A Clink a szobákhoz kontinentális reggelit is ad. Ez jelen esetben piritóst takart vajjal és lekvárral (feketeribizli, eper, málna, barack és utolsó nap találtam egy sevillai narancs ízűt is), valamint instant kávét (ittam már jobbat is), instant kakaót (ennél csak jobbat ittam), illetve valami feketeteát. Ezeken kívül lehetett még választani négy féle müzli közül is. Átlagos reggelim 3 pirítós, többnyire feketeribizli lekvárral, egy tál műzli, és egy kávé és egy tea volt. Utolsó nap megkostolam a kakaót, nagyon rossz volt.
 |
| Származási hely: London |
Reggeli után összeszedtük magunkat és elindultunk a galéria felé. Metróval hamar odaértünk, így körbenéztünk a környéken. Megtaláltuk a Leicester Square-t a sok mozival és a kínai negyed szélével, majd visszamentünk a múzeumhoz, ahol a táskáink átnézése után kiderült, hogy nem is oda kellett volna menni, hanem a mellettük lévő utcába. Mondjuk a levélben ez nem volt benne. Megtaláltuk a bejáratot és be is jelentkeztünk. Megkaptam a kért és kihozható anyagokat, néhány mondat leírása után kiderült, hogy nem jegyzetelhetek tollal, így szereztünk ceruzát. A könyvtárban dolgozó csaj kereste a könyveket, de három óra alatt sem találta meg, Amikor én odamentem a polchoz 5 perc alatt meglett az egyik könyv. Amiről aztán kiderült, hogy valami esztétikai blabla az egész és nem óhajtom elolvasni. Pár oldalnyi infót sikerült is összeszedni, de a nagyja fent van a neten, így annyival nem lettem okosabb. Max mostmár van hivatkozási alapom. Csak tudnám mit írjak rá? Múzeumi leltárjegyzék? Tíz órára mentünk és délután kettőkor még bent ültünk. Addigra már nagyon éhes, fáradt és iszonyat türelmetlen voltam. Szegény Krisznek mindezt végig kellett élveznie, holott nem is az ő dolga volt. Úgy éreztem, több értelme van ezután a várost nézni, mint ott rostokolni a semmiért.
Kettő után kimásztunk és elrobogtunk egy McDonald's-ba, mivel az előző napi tapasztalatok alapján (megnéztük az árakat), ez még elfogadható volt. Ugyanaz a junk food van ott is, mint itthon, de havonta-kéthavonta egyszer ki lehet bírni. Mondjuk a Fantájuk édesebb volt, mint a miénk. Kaja után végignéztük a környéket könyvesbolt után kutatva. Addig nem is rémlett, hogy láttunk volna akár egyet is. Nagy nehezen találtunk egyet, ahol szembe találkoztam két igencsak ígéretes könyvvel. Egyetlen hibájuk volt, nagyon drágák voltak. Végül megvettem mindkettőt, de csak kártyával lehetett fizetni, amiről utólag kiderült, hogy kis híjján 25.000 forintot vontak le. :(
A környéken sétálgatva megtaláltuk a St. Martin-in-the-Fields templomot, aminek a kriptájában kávézó üzemel. Körbenéztük a kriptát és a templomot is, ahol éppen zenészek gyakoroltak az esti koncertre. Kicsi kis templom, legalábbis belülről, és olyan egyszerű, gondolom ez is az anglikán stílus része. Mondjuk sok információt nem találtunk a templomról, csak annyit, hogy a királyi családhoz közel áll. Na ez akármi is lehet.
A Trafalgar Square-ről metróval kibumliztunk dél Londonba, hogy megnézzük az Imperial War Museumot. Itt mindenféle tank és egyéb harci eszközt lehet megtekinteni. Valamint a kémkedésről is van egy kiállítás. (A fizetős részen pedig Flemming és Bond tekinthető meg.) Sajnos az első és második világháborús részeket nem volt időnk végig nézni.
Nem sokkal zárás előtt indultunk vissza a szállásra, ahol gyártottunk egy lencse levest és megettük Krisz maradék szendvicseit. Krisz még sörözött egyet. Ezután már csak a zuhany és a takarodó volt hátra. A könyvtár és a múzeum, no meg a városnézés jól lefárasztott. Bár az alvás, mint mindig, ha nem a saját ágyamban alszom, szakaszosan ment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése