Lipcse második nap

Nem túl korán sikerült kivakarnunk magunkat a meleg hálózsákból. Nekem speciel a lábam picit fázott.

Egy jó nagy reggeli után nyakunkba vettük a várost immáron Marcival, hiszen szombaton nem melózott.

Révén nem csak városnézőbe, hanem látogatóba is mentünk egy kicsit punyadtunk még a reggeli, vagy inkább korai ebéd után a lakásban. Megnéztem a neten, hogy mit érdemes még megnézni. Találtunk egy fonógyárból kialakított modern galériaközpont jellegő képződményt, arra gondoltunk, hogy esetleg a snidlinges tetejét megnézzük.

Aznap gyalogszerrel indultunk a város felfedezésére. Az egyik parkon át sétáltunk be a városba mókusokat és egymást fotózva. A park vége egy paneldzsungelbe vezetett. Gyorsan továbbálltunk a Szövetségi Bíróság monumentális klasszicista épülete mellett sétálgatva egy esküvői fotózásba futottunk bele.

A hosszú séta következő állomása az új Városháza méltóságteljes épülete előtti tér volt. Az épület maga hatalmas, és tényleg új, mivel "csak" 1905-re készült el. Mindezek ellenére igyekeztek a helyi hagyományoknak megfelelően építkezni. Nekem kifejezetten tetszik ez a stílus, bár maga az épület akkora, hogy körbesétálni sem semmi, benne meg tutira mindenki eltéved.

Ezután jó német szokás szerint ettünk egy hatalmas gyrost. Ezeket a kajákat sose lehet rendesen megenni?

Később elsétáltunk a Tamás templomhoz, ahol beültünk egy koncertre. Sajnos nem a méltán híres fiúkórus adott elő, de az élmény így is kihagyhatatlan.

Utána még körbenéztünk a templom környékén és bementünk pár passzázsba is gyönyörködni a kirakatokban és a belső díszítésében, no meg az sem volt utolsó, hogy ott kevésbé fújt a szél.

Korán sötétedett, így megcsodálhattuk az esti kivilágítást és a nyüzsgést a hidegben. A visszaút meglehetősen hosszúnak tűnt, de barátok közt gyorsan telik az idő.

A szokásos esti teázás és beszélgetés után gyorsan elvonult mindenki aludni, hogy másnap reggel korán útnak indulhassunk.