Fogműtét

Megérkeztem, bejelentkeztem. Alá kellett írnom egy papírt, amit a műtétek előtt szokás. Kaptam szurit és vártam hogy hasson. Lassan lezsibbadt a nyelvem hegye is.

Kaptam mégegy szurit és szépen lassan nekiesett kiműteni az egyik bölcsességfogam a doki. Egyre több vért láttam a szívócsőben, és egyre érdekesebb - vagy inkább ijesztőbb - megjegyzéseket hallottam a doki és az asszisztense felől. Már amikor éppen hallottam a fúró zúgásán át. Aztán egyszercsak nem túl megnyugtató hangszínnel hívta a doki a profot. Ő is nekiállt fúrni, faragni, huzigálni, recsegtetni. A doki annyit mondott, hogy még a profnak is kihívás a fogam, pedig már vagy ezret kihúzott. Kisebb fogdarabokat szedegettek ki közbe a számból, de nem voltak túl meggyőző darabok. Meg kell jegyeznem, hogy a dokinőm sokkal finomabban csinálta, mint a prof. Aztán nagy nehezen kijött a kampós vége is. Kampós! Ezért volt olyan nehéz kiszedni. Aztán jött a nagy rácsodálkozás az idegre. Aú% Majd egy serény átmosás és varrás.

Mire hazaértem, már kezdett fájni. Múlt a szurik hatása. Bevettem egy Cataflamot, amit felírt a doki. Aztán, mivel nem bírtam cérnával, egy Algoflexet is. Ezután persze tök kuka lettem, de legalább nem fájt annyira. Meg jegeltem, mert ez is előírás.

Jah, meg kaptam piszok erős antibiotikumot, hogy nehogy összeszedjek valami fertőzést.

Sosem volt még gondom a fogammal (na jó, volt egy lyukas fogam ami fájt, de még ovis voltam, az meg egy tejfog volt), így ez most igen kellemetlen élményként súlyt le rám.

Ez holnap is így fog fájni?

Azt hiszem kezd múlni a gyógyszerek hatása, mert megint egyre rosszabb...