2010. 03. 30.

Róma - ötödik nap

Megint csak a szokásos reggeli szöszmösz után, ami kicsit hosszabbra sikerült mint máskor, dehát épp vasárnap volt, elindultunk Ostia Antica felé.

Ide metróval lehet kijutni, igaz nem a városival, mert át kell szállni, de metro van ráírva.

Ostia Anticaról nem sok mindent lehet írni. Sok kő, vagy inkább kődarab, nagyon kényelmetlen nagyjából 2000 éves kövezett utak és rengeteg római rom.

Van persze benne érdekesebbnek is mondható épület maradék, de az olaszok a pénzt nem a karbantartásra vagy a bemutatásra költik, hanem talán a fűnyírásra. Alig volt tábla kitéve, hogy mit látunk, azok közül is sokon már semmi nem látszott a rozsda miatt. És ami kint is volt és még olvasható is volt, az sem mindig volt elég informatív. Nagyra értékeltem volna, ha egy-egy nevezetesebb épületről van egy "kb így nézett ki 2000 éve" kép, csak hogy el tudjam képzelni, mert a legtöbb faldarabról azt sem tudtam eldönteni, hogy ez most az épület belseje vagy a külső fala.

A színház egész élvezhető, a Ceres templom pedig a maga pusztulásában is igen látványos.

Származási hely: Róma


Az egész város egy kikötői raktártelep volt, így sok épület raktárként szolgát, aminek ékes bizonyítékai a hombárok.

Származási hely: Róma


Viszonylag nagy területen fekszik és, ha az ember minden kiemelt épületmaradványt meg akar nézni, akkor bizony jó pár órát, ha nem egy egész napot ott fog tölteni.

Sok mozaik maradt meg elfogadható állapotban, vannak köztük némi mulatságra is okot adók.

Származási hely: Róma


Alaposan elfáradtunk és, mivel ez pont egy olyan hely, ahol nincs semmilyen mozgó etető, nagyon éhesen mentünk vissza a felszíni metróhoz. A terv az volt, hogy kimegyünk a tengerpartra és ott keresünk valami ennivalót. Mikor kiértünk éppen a vacsora előtti zárvatartás volt érvényben, így sehova sem jutottunk be. A tengert sem nagyon lehetett látni, mert az egy szem móló, amire ki lehet menni épp le volt zárva építkezés miatt. Amúgy jó büdös volt a Tirrén-tenger. Már majdnem kiesett a szemem az éhségtől, így az éppen aktuális kirakodóvásáron megkóstoltam a kitett sajtokat. Hú, emlékezetes élmény marad, szerinem a pálpusztai unokatesója lehetett az a félkemény sajt, amit megpróbáltam. Szóval itt fel is adtam a dolgot.

Visszabotorkáltunk a metróig, amivel bejöttünk a városba és kerestünk a Termini közelében egy éttermet.

Szerencsénkre találtunk egy pénztárcabarátabb helyet, ahol nem kellett negyvenöt percet várni egy-egy fogásra. Itt is boroztunk és pizzáztunk. Kellemesen csalódtunk ebben a családi kifőzdében. Ezt a helyet bátran ajánlom mindenkinek, az árak egész normálisak, a kaja ehető - főleg a pizza - és a kiszolgálás sem barátságtalan. Ő a Ristorante Cucinromana de Dino volt a Via dei Mille-n, legalábbis a gugli sztrítvjú szerint. :)

Nincsenek megjegyzések: