A jegyeket jó előre megvettük az ír Ryanairtől. Akkoriban csődölt be a kék nózis légitársaság, az írek pedig kijelentették, hogy betöltik az űrt. Öt helyett nagyjából harminc útvonalra indítanak járatokat.
Én lassan elkezdtem tervezgetni, hogy miket is szeretnék megnézni majd Machesterben, hiszen a tervek szerint az első éjszakát ott töltöttük volna egy olcsó szállodában, így este és másnap korán reggel nézelődhettem volna Anglia egyik legnagyobb városában.
Aztán, ki tudja miért az ír fapados cég törölt 13 járatot, ami sajnos minket is érintett. Március 15-én mentünk volna Machesterbe, de kaptunk egy levelet, hogy szörnyen sajnálják, át lehet tenni a jegyeket. Az csak a netes foglalási oldalon derült ki, hogy melyiket is törölték, és csak az átfoglalás során jöttünk rá, hogy a visszautat, mivel nem törölték, nem lehet módosítani. Illetve lehet, olyan plusz 40 ezer forintért.
Köszönjük Ryanair, hogy ennyire elrontottad a pihenésünket. Azt javaslom, hogy aki annyira nem árérzékeny, és szereti a biztos és kényelmes dolgokat, ne ezt a légitársaságot válassza.
Szóval maradt a két nappal rövidebb út. Őszinte bánatomra, és bosszúságomra.
Lassan közelgett a csúsztatott utazás napja. Igyekeztünk beszerezni valami apróságot a vendéglátónknak, Andrisnak. Valami olyasmit, amit csak itthon van. Így vettünk neki egy jó nagy határ Sport szeletet. Csillának pedig Pilótát és az egyik kedvenc mesekönyvemet (Benedek Elek: Többsincs királyfi), amit majd a kislányának olvashat, ha kicsit nagyobb lesz. :)
Március 17-én szombaton ebéd után Anyu kivitt kocsival a reptérre. Nagyon izgult, hogy időben kiérjünk, így sikerült 2 órával a felszállás előtt odaérni. Uncsi egy két óra volt. A biztonsági ellenőrzésen hamar átjutottunk, a kutya sem volt ott. Aztán kicsit nézelődtünk a méregdrága Skycourtben, és csüccs az indulásig. Miki nagyon szomjas volt, így vett két 0,33-as vizet aranyárban. Levonultunk a kapuhoz, ahol már a fél világ ott tömörült. Hamarabb is lemehettünk volna, de végülis hátul szálltunk fel, és sikerült olyan helyet foglalni, ami az ablak mellett volt. Kiláthattam, és végre világosban utaztam. Igaz naplementekor és pont a délnyugati oldalon, szóval többnyire nem láttam semmit a naptól, de attól még izgalmas volt.
Készült pár kép Budapestről, a felhőkről és a repülő (Boeing 737-800) belsejéről. Volt néhány láthatóan zabszemmel küzdő utas, meg egy kis huzat, hogy rontsa az összképet, de amúgy a fapadosok szokásos utazását hozta. Drága étel és ital a fedélzeten, kaparós sorsjegy, cigaretta és fene tudja még mi minden, mi szem szájnak ingere, az kapható volt a kis kocsikból, vagy a légiutas-kísérők kezéből.
A landolást kicsit megéreztem, de a céget láthatóan, illetve inkább hallhatóan ez nem zavarta, fanfárok csendültek és nagy büszkén bemondták, hogy egy újabb pontosan érkezett gépen utazhattunk, és a Ryanair a legpontosabb európai légitársaság.
Kiszállás csak lassan, komótosan, ahogy azt a középen ülő utasoktól - vagy inkább tőlem - elvárhatjuk. Majd séta a határőrökig. Ott már jó kis sor feltorlódott, így vártunk. Nem mindenki türelmesen a saját sorára... Volt olyan utas is, aki nem tudott egy nyikkot sem angolul, így valaki a segítségére sietett, hogy miért is jött ő most, így a ködös Albionba. Minket meg sem kérdeztek.
Kiértünk a kis várórészre, de Andris még sehol. A vonata csak később ért be a reptérre, és annak is a másik felére, így vártunk egy kicsit. Aztán ő megjött, de sajnos a másik vonatra még mindig jó sokat kellett várni. Mert azt ugye nem lehet, hogy, ha már megvan a jegyünk, akkor máshol szállunk fel a vonatra, csak mert gondoltam azt a két órát a város egy részének megcsodálásával is tölthetnénk a reptér helyett. De nem, így várhattunk a vonatra, miközben a városban a kontinens legnagyobb St Patrik napi felvonulása zajlott.
Szóval itthon is és kint is lemaradtam róla. :(
Andris hozott elemorzsiát, amit a buszpályaudvar (igen, van ott az is) várójában gyorsan be is faltunk. Cserében meg kapott jó két és fél kiló csokit. A busz- és vasúti pályaudvarhoz a reptér mindhárom termináljáról egy felső folyósó vezet. Ezt halvány kék fénnyel világítják meg, ami mondanom sem kell, így késő este már rettenetesen bántotta a szememet. UFO irányjelző és utifény.
 |
| Származási hely: Anglia |
Nagy nehezen felszálltunk a vonatra, elfoglaltuk az előre lefoglalt helyeket. Ezeket csinos kis papírcetlik jelzik a székek háttámlájára tűzve, majd nagyjából háromnegyed órányi zötyögés után megérkeztük Huddersfieldbe.
Ott még reménykedtem, hogy elcsípjük a zöld lóherés buli végét, de vidéki városokban szombat este 10 már úgy fest a bulik vége. Szerettem volna szerezni megint olyan klassz kis Guinnesses sapit de már nem volt sehol. Azért bedobtunk a nedűből egy pinttel, illetve én csak csórtam belőle, majd fogtunk egy buszt és irány a szállás.
Egy igazi angol ház, rettenetesen meredek lépcsővel és pici szobákkal. Bunkó angol lakótársakkal.
Gyors ismerkedés a fürdővel (szerencsére rendes keverőcsapos volt), pakolászás, ágypumpálás, majd némi másnapi tervezgetés és alvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése