Reggeli gondolatok

Reggel megyek ki a buszhoz. Szokásához híven az orrom előtt megy el. Mostanában sokat gondolkoztam az életem folyásán. Nem jó ez így, de vagy a lustaságom vagy a balszerencsém akadályoz meg abban, hogy másképp legyen. Vagy is, vagy sem, ki tudja...

Mindenesetre eszembe jutott valami.

A BKV olyan, mint az élet. Szinte mindig az orrod előtt megy el a lehetőség, és bár jön a másik, azzal már elkéstél.

Szünet

Találtam egy egész érdekes cikket az Origo Női Lapozójában.

Íme.

Röviden arról van benne szó, hogy minden kapcsolatban szükség van szünetekre. A pszichológus azt mondja, a szünet az, amikor a pár tagjai külön töltenek pár napot. A barátokkal, esetleg egyedül, hogy megérezhessék a másik hiányát. Szóval semmi esetre sem mással (esetleg szexszel). Az már nem szünet. Az már a veszett fejsze nyele.

Csakhogy kicsiny hazánk igencsak begyepesedett gondolkodásmódja miatt ezt elítéli. Pedig szerintem tökéletesen igaza van. Tényleg nem lehet senki mellett kibírni napi 24 órát és heti 7 napot. Ez a kis szünet feltölti az embert és a kapcsolatnak is új erőt adhat.

És ezt nem szabad összekeverni azzal a valamivel, amit a párok szünetnek hívnak ugyan, de csak arra használják, hogy a szakítás előtt is kipróbálják a szexet mással. Az NEM szünet. Az sem volt az, amit Roland művelt, mint ugye utólag megtudtam. Grr!

Olvassátok el a cikket, érdekes és hasznos is lehet.

Szívem csücskei

Harry Potter, mert szórakoztat és kikapcsol. Mert elvarázsol. Mert ebből jelent meg az első könyvem.
Stargate, mert jó. Mert sok van belőle, így eltart egy darabig, míg kivégzem. Sőt, mire kivégezem, elfelejtem az elejét, így kezdhetem újra. Bár amikor véget ér, kicsit szomorú vagyok, mint pölö most is. Mert van belőle mozifilm, eddig 2 sorozat, rajzfilmsorozat (bár ezt még nem láttam). És minden egyéb, amiből pénzt lehet kicsiholni. De a lényeg, hogy leköt, felvidít, elvisz innen messze. Mert jó beszédtéma. Bárcsak ott lehetnék.
Narnia, mert egy másik világ. Mert mese, amiben a jó jó, a rossz pedig rossz. Amiben benne van minden, amire egy ember csak vágyhat. Szép, hősies, vad, bátor, mesés...
Micimackó, mert... Tigris!!! :D Örök gyerekeknek.

És még annyi minden másért, amihez az egész net és egy örökkévalóság nem lenne elég, hogy felsorolhassam. Olvasni vagy látni kell őket!

Bárcsak ott lehetnék.

Nem mellesleg ez azt is jelenti, hogy nem vagyok egyedül. :)

Változások

A világ folyamatosan változik. Sosem lesz már ugyanolyan, mint akkor volt... Ez néha jó, de többnyire inkább rossz. Mi emberek nem szeretjük a változásokat. Sok energiát emészt fel a befogadásuk, a megértésük és a túlélésük. És minnél öregebbek leszünk, annál több és nagyobb változást élünk meg, és annál jobban fáj. Nem olyan fájás ez, mint amikor eltörik a karunk vagy elveszítünk valakit. Sokkal méllyebben van, felülről nem is látszik, de ott van. Érezzük valahol legbelül, hogy ez nem jó, csak képtelenek vagyunk megfogalmazni, hogy mi is az valójában. Olyan, mint egy kellemetlen bizsergés az agyunkban. Megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan, de ott van, érezzük és zavar. Zavar, mert tudjuk, nem tehetünk ellene. Az élet velejárója. És ez benne a legrosszabb. Hogy tehetetlenek vagyunk vele szembe.

Valami elmúlt, mint amikor ősz lesz a nyárból, mint amikor befejezzünk az iskolát, vagy mint amikor véget ér a kedvenc sorozatunk. Vagy mint amikor meghal egy ember, akit nem is ismertünk, de olyan, mintha ismertünk volna.

Per aspera ad Astra

Nemrég belenéztem a blogomba. Megértem azokat, akik azt mondják, hogy sok a szemét. Az enyém is az. Nem is tudom, hogy volt-e benne valaha olyan bejegyzés, ami ért is valamit. Ebből nem lesz könyv, az tuti. :D

Jó lenne értelmesebb bejegyzéseket írni, de akkor meg nem lehet kiadni. :D Meg aztán ki tudja. Lehet, hogy csak félévente/évente (ha egyáltalán) jutna eszembe bármi, ami többet ér egy fényképezőgépes vagy zenés posztnál. Meg persze el is kell kezdeni valahol. Kicsit későn, meg kicsit bénán, de nekem itt sikerült. :)

Nem értem!

Komolyan nem értem az embereket.

Valami nincs rendben az agyakban mostanában. Azt hiszem tényleg túl sokan vagyunk a föld állandó intelligenciahányadosára...

Avagy, ahogy Einstein mondta vala:
"Two things are infinite: the universe and human stupidity; and I'm not sure about the universe."

---

A szerelem olyan, mintha bepisiltél volna. Mindenki látja rajtad, de csak te érzed a meleget. Ezen kívül a szerelem sötét verem. Nem óhajtok beleesni. Persze ez nem kívánság kérdése. :)

Az álmaimat még sutba tudom dobni (szőke herceg, fehér lovon), de az elveimet soha!

Tudod milyenek az emberek. Fújnak arra, aki azt teszi, amit ők szeretnének, de valamiért nem mernek megtenni. No meg az istenért sem csinálnák azt, amit igazán szeretnének, mert akkor esetleg hülyének néznék őket.

Ekkora baromságot!


Azért érezzem magam rosszul, mert másnak esetleg nem tetszik? Főleg, hogy lehet azért néz rám csúnyán, mert zavarja, hogy én meg merem tenni...


Jelen esetben narancssárga rolleren menni a busz mellett és integetni. :D

nevelési-felvilágosítókampány

A Lumos fórumát olvasva, igencsak megrémültem, hogy egyes emberek mennyire nem tudják, mi miért nem jó gyereknevelési módszer.

Ezen felbuzdulva gyereknevelési-felvilágosítókampányba fogok kezdeni. Természetesen itt a neten. Ez egy elég jó médium arra, hogy sok embert elérjek. És nyilván először Ti fogjátok olvasni, hisz itt kezdem el. Nem mintha azt gondolnám, hogy szükségetek lenne erre, de csak itt tudom megírni (meg persze a fórumokon, ahol már írtam is pár szösszenetet). Ez persze elég össze-vissza lesz az elején. Kell idő, h kerek egésszé össze tudjon forrni.

Idézet:

Igazából szerintem a fejlődő országok népességét mi ("fejlett") országok csesztük el.

Ott az a normális, hogy születik 10-15 gyerek, de kb 2-3 éli meg azt, hogy saját gyereke lehessen. NEM az éhezés miatt. Hanem malária, TBC, ami tetszik, amiatt. Nincs ebben semmi. Nem érték el azt a szintet, hogy minden megszületett gyerek felnőjön (mármint közegészségügyileg, infrastrukturálisan, élelmiszerellátás szintjén). Erre jön a sok idióta (mert erre jobb szó nincs!!!) fehér, aki úgy dönt, h milyen szomorú, hogy szegén pici fekete csöppség meghal maláriában. Adjunk fejenként 5 forintot/20 centet, akármit és minden gyereknek jut malária elleni oltás. Igen ám, csakhogy a szegény pici fekete csöppség családja még mindig a szavannán él, ahol nincs ivóvíz, elegendő kaja, sem hely annyi embernek, ami a sok oltás után felnő. Mi történik? Éheznek.

Normálisan (na jó, ez erős szó, de emberibben) ez úgy nézne ki, h mikor fejlődik az infrastruktúra/közegészségügy miegymás az emberek maguktól belátják, h mivel a megszületett gyerekeim felnőnek biztosan, ezért nem kell annyinak születni. És nincs éhezés, sem járványok, mert nem élnek az emberek egymás nyakán. [Ha megkérdezitek a nagyszüleiteket, ők tudnak még ilyet mesélni a szüleikről/nagyszüleikről, hogy nekik még 6-10 gyerekük született, de 2-3 az egy éves kort sem érte meg. Még 3-4 meghalt 20 éves kora előtt, a maradék felnőtt, lett saját gyereke, persze már kevesebb, mert akkor már volt penicilin meg algopirin is.] És nem éheztek.

Szóval Afrika és Ázsia éhinségei az idióta nyugati világ baromságának köszönhetők.

Sosem értettem, h mi a ménkűnek adományoznak egyesek sok-sok pénzt olyan országok megsegítésére, amikről, ha nem lenne tv meg újság, lehet nem is tudnánk. Közben meg nézzetek csak körbe itthon. Hány hajléktalan van? Hány olyan gyerek jár iskolába, akinek a menzakoszton kívül semmi! nem kerül a pocijába? Mi a levetett, de jó állapotú ruháinakt mindig elvisszük a Máltai Szeretetszolgálatnak. Ők tudják, hogy kik az igazi rászorulók, és nekik adják. Itthon. (Sokan a kukába dobják a ruhákat, pedig majdnem másfél millióan örülnének nekik.)

Idézet vége.

Ha tovább olvassátok, azt is leírtam, hogy nem azt mondom, hogy csak egy gyereket vállaljunk, hanem azt, hogy annyit, amennyit egészségesen, normális körülmények között fel tudunk nevelni. A 8-10 talán sok. De, ha jó helyre kerülnek, miért ne?

Megint pakolásba kezdtem. Találtam pár jó könyvet, és mélységesen fel vagyok háborodva, hogy egy Agatha Christie és egy Rejtő mellett hogy lehet egy Ron Hubbard! Milyen egyéniséget nélkülöző könyvkupac már ez?!?

Erről most az jutott eszembe, amikor voltam egyszer valami MLM bemutatón egy srác lakásában. Olyan 30 körül volt akkor a legény. A lakás teljesen oké lett volna, ha a könyvespolc nem villámangol és Ron Hubbard összessel lett volna megpakolva. Kissé egysíkú gondolkodásmódra utal az ilyen polc, nem?
Amúgy sem jó érzés olyan lakásba/házba belépnem, ahol egy fia könyv sincsen. Lelki szegénységre utal. (Az anyagiakon kívül persze, de azért azt lehet látni, hogyha valaki könyvtárból olvas, mert akkor is 1-2 könyv tuti lézeng majd a szobában valamerre.)
Amikor Franciaországban jártam egy családnál laktam egy teljes hétig. Egy viszonylag nagy házat mondhatott magának a család, de ha az összes könyvüket egy helyre vittük volna, akkor is belefért volna egy kisebb iskolatáskába. És persze ezek a könyvek túlnyomó többségükben szakácskönyvek voltak. Bár arra sosem jöttem rá, minek volt annyi belőle, amikor mindig ugyanazt a 3 féle kaját csinálták. Azért azt hozzá kell tennem, hogy a Larousse megvolt, de szerintem csak dísznek.
No meg az is milyen már, amikor valaki méterre (centire) veszi a könyveket, mert jól mutat egy sor piros szegélyű könyv a két Vasary kép között.
Tudom, hogy az ÉN polcom is szegényes egyesek szerint, mivel HP összes, Narnia, Micimackó és egyéb válogatott művekkel van tele, de ennek az az oka, hogy a többi könyvem nem fér oda. (Töri minden mennyiségben, angol [ofkórsz], még pár másik mese illetve dráma.) De legalább van!

A Biblia szerint boldogok a lelki szegények... Hát... itt lehet, de hogy tényleg övék lesz-e a mennyek országa, abban nem vagyok biztos.

De nem bírom, az emberi hülyeséget!