Már olyan rég óta beszélünk róla a barátaimmal, hogy már kezdtem szégyenleni magamat, hogy mindig kihúzom magam alóla. Szégyen, nem szégyen félek a dologtól.
Tesóim a BME állásbörzéjén adtak vért, Géza rosszul is lett. Így a családból már csak én nem adtam vért.
Végülis Krisszel már több mint egy éve megbeszéltük, hogy megyünk, de mindig megfutamodtam. De a héten eltökéltem drága Nórim hatására, hogy ebből márpedig elég, így kinéztünk egy helyszínt, ahol volt épp véradás.
Pénteken jól beebédeltem és elindultunk vért adni az Újvidék térre. Szó se róla, azért féltem a dologtól. Épp voltak páran, így sorba kellett állni a jelentkezéshez és az elsődleges vizsgálatokhoz.
Regisztráltak (ez vajon online megy?), ami után ki kellett tölteni és aláírni egy kérdőívet. Majd a következő asztalkánál megböktek, szinte alig éreztem és néztek hemoglobin (ha minden igaz) szintet, ami megfelelt. A laboros meg is jegyezte, hogy milyen szép a vérem, ittam eleget. Mondtam neki, hogy igen, erre csak annyit mondott, hogy így kell vért adni jönni. Vércsoportot is nézett, B-s vagyok (ezt eddig is sejtettem).
Egy másik asztalnál a doktornő megnézte a vérnyomásomat, ami hozzám képest magas volt, de amúgy egész jó; 120/80. Ezután még alá kellett írnom még valamit, majd felcímkéztek egy tasakot a számommal. Megkérdeztem hányan voltak addig. Én voltam a 16. véradó aznap ott. Szégyenletesen alacsony szám. :(
Fel kellett ülni egy amúgy nem túl kényelmes székre, ahol nekiállt az ápoló vénát keresni. Ez persze nálam nem megy olyan gyorsan. Minden egyes asztalkánál mindenki mindig megkérdezte a nevemet és a születési dátumomat.
Elérkeztünk a tűig. Krisz karjában már itt csillogott az a félelmetes fegyver. Gyorsan az enyémbe is beledöfte a nő, na ez annyira nem esett jól, utána meg pumpálni kellett, ez sem esett kifejezetten jól. Megdöntötte a székemet, de meglepően jól bírtam a dolgot. Semmi bajom nem lett közben.
Miután telefolyt a tasak, még vett 3 kémcsőbe vért, aztán kihúzta a tűt. Ez sem volt egy hú de jó érzés. Kaptam egy gézpamacsot, hogy szorítsam 10 percig. Szorítgattam egy ideig, aztán elengedtem. Visszaállította a nő a székemet, még üldögéltem egy kicsit, aztán elindultunk. Nem volt semmi bajom.
Közben jött Balázs is vért adni. Ő ott tanít, rég láttam, picit beszéltünk.
Véradás után még kaptam egy nyelviskola bónt meg egy Bach cd.
Aztán elindultunk haza, kivételesen busszal, mert bár nem volt semmi bajom, azért nem akartam kockáztatni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Legalább túl vagy az elsőn. :) Én ha akarnék sem tudnék, mert 50 kg alatti személyek nem adhatnak, és az én 46 kilómmal kicsit alá esek a határnak. :)
De azért annyira nem lehetett rossz, gondolom, de a tasak mekkora volt, amit megtöltöttél a véreddel?
Jesszumpepi! Azt azért láttam, h vékony vagy, de hogy ennyire! :O
Asszem 4,5 dl-t vesznek le. És tényleg túl lehet élni. :)
Nem is nézne ki jól, ha a 157 centimmel 50 kilo felett lennék. :P
A 4,5dl az tényleg nem olyan sok, szerintem tőlem vérvételnél olyan 1dl vehettek le...
Ez csak attól függ, hogy mi lenne az a plusz 4-5 kg. Ha izom, hidd el, nem látszana. :)
Amúgy nézz meg egy félliteres tejeszacsit, kb annyit vettek le. Vérvételnél szerintem közel nem vesznek le egy decit. De tudod mit, majd legközelebb megkérdezem, h mennyi is az annyi. :)
Megjegyzés küldése