy-e, akit hajdan megidéztek a mágusok, hogy építse fel Prága lerombolt falait?
Mennyit tud ez a kölyök lacafacázni! Hát ki más lennék? Fokoztam egy kicsit a hangerőt, úgyhogy a villanykörtéken megrepedt a cukormázszerű jégburok, s zörögni kezdett az ablaküveg a piszkos függönyök mögött. A fiú hátrahőkölt.
- Én vagyok Bartimaeus! Én vagyok Szakar Al Dzsini, Hatalmas Negorzó és az Ezüsttollú Kígyó! Én építettem újjá Uruk, Karnak és Prága falait. Én beszéltem Salamonnal. Én vágtattam a prérin a bölényősökkel! Én vigyáztam a régi Zimbabwét, mielőtt lehullottak a kövek, és a nép sakálok lakomájává vált! Én vagyok Bartimaeus! Nincs aki uralkodhat felettem. Én parancsolom hát neked, kölyök: mondd meg, ki vagy, hogy megidézni mersz!
Jó szöveg mi? Annál is hatásosabb, mivel igaz. Nem csak dicsekvésből harsogtam el: reméltem, hogy a gyerek megszeppen tőle, és elárulja a nevét, azt pedig majd felhasználhatom ellene, mikor nem lesz résen. Ez azonban hiú reménynek bizonyult.
A szerző:
Jonathan Stroud
1970-ben, Angliában, Bedfordban született. Még csak hét éves volt, amikor az első történetét megírta. York egyetemére járt angol irodalom szakra, tanulmányai után egy londoni gyerekkönyv kiadó szerkesztője lett. Az 1990-es években kezdte el kiadatni a saját műveit, amiből óriási siker lett.
1999 májusában adta ki a Buried Fire című fantasy és mitológiai elemekre épülő gyerekkönyvét, ami egyfajta lavinát indított meg.
A legismertebb és legkiválóbb munkái között tartják számon a Bartimaeus trilógiát. A különlegessége abban rejlik, hogy ezzel a három könyvvel Stroud fenekestül felforgatta a "jó varázsló" és a "gonosz démon" sztereotípiákat. A három kötet sorrendben a következő:
- A szamarkandi amulett
- A gólem szeme
- Ptolemaiosz kapuja
Stroud ma Hertfordshire-ben, St. Albansban lakik kislányával Isabelle-lel és feleségével Ginával, aki gyerekkönyv illusztrátor.
A trilógia első két része az Animus Kiadó gondozásában jelent meg, a harmadik előkészületben van. A könyveket Tóth Tamás Boldizsár fordítja.
BartimaeusTrilogy.com
Arthur Slade: Törzsek
A regény egy különc 17 éves srácról, ifjabb Percival Montmountról, azaz Percyről szól. Különcöt írtam volna? Ő nem egyszerűen különc, hanem egyenesen más világban él. Egy álomvilágban. Számára az érettségi előtt álló iskolatársai nem többek puszta kísérleti alanyoknál. Ő csak megfigyel, nem vesz részt. Apja híres néprajzkutató volt, az ő munkásságát próbálja teljes erőbedobással folytatni. Társa is akad ehhez a nem mindennapi feladathoz. Elissa is most fog érettségizni, ő is különc, bár nem annyira mint Percy. A megfigyelő nem vesz részt, kívülálló - hangoztatja folyton Percy. De akkor mi van az első szerelemmel? Talán azt is csak megfigyelni fogja? Az egész mű a felnőtté válás problémáját, zűrzavaros világát tárja elénk egy csodabogár tini szemével. Szülők, szerelem, iskola, halál. A kamaszkorra való tekintettel kifejezetten 14 éven felülieknek ajánlott!
Idézet:
"...Felkészültél az érettségi bulik nevű tantárgyból?
- Hogy felkészültem-e? - visszhangoztam. - Lelki erő dolgában még sosem álltam ilyen jól. Tegyél próbára, ha nem hiszed! Rajta!
Kinevetett.
- Oké, Darwin! - Tisztában volt vele, hogy bírom, ha a példaképem nevén szólít. - Akkor vegyük sorra. Kezdjük a Csiricsáré Bulival.
- Törzsközi társadalmi esemény. Öltözék: harsány, többszínú cuccok. Ital: vihogás-és-hasmenés-koktél, amely alkoholból és gyümölcsléből készül. Zene: hangos. Időpont: ma este.
Halkan füttyentett elismerésképpen. Egy másodikos felénk bámult, mire Elissa rákacsintott. A srác fülig pirult.
Egy múló pillanatra elfogott a féltékenység.
- Második menet: Flancos Teadélután.
- Ó, ez könnyű. Időpont: holnap délután. Jellege: valamikor csak nőneműeknek volt fenntartva, az utóbbi években azonban mindkét nem képviselői részt vehetnek rajta. Cél: tea és édes sütemények felszolgálása a szülőknek. Miután tetőpontjára hág a hangulat, a rendezvény növényevő+lacipecsenye partivá vedlik át."
A szerző:
Arthur Slade
Athur Slade a saskatchewani Cypress Hill délnyugai részén nőtt fel. Ma is ott él, és könyvei is itt játszódnak. Főleg fiataloknak szóló művei vannak, melyekért több díjat is nyert már.
Már korán elkezdett írni. Angol szakon diplomázott a Saskatchewani Egyetemen, majd több évig reklámokat írt, most teljes állásban regényeken dolgozik.
Magyarul még csak egy regénye olvasható.
Őt is az Animus Kiadó adja ki itthon.
Hivatalos honlapja: ArthurSlade.com
Hilari Bell: Kobolderdő
Ez egy fantasztikus mese, ahol nincs fekete sem fehér, sem a mágiában, sem az emberi lelkekben. A könyv Makennáról és a barátairól, a koboldokról szól. Makenna boszorkány, aki gyermekként végignézte, ahogy a falubeliek - akikről azt hitte, hogy a barátaik -a papnő utasítására megölték az édesanyját. Az erdőkbe menekült az emberek haragja elől, ahol találkozott pár pimasz kobolddal. Az ország vezetése minden mágikus lényt el akart pusztítani, így a bajban összefonódott a sorsuk. Együtt menekültek az északi határon túlra, hogy az emberek szeme elől elrejtőzve békében éljenek. Ám ez a béke nem tartott sokáig...
Idézet:
Tenyerét a hűvös kövekre fektette, és máris érezte a több száz éves mágia melegének lassú lüktetését. Szinte hihetetlen. Kívülről fújta az anyjától örökölt varázskönyvek tartalmát - bőven volt rá ideje az utóbbi öt évben, hogy bemagolja az összeset -, de egyetlen olyan trükkre sem volt képes, amelynek hatása néhány hétnél tovább tartott volna. Az anyja persze ismert varázslatokat, amelyiek több hónapig is megőrizték bűverejüket, a papok pedig olyanokra is képesek voltak, amelyek őket is túlélték - de hogy létezhet mágia, amely még háromszáz év után is hat?! Ez egészen egyszerűen bámulatos. Erebus egyszer mesélte, hogy ükapjának a nénikéje annak idején összeszámolta: kétszáztizenhét pap együttes erővel hajtotta végre a varázslatot. De még ha úgy is volt...
A szerző:
Hilari Bell
Hilari Bell 1958-ban született. Colorado állmaban Denverben él a családjával, ahol szakkönyvtárosként dolgozott. 2005 óta már csak az írásnak él, bár a kiadott könyveit még könyvtárosként írta. Állítása szerint fura váltás volt, most arra buzdítja az embereket, hogy vegyék meg a könyveit, régebben pedig azt mondta, kölcsönözzék ki, amit keresnek egy közkönyvtárból. Szereti a társasjátékokat és a kalandjátékokat. Mind táblás, mind élő verzióba. Szeret kirándulni az édesanyjával, amikor egész nap csak túráznak és olvasnak. Fantasy és sci-fi szerzőként több díjat is a magáénak tudhat.
Az írónő honlapja
Igen, jól látjátok, ezek az ajánlók eredetileg is reklámnak készültek. De ettől még olvashatóak voltak a könyvek. A Bartimaeus trilógia kifejezetten olvasmányos (bár végül csak az elsőt fordította TTB), és az utolsó kötet már nagyon nem gyerekeknek való.
2010. 07. 11.
SFportal találkozó 2010. 07. 10
Korán kellett kelni, mert szerettem volna hamar odaérni hogy ne maradjak le semmiről. No meg fel kellett zavarni Kriszt is. :)
11 előtt nem sokkal értünk oda, hamar bejutottunk, nem volt olyan tömeg, mint számítottam. Persze volt aki csak később jött.
Bruti konferált, majd jött a bűvészkedés. Utána bemutatkozott a Szíriusz Napok, ebből nem sok jött le. Később következett Atlantisz legendája a filművészetben című képekkel - majdnem - illusztrált kiselőadás, szigorúan nem SGA volt, érdekes bár talán ennyire asszem nem vagyok fan. Majd kis programváltozás: Design Space Center, ez speciel a Kütyüshop i-Sobot bemutatóját takarta.
Ha igazán őszinte akarok lenni Brutin és a bűvész Marcellon kívül nem fogott meg semmi. Arról nem is beszélve, hogy az előbb említett két személy és az Atlantiszos kiselőadsát tartó Chelloveck voltak azok, akik vették a fáradságot és rendesen készültek.
Egy rövidebb ebédszünet jött, a Westend hátsó kínai kajáldáját támadtam be. Na ode NE menjetek. SOHA! Drága és a húst is kispórolják. A kaja nem ehetetlen, meg tudom, hogy Westend, dehát akkor is kínais!!! Csak annyit, hogy a doboz egy százas volt.
Kaja után robogás vissza, Krisz még kávét vadászott.
Így is lemaradtam A számítógépes játék színeváltozása című előadásr elejéről. A lényeg azt volt, hogy miben több vagy kevesebb a játék a filmhez képest. Amúgy egy csajszi tartotta. :D Majd 3d-s filmek, Lost és a mitológia by egy volt évfolyamtársam. Fura a srác meg kell hagyni. Végül a kerekasztal beszélgetés, ami főleg beszélgetés és vita volt az SGUról. :) Jó, azért szóba került más is, de sok olyan sorozatot emlegettek, amit nem láttam. És asszem nem is értettem minden véleménnyel egyet.
Egyszer anno kifejtettem, hogy szerintem 3 dologtól lehet igazán sikeres egy sorozat. Amennyiben sikerül megtalálnom eme eszmefuttatásomat, felteszem valahova. Amúgy meg abban sem sikerült talán teljesen megegyezniük - szerintem - hogy egy sori vagy legyen epizód sorozat vagy egy kerek történet, de az már ne akarják folytatni.
Csak ezután jött a lényeg!
Rick Worthy alias Simon/Number Four. Hihetetlen nagy arc. Jópofa, vicces és tényleg nagyon kedves. Kérdésekre válaszolt, ne akarjátok, hogy ezekre emlékezzek. Szerintem úgyis fel fog kerülni a netre.
Majd jött egy rövidebb szünet, amiben sikerült levadászni kisebb körben a fent említett színészt. Hihetetlen aranyos és közvetlen. Nem igazán tűnt úgy, hogy lennének sztárallürjei. Egy kedves és tehetséges fickó nagyon kellemes baritonnal.
A következő Bruti stand upja volt. Vicces a pasi, de tényleg, csak sajna volt benne olyan, amit már hallottam tőle a tvben. De a többi... lehet egyszer el kéne menni a Dumaszínházba. :)
És a fő-fő atrakció: David Nykl. Vicces és aranyos de azt hiszem engem nagyon nem bírt. Poor guy, he must have been really tired. Éjjel buliztak. :D Sok-sok kérdésre választol és ugrált, mint egy nikkelbolha. :)
Lezárás képpen kiosztottak pár nyereményt majd kifelé lehetett átvenni az ajándékokat (egy zacsi könyv meg pár Galaktika magazin és néhány hologrammos matriac).
És persze a lényeg, sorban állni autógrammért és fotóért, jó pénzért. Na jó, valljuk be, hogy ez csak nekünk sok, amúgy tényleg korrekt árak voltak, arról nem is beszélve, hogy ide tök ingyen jöttek. Mármint nem kértek semmi fellépőpénzt. Csak az utazást és a szállást állták a szervezők. Így a kép- és autógrammpénz az övék. Szeritnem kifejezetten korrekt. :)
Itt már látszott, hogy David fárad. Talán tőlem, is hogy sokat fotóztam. Említettem, hogy asszem nem zárt a szívébe, na pont ezért.
Jó sokáig maradtunk (itt is), aztán átmentünk a Trombitásba.
Valami foci és nagy zaj volt (hajrá Deutchland!) meg sörözés. Később előkerültek a díszvendégek is, akik ettek, ittak jól mulattak (legalábbis nagyon remélem) majd én is betámadtam őket. Szegények, mit ki nem kell bírniuk.
Itt, ha lehet még tovább maradtunk, talán nem kellett volna. Nagyon furi volt a vége. Bár talán a sztároknak ez még nem a nap vége volt. Vancouverben és Los Angelesben 9 órával vannak mögöttünk. Ekkor még jó sokat sikerült beszélgetni Rickkel. Elképesztően aranyos ember. Lehet talán ezért nem is olyan nagy sztár? Nem tudom, de rém jó fej és tényleg közvelen színész.
Olyan hajnali 3-ra értem haza.
11 előtt nem sokkal értünk oda, hamar bejutottunk, nem volt olyan tömeg, mint számítottam. Persze volt aki csak később jött.
Bruti konferált, majd jött a bűvészkedés. Utána bemutatkozott a Szíriusz Napok, ebből nem sok jött le. Később következett Atlantisz legendája a filművészetben című képekkel - majdnem - illusztrált kiselőadás, szigorúan nem SGA volt, érdekes bár talán ennyire asszem nem vagyok fan. Majd kis programváltozás: Design Space Center, ez speciel a Kütyüshop i-Sobot bemutatóját takarta.
Ha igazán őszinte akarok lenni Brutin és a bűvész Marcellon kívül nem fogott meg semmi. Arról nem is beszélve, hogy az előbb említett két személy és az Atlantiszos kiselőadsát tartó Chelloveck voltak azok, akik vették a fáradságot és rendesen készültek.
Egy rövidebb ebédszünet jött, a Westend hátsó kínai kajáldáját támadtam be. Na ode NE menjetek. SOHA! Drága és a húst is kispórolják. A kaja nem ehetetlen, meg tudom, hogy Westend, dehát akkor is kínais!!! Csak annyit, hogy a doboz egy százas volt.
Kaja után robogás vissza, Krisz még kávét vadászott.
Így is lemaradtam A számítógépes játék színeváltozása című előadásr elejéről. A lényeg azt volt, hogy miben több vagy kevesebb a játék a filmhez képest. Amúgy egy csajszi tartotta. :D Majd 3d-s filmek, Lost és a mitológia by egy volt évfolyamtársam. Fura a srác meg kell hagyni. Végül a kerekasztal beszélgetés, ami főleg beszélgetés és vita volt az SGUról. :) Jó, azért szóba került más is, de sok olyan sorozatot emlegettek, amit nem láttam. És asszem nem is értettem minden véleménnyel egyet.
Egyszer anno kifejtettem, hogy szerintem 3 dologtól lehet igazán sikeres egy sorozat. Amennyiben sikerül megtalálnom eme eszmefuttatásomat, felteszem valahova. Amúgy meg abban sem sikerült talán teljesen megegyezniük - szerintem - hogy egy sori vagy legyen epizód sorozat vagy egy kerek történet, de az már ne akarják folytatni.
Csak ezután jött a lényeg!
Rick Worthy alias Simon/Number Four. Hihetetlen nagy arc. Jópofa, vicces és tényleg nagyon kedves. Kérdésekre válaszolt, ne akarjátok, hogy ezekre emlékezzek. Szerintem úgyis fel fog kerülni a netre.
Majd jött egy rövidebb szünet, amiben sikerült levadászni kisebb körben a fent említett színészt. Hihetetlen aranyos és közvetlen. Nem igazán tűnt úgy, hogy lennének sztárallürjei. Egy kedves és tehetséges fickó nagyon kellemes baritonnal.
A következő Bruti stand upja volt. Vicces a pasi, de tényleg, csak sajna volt benne olyan, amit már hallottam tőle a tvben. De a többi... lehet egyszer el kéne menni a Dumaszínházba. :)
És a fő-fő atrakció: David Nykl. Vicces és aranyos de azt hiszem engem nagyon nem bírt. Poor guy, he must have been really tired. Éjjel buliztak. :D Sok-sok kérdésre választol és ugrált, mint egy nikkelbolha. :)
Lezárás képpen kiosztottak pár nyereményt majd kifelé lehetett átvenni az ajándékokat (egy zacsi könyv meg pár Galaktika magazin és néhány hologrammos matriac).
És persze a lényeg, sorban állni autógrammért és fotóért, jó pénzért. Na jó, valljuk be, hogy ez csak nekünk sok, amúgy tényleg korrekt árak voltak, arról nem is beszélve, hogy ide tök ingyen jöttek. Mármint nem kértek semmi fellépőpénzt. Csak az utazást és a szállást állták a szervezők. Így a kép- és autógrammpénz az övék. Szeritnem kifejezetten korrekt. :)
Itt már látszott, hogy David fárad. Talán tőlem, is hogy sokat fotóztam. Említettem, hogy asszem nem zárt a szívébe, na pont ezért.
 |
| Származási hely: SFportal |
Jó sokáig maradtunk (itt is), aztán átmentünk a Trombitásba.
Valami foci és nagy zaj volt (hajrá Deutchland!) meg sörözés. Később előkerültek a díszvendégek is, akik ettek, ittak jól mulattak (legalábbis nagyon remélem) majd én is betámadtam őket. Szegények, mit ki nem kell bírniuk.
 |
| Származási hely: SFportal |
 |
| Származási hely: SFportal |
Itt, ha lehet még tovább maradtunk, talán nem kellett volna. Nagyon furi volt a vége. Bár talán a sztároknak ez még nem a nap vége volt. Vancouverben és Los Angelesben 9 órával vannak mögöttünk. Ekkor még jó sokat sikerült beszélgetni Rickkel. Elképesztően aranyos ember. Lehet talán ezért nem is olyan nagy sztár? Nem tudom, de rém jó fej és tényleg közvelen színész.
Olyan hajnali 3-ra értem haza.
2010. 06. 22.
Fészbukon terjedő izéről
Ez a "mondjunk le a tűzijátékról" nagyon szép és jó, de azért arra kiváncsi lennék, hogy minden kedves lelkes tag megteszi-e a következőket:
-minden számára felesleges, de még jó állapotú/használható ruháját/könyvét/konyhafelszerelését/ágyneműjét... elviszi-e a Máltai Szeretetszolgálatnak vagy a Vöröskeresztnek vagy egyéb hasonló szervezetnek, nem pedig a kukába dobja?
-jár rendszeresen vért adni, hogy amikor kell legyen?
-fel szokta ajánlani adója kétszer 1%-át? (Ha már itt tartunk, dolgozik-e egyáltalán, hogy olyan könnyen lemond az adónkból tartott szórakoztatásunkról?)
-lemondana-e a gigicsillagról/csináljuk-fölösleges-celebeket műsorokról?
-szokott rendszeresen adakozni? Akár utcán hajléktalannak, akár alapítványnak, vagy legalább végez önkéntes munkát?
Ha mindezekre a jelentkezők 99%-ának igen a válasza, azt mondom ok.
Ki akartam tenni fészbukra, de max 420 karakter lehet egy hozzászólás.
-minden számára felesleges, de még jó állapotú/használható ruháját/könyvét/konyhafelszerelését/ágyneműjét... elviszi-e a Máltai Szeretetszolgálatnak vagy a Vöröskeresztnek vagy egyéb hasonló szervezetnek, nem pedig a kukába dobja?
-jár rendszeresen vért adni, hogy amikor kell legyen?
-fel szokta ajánlani adója kétszer 1%-át? (Ha már itt tartunk, dolgozik-e egyáltalán, hogy olyan könnyen lemond az adónkból tartott szórakoztatásunkról?)
-lemondana-e a gigicsillagról/csináljuk-fölösleges-celebeket műsorokról?
-szokott rendszeresen adakozni? Akár utcán hajléktalannak, akár alapítványnak, vagy legalább végez önkéntes munkát?
Ha mindezekre a jelentkezők 99%-ának igen a válasza, azt mondom ok.
Ki akartam tenni fészbukra, de max 420 karakter lehet egy hozzászólás.
Önkéntes program
Mert én olyan de olyan okos, aranyos, kedves, figyelmes... vagyok. :D :P
Szóval tessék olvasgatni, és ráérő időben jelentkezni önkéntesnek itt.
Szóval tessék olvasgatni, és ráérő időben jelentkezni önkéntesnek itt.
2010. 06. 18.
2010. 05. 21.
2010. 04. 29.
Army of Lovers - King Midas
There was a king with magic hands
There was a crown and a touch of gold
The crown was up in the game of chance
Welcome King Midas
King Midas oh the secret of your touch
King Midas oh I like your smile so much
King Midas oh the way you spin me round
I'm going down down down to Vegas
There was a heart of broken dreams
There was a town where the dream came true
The golden touch of the disco beat
Welcome King Midas
We are the stars and we like the fame
We're the gamblers of Nevada
You know the rules and you know the game
The winner takes it all
King Midas I love your heart of gold
King Midas one look and I was sold
King Midas the way you spin me round
I'm going down down down to Vegas
King Midas oh King Midas
King Midas oh the way you spin me round
I'm going down down down to Vegas
There was a king with magic hands
There was a crown and a touch of gold
The crown was up in the game of chance
Welcome King Midas
We are the stars and we like the fame
We're the gamblers of Nevada
You know the rules and you know the game
The winner takes it all
King Midas oh the secret of your touch
King Midas oh I like your smile so much
King Midas oh the way you spin me round
I'm going down down down to Vegas
King Midas oh King Midas
King Midas oh the way you spin me round
I'm going down down down to Vegas
The Midas touch come hold me in your arms
Las Vegas night my dream will come true
The Midas touch, the sparkle of your charm
Las Vegas nights I'm longing for you,
You and all your money
King Midas
Oh King Midas
Oh King Midas
Oh King Midas
Oh King Midas
King Midas oh the secret of your touch
King Midas oh I like your smile so much
King Midas oh the way you spin me round
I'm going down down down to Vegas
I'm going down down down down down down down down to Vegas
There was a crown and a touch of gold
The crown was up in the game of chance
Welcome King Midas
King Midas oh the secret of your touch
King Midas oh I like your smile so much
King Midas oh the way you spin me round
I'm going down down down to Vegas
There was a heart of broken dreams
There was a town where the dream came true
The golden touch of the disco beat
Welcome King Midas
We are the stars and we like the fame
We're the gamblers of Nevada
You know the rules and you know the game
The winner takes it all
King Midas I love your heart of gold
King Midas one look and I was sold
King Midas the way you spin me round
I'm going down down down to Vegas
King Midas oh King Midas
King Midas oh the way you spin me round
I'm going down down down to Vegas
There was a king with magic hands
There was a crown and a touch of gold
The crown was up in the game of chance
Welcome King Midas
We are the stars and we like the fame
We're the gamblers of Nevada
You know the rules and you know the game
The winner takes it all
King Midas oh the secret of your touch
King Midas oh I like your smile so much
King Midas oh the way you spin me round
I'm going down down down to Vegas
King Midas oh King Midas
King Midas oh the way you spin me round
I'm going down down down to Vegas
The Midas touch come hold me in your arms
Las Vegas night my dream will come true
The Midas touch, the sparkle of your charm
Las Vegas nights I'm longing for you,
You and all your money
King Midas
Oh King Midas
Oh King Midas
Oh King Midas
Oh King Midas
King Midas oh the secret of your touch
King Midas oh I like your smile so much
King Midas oh the way you spin me round
I'm going down down down to Vegas
I'm going down down down down down down down down to Vegas
2010. 04. 24.
Nyeremények
Nem vagyok az a szerencse fia. De a héten kétszer is szerencsém volt. Vagy inkább másfélszer.
A legtöbb elém kerülő játékot ki szoktam próbálni, hátha alapon. Fortunának is kell esélyt adni. :)
Még régebben játszottam egy blog, a Mindennapi bevető és egy bolt, a Bogyóshop nyereményjátékán. Hétfőn délután kaptam meg a levelet, melyben értesítettek, hogy bizony én nyertem meg az egyik chat-párnát. Szerintem minden hétnek így kéne kezdődnie. :)
Aztán szintén hétfőn találtam a twitteren egy bejegyzést a Viasat3tól, hogy az első 20 kommentelő nyer 2 jegyet a Minden kút Rómába vezet című film premier előtti vetítésére. Sajnos szerdára este 10ig voltam beosztva, de azért kommenteltem. Nos, azt is megnyertem, de sajnos nem tudtam elmenni rá (ezért a másfél), és sajnos senki más sem tudott elmenni helyettem.
Később a párna átvételéről is megjött a levél. Kaptam egy kupont a bolttól, amit beválthattam bármelyik párnára.
A LOL-os lenne az. Sajnos nem olyan szép narancssárga, de nem is olyan kókatag, mint a képen. :)
Már csak a lottó hiányzik. Bár lehet, hogy éppen nincs is szelvényünk. Hmm...
A legtöbb elém kerülő játékot ki szoktam próbálni, hátha alapon. Fortunának is kell esélyt adni. :)
Még régebben játszottam egy blog, a Mindennapi bevető és egy bolt, a Bogyóshop nyereményjátékán. Hétfőn délután kaptam meg a levelet, melyben értesítettek, hogy bizony én nyertem meg az egyik chat-párnát. Szerintem minden hétnek így kéne kezdődnie. :)
Aztán szintén hétfőn találtam a twitteren egy bejegyzést a Viasat3tól, hogy az első 20 kommentelő nyer 2 jegyet a Minden kút Rómába vezet című film premier előtti vetítésére. Sajnos szerdára este 10ig voltam beosztva, de azért kommenteltem. Nos, azt is megnyertem, de sajnos nem tudtam elmenni rá (ezért a másfél), és sajnos senki más sem tudott elmenni helyettem.
Később a párna átvételéről is megjött a levél. Kaptam egy kupont a bolttól, amit beválthattam bármelyik párnára.
A LOL-os lenne az. Sajnos nem olyan szép narancssárga, de nem is olyan kókatag, mint a képen. :)
Már csak a lottó hiányzik. Bár lehet, hogy éppen nincs is szelvényünk. Hmm...
2010. 04. 18.
The Who - Baba O'Reilly
Out here in the fields
I fight for my meals
I get my back into my living
I don't need to fight
To prove I'm right
I don't need to be forgiven
No, no, no, no, no, no
Don't cry
Don't raise your eye
It's only teenage wasteland
Yeah!
Sally, take my hand
Travel south crossland
Put out the fire
Don't look past my shoulder
The exodus is here
The happy ones are near
Let's get together
Before we get much older
Teenage wasteland, oh yeah
It's only teenage wasteland
Teenage wasteland, oh yeah
It's only teenage wasteland
They're all wasted!
I fight for my meals
I get my back into my living
I don't need to fight
To prove I'm right
I don't need to be forgiven
No, no, no, no, no, no
Don't cry
Don't raise your eye
It's only teenage wasteland
Yeah!
Sally, take my hand
Travel south crossland
Put out the fire
Don't look past my shoulder
The exodus is here
The happy ones are near
Let's get together
Before we get much older
Teenage wasteland, oh yeah
It's only teenage wasteland
Teenage wasteland, oh yeah
It's only teenage wasteland
They're all wasted!
2010. 04. 07.
Róma - hetedik nap
Mivel ez volt az utolsó napunk, igyekeztünk annyi mindent belezsúfolni, amit csak lehet. Az utolsó büféreggeli után visszamentünk összepakolni. Igyekeztük biztonságosan eltenni a borokat meg az egyéb szerzeményeket (például 2 tobozt Ostia Anticaból) a nagy táskákba.
Ezután a terv némi Colloseum nézés majd még souvenir vásár volt.
Kicsekkoltunk és leraktuk a nagy táskákat a megőrzőbe. Már amennyire megőrző, de szerencsére mindenünk megmaradt.
Elmetróztunk a Collosseumhoz, ahol legalább 1 órás sor állt azoknak, akik ott vették a jegyet. Érdemesebb a Forum Romanumnál venni a jegyet, ha már azt is meg akarja nézni az ember, különben szobrozhat egy sort.
Még a Colosseum előtt vettünk egy kupac képeslapot az ottani árusoktól. Egy euróért 20 képeslap és nem is olyan csúnyák.
Külön sor van a csoportoknak, a jegyet vásárlóknak és a jeggyel már rendelkezőknek. Az utóbbi a legrövidebb. Szépen bementünk és fellifteztünk az elsőre. Kívülről nagyobb, és az igazat megvallva kő hátán kő. Iszonyat turistamennyiséggel körítve. Az első szinten teljesen körbe lehet menni, alul sajnos nem. Felteszem néha lehet, sőt szezonban talán még a közepére is be lehet menni egy pallón, de akkor éppen nem volt palló sem. Mivel már betelt a fényképezőmben lévő kártya és nem akartam sokat törölni, így csak kevés képet csináltam.
Ott olvastuk, hogy a kivégzések az ebédszünetben voltak. Jó ebédhez szól a ... az oroszlán. :D
Igazából elég hamar körbe lehet sétálni még a turistakerülgetésekkel együtt is.
Innen elbuszoztunk a Piazza Veneziara, ahol már előző nap kiszúrtam, hogy van souvenir hűtőmágnes. Vettünk is ötöt, szerintem nem is olyan rosszak. Mostantól igyekszem mindenhonnan hozni legalább egyet emlékbe. :)
Ezután pólóvadászat jött, körbejártuk a fél várost, de végül mégis ott kötöttünk ki, ahol a hűtőmágneseket is vettük. Tíz euróért 3 póló. Vettem egy "I ♥ Roma" feliratos pólót, ami, mint később kiderült, nem nyerte el a tesóim tetszését, nem úgy, mint a Leonardos. Ez van.
A nagy pólóvadászat közben visszamentünk a Santa Maria Maggiore templomhoz, ahol végre lefotóztuk Bernini sírját is.
Végül úgy döntöttünk, hogy itt az idő enni valamit és lassan vonatot vadászni. Még útközben Krisz vett némi ajándékot a családjának. Visszamentünk abba az étterembe, amire azt mondtuk, hogy ez jó lesz. Tésztát ettünk. Maradjunk annyiban, hogy nem szeretem a tésztát és ez után még annyira sem fogom. Nem volt rossz, csak nem nekem való.
Innen már csak a csomagjainkért mentünk vissza a szállodába, ahonnan irány a Termini, jegyvásár és a vonat.
A jegyvásár és a felszállás sem pont úgy sikerüt, ahogy szeretttük volna. Az előbbinél egy készséges olasz segített, hogy hogy is kell használni az a jegyutomatát, majd közölte, hogy legalább egy kávéra valót adjunk neki. Mondtam, lehúzós nép. Az utóbbinak meg nem nyíltak ki az ajtajai, így kicsit bajos volt felszállni. Azért sikerült. Kiértünk a reptérre, megkerestük a járatunkat.
Az olasz zsenialitás a reptéren is utolért. A check innél az olasz csaj valami ismerősével dumált, nem is figyelt ránk. Se egy kérdés, hogy mi pakoltunk-e, se az hogy hova is kérjük a jegyet, arról nem is beszélve, hogy irtó lassú volt.
A jegy természetesen a folyosóra szólt, nehogy akár véletlenül láthassak valamit. Jó, hogy sötétedés után indultunk, de akkor is.
A következő olasz bravúr a fémdetektoroknál volt. Azért Fiumicino egy nagy nemzetközi repülőtér, ehhez képes csak pár röntgen ment, ami hagyján, de két szalaghoz volt egy fémdetektoros kapu. Agyam eldobom, ezt a hozzáértést!
Még volt vagy két óránk, így ráértünk nézelődni. Ez a reptér nem olyan, mint Luton, van pár étterem meg bolt is, de igen szegényes a felhozatal, legalábbis Lutonhoz képest (pedig az ugye csak egy kis reptér). Még a gép indulása előtt ittunk egy kicsit, mivel elég meleg volt és ugye nem lehet felvinni semmi külső forrásból származó italt.
Nagy nehezen elindultunk a gép felé. Megint akadt pár ismert arc, aki ugyanazzal a géppel repült, mint mi.
Mögöttünk két olasz csaj ült. Az egyik szólt a stewardessnek, hogy szeretne a folyosó mellé ülni. Na mondom erre lecsapok. Megkérdeztem, mondta, hogy ők bizony direkt oda kérték a jegyet, dehát ide kapták. Mondtam, hogy szívesen cserélünk, így mind a négyen jól jártunk. A klausztrofób olasz csaj (mellesleg tök normális volt, és nagyon hálás volt nekünk) a folyosó mellé került, én meg az ablak mellé, ami ráadásul pont egy olyan volt, amin lehetett is látni valamit. Ez persze főleg a sötétség volt, de akkor is.
Nagyon élveztem a repülést. Kaptunk valami vacsorának titulált sós mogyorót és egy nápolyit (lehetett választani!) valamint gyümölcslevet és kávét. Sebaj, ez sem vette el a kedvemet a repüléstől, csak éhes maradtam.
Itthon a tesóim vártak a reptéren, egy nem túl örvendetes hírrel. Az élet már csak ilyen, kegyetlen.
Ezután a terv némi Colloseum nézés majd még souvenir vásár volt.
Kicsekkoltunk és leraktuk a nagy táskákat a megőrzőbe. Már amennyire megőrző, de szerencsére mindenünk megmaradt.
Elmetróztunk a Collosseumhoz, ahol legalább 1 órás sor állt azoknak, akik ott vették a jegyet. Érdemesebb a Forum Romanumnál venni a jegyet, ha már azt is meg akarja nézni az ember, különben szobrozhat egy sort.
Még a Colosseum előtt vettünk egy kupac képeslapot az ottani árusoktól. Egy euróért 20 képeslap és nem is olyan csúnyák.
Külön sor van a csoportoknak, a jegyet vásárlóknak és a jeggyel már rendelkezőknek. Az utóbbi a legrövidebb. Szépen bementünk és fellifteztünk az elsőre. Kívülről nagyobb, és az igazat megvallva kő hátán kő. Iszonyat turistamennyiséggel körítve. Az első szinten teljesen körbe lehet menni, alul sajnos nem. Felteszem néha lehet, sőt szezonban talán még a közepére is be lehet menni egy pallón, de akkor éppen nem volt palló sem. Mivel már betelt a fényképezőmben lévő kártya és nem akartam sokat törölni, így csak kevés képet csináltam.
Ott olvastuk, hogy a kivégzések az ebédszünetben voltak. Jó ebédhez szól a ... az oroszlán. :D
Igazából elég hamar körbe lehet sétálni még a turistakerülgetésekkel együtt is.
Innen elbuszoztunk a Piazza Veneziara, ahol már előző nap kiszúrtam, hogy van souvenir hűtőmágnes. Vettünk is ötöt, szerintem nem is olyan rosszak. Mostantól igyekszem mindenhonnan hozni legalább egyet emlékbe. :)
Ezután pólóvadászat jött, körbejártuk a fél várost, de végül mégis ott kötöttünk ki, ahol a hűtőmágneseket is vettük. Tíz euróért 3 póló. Vettem egy "I ♥ Roma" feliratos pólót, ami, mint később kiderült, nem nyerte el a tesóim tetszését, nem úgy, mint a Leonardos. Ez van.
A nagy pólóvadászat közben visszamentünk a Santa Maria Maggiore templomhoz, ahol végre lefotóztuk Bernini sírját is.
Végül úgy döntöttünk, hogy itt az idő enni valamit és lassan vonatot vadászni. Még útközben Krisz vett némi ajándékot a családjának. Visszamentünk abba az étterembe, amire azt mondtuk, hogy ez jó lesz. Tésztát ettünk. Maradjunk annyiban, hogy nem szeretem a tésztát és ez után még annyira sem fogom. Nem volt rossz, csak nem nekem való.
Innen már csak a csomagjainkért mentünk vissza a szállodába, ahonnan irány a Termini, jegyvásár és a vonat.
A jegyvásár és a felszállás sem pont úgy sikerüt, ahogy szeretttük volna. Az előbbinél egy készséges olasz segített, hogy hogy is kell használni az a jegyutomatát, majd közölte, hogy legalább egy kávéra valót adjunk neki. Mondtam, lehúzós nép. Az utóbbinak meg nem nyíltak ki az ajtajai, így kicsit bajos volt felszállni. Azért sikerült. Kiértünk a reptérre, megkerestük a járatunkat.
Az olasz zsenialitás a reptéren is utolért. A check innél az olasz csaj valami ismerősével dumált, nem is figyelt ránk. Se egy kérdés, hogy mi pakoltunk-e, se az hogy hova is kérjük a jegyet, arról nem is beszélve, hogy irtó lassú volt.
A jegy természetesen a folyosóra szólt, nehogy akár véletlenül láthassak valamit. Jó, hogy sötétedés után indultunk, de akkor is.
A következő olasz bravúr a fémdetektoroknál volt. Azért Fiumicino egy nagy nemzetközi repülőtér, ehhez képes csak pár röntgen ment, ami hagyján, de két szalaghoz volt egy fémdetektoros kapu. Agyam eldobom, ezt a hozzáértést!
Még volt vagy két óránk, így ráértünk nézelődni. Ez a reptér nem olyan, mint Luton, van pár étterem meg bolt is, de igen szegényes a felhozatal, legalábbis Lutonhoz képest (pedig az ugye csak egy kis reptér). Még a gép indulása előtt ittunk egy kicsit, mivel elég meleg volt és ugye nem lehet felvinni semmi külső forrásból származó italt.
Nagy nehezen elindultunk a gép felé. Megint akadt pár ismert arc, aki ugyanazzal a géppel repült, mint mi.
Mögöttünk két olasz csaj ült. Az egyik szólt a stewardessnek, hogy szeretne a folyosó mellé ülni. Na mondom erre lecsapok. Megkérdeztem, mondta, hogy ők bizony direkt oda kérték a jegyet, dehát ide kapták. Mondtam, hogy szívesen cserélünk, így mind a négyen jól jártunk. A klausztrofób olasz csaj (mellesleg tök normális volt, és nagyon hálás volt nekünk) a folyosó mellé került, én meg az ablak mellé, ami ráadásul pont egy olyan volt, amin lehetett is látni valamit. Ez persze főleg a sötétség volt, de akkor is.
Nagyon élveztem a repülést. Kaptunk valami vacsorának titulált sós mogyorót és egy nápolyit (lehetett választani!) valamint gyümölcslevet és kávét. Sebaj, ez sem vette el a kedvemet a repüléstől, csak éhes maradtam.
Itthon a tesóim vártak a reptéren, egy nem túl örvendetes hírrel. Az élet már csak ilyen, kegyetlen.
2010. 03. 31.
Róma - hatodik nap
Hétfő reggel igyekeztünk korábban elkészülni, mivel még sok látnivaló volt hátra, de az időnk vészesen fogyott.
Irány a Capitolium-domb és a környező látnivalók.
Busszal mentünk a Piazza Veneziaig, ahol a remek római közlekedést szerencséren túlélve átjutottunk a Nemzet Oltáráig, avagy II. Viktor Emánuel emlékművéig alias Monumento nazionale a Vittorio Emanuele II. Nagy és olyan római birodalmi jellegű, de inkább emlékeztet a Brandenburgi kapura, mint bármire, ami római (főleg úgy, hogy mindez ugye Rómában van). Ez az Olaszországot 1861-ben egyesítő piemoni herceg emlékműve, de itt van az ismeretlen katona sírja és egy múzeum is. Tényleg hatalmas, a város bármelyik magasabban elhelyezkedő pontjáról ki lehet szúrni, akkora. És fehér márványból van, ami még jobban kiemeli a barna-terrakotta környezetéből.
Szerintem ezzel az építménnyel is úgy lehettek az olaszok, mint egykor a franciák az Eiffel-toronnyal. Bár az utóbbiak azóta nemcsak hogy megbarátkoztak vele, de gyakorlatilag a város jelképe lett.
Az emlékmű mellett találtak egy ókori római házat, amit teljesen betemettek az évszázadok. Templom is volt benne, úgy a harmadik emelet táján, mivel akkor már nagyjából ott volt a talajszint. Ostia Antican kívül ez a legjobban megmaradt római kori lakóház az országban.
Mögötte a Capitolium-dombon egy ferences templom és két rettenetes lépcső van. Az egyik a templomhoz, a másik a Capitolium múzeumokhoz és a városházához visz. Az utóbbit, a cordonata capitolinat, Michelangelo tervezte, a cordonata egy rémes se nem lépcső, se nem emelkedő "lépcső", ilyet többfelé is találni a városba. Kényelmetlen felfelé, lefele meg egyszerűen nyaktörő, nagyon nem szerettem.
A múzeumok zárva voltak, bár az igazat megvallva nem is nagyon akartam már bemenni.
Megkerültük Marcus Aurelius lovasszobrát. Ő csak azért úszta meg a középkori pusztításokat, mert egykor azt hitték róla, hogy Nagy Konstantin szobra, őt pedig révén az első megkeresztelkedett császár volt, tisztelték.
Megcsodáltuk a dombról elénk táruló Forum Romanumot. Bejárható méretű, de gyakorlatilag itt is csak egy-két kődarab emlékeztet az egykori hatalmas templomokra. A Forum mellett vannak a császárok fórumai is. Traianusé a legnagyobb, de a legmókásabb Traianus piaca volt, ami modern elnevezéssel élve egy igazi pláza volt. Az ötödik emeletre bevezették a folyóvizet és ott árulták a halakat. Ma is sok áll belőle, ez most éppen múzeum.
Ezután, révén a Capitolium-dombról nem lehet bemenni a Forum Romanumra, elindultunk megkeresni a bejáratot. Fejenkénti 12 eurós belépőért (NB ebbe benne van a Palatinus-domb és a Colosseum is) meg is nézhettük közelebbről a köveket, amiket fentről is láthattunk. Kövek... Semmi kép arról, hogy hogy is nézhettek ki egykor.
A Vesta templomnak egy pici darabját rekonstruálták, ebből azért látszik, hogy a templomnak kör alakú volt az alaprajza.
Ami viszont nagyon látványos volt, az a Forum Romanum egyik végében álló Maxentius és Konstantin bazilikája volt. Ilyen megalomán épületet csak évszázadokkal később építettek újra ezen a vidéken. Nyaranta állítólag koncerteznek a megmaradt boltívek alatt.
A Titus diadalíve után felmásztunk a Palatinus-dombra. Az ókorban ez volt a helyi Rózsadomb bár a mindenkori uralkodói elit is itt tanyázott.
A középkorban egy bíborosé volt ez a vidék, és nagy növénybarát lévén egy igazi botanikus kertet épített a dombra. A Farnese kertek közel 700 fajt mutattak be Európa első magán botanikus kertjében.
Augusztus és a felesége Lívia villáiból egész sokminden megmaradt. Nekem kicsit hideg és sötét volt bent. :D Néronak azonban már szűkös volt a hely, így ő a szemben lévő dombra építtette a Domus Aureát. Ezt speciel már nem néztük meg.
A sok kődarab még állítólag több házat alkotott egykor. Az egyik ilyen a Domus Flavia volt. Jókora belső udvarral büszkélkedhetett a tulaj. A másik, talán még nagyobb építmény a Domus Augustana Domitianus császár lakrésze volt. (A wiki link rossz!) Állítólag a Stadion valójában ennek volt a belső udvara. Puff!
Megnéztük a kis múzeumot is, ami a domb multját mutatja be a vaskortól.
A sok mászkálásba nagyon elfáradtunk, nagy nehezen megtaláláltuk a Cryptoporticust, ami egy föld alatti folyosó volt a császároknak a dombban. Innen megtaláltuk a Vigna Barberinit, ez anno egy szőlőskert volt, ma egy terasz, ahonnan egész szép rálátás nyílik a Colosseumra és Konstantin diadalívére.
Elücsörögtünk egy kicsit a kertben, majd döbbenten konstatáltuk, hogy mindjárt zár a komplexum, így sietnünk kéne kifelé. Már éppen bezárták a kaput, de azért még kiengedtek minket. Már nem volt idő megnézni a Colosseumot belülről, de szerencsére a jegy kétnapos volt.
Kiérve vadásztunk egy buszt a Piazza Barberinire, hogy végre tényleg bejuthassunk a Hard Rock Caféba. Amerikai kajálda, Fridey's-es árakkal és kajákkal, de a világ legkeresettebb souvenir pólójával. Red, White & Blue Burger-t választottam, kéksajtos hamburger, igazából annyira intenzív benne a sajt, hogy nekem nem jött be így, ebben az összeállításban. Nem volt rossz, de annyira perverz, hogy nem lett a kedvencem. Sebaj, legközelebb mást választok. :D
Evés után újra benéztünk az ajándékboltjába, ahol továbbra is kicsit drágának tartottam a pólót. A női pólók annyira nem tetszettek, a pasik meg nagyon pasisak voltak. Végül egy sapka mellett döntöttem, Krisz pedig vett egy klassz spéci római mintás pólót.
Gondoltuk még nincs olyan rettenetesen késő, így megnézzük a helyi deSpart, hogy miket lehet venni ajándékba. Be is tértünk a Termini melletti boltba, ahol végül vettünk egy csomó sört, bort és némi édességet.
Visszasétáltunk lassan a szállodába és nagy punny következett.
Irány a Capitolium-domb és a környező látnivalók.
Busszal mentünk a Piazza Veneziaig, ahol a remek római közlekedést szerencséren túlélve átjutottunk a Nemzet Oltáráig, avagy II. Viktor Emánuel emlékművéig alias Monumento nazionale a Vittorio Emanuele II. Nagy és olyan római birodalmi jellegű, de inkább emlékeztet a Brandenburgi kapura, mint bármire, ami római (főleg úgy, hogy mindez ugye Rómában van). Ez az Olaszországot 1861-ben egyesítő piemoni herceg emlékműve, de itt van az ismeretlen katona sírja és egy múzeum is. Tényleg hatalmas, a város bármelyik magasabban elhelyezkedő pontjáról ki lehet szúrni, akkora. És fehér márványból van, ami még jobban kiemeli a barna-terrakotta környezetéből.
Szerintem ezzel az építménnyel is úgy lehettek az olaszok, mint egykor a franciák az Eiffel-toronnyal. Bár az utóbbiak azóta nemcsak hogy megbarátkoztak vele, de gyakorlatilag a város jelképe lett.
Az emlékmű mellett találtak egy ókori római házat, amit teljesen betemettek az évszázadok. Templom is volt benne, úgy a harmadik emelet táján, mivel akkor már nagyjából ott volt a talajszint. Ostia Antican kívül ez a legjobban megmaradt római kori lakóház az országban.
 |
| Származási hely: Róma |
Mögötte a Capitolium-dombon egy ferences templom és két rettenetes lépcső van. Az egyik a templomhoz, a másik a Capitolium múzeumokhoz és a városházához visz. Az utóbbit, a cordonata capitolinat, Michelangelo tervezte, a cordonata egy rémes se nem lépcső, se nem emelkedő "lépcső", ilyet többfelé is találni a városba. Kényelmetlen felfelé, lefele meg egyszerűen nyaktörő, nagyon nem szerettem.
A múzeumok zárva voltak, bár az igazat megvallva nem is nagyon akartam már bemenni.
Megkerültük Marcus Aurelius lovasszobrát. Ő csak azért úszta meg a középkori pusztításokat, mert egykor azt hitték róla, hogy Nagy Konstantin szobra, őt pedig révén az első megkeresztelkedett császár volt, tisztelték.
Megcsodáltuk a dombról elénk táruló Forum Romanumot. Bejárható méretű, de gyakorlatilag itt is csak egy-két kődarab emlékeztet az egykori hatalmas templomokra. A Forum mellett vannak a császárok fórumai is. Traianusé a legnagyobb, de a legmókásabb Traianus piaca volt, ami modern elnevezéssel élve egy igazi pláza volt. Az ötödik emeletre bevezették a folyóvizet és ott árulták a halakat. Ma is sok áll belőle, ez most éppen múzeum.
Ezután, révén a Capitolium-dombról nem lehet bemenni a Forum Romanumra, elindultunk megkeresni a bejáratot. Fejenkénti 12 eurós belépőért (NB ebbe benne van a Palatinus-domb és a Colosseum is) meg is nézhettük közelebbről a köveket, amiket fentről is láthattunk. Kövek... Semmi kép arról, hogy hogy is nézhettek ki egykor.
A Vesta templomnak egy pici darabját rekonstruálták, ebből azért látszik, hogy a templomnak kör alakú volt az alaprajza.
Ami viszont nagyon látványos volt, az a Forum Romanum egyik végében álló Maxentius és Konstantin bazilikája volt. Ilyen megalomán épületet csak évszázadokkal később építettek újra ezen a vidéken. Nyaranta állítólag koncerteznek a megmaradt boltívek alatt.
A Titus diadalíve után felmásztunk a Palatinus-dombra. Az ókorban ez volt a helyi Rózsadomb bár a mindenkori uralkodói elit is itt tanyázott.
A középkorban egy bíborosé volt ez a vidék, és nagy növénybarát lévén egy igazi botanikus kertet épített a dombra. A Farnese kertek közel 700 fajt mutattak be Európa első magán botanikus kertjében.
Augusztus és a felesége Lívia villáiból egész sokminden megmaradt. Nekem kicsit hideg és sötét volt bent. :D Néronak azonban már szűkös volt a hely, így ő a szemben lévő dombra építtette a Domus Aureát. Ezt speciel már nem néztük meg.
A sok kődarab még állítólag több házat alkotott egykor. Az egyik ilyen a Domus Flavia volt. Jókora belső udvarral büszkélkedhetett a tulaj. A másik, talán még nagyobb építmény a Domus Augustana Domitianus császár lakrésze volt. (A wiki link rossz!) Állítólag a Stadion valójában ennek volt a belső udvara. Puff!
 |
| Származási hely: Róma |
Megnéztük a kis múzeumot is, ami a domb multját mutatja be a vaskortól.
A sok mászkálásba nagyon elfáradtunk, nagy nehezen megtaláláltuk a Cryptoporticust, ami egy föld alatti folyosó volt a császároknak a dombban. Innen megtaláltuk a Vigna Barberinit, ez anno egy szőlőskert volt, ma egy terasz, ahonnan egész szép rálátás nyílik a Colosseumra és Konstantin diadalívére.
 |
| Származási hely: Róma |
Elücsörögtünk egy kicsit a kertben, majd döbbenten konstatáltuk, hogy mindjárt zár a komplexum, így sietnünk kéne kifelé. Már éppen bezárták a kaput, de azért még kiengedtek minket. Már nem volt idő megnézni a Colosseumot belülről, de szerencsére a jegy kétnapos volt.
Kiérve vadásztunk egy buszt a Piazza Barberinire, hogy végre tényleg bejuthassunk a Hard Rock Caféba. Amerikai kajálda, Fridey's-es árakkal és kajákkal, de a világ legkeresettebb souvenir pólójával. Red, White & Blue Burger-t választottam, kéksajtos hamburger, igazából annyira intenzív benne a sajt, hogy nekem nem jött be így, ebben az összeállításban. Nem volt rossz, de annyira perverz, hogy nem lett a kedvencem. Sebaj, legközelebb mást választok. :D
Evés után újra benéztünk az ajándékboltjába, ahol továbbra is kicsit drágának tartottam a pólót. A női pólók annyira nem tetszettek, a pasik meg nagyon pasisak voltak. Végül egy sapka mellett döntöttem, Krisz pedig vett egy klassz spéci római mintás pólót.
Gondoltuk még nincs olyan rettenetesen késő, így megnézzük a helyi deSpart, hogy miket lehet venni ajándékba. Be is tértünk a Termini melletti boltba, ahol végül vettünk egy csomó sört, bort és némi édességet.
Visszasétáltunk lassan a szállodába és nagy punny következett.
2010. 03. 30.
Róma - ötödik nap
Megint csak a szokásos reggeli szöszmösz után, ami kicsit hosszabbra sikerült mint máskor, dehát épp vasárnap volt, elindultunk Ostia Antica felé.
Ide metróval lehet kijutni, igaz nem a városival, mert át kell szállni, de metro van ráírva.
Ostia Anticaról nem sok mindent lehet írni. Sok kő, vagy inkább kődarab, nagyon kényelmetlen nagyjából 2000 éves kövezett utak és rengeteg római rom.
Van persze benne érdekesebbnek is mondható épület maradék, de az olaszok a pénzt nem a karbantartásra vagy a bemutatásra költik, hanem talán a fűnyírásra. Alig volt tábla kitéve, hogy mit látunk, azok közül is sokon már semmi nem látszott a rozsda miatt. És ami kint is volt és még olvasható is volt, az sem mindig volt elég informatív. Nagyra értékeltem volna, ha egy-egy nevezetesebb épületről van egy "kb így nézett ki 2000 éve" kép, csak hogy el tudjam képzelni, mert a legtöbb faldarabról azt sem tudtam eldönteni, hogy ez most az épület belseje vagy a külső fala.
A színház egész élvezhető, a Ceres templom pedig a maga pusztulásában is igen látványos.
Az egész város egy kikötői raktártelep volt, így sok épület raktárként szolgát, aminek ékes bizonyítékai a hombárok.
Viszonylag nagy területen fekszik és, ha az ember minden kiemelt épületmaradványt meg akar nézni, akkor bizony jó pár órát, ha nem egy egész napot ott fog tölteni.
Sok mozaik maradt meg elfogadható állapotban, vannak köztük némi mulatságra is okot adók.
Alaposan elfáradtunk és, mivel ez pont egy olyan hely, ahol nincs semmilyen mozgó etető, nagyon éhesen mentünk vissza a felszíni metróhoz. A terv az volt, hogy kimegyünk a tengerpartra és ott keresünk valami ennivalót. Mikor kiértünk éppen a vacsora előtti zárvatartás volt érvényben, így sehova sem jutottunk be. A tengert sem nagyon lehetett látni, mert az egy szem móló, amire ki lehet menni épp le volt zárva építkezés miatt. Amúgy jó büdös volt a Tirrén-tenger. Már majdnem kiesett a szemem az éhségtől, így az éppen aktuális kirakodóvásáron megkóstoltam a kitett sajtokat. Hú, emlékezetes élmény marad, szerinem a pálpusztai unokatesója lehetett az a félkemény sajt, amit megpróbáltam. Szóval itt fel is adtam a dolgot.
Visszabotorkáltunk a metróig, amivel bejöttünk a városba és kerestünk a Termini közelében egy éttermet.
Szerencsénkre találtunk egy pénztárcabarátabb helyet, ahol nem kellett negyvenöt percet várni egy-egy fogásra. Itt is boroztunk és pizzáztunk. Kellemesen csalódtunk ebben a családi kifőzdében. Ezt a helyet bátran ajánlom mindenkinek, az árak egész normálisak, a kaja ehető - főleg a pizza - és a kiszolgálás sem barátságtalan. Ő a Ristorante Cucinromana de Dino volt a Via dei Mille-n, legalábbis a gugli sztrítvjú szerint. :)
Ide metróval lehet kijutni, igaz nem a városival, mert át kell szállni, de metro van ráírva.
Ostia Anticaról nem sok mindent lehet írni. Sok kő, vagy inkább kődarab, nagyon kényelmetlen nagyjából 2000 éves kövezett utak és rengeteg római rom.
Van persze benne érdekesebbnek is mondható épület maradék, de az olaszok a pénzt nem a karbantartásra vagy a bemutatásra költik, hanem talán a fűnyírásra. Alig volt tábla kitéve, hogy mit látunk, azok közül is sokon már semmi nem látszott a rozsda miatt. És ami kint is volt és még olvasható is volt, az sem mindig volt elég informatív. Nagyra értékeltem volna, ha egy-egy nevezetesebb épületről van egy "kb így nézett ki 2000 éve" kép, csak hogy el tudjam képzelni, mert a legtöbb faldarabról azt sem tudtam eldönteni, hogy ez most az épület belseje vagy a külső fala.
A színház egész élvezhető, a Ceres templom pedig a maga pusztulásában is igen látványos.
 |
| Származási hely: Róma |
Az egész város egy kikötői raktártelep volt, így sok épület raktárként szolgát, aminek ékes bizonyítékai a hombárok.
 |
| Származási hely: Róma |
Viszonylag nagy területen fekszik és, ha az ember minden kiemelt épületmaradványt meg akar nézni, akkor bizony jó pár órát, ha nem egy egész napot ott fog tölteni.
Sok mozaik maradt meg elfogadható állapotban, vannak köztük némi mulatságra is okot adók.
 |
| Származási hely: Róma |
Alaposan elfáradtunk és, mivel ez pont egy olyan hely, ahol nincs semmilyen mozgó etető, nagyon éhesen mentünk vissza a felszíni metróhoz. A terv az volt, hogy kimegyünk a tengerpartra és ott keresünk valami ennivalót. Mikor kiértünk éppen a vacsora előtti zárvatartás volt érvényben, így sehova sem jutottunk be. A tengert sem nagyon lehetett látni, mert az egy szem móló, amire ki lehet menni épp le volt zárva építkezés miatt. Amúgy jó büdös volt a Tirrén-tenger. Már majdnem kiesett a szemem az éhségtől, így az éppen aktuális kirakodóvásáron megkóstoltam a kitett sajtokat. Hú, emlékezetes élmény marad, szerinem a pálpusztai unokatesója lehetett az a félkemény sajt, amit megpróbáltam. Szóval itt fel is adtam a dolgot.
Visszabotorkáltunk a metróig, amivel bejöttünk a városba és kerestünk a Termini közelében egy éttermet.
Szerencsénkre találtunk egy pénztárcabarátabb helyet, ahol nem kellett negyvenöt percet várni egy-egy fogásra. Itt is boroztunk és pizzáztunk. Kellemesen csalódtunk ebben a családi kifőzdében. Ezt a helyet bátran ajánlom mindenkinek, az árak egész normálisak, a kaja ehető - főleg a pizza - és a kiszolgálás sem barátságtalan. Ő a Ristorante Cucinromana de Dino volt a Via dei Mille-n, legalábbis a gugli sztrítvjú szerint. :)
2010. 03. 28.
Róma - negyedik nap
A reggel megint a szokásos módon indult.
Mivel csak 13 órára szólt a jegyünk a Galleria Borghese-be, ezért úgy terveztük, hogy megnézzük az előző nap sajnos kimaradt dolgokat.
Szóval irány a zsebtolvajbarát 40-es busz. Lefotóztuk az előző nap sötétben látott Bernini féle elefántot és bevettük a Pantheont.
Egy szép nagy kör alaprajzú templom, amit még Hadriánusz építtetett a Vesta szüzeknek, hogy őrizzék a tüzet. A kupola 43,3 méter átmérőjű és a közepén egy 8,3 méter átmérőjű oculus van (wiki lenni buta). Itt van Rafaello Sanzio, II. Viktor Emánuel, és I. Umbertó sírja is.
El ne felejtsem mondani, hogy a templom előtt egy obeliszk meredezik egy szökőkútból.
További templomokat útba ejtve - szigorúan csak kívülről - elindultunk meglesni Augusztusz mauzóleumát. Ezt olyannyira széthordta az utókor, hogy az egész le van zárva, csak a kerítésen kívülről láthatunk egy kisebb téglás dombocskának tűnő valamit. Szóval ez felejtős.
A rómaiak - minden korban - az újrahasznosítás nagymesterei voltak. A régebbi paloták, templomok vagy akár sírok díszítő- és építőanyagait széthordták a saját épületeik, templomaik vagy akár a Szent Péter Székesegyház baldachinjának megalkotásához.
Kicsit be volt borulva, így szedtük a lábunkat a Piazza del Popolora, hogy még az esetleges eső és a szieszta előtt bejussunk a Santa Maria del Popolo templomba.
Ez is egy Angyalok és démonok emlékhely. Nincs annyira felállványozva, mint a filmben, de természetesen a híres Rafaello Chigi kápolnájának falfestményei és az ott lévő Bernini szobrok nagyja le volt takarva. Mindezek mellett még van itt számos látnivaló a reneszánsz és a barokk legnagyobb művészeitől (Caravaggio Szent Péter kereszre feszítése és Szent Pál megtérése valamint Pinturicchio Imádat című képei, Sansovino által készített sírok, a francia Marcillat festett üvegablakai, amit amúgy nem igazán lehet megnézni, Bramante szentélye, stb.).
Mindezek - mármint a láthatóak - megtekintése után igyekeztünk időben odaérni a Galleria Borghese-be. A parkon át buszoztunk egyet, majd még sétáltunk, de szerencsére időbe odaértünk. Amúgy a parkban van egy egész érdekes Goethe szobor is.
Sajnos ide nem lehet bevinni semmit. Az összes cuccunkat, beleértve a fényképezőket, le kellett adni a ruhatárban. A galéria tényleg egy aprócska gyöngyszem. Bernini igazi remekművei vannak itt Rafaello, Caravaggio és még ki tudja kiknek a társaságában.
A képeket manapság nem nagy dolog múzeumban nézni, hiszen a neten szinte mind elérhető ugyanabban a formátumban (2D), de a szobrok! Apollón és Daphné azt hiszem örökre a szivembe lopta magát. Elfogadnám a fürdőszobámba törülközőtartónak. Tényleg lélegzetelállító alkotás. Akárki akármit mond, ezt tényleg meg kell nézni, ha Rómában járunk. Sajnos szinte biztos, hogy előre kell jegyet venni (8,50 euro). Elvileg lehet neten is foglalni, de az előttünk jegyet vevő pártól hallottuk, hogy bizony az nem működik. Ami szintén nagy kár, hogy max 2 órát lehetünk bent. Viszont nem olyan nagy hely, hogy több kéne. Csak a képtárra max 30 percet adnak, viszont nem láttam, hogy ellenőriznék, szóval szerintem lehet kicsit tovább nézelődni.
A galéria után ismét a nyakunkba vettük a várost. A következő megálló a Santa Maria della Vittoria templom volt. Megint csak Bernini, és megint csak az Angyalok és démonok. Ebben a templomban van a Szent Teréz eksztázisa című szobor, amiben a gyujtogatás is volt. Az egyik legpuccosabb barokk templom az egész városban, Bernininek és a tanítványainak köszönhetően.
Tovább metróztunk (csak hogy ezt is kipipálhassam) egy másik híres szobor felé, de épp egy felvonulásba sikerült belefutnunk. Most voltak a helyi választások. A tömeget kikerülve felmásztunk sok-sok lépcsőn a San Pietro in Vincoli templomhoz, ami arról híres, hogy itt áll Michelangelo II. Gyula pápa sírjára tervezett Mózes szobra. Ám egy vallásos ember számára mindez semmi, hisz ebben a templomban őrzik Szent Péter láncait is, amúgy a templom neve is ezt jelenti.
Itt is vannak természetesen sírok.
Mellesleg itt találkoztunk egy magyar turistacsoporttal, akik hozták a szokásos formát. Úgy özönlöttek be az ajtón, hogy nem tudtunk kimenni és a templom előtti árussal hangosan alkudoztak egy Roma feliratos táskára.
Egy kis ücsörgés után lesétáltunk a Colosseumhoz, ahol épp egy futóversenyhez készültek elő rengeteg korláttal. Távolról megcsodáltuk a Forum Romanum romjait majd elindultunk kajavadászatra.
Ez az este nem sikerült valami túl fényesen kaja tekintetében. Az első fogásra (nálunk talán előétel lenne a kis adag tészta) potom háromnegyed órát vártunk. Ennyi idő alatt a fejembe is szállt a vino della casa, mivel addigra már vagy 8 órája nem ettem semmit kivéve talán egy műzliszeletet. Mivel baromi éhesek voltunk, rendeltünk második fogást is. Nem kellett volna, mégegyszer legalább háromnegyed órát váratott a pasi. Amikor rendeltünk háromszor jött ki öt perc alatt, harmadszorra már azt kérdezte, hogy akarunk-e még ma enni. Amikor már több mint fél órája vártunk meg találtam kérdezni, hogy ugyan már ő érdeklődött, hogy akarunk-e enni, de még mindig sehol sincs a kaja. Erre felháborodva közölte, hogy náluk semmi sincs kész, mindent akkor csinálnak meg. Olyan két és fél órát voltunk bent, majd a számlához a jó magyar (???) szokás szerint a dátumot is hozzáadta. Majdnem annyit fizettünk, mint előző este, pedig ott kiszolgáltak időben és jobb is volt a kaja. És mégcsak meg sem nézhettük a számlát, mondjuk Krisz is hajtott, meg hogy borravaló. Hát, én max kettőt a szeme alá adtam volna szívem szerint, nem borravalót.
Szóval hölgyeim és uraim, senki NE menjen a Ristorante 4 Stagioniba a Piazza dell'Indipendenza környékén. Don't go there!
Megtanultuk, oda nem is mentünk vissza többet. Innen szálloda és alvás jött.
Mivel csak 13 órára szólt a jegyünk a Galleria Borghese-be, ezért úgy terveztük, hogy megnézzük az előző nap sajnos kimaradt dolgokat.
Szóval irány a zsebtolvajbarát 40-es busz. Lefotóztuk az előző nap sötétben látott Bernini féle elefántot és bevettük a Pantheont.
Egy szép nagy kör alaprajzú templom, amit még Hadriánusz építtetett a Vesta szüzeknek, hogy őrizzék a tüzet. A kupola 43,3 méter átmérőjű és a közepén egy 8,3 méter átmérőjű oculus van (wiki lenni buta). Itt van Rafaello Sanzio, II. Viktor Emánuel, és I. Umbertó sírja is.
 |
| Származási hely: Róma |
El ne felejtsem mondani, hogy a templom előtt egy obeliszk meredezik egy szökőkútból.
További templomokat útba ejtve - szigorúan csak kívülről - elindultunk meglesni Augusztusz mauzóleumát. Ezt olyannyira széthordta az utókor, hogy az egész le van zárva, csak a kerítésen kívülről láthatunk egy kisebb téglás dombocskának tűnő valamit. Szóval ez felejtős.
A rómaiak - minden korban - az újrahasznosítás nagymesterei voltak. A régebbi paloták, templomok vagy akár sírok díszítő- és építőanyagait széthordták a saját épületeik, templomaik vagy akár a Szent Péter Székesegyház baldachinjának megalkotásához.
Kicsit be volt borulva, így szedtük a lábunkat a Piazza del Popolora, hogy még az esetleges eső és a szieszta előtt bejussunk a Santa Maria del Popolo templomba.
Ez is egy Angyalok és démonok emlékhely. Nincs annyira felállványozva, mint a filmben, de természetesen a híres Rafaello Chigi kápolnájának falfestményei és az ott lévő Bernini szobrok nagyja le volt takarva. Mindezek mellett még van itt számos látnivaló a reneszánsz és a barokk legnagyobb művészeitől (Caravaggio Szent Péter kereszre feszítése és Szent Pál megtérése valamint Pinturicchio Imádat című képei, Sansovino által készített sírok, a francia Marcillat festett üvegablakai, amit amúgy nem igazán lehet megnézni, Bramante szentélye, stb.).
Mindezek - mármint a láthatóak - megtekintése után igyekeztünk időben odaérni a Galleria Borghese-be. A parkon át buszoztunk egyet, majd még sétáltunk, de szerencsére időbe odaértünk. Amúgy a parkban van egy egész érdekes Goethe szobor is.
Sajnos ide nem lehet bevinni semmit. Az összes cuccunkat, beleértve a fényképezőket, le kellett adni a ruhatárban. A galéria tényleg egy aprócska gyöngyszem. Bernini igazi remekművei vannak itt Rafaello, Caravaggio és még ki tudja kiknek a társaságában.
A képeket manapság nem nagy dolog múzeumban nézni, hiszen a neten szinte mind elérhető ugyanabban a formátumban (2D), de a szobrok! Apollón és Daphné azt hiszem örökre a szivembe lopta magát. Elfogadnám a fürdőszobámba törülközőtartónak. Tényleg lélegzetelállító alkotás. Akárki akármit mond, ezt tényleg meg kell nézni, ha Rómában járunk. Sajnos szinte biztos, hogy előre kell jegyet venni (8,50 euro). Elvileg lehet neten is foglalni, de az előttünk jegyet vevő pártól hallottuk, hogy bizony az nem működik. Ami szintén nagy kár, hogy max 2 órát lehetünk bent. Viszont nem olyan nagy hely, hogy több kéne. Csak a képtárra max 30 percet adnak, viszont nem láttam, hogy ellenőriznék, szóval szerintem lehet kicsit tovább nézelődni.
A galéria után ismét a nyakunkba vettük a várost. A következő megálló a Santa Maria della Vittoria templom volt. Megint csak Bernini, és megint csak az Angyalok és démonok. Ebben a templomban van a Szent Teréz eksztázisa című szobor, amiben a gyujtogatás is volt. Az egyik legpuccosabb barokk templom az egész városban, Bernininek és a tanítványainak köszönhetően.
Tovább metróztunk (csak hogy ezt is kipipálhassam) egy másik híres szobor felé, de épp egy felvonulásba sikerült belefutnunk. Most voltak a helyi választások. A tömeget kikerülve felmásztunk sok-sok lépcsőn a San Pietro in Vincoli templomhoz, ami arról híres, hogy itt áll Michelangelo II. Gyula pápa sírjára tervezett Mózes szobra. Ám egy vallásos ember számára mindez semmi, hisz ebben a templomban őrzik Szent Péter láncait is, amúgy a templom neve is ezt jelenti.
Itt is vannak természetesen sírok.
 |
| Származási hely: Róma |
Mellesleg itt találkoztunk egy magyar turistacsoporttal, akik hozták a szokásos formát. Úgy özönlöttek be az ajtón, hogy nem tudtunk kimenni és a templom előtti árussal hangosan alkudoztak egy Roma feliratos táskára.
Egy kis ücsörgés után lesétáltunk a Colosseumhoz, ahol épp egy futóversenyhez készültek elő rengeteg korláttal. Távolról megcsodáltuk a Forum Romanum romjait majd elindultunk kajavadászatra.
Ez az este nem sikerült valami túl fényesen kaja tekintetében. Az első fogásra (nálunk talán előétel lenne a kis adag tészta) potom háromnegyed órát vártunk. Ennyi idő alatt a fejembe is szállt a vino della casa, mivel addigra már vagy 8 órája nem ettem semmit kivéve talán egy műzliszeletet. Mivel baromi éhesek voltunk, rendeltünk második fogást is. Nem kellett volna, mégegyszer legalább háromnegyed órát váratott a pasi. Amikor rendeltünk háromszor jött ki öt perc alatt, harmadszorra már azt kérdezte, hogy akarunk-e még ma enni. Amikor már több mint fél órája vártunk meg találtam kérdezni, hogy ugyan már ő érdeklődött, hogy akarunk-e enni, de még mindig sehol sincs a kaja. Erre felháborodva közölte, hogy náluk semmi sincs kész, mindent akkor csinálnak meg. Olyan két és fél órát voltunk bent, majd a számlához a jó magyar (???) szokás szerint a dátumot is hozzáadta. Majdnem annyit fizettünk, mint előző este, pedig ott kiszolgáltak időben és jobb is volt a kaja. És mégcsak meg sem nézhettük a számlát, mondjuk Krisz is hajtott, meg hogy borravaló. Hát, én max kettőt a szeme alá adtam volna szívem szerint, nem borravalót.
Szóval hölgyeim és uraim, senki NE menjen a Ristorante 4 Stagioniba a Piazza dell'Indipendenza környékén. Don't go there!
Megtanultuk, oda nem is mentünk vissza többet. Innen szálloda és alvás jött.
2010. 03. 27.
Róma - harmadik nap
A szokásos reggeli után meg némi pakolászás, vakaródzás után elindultunk a Villa Borghese felé, hogy vegyünk jegyet a Galleria Borghese-be. Sajnos aznapra már az összes jegy elfogyott, de mivel a könyv is és a recepciós is ajánlotta, vettünk jegyet másnap délutánra.
Révén, hogy ezzel borult a programunk, gondoltuk körbesétáljuk a parkot. Ez azért nem kis feladat, révén hatalmas és főleg dimbes-dombos. Szóval jó sokat sétáltunk, nézegettük a narancs- és citromfákat gyümölcsökkel megtömve meg a még kopasz platánokat. Meg kell hagyni érdekes látvány ez így együtt. :)
A kertet létrehozó Borghese nagy művészetrajongó volt, a park gyönyörű, szerintem, ha Rómában jársz, ezt meg kell nézned. A múzeum és a kert is egy kis gyöngyszem. A parkban van Bernini szökőkút
és több kisebb épület, amik nagyrészt ma múzeumként szolgálnak. A Museo Pietro Canonica kertje rettenetesen tetszett. Egy kis titkos paradicsom az amúgy is meseszép parkban.
Sikerült természetesen lejárni a lábunkat a dombokon.
Dolgunk végezetlenül elbandukoltunk a Piazza del Popolo felé, ahol a kéretlen virágárusok rögtön meg is találtak minket. Mint a piaci legyek...
Gondoltuk megnézzük a Santa Maria del Popolo templomot. Szieszta miatt zárva volt, így kénytelenek voltunk tovább menni nézelődni.
Visszamentünk a Villa Borghese-be és a szélén továbbsétáltunk a Villa Medici mellett a Spanyol lépcső felé. A lépcső is dugig van turistákkal, alig lehetett lejönni. A tetejénél egy templom áll egy obeliszkkel, az aljában pedig egy újabb Bernini szökőkút található, persze alig látszik az emberektől, és ez a kút talán nem is olyan látványos, bár nekem tetszett.
Innen kisebb kanyarokkal végül visszamentünk a szállodába pihenni.
Pár óra ejtőzés után buszra szálltunk és elmentünk a Piazza della Chiese Nuovara, ahonnan besétáltunk a Piazza Navonara. Ez is látványosság - főleg az Angyalok és démonok óta - mivel itt áll az a Bernini szökőkút, amibe bele akarták folytani a negyedik preferitot, a Négy folyó kútja. Útban odafelé még Krisz megkóstolta a helyi fagyikat és kávéztunk is egyet.
Amúgy a téren három szökőkút is van, és gondolom már mondanom sem kell, hogy pont a Négy folyó kútja restaurálás alatt áll, így körbe van rakva állványokkal. Vannak ugyan kukucskáló ablakok a paravánon, de sajnos egyben nem lehet megnézni a szökőkutat az obeliszkkel a tetején. Kicsit sajnálom, mert amúgy tényleg nagyon szép és érdekes is.
Megnéztük az ottani árusok portékáit, ott inkább a művészek árulják a képeiket illetve tartanak rögtönzött előadásokat. Szerintem ez sokkal elviselhetőbb, mint a legtöbb olasz "kéregető".
Innen benéztünk a San Luigi dei Francesibe. Ez a franciák nemzeti temploma, amiben a turisták főleg Caravaggio három Szent Mátét ábrázoló festményét keresik fel. Meglehetősen naturalista képek, bár itt látszik csak, hogy hogy tud egy igazi művész embert ábrázolni. Sajnos a tömeg és főleg a képek sötét árnyalata miatt nem igazán élvezhetőek a művek, de aki teheti, szerintem legalább egy Caravaggiot nézzen meg.
A következő megálló a Pantheon volt, ahol éppen misét tartottak, így oda nem jutottunk be. Sebaj, nem sokkal mögötte van egy kisebb templom, ami előtt - ki nem fogjátok találni - egy obeliszk van Bernini elefántjának a hátán. A Santa Maria sopra Minerva Róma egyetlen gótikus temploma, itt van Sienai Szent Katalin sírja, ő volt az a szent, aki elérte, hogy a pápák visszamehessenek Rómába az avignoni fogságból. Emellett itt van Michelangelo Feltámadott Krisztus szobra is, ami annyira naturalista volt, hogy a templom elöljárói egy bronz leplet tetettek Krisztus ágyékára.
Azután a Trevi kút felé vettük az irányt. Annyi embert egy helyen, mintha ingyen osztogatnák a nyertes lottószelvényeket. Oda se tudtunk menni rendesen. A kút úgy lett megépítve, hogy egy ház hátsó falához illeszkedjék, így olyan, mintha a ház is a kút része lenne. Szép, meg tényleg romantikus. Szóval nem egészen nekem való.
Eztán már csak enni szerettünk volna valamit. Találtunk is egy közepesen drága helyet - nézőpont kérdése, ott közepesen, itt meglehetősen drága hely volt -, ahol egész jók voltak a kaják. Néztünk egy kis helyi Legyen ön is milliomost. Az egyik kérdésre tudtam a választ, anélkül, hogy tudnék olaszul. Ittunk egy kis vino della casat, aminek az lett az eredménye, hogy visszaértünk a szállodába és bedőltem az ágyba aludni.
Révén, hogy ezzel borult a programunk, gondoltuk körbesétáljuk a parkot. Ez azért nem kis feladat, révén hatalmas és főleg dimbes-dombos. Szóval jó sokat sétáltunk, nézegettük a narancs- és citromfákat gyümölcsökkel megtömve meg a még kopasz platánokat. Meg kell hagyni érdekes látvány ez így együtt. :)
A kertet létrehozó Borghese nagy művészetrajongó volt, a park gyönyörű, szerintem, ha Rómában jársz, ezt meg kell nézned. A múzeum és a kert is egy kis gyöngyszem. A parkban van Bernini szökőkút
 |
| Származási hely: Róma |
és több kisebb épület, amik nagyrészt ma múzeumként szolgálnak. A Museo Pietro Canonica kertje rettenetesen tetszett. Egy kis titkos paradicsom az amúgy is meseszép parkban.
Sikerült természetesen lejárni a lábunkat a dombokon.
Dolgunk végezetlenül elbandukoltunk a Piazza del Popolo felé, ahol a kéretlen virágárusok rögtön meg is találtak minket. Mint a piaci legyek...
Gondoltuk megnézzük a Santa Maria del Popolo templomot. Szieszta miatt zárva volt, így kénytelenek voltunk tovább menni nézelődni.
Visszamentünk a Villa Borghese-be és a szélén továbbsétáltunk a Villa Medici mellett a Spanyol lépcső felé. A lépcső is dugig van turistákkal, alig lehetett lejönni. A tetejénél egy templom áll egy obeliszkkel, az aljában pedig egy újabb Bernini szökőkút található, persze alig látszik az emberektől, és ez a kút talán nem is olyan látványos, bár nekem tetszett.
Innen kisebb kanyarokkal végül visszamentünk a szállodába pihenni.
Pár óra ejtőzés után buszra szálltunk és elmentünk a Piazza della Chiese Nuovara, ahonnan besétáltunk a Piazza Navonara. Ez is látványosság - főleg az Angyalok és démonok óta - mivel itt áll az a Bernini szökőkút, amibe bele akarták folytani a negyedik preferitot, a Négy folyó kútja. Útban odafelé még Krisz megkóstolta a helyi fagyikat és kávéztunk is egyet.
Amúgy a téren három szökőkút is van, és gondolom már mondanom sem kell, hogy pont a Négy folyó kútja restaurálás alatt áll, így körbe van rakva állványokkal. Vannak ugyan kukucskáló ablakok a paravánon, de sajnos egyben nem lehet megnézni a szökőkutat az obeliszkkel a tetején. Kicsit sajnálom, mert amúgy tényleg nagyon szép és érdekes is.
Megnéztük az ottani árusok portékáit, ott inkább a művészek árulják a képeiket illetve tartanak rögtönzött előadásokat. Szerintem ez sokkal elviselhetőbb, mint a legtöbb olasz "kéregető".
Innen benéztünk a San Luigi dei Francesibe. Ez a franciák nemzeti temploma, amiben a turisták főleg Caravaggio három Szent Mátét ábrázoló festményét keresik fel. Meglehetősen naturalista képek, bár itt látszik csak, hogy hogy tud egy igazi művész embert ábrázolni. Sajnos a tömeg és főleg a képek sötét árnyalata miatt nem igazán élvezhetőek a művek, de aki teheti, szerintem legalább egy Caravaggiot nézzen meg.
A következő megálló a Pantheon volt, ahol éppen misét tartottak, így oda nem jutottunk be. Sebaj, nem sokkal mögötte van egy kisebb templom, ami előtt - ki nem fogjátok találni - egy obeliszk van Bernini elefántjának a hátán. A Santa Maria sopra Minerva Róma egyetlen gótikus temploma, itt van Sienai Szent Katalin sírja, ő volt az a szent, aki elérte, hogy a pápák visszamehessenek Rómába az avignoni fogságból. Emellett itt van Michelangelo Feltámadott Krisztus szobra is, ami annyira naturalista volt, hogy a templom elöljárói egy bronz leplet tetettek Krisztus ágyékára.
Azután a Trevi kút felé vettük az irányt. Annyi embert egy helyen, mintha ingyen osztogatnák a nyertes lottószelvényeket. Oda se tudtunk menni rendesen. A kút úgy lett megépítve, hogy egy ház hátsó falához illeszkedjék, így olyan, mintha a ház is a kút része lenne. Szép, meg tényleg romantikus. Szóval nem egészen nekem való.
Eztán már csak enni szerettünk volna valamit. Találtunk is egy közepesen drága helyet - nézőpont kérdése, ott közepesen, itt meglehetősen drága hely volt -, ahol egész jók voltak a kaják. Néztünk egy kis helyi Legyen ön is milliomost. Az egyik kérdésre tudtam a választ, anélkül, hogy tudnék olaszul. Ittunk egy kis vino della casat, aminek az lett az eredménye, hogy visszaértünk a szállodába és bedőltem az ágyba aludni.
2010. 03. 24.
Róma – második nap
Hajnalok hajnalán csörgött az ébresztő, hogy ideje készülődnünk. Reggeli vakaródzás után irány a büféreggeli. Nem túl változatos, de nem rossz kaja volt minden reggel. Cserébe legalább többféle kávéból lehetett választani.
Evés után összekészülődtünk és irány a Szent Péter tér. A 40-es busszal közelítettük meg a teret, igazából szerintem nincs is olyan messze, de nem szeretnék mindig annyit sétálni. Az utcán felfelé a térre rengeteg árus és idegenvezető kínálja a portékáit. Ki képeslapot és szobrocskákat, ki pedig szolgáltatást, hogy bevisz sorban állás nélkül. Egyikből sem kértünk, így aztán beálltunk a sor végére.
Fémdetektoros kapukon kell átmenni, miközben megröntgenezik a táskáinkat. Igazból csak erre kellett várni és szerintem nem is volt olyan nagy a sor, bár tény, hogy iszonyatosan sokan voltak. (Állítólag még nincs szezon és akkor is a hétvége a legrosszabb, ehhez képest már csütörtökön annyian voltak, mint nálunk a hajléktalan ingyen kajaosztáson.) Azért bejutottunk. Iszonyatosan nagy a templom, és annyi kis kápolnája van, hogy a kereszthajóban teljesen megkavarodtam, hogy hol is vagyunk pontosan. Jó, azért eltévedni nem lehet, bár talán a katakombákban igen, de oda nem mentünk le.
Megnéztük a kincstárat is, de sajnos egy elég nagy részébe nem lehetett bemenni, amit kicsit rossz néven vettem. Amúgy igazából nem egy nagy vaszisztdasz. Van egy rakat ereklye, állítólag egy darab Krisztus keresztjéből, meg sok-sok csontdarab meg serlegek, de szerintem kb ilyesmik vannak Esztergomban is, talán a kereszt meg a nagyon fontos szentek kivételével, de a csont úgyis mindegy, a körítés a lényeg.
Összességében nagyjából három és fél órát voltunk csak a Szent Péter székesegyházban. Nagyon elfáradtunk, kicsit éhesek is voltunk, de nekem a talpam akart leginkább meggyilkolni. Még ősszel vettem egy utcai sportcipőt és abban voltam, most először, de úgy fest nem éppen városnézésre találták ki. NB, városnézéshez inkább bakancsot vegyünk.
Kerestünk valami kisebb beülős helyet, hogy együnk valamit. Pizza volt, és lehúzás. Ez jellemző amúgy az olaszokra mindenhol.
Ebéd után irány a Vatikáni Múzeumok. Zárásig ott császkáltunk. Megnéztük a leghíresebb szobrokat.
Hatalmas, nagyon fárasztó és irtó csicsás, főleg a Sixtus kápolna. Komolyan, zavarba ejtően túldíszített. Jellemzően Leonardo megint restaurálás alatt (úgy látszik ez az én formám), Caravaggio meg kölcsön, szerintem Pesten. De annyi mindent, mint ami ott van. Istenigazából szerintem aki egész életében ott dolgozik, sem lát mindent.
Innen visszamentünk a szállodába kicsit szusszanni.
Ezután gondoltuk megnézzük a római Hard Rock Cafét. Ez a Barberini tértől egy kis sétával érhető el. A téren áll Bernini Triton kútja, melyet a Barberini pápa rendelt meg, így van rajta pár méhecske is.
A Hard Rock Café persze pont akkor volt lezárva egy rendezvény miatt, szóval csak a boltot néztük meg. Kicsit szörnyülködtem a pólók árán.
Viszont már nagyon éhesek voltunk, így visszamentünk a térre, ahol találtunk egy kis bárt. Pepy's Bar egy egész kellemes kis hely. Tömve is volt, de megérte várni. A kaja finom és igencsak bőséges volt, és az ára is teljesen rendben volt. Én egy salátát ettem, ami egész sok volt, Krisz valami tésztát, amivel 5 percet késtek és ezért a késésért cserébe kapott egy kis sonkás előételt. Dícséretes. :)
Innen már csak egy gyors buszozás a szállodába és alvás.
Evés után összekészülődtünk és irány a Szent Péter tér. A 40-es busszal közelítettük meg a teret, igazából szerintem nincs is olyan messze, de nem szeretnék mindig annyit sétálni. Az utcán felfelé a térre rengeteg árus és idegenvezető kínálja a portékáit. Ki képeslapot és szobrocskákat, ki pedig szolgáltatást, hogy bevisz sorban állás nélkül. Egyikből sem kértünk, így aztán beálltunk a sor végére.
 |
| Származási hely: Róma |
Fémdetektoros kapukon kell átmenni, miközben megröntgenezik a táskáinkat. Igazból csak erre kellett várni és szerintem nem is volt olyan nagy a sor, bár tény, hogy iszonyatosan sokan voltak. (Állítólag még nincs szezon és akkor is a hétvége a legrosszabb, ehhez képest már csütörtökön annyian voltak, mint nálunk a hajléktalan ingyen kajaosztáson.) Azért bejutottunk. Iszonyatosan nagy a templom, és annyi kis kápolnája van, hogy a kereszthajóban teljesen megkavarodtam, hogy hol is vagyunk pontosan. Jó, azért eltévedni nem lehet, bár talán a katakombákban igen, de oda nem mentünk le.
Megnéztük a kincstárat is, de sajnos egy elég nagy részébe nem lehetett bemenni, amit kicsit rossz néven vettem. Amúgy igazából nem egy nagy vaszisztdasz. Van egy rakat ereklye, állítólag egy darab Krisztus keresztjéből, meg sok-sok csontdarab meg serlegek, de szerintem kb ilyesmik vannak Esztergomban is, talán a kereszt meg a nagyon fontos szentek kivételével, de a csont úgyis mindegy, a körítés a lényeg.
Összességében nagyjából három és fél órát voltunk csak a Szent Péter székesegyházban. Nagyon elfáradtunk, kicsit éhesek is voltunk, de nekem a talpam akart leginkább meggyilkolni. Még ősszel vettem egy utcai sportcipőt és abban voltam, most először, de úgy fest nem éppen városnézésre találták ki. NB, városnézéshez inkább bakancsot vegyünk.
Kerestünk valami kisebb beülős helyet, hogy együnk valamit. Pizza volt, és lehúzás. Ez jellemző amúgy az olaszokra mindenhol.
Ebéd után irány a Vatikáni Múzeumok. Zárásig ott császkáltunk. Megnéztük a leghíresebb szobrokat.
 |
| Származási hely: Róma |
Hatalmas, nagyon fárasztó és irtó csicsás, főleg a Sixtus kápolna. Komolyan, zavarba ejtően túldíszített. Jellemzően Leonardo megint restaurálás alatt (úgy látszik ez az én formám), Caravaggio meg kölcsön, szerintem Pesten. De annyi mindent, mint ami ott van. Istenigazából szerintem aki egész életében ott dolgozik, sem lát mindent.
Innen visszamentünk a szállodába kicsit szusszanni.
Ezután gondoltuk megnézzük a római Hard Rock Cafét. Ez a Barberini tértől egy kis sétával érhető el. A téren áll Bernini Triton kútja, melyet a Barberini pápa rendelt meg, így van rajta pár méhecske is.
 |
| Származási hely: Róma |
A Hard Rock Café persze pont akkor volt lezárva egy rendezvény miatt, szóval csak a boltot néztük meg. Kicsit szörnyülködtem a pólók árán.
Viszont már nagyon éhesek voltunk, így visszamentünk a térre, ahol találtunk egy kis bárt. Pepy's Bar egy egész kellemes kis hely. Tömve is volt, de megérte várni. A kaja finom és igencsak bőséges volt, és az ára is teljesen rendben volt. Én egy salátát ettem, ami egész sok volt, Krisz valami tésztát, amivel 5 percet késtek és ezért a késésért cserébe kapott egy kis sonkás előételt. Dícséretes. :)
Innen már csak egy gyors buszozás a szállodába és alvás.
Róma – első nap
Az egész azzal kezdődött, hogy nagyon korán keltünk. 4-re állítottam be a telefonomat, de 4 előtt pár perccel már a telót néztem, szóval sikerült időben felkelni. Szokásos reggeli készülődés megspékelve egy kis „mit vigyek még?”-gel. Szó se róla, van amit nem hoztam és nem ártott volna, de persze ez már csak Rómában derült ki.
Telefonos ébresztés Krisznek, hogy nehogy elaludjon.
Tesó ébresztés, hogy elvigyenek kocsival. Mikor már összeállt a kép, de még volt pár percünk, még gyorsan megnéztem a leveleimet (semmi), és e-parasztkodtam még egyet. :D
Kocsiba kimenetel is harmadszorra sikeredett. Miután becsuktuk az ajtót, mindig rájöttünk, hogy kéne még valami. Először a kocsikulcsért néztünk vissza. Aztán meg eszembe jutott, hogy az ajakír a hűtőben maradt.
Kiértünk végre a kocsihoz, összeszedtük Kriszt és mivel Gyula vezetett már jóval 6 előtt kint is voltunk a reptéren, pedig a 2Ara kellett menni.
Becsekkolásnál kaptunk pár hasznos tippet, pölö hogy a Vatikánban a Sixtus kápolnát hagyjuk a végére, mert onnan már csak kifelé vezet az út.
Repül a, repül a… :D Ez nagyon élveztem. Végre ablak mellett ülhettem úgy, hogy lehetett is látni valamit. Igaz csak fel- és leszállásnál volt fotózni való, akkor meg ugye nem lehet. Közben egész szép felhők voltak, illetve amikor már nem, de még nem szálltunk lefelé, akkor meg a reggeli jött. Mini briós kávé és narancslé.
Alig volt több, mint egy óra az út (kb másfél) repülővel (mostmár kb légvonalban mennek, nincsenek légifolyosók). A reptéren a csomagokra kellett kicsit várni, de az elsők között jöttek a mieink, bár vadászni kellett a sok fekete kuffer között.
Irány a vonat, rögtön sikerült is megvenni a jegyet fejenként 1-1 Euróval többért. Grr! Gonoc viszonteladók. Ne vegyetek jegyet a narancssárga 356-ös akárminél.
Persze a vonat az orrunk előtt ment el, de 30 percenként jár. Na a majdnem dugig vonaton már ásítoztam. Út közben meg utazási infókkal láttunk el egy srácot. Vicces, hogy az egyik turista a másiktól kérdez.
Rómában a Terminire értünk, igaz annak lehetőleg a túlsó végére, szóval átverekedve magunkat a sok rómain (Rómában tégy úgy, mint a rómaiak), kijutottunk és hamar meglett a jó irány a szállodába. Persze 11 körül még nem lehet becsekkolni, így csak a nagy táskáinkat tettük le, meg átcseréltük a kabátokat, mert nagyon meleg volt. Legalábbis Budapesthez és a tolldzsekihez képest.
Irány a környék, meg némi kajavadászat, mert ekkor már kezdtem éhezni.
Másfél sarokra a szállodától van a Római Nemzeti Múzeum épületegyüttese, amit csak kívülről jártunk körbe. De ennek a tömbnek a túlsó végében van a Santa Maria degli Angeli templom. Ide rögtön be is mentünk, miután közöltük, hogy most nem írunk alá semmilyen drogellenes kampányt.
Szép templom. Eredetileg az egész tömb egy fürdő volt, annak egy részét alakíttatta át a pápa Michelangeloval templommá.
Amúgy a múzeum kertjében találtam narancsfákat naranccsal. :D
Visszafelé már invitáltak minket a helyi hopp on, hopp off buszokra.
Eztán kerestünk valamit, ahol lehet enni. Közben a csodás illatú római hajléktalanokat kerülgettük. „Otthon, édes otthon.” Ilyen tekintetben – meg sok másban is – nagyban hasonlít Róma Budapestre.
Pontosan a szállodánkkal szemben (aminek addig csak a csomagmegőrzőjét láttuk) van egy egész jó kis étterem. Oda betértünk egy menüre.
Nem volt rossz a kaja, de az itthoni zsebekhez mérten kb duplája. Mint később kiderült ez mindenhol így van.
Ebéd után megpróbáltunk becsekkolni a hotelbe, ahol közölték, hogy áramszünet van, így ez most nem fog összejönni. Nem tudtunk mást tenni, minthogy elindultunk várost nézni.
Elsétáltunk a Santa Maria Maggiore templomig. Iszonyat puccos, van benne minden, ami egy hívőnek vagy egy turistának kellhet. Itt van például Bernini sírja, bár ezt nem egyszerű kiszúrni.
Innen továbbhaladva találtunk még egy rakat kisebb templomot, de azért nem mentünk be mindbe, az kicsit sok lett volna. Találtunk viszont egy csodás parkot, amit csak az addigra már zárva lévő Museo d’Arte Orientale keresztül tudtunk megcsodálni, Nekem rettenetesen tetszett, hogy minden zöld és illatoznak a virágok. Egy kellemes csendes kis zug volt, amit sajnos úgy fest egyesek kisajátítottak. Gondoltuk körbejárjuk, elég nagy park, hátha azért máshol be tudunk menni. Ez nem igazán akart összejönni, bár végül Esquilino másik oldalán be tudtunk menni. Voltak érő narancsfák meg pálmák papagájokkal meg perszer romok. A park túlsó felében pedig már a Colosseum északi oldalát is megcsodálhattuk. Hatalmas tényleg.
Ide nem akartunk bemenni, mondván, hogy majd máskor. Elindultunk a Via di San Giovanni in Lateranon, ahol rábukkantunk a San Clemente templomra, ami a katakombáiról híres. Na azt speciel kihagytuk, mert már kicsit fáradtunk, de a felső része is meseszép.
Tovább sétálva elértünk a San Giovanni in Laterano térre az azonos nevű templomhoz. Mondanom sem kell, ez is puccos. Ez volt sokáig a pápai templom, és a beiktatásokat is itt végezték. Az egyik melléképülete a világ első keresztelőkápolnája. Ugyanezen a téren van a Scala Santa, amely arról híres, hogy idehozatták azt a lépcsőt, ami egykor Poncius Pilátus házában volt, Jézus is ezen ment fel kihallgatásra. A hívek csak térdelve mehetnek fel rajta… khmm…
Innen már a szálloda felé vettük az irányt a metró vonalát követve. Átmentünk a Piazza Vittorio Emanuele II-en is, itt is vannak romok. (Hol nem?) Lassan megérkeztünk, és végre be is tudtunk csekkolni. Rögtön kaptunk is egy kis térképet némi útbaigazítással és lehetőségekkel, hogy mit, merre, hogyan.
A szoba kényelmes, bár az ágy és a zuhany lehetne nagyobb. De tiszta és nem túl drága. Szóval ezt bátran merem ajánlani.
Kipakolás és kis pihenés meg fejtörés után kitaláltuk, hogy elmegyünk a Terminire jegyet venni és utána megyünk valahova enni, de csak keveset. Mondjuk az egész napos mászkálás és a nap megtette kellő hatását, no meg az is, hogy nem voltam jól mikor elutaztunk, így estére már meglehetősen szarul voltam.
Termini nem csak egy pályaudvar, de egy bevásárlóközpont is. Nézelődtünk és vettünk jegyet. Aztán irány az a környék, amit a portás ajánlott, hogy itt van éjszakai élet. Szent Patrik napján ünnepelték mindenhol Guinness-szel és ajándék kalappal. Na egy-egy ilyet be is szereztünk.
Jó későn indultunk vissza a szállásra, gyakorlatilag már csak zuhanyozni és beesni az ágyban volt erőm.
Telefonos ébresztés Krisznek, hogy nehogy elaludjon.
Tesó ébresztés, hogy elvigyenek kocsival. Mikor már összeállt a kép, de még volt pár percünk, még gyorsan megnéztem a leveleimet (semmi), és e-parasztkodtam még egyet. :D
Kocsiba kimenetel is harmadszorra sikeredett. Miután becsuktuk az ajtót, mindig rájöttünk, hogy kéne még valami. Először a kocsikulcsért néztünk vissza. Aztán meg eszembe jutott, hogy az ajakír a hűtőben maradt.
Kiértünk végre a kocsihoz, összeszedtük Kriszt és mivel Gyula vezetett már jóval 6 előtt kint is voltunk a reptéren, pedig a 2Ara kellett menni.
Becsekkolásnál kaptunk pár hasznos tippet, pölö hogy a Vatikánban a Sixtus kápolnát hagyjuk a végére, mert onnan már csak kifelé vezet az út.
Repül a, repül a… :D Ez nagyon élveztem. Végre ablak mellett ülhettem úgy, hogy lehetett is látni valamit. Igaz csak fel- és leszállásnál volt fotózni való, akkor meg ugye nem lehet. Közben egész szép felhők voltak, illetve amikor már nem, de még nem szálltunk lefelé, akkor meg a reggeli jött. Mini briós kávé és narancslé.
Alig volt több, mint egy óra az út (kb másfél) repülővel (mostmár kb légvonalban mennek, nincsenek légifolyosók). A reptéren a csomagokra kellett kicsit várni, de az elsők között jöttek a mieink, bár vadászni kellett a sok fekete kuffer között.
Irány a vonat, rögtön sikerült is megvenni a jegyet fejenként 1-1 Euróval többért. Grr! Gonoc viszonteladók. Ne vegyetek jegyet a narancssárga 356-ös akárminél.
Persze a vonat az orrunk előtt ment el, de 30 percenként jár. Na a majdnem dugig vonaton már ásítoztam. Út közben meg utazási infókkal láttunk el egy srácot. Vicces, hogy az egyik turista a másiktól kérdez.
Rómában a Terminire értünk, igaz annak lehetőleg a túlsó végére, szóval átverekedve magunkat a sok rómain (Rómában tégy úgy, mint a rómaiak), kijutottunk és hamar meglett a jó irány a szállodába. Persze 11 körül még nem lehet becsekkolni, így csak a nagy táskáinkat tettük le, meg átcseréltük a kabátokat, mert nagyon meleg volt. Legalábbis Budapesthez és a tolldzsekihez képest.
Irány a környék, meg némi kajavadászat, mert ekkor már kezdtem éhezni.
Másfél sarokra a szállodától van a Római Nemzeti Múzeum épületegyüttese, amit csak kívülről jártunk körbe. De ennek a tömbnek a túlsó végében van a Santa Maria degli Angeli templom. Ide rögtön be is mentünk, miután közöltük, hogy most nem írunk alá semmilyen drogellenes kampányt.
Szép templom. Eredetileg az egész tömb egy fürdő volt, annak egy részét alakíttatta át a pápa Michelangeloval templommá.
Amúgy a múzeum kertjében találtam narancsfákat naranccsal. :D
Visszafelé már invitáltak minket a helyi hopp on, hopp off buszokra.
Eztán kerestünk valamit, ahol lehet enni. Közben a csodás illatú római hajléktalanokat kerülgettük. „Otthon, édes otthon.” Ilyen tekintetben – meg sok másban is – nagyban hasonlít Róma Budapestre.
Pontosan a szállodánkkal szemben (aminek addig csak a csomagmegőrzőjét láttuk) van egy egész jó kis étterem. Oda betértünk egy menüre.
Nem volt rossz a kaja, de az itthoni zsebekhez mérten kb duplája. Mint később kiderült ez mindenhol így van.
Ebéd után megpróbáltunk becsekkolni a hotelbe, ahol közölték, hogy áramszünet van, így ez most nem fog összejönni. Nem tudtunk mást tenni, minthogy elindultunk várost nézni.
Elsétáltunk a Santa Maria Maggiore templomig. Iszonyat puccos, van benne minden, ami egy hívőnek vagy egy turistának kellhet. Itt van például Bernini sírja, bár ezt nem egyszerű kiszúrni.
Innen továbbhaladva találtunk még egy rakat kisebb templomot, de azért nem mentünk be mindbe, az kicsit sok lett volna. Találtunk viszont egy csodás parkot, amit csak az addigra már zárva lévő Museo d’Arte Orientale keresztül tudtunk megcsodálni, Nekem rettenetesen tetszett, hogy minden zöld és illatoznak a virágok. Egy kellemes csendes kis zug volt, amit sajnos úgy fest egyesek kisajátítottak. Gondoltuk körbejárjuk, elég nagy park, hátha azért máshol be tudunk menni. Ez nem igazán akart összejönni, bár végül Esquilino másik oldalán be tudtunk menni. Voltak érő narancsfák meg pálmák papagájokkal meg perszer romok. A park túlsó felében pedig már a Colosseum északi oldalát is megcsodálhattuk. Hatalmas tényleg.
 |
| Származási hely: Róma |
Ide nem akartunk bemenni, mondván, hogy majd máskor. Elindultunk a Via di San Giovanni in Lateranon, ahol rábukkantunk a San Clemente templomra, ami a katakombáiról híres. Na azt speciel kihagytuk, mert már kicsit fáradtunk, de a felső része is meseszép.
Tovább sétálva elértünk a San Giovanni in Laterano térre az azonos nevű templomhoz. Mondanom sem kell, ez is puccos. Ez volt sokáig a pápai templom, és a beiktatásokat is itt végezték. Az egyik melléképülete a világ első keresztelőkápolnája. Ugyanezen a téren van a Scala Santa, amely arról híres, hogy idehozatták azt a lépcsőt, ami egykor Poncius Pilátus házában volt, Jézus is ezen ment fel kihallgatásra. A hívek csak térdelve mehetnek fel rajta… khmm…
Innen már a szálloda felé vettük az irányt a metró vonalát követve. Átmentünk a Piazza Vittorio Emanuele II-en is, itt is vannak romok. (Hol nem?) Lassan megérkeztünk, és végre be is tudtunk csekkolni. Rögtön kaptunk is egy kis térképet némi útbaigazítással és lehetőségekkel, hogy mit, merre, hogyan.
A szoba kényelmes, bár az ágy és a zuhany lehetne nagyobb. De tiszta és nem túl drága. Szóval ezt bátran merem ajánlani.
Kipakolás és kis pihenés meg fejtörés után kitaláltuk, hogy elmegyünk a Terminire jegyet venni és utána megyünk valahova enni, de csak keveset. Mondjuk az egész napos mászkálás és a nap megtette kellő hatását, no meg az is, hogy nem voltam jól mikor elutaztunk, így estére már meglehetősen szarul voltam.
Termini nem csak egy pályaudvar, de egy bevásárlóközpont is. Nézelődtünk és vettünk jegyet. Aztán irány az a környék, amit a portás ajánlott, hogy itt van éjszakai élet. Szent Patrik napján ünnepelték mindenhol Guinness-szel és ajándék kalappal. Na egy-egy ilyet be is szereztünk.
Jó későn indultunk vissza a szállásra, gyakorlatilag már csak zuhanyozni és beesni az ágyban volt erőm.
2010. 03. 10.
Alapítvány
Hú, tegnap olyan isteni szikrám volt!!! Ezt muszáj leírnom. :D
Alapítványt fogok létrehozni. A neve pedig: (dobpergés)
Celeb Étkeztetési Alapítány
Minden adományt szívesen fogadok, hogy szegény, szerencsétlen celebjeinket jól tudjam lakatni egy-egy tányér krumplistésztával vagy főzelékkel.
Természetesen én lennék egyszemélyben a kurátor, titkárnéni, igazgató, miegymás. Szóval minden műnködési költségre fordítható pénz nekem fog jönni. Arról nem is beszélve, hogy a saját lakásomat fogom kiadni irodának.
És, ha ez még nem lenne elég, bemutatom majd a Fikuszban és a Passzívban is, ami által természetesen már én is celeb lennék, ergo a saját kajámat is én támogatnám. De az nem krumplifőzelék lesz, hanem mondjuk Gundel, minden nap. :D
Már azt is kigondoltam, hogy az első támogatottam szegény Paudits lesz. (Speciel neki tényleg kéne egy kis segítség.)
Aztán megkérném Norbit, hogy állítson össze ápdét (!!!) étrendet is. Ennek a költségeit persze csak a krumplistészta erejéig fogja állni az alapítvány, a fennmaradó részt már a celebeknek kell kipótolni.
Magyarország 2010
Alapítványt fogok létrehozni. A neve pedig: (dobpergés)
Celeb Étkeztetési Alapítány
Minden adományt szívesen fogadok, hogy szegény, szerencsétlen celebjeinket jól tudjam lakatni egy-egy tányér krumplistésztával vagy főzelékkel.
Természetesen én lennék egyszemélyben a kurátor, titkárnéni, igazgató, miegymás. Szóval minden műnködési költségre fordítható pénz nekem fog jönni. Arról nem is beszélve, hogy a saját lakásomat fogom kiadni irodának.
És, ha ez még nem lenne elég, bemutatom majd a Fikuszban és a Passzívban is, ami által természetesen már én is celeb lennék, ergo a saját kajámat is én támogatnám. De az nem krumplifőzelék lesz, hanem mondjuk Gundel, minden nap. :D
Már azt is kigondoltam, hogy az első támogatottam szegény Paudits lesz. (Speciel neki tényleg kéne egy kis segítség.)
Aztán megkérném Norbit, hogy állítson össze ápdét (!!!) étrendet is. Ennek a költségeit persze csak a krumplistészta erejéig fogja állni az alapítvány, a fennmaradó részt már a celebeknek kell kipótolni.
Magyarország 2010
2010. 02. 09.
2010. 02. 01.
Szió Ági!
Láttalak ám, hogy itt vagy. :)
Végig is olvastam a blogod. Nagyon jó kis szösszenetek vannak benne. :)
Végig is olvastam a blogod. Nagyon jó kis szösszenetek vannak benne. :)
Reggeli gondolatok
Reggel megyek ki a buszhoz. Szokásához híven az orrom előtt megy el. Mostanában sokat gondolkoztam az életem folyásán. Nem jó ez így, de vagy a lustaságom vagy a balszerencsém akadályoz meg abban, hogy másképp legyen. Vagy is, vagy sem, ki tudja...
Mindenesetre eszembe jutott valami.
A BKV olyan, mint az élet. Szinte mindig az orrod előtt megy el a lehetőség, és bár jön a másik, azzal már elkéstél.
Mindenesetre eszembe jutott valami.
A BKV olyan, mint az élet. Szinte mindig az orrod előtt megy el a lehetőség, és bár jön a másik, azzal már elkéstél.
2010. 01. 25.
2010. 01. 22.
Artisinjus
A pofám leszakad ettől a nap- és pénzlopó bandától.
A videómegosztókat akarják most megadóztatni.
Megint csak kérdem én, mi alapján számolják ki, hogy ki, miért és mennyit fizet nekik. Azoknak, akik amúgy nem képviselik a magyar művészvilágot, főleg nem az egész világ művészeit.
Olvasd és értsd meg, ha tudod.
A videómegosztókat akarják most megadóztatni.
Megint csak kérdem én, mi alapján számolják ki, hogy ki, miért és mennyit fizet nekik. Azoknak, akik amúgy nem képviselik a magyar művészvilágot, főleg nem az egész világ művészeit.
Olvasd és értsd meg, ha tudod.
2010. 01. 15.
Live - The Dolphin's Cry
The way you're bathed in light
reminds me of that night
god laid me down into your rose garden of trust
and I was swept away
with nothin' left to say
some helpless fool
yeah I was lost in a swoon of peace
you're all I need to find
so when the time is right
come to me sweetly, come to me
come to me
love will lead us, alright
love will lead us, she will lead us
can you hear the dolphin's cry?
see the road rise up to meet us
it's in the air we breathe tonight
love will lead us, she will lead us
oh yeah, we meet again
it's like we never left
time in between was just a dream
did we leave this place?
this crazy fog surrounds me
you wrap your legs around me
all I can do to try and breathe
let me breathe so that I
so we can go together!
love will lead us, alright
love will lead us, she will lead us
can you hear the dolphin's cry?
see the road rise up to meet us
it's in the air we breathe tonight
love will lead us, she will lead us
life is like a shooting star
it don't matter who you are
if you only run for cover, it's just a waste of time
we are lost 'til we are found
this phoenix rises up from the ground
and all these wars are over
over
over
singin' la da da, da da da
over
come to me
singin' la da da da, da da da
come to me
love will lead us, alright
love will lead us, she will lead us
can you hear the dolphin's cry?
see the road rise up to meet us
it's in the air we breathe tonight
love will lead us, she will lead us
life is like a shooting star
it don't matter who you are
if you only run for cover, it's just a waste of time
we are lost 'til we are found
this phoenix rises up from the ground
and all these wars are over
over
over
love will lead us, alright
love will lead us, she will lead us
can you hear the dolphin's cry?
see the road rise up to meet us
it's in the air we breathe tonight
love will lead us, she will lead us
reminds me of that night
god laid me down into your rose garden of trust
and I was swept away
with nothin' left to say
some helpless fool
yeah I was lost in a swoon of peace
you're all I need to find
so when the time is right
come to me sweetly, come to me
come to me
love will lead us, alright
love will lead us, she will lead us
can you hear the dolphin's cry?
see the road rise up to meet us
it's in the air we breathe tonight
love will lead us, she will lead us
oh yeah, we meet again
it's like we never left
time in between was just a dream
did we leave this place?
this crazy fog surrounds me
you wrap your legs around me
all I can do to try and breathe
let me breathe so that I
so we can go together!
love will lead us, alright
love will lead us, she will lead us
can you hear the dolphin's cry?
see the road rise up to meet us
it's in the air we breathe tonight
love will lead us, she will lead us
life is like a shooting star
it don't matter who you are
if you only run for cover, it's just a waste of time
we are lost 'til we are found
this phoenix rises up from the ground
and all these wars are over
over
over
singin' la da da, da da da
over
come to me
singin' la da da da, da da da
come to me
love will lead us, alright
love will lead us, she will lead us
can you hear the dolphin's cry?
see the road rise up to meet us
it's in the air we breathe tonight
love will lead us, she will lead us
life is like a shooting star
it don't matter who you are
if you only run for cover, it's just a waste of time
we are lost 'til we are found
this phoenix rises up from the ground
and all these wars are over
over
over
love will lead us, alright
love will lead us, she will lead us
can you hear the dolphin's cry?
see the road rise up to meet us
it's in the air we breathe tonight
love will lead us, she will lead us
2010. 01. 12.
Szabadnapok
Kivételesen ma szabadnapom van. Meg holnap is és holnapután is.
Szeretnék a barátaimmal találkozni. Persze a többség csak délután/este ér rá.
Azon kevesek egyike, aki ma véletlenül ráért volna reggel is, nagy valószínűséggel eltörte a lábujját, így most nem megyünk sehova. Pedig milyen jó lett volna.
Egyedül meg semmi kedvem IKEAzni. Úgy nem az igazi.
Szeretnék a barátaimmal találkozni. Persze a többség csak délután/este ér rá.
Azon kevesek egyike, aki ma véletlenül ráért volna reggel is, nagy valószínűséggel eltörte a lábujját, így most nem megyünk sehova. Pedig milyen jó lett volna.
Egyedül meg semmi kedvem IKEAzni. Úgy nem az igazi.
Szió Poeslandia!
Bocsi, csak most találtam meg a bejegyzéseidet.
Neked is nagyon boldog új évet!
Remélem a karod már jobban van. :)
Neked is nagyon boldog új évet!
Remélem a karod már jobban van. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
