Erősen elgondolkoztam, hogy töröljem-e a blogomat, meg a accountjaimat akárhonnan. Új év, új problémák...
Szilveszterezni eleinte azt hittem itthon fogok, vagy legfeljebb az utcán. Aztán a barátaim hívtak előszilveszterezni. Elmentem, nagyon jó volt, beszélgettünk, teáztunk, és felzabátzuk a sütik nagy részét. :) Aztán pár másik barátommal, köztük azzal, akit életemeben legjobban szerettem elmentünk egy buliba. A bulin először rendesen meglepődtem, de végülis nem volt rossz. Nyertem a tombolán (ÉN!!!) táncoktatást. Szóval ez a része nagyon jó volt, meg a társaság is. Egy kedves barátnőm is velünk volt. Fogta a kezem, amikor kicsit kiakadtam.
Mert kiakadtam.
Van valaki, aki nagyon szeret. Jobban, mint a saját életét. El sem tudtam hinni, hogy lehet ilyet. Még most sem. Nem viselte jól a szilvesztert. Azt hiszem miattam is. Amiért is a tesója felhívott, és nem túl kedves formában elküldött. Többször is. Ennek örömére ki is kapcsoltam a telóm. Bár ne tettem volna, mert így sikerült elhagynom. :( Csúcs! Szerencsére meglett. Most. Hát... Nem is tudom mit mondjak. Kedvelem, nagyon is, de mostanában nem vagyok szerelmes. Az, hogy ez így jobb, vagy fordítva lenne az, azt nem tudom. De olyasmiket mondott, amiktől kiakadtam.
Tudom, én vagyok a hülye, de ezen nem egyszerű változtatni. Próbálok, hisz megfogadtam, ez az év más lesz, mint az előző.
Az előző nem épp úgy alakult, ahogy szerettem volna. Egy éve azt gondoltam, hogy 2006 lesz életem legszebb éve. Talán még gyűrű is lesz az ujjamon. Ehhez képest olyan lett, amilyen... Ezért most csak annyit szeretnék, hogy ez szebb és boldogabb legyen, mint az előző.
Mindenkinek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Én nem akarlak megítélni. De csak egy dolog, voltam hasonló helyzetben, nagyon nagyon rosszul viseletem, de egyet megtanultam, őszintének kell lenni, még akkor is ha tudod, hogy ez a másikat sérti. A hazugság mindennél rosszabb. A kedves testvérek viselkedése is érthető sajnos egy szinten...féltik őt, és ilyenkor Szilveszterkor már nem tudják kontrollálni magukat. Ha elfogadsz egy tanácsot, nem várom hogy igen, szerintem beszéld ezt meg mind a két fiúval, tisztázz mindent mit érzel, mit nem és mi a terved a jövőben. Nem könnyű, sokat fogsz sírni, én is ezt tettem...De légy őszinte. Nem vagy könnyű helyzetben, nem irigyellek.
Kb ez a terv. És köszi. Jó tudni, hogy legalább egy valaki megért. Viszont egy dologra azt hiszem büszke lehetek. Mindig őszinte voltam. Max határozatlan, de őszinte.
Kit szerettél az életedben a legjobban?
És idén már nem is szereted vagy mi? :-)
Sokszor olvastam a szerelmem szót a blogjaidban, úgy látom nagyon keresed azt a bizonyos érzést, de vannak élethelyzetek és nagyon is jól működő kapcsolatok, ahol a szerelem elmúlta után is halálig együtt tudnak maradni az emberek, és szerintem ezzel így vannak nagyon sok millióan...
Kedves Anonymus, először is szerelem kell ahhoz, hogy az ember összeházasodjon valakivel, bizalom, és még sok minden. Majd ezután van igen az, hogy a szerelem szeretetté alakul, és még mindig együtt vannak. Vagy teljesen elmúlik, de más okok miatt, pl. gyerekek a párok együtt maradnak. Azt hiszem ebben a korban, hűde öreg mondja ezt, a szerelem keresése reális. No meg még egy dolog...jó ez a kérdés, kit szerettél a legjobban és már nem is szereted...sajnos van ilyen, történhetnek dolgok, viselkedés megváltozik, egy tulajdonságot már nem lehet elviselni, és igen már nem tudod szeretni. Én mondom aki felbontott egy eljegyzést...iszonyatosan nehéz ezt a döntést meghozni és megmondani, de valami elmúlik és nem ugyanaz már. Nem kell egy másik embert okolni, ez az érzés a kedvesben van. Szóval ez az élet, ami nem könnyű.
Megjegyzés küldése