Most jöttem rá, hogy már több, mint három éves az én kis dlágaszágom.
Szégyen, hogy repül az idő. Legalább csináltam vele egy csomó képet, amik olyanok, amilyenek, de legalább megvannak. Legalábbis a nagy részük, asszem sikerült múltkor kitörölni pár bécsi képet. :(
2011. 08. 30.
2011. 08. 23.
Deziré
Ime az első posztom a gyönyörűséges Androidos mobilomról. Amennyiben minden jól megy, nem ez lesz az utolsó.
Javítva másik alkalmazásról.
2011. 08. 15.
Jelen
Kicsit elhanyagoltam a blogot. Na igen, meló és suli. Nem igazán volt rá időm.
Most, hogy befejeztem a lipcsei beszámolót, talán gyakrabban fogok jelentkezni valami poszttal.
Vagy nem, ki tudja. :)
Most, hogy befejeztem a lipcsei beszámolót, talán gyakrabban fogok jelentkezni valami poszttal.
Vagy nem, ki tudja. :)
Lipcse negyedik nap
A reggeli készülődés után Marci elindult dolgozni, mi pedig Viktorral bementünk a belvárosba, ahol elváltak útjaink egy kis időre, mivel Viktor szerette volna egyedül, zenével a fülében is bejárni a belvárost.
Addig én elmentem még körbefotózni a templomokat és az opera mögötti tavon ringatózó kacsákat is meglestem.
Megint rájöttem, hogy nem tetszik az opera, nagy és torz. Olyan nem odavaló épület. Viszont a közelében épített egyetem új része ígéretesnek látszott.
Egy kis szuvenyírvásárlással egybekötött plázázás után visszaindultunk szedelőzködni. Marci is megérkezett és lassan elindultunk a buszhoz, ugyanoda, ahol csupán pár nappal előtte letett minket, hogy egy hosszú zötyögés után hazaérjünk.
A buszos út is megérne egy misét, hisz egy ősi foglalkozást űző hölgy mellé kerültem, mivel sehol máshol nem volt hely. A leányzó amúgy tök jó fej, végig csacsogta az út jelentős részét Pozsonyig, ahol is végre a leszálló utasoknak hála át tudtam ülni Viktor mellé. Valószínűleg sose tudtam volna meg ennyi mindent erről a mesterségről. Utólag belegondolva vicces és tanulságos utazás volt.
Addig én elmentem még körbefotózni a templomokat és az opera mögötti tavon ringatózó kacsákat is meglestem.
Megint rájöttem, hogy nem tetszik az opera, nagy és torz. Olyan nem odavaló épület. Viszont a közelében épített egyetem új része ígéretesnek látszott.
Egy kis szuvenyírvásárlással egybekötött plázázás után visszaindultunk szedelőzködni. Marci is megérkezett és lassan elindultunk a buszhoz, ugyanoda, ahol csupán pár nappal előtte letett minket, hogy egy hosszú zötyögés után hazaérjünk.
A buszos út is megérne egy misét, hisz egy ősi foglalkozást űző hölgy mellé kerültem, mivel sehol máshol nem volt hely. A leányzó amúgy tök jó fej, végig csacsogta az út jelentős részét Pozsonyig, ahol is végre a leszálló utasoknak hála át tudtam ülni Viktor mellé. Valószínűleg sose tudtam volna meg ennyi mindent erről a mesterségről. Utólag belegondolva vicces és tanulságos utazás volt.
2011. 08. 14.
Lipcse harmadik nap
A szokásos reggeli vakaródzás után felkerekedtünk, hogy megnézzük a Népek Csatája emlékművel a város másik végében.
A hidegben a helyi tömegközlekedés viszonylagos melegét kihasználva egy gyors városnézést rögtönöztünk a villamosról. Ez a járat megkerüli a főpályaudvar előtti teret, és elmegy egy hatalmas és iszonyat ormótlan szocreál toronyház előtt, ami a Willy-Brandt-Platzon áll.
Az emlékmű Batman Gotham Cityét juttatta eszembe. A birodalmi stílusban épült kissé ormótlan kő és betonmonstrumot a Napóleon elleni 1813-as népek csatájának 100 évfordulójára emelték. Az őszi táj innen mesés színekbe vonta az egykori NDK egyik városát.
Innen visszaindultunk a városközpont felé, a könyvtáron át vezetett az utunk, de előtte egy vásárközponton is áthaladtunk, aminek a közepén egy arany színű kupolás vörös csillagos elképzelhetetlenül nagy raktárszerűség mellett is elsétáltunk. Sokat törtük a fejünket, hogy mégis mi lehet az, de nem jutottunk semmire, viszont legalább jót szórakoztunk az egészen.
Meglestük a könyvtár régi épületét és az új irattárat is, ami gyakorlatilag egy hatalmas ablaktalan beton tömb, a legmodernebb technikával felszerelve, legalábbis ezt hallottam róla.
Egy kis sütizés után az előző nap a neten meglesett fonógyár felé vettük az irányt. Út közben találtunk egy repülőgépet - egészen pontosan egy IL-18-ast -, amiről megint csak nem tudtuk miért van egy ház tetején.
A fonógyárból kialakított kultúrközpont vagy nem üzemel ősszel, vagy csak aznap nem volt nyitva. Sajnos sehova se jutottunk be, és a snidlinget sem találtuk meg, de a felújított vörös tégla épületek látványa és egy öreg kémény kárpótolt picit a hidegben eltöltött sétáért.
Visszabattyogtunk a belváros vásárnegyedébe, ahol a lemenő nap fényében készítettem pár nagyon művészinek szánt képet a megmaradt vagy felújított épületekről. Igazából romantikus belvárosa van, de a hideg sokat ront az élményen.
Este már az összepakolásra kellett figyelni, hiszen másnap este már indult is a buszunk vissza Pestre.
A hidegben a helyi tömegközlekedés viszonylagos melegét kihasználva egy gyors városnézést rögtönöztünk a villamosról. Ez a járat megkerüli a főpályaudvar előtti teret, és elmegy egy hatalmas és iszonyat ormótlan szocreál toronyház előtt, ami a Willy-Brandt-Platzon áll.
Az emlékmű Batman Gotham Cityét juttatta eszembe. A birodalmi stílusban épült kissé ormótlan kő és betonmonstrumot a Napóleon elleni 1813-as népek csatájának 100 évfordulójára emelték. Az őszi táj innen mesés színekbe vonta az egykori NDK egyik városát.
Innen visszaindultunk a városközpont felé, a könyvtáron át vezetett az utunk, de előtte egy vásárközponton is áthaladtunk, aminek a közepén egy arany színű kupolás vörös csillagos elképzelhetetlenül nagy raktárszerűség mellett is elsétáltunk. Sokat törtük a fejünket, hogy mégis mi lehet az, de nem jutottunk semmire, viszont legalább jót szórakoztunk az egészen.
Meglestük a könyvtár régi épületét és az új irattárat is, ami gyakorlatilag egy hatalmas ablaktalan beton tömb, a legmodernebb technikával felszerelve, legalábbis ezt hallottam róla.
Egy kis sütizés után az előző nap a neten meglesett fonógyár felé vettük az irányt. Út közben találtunk egy repülőgépet - egészen pontosan egy IL-18-ast -, amiről megint csak nem tudtuk miért van egy ház tetején.
A fonógyárból kialakított kultúrközpont vagy nem üzemel ősszel, vagy csak aznap nem volt nyitva. Sajnos sehova se jutottunk be, és a snidlinget sem találtuk meg, de a felújított vörös tégla épületek látványa és egy öreg kémény kárpótolt picit a hidegben eltöltött sétáért.
Visszabattyogtunk a belváros vásárnegyedébe, ahol a lemenő nap fényében készítettem pár nagyon művészinek szánt képet a megmaradt vagy felújított épületekről. Igazából romantikus belvárosa van, de a hideg sokat ront az élményen.
Este már az összepakolásra kellett figyelni, hiszen másnap este már indult is a buszunk vissza Pestre.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
