Megváltozott mindennapok mindig követnek
Vég néléküli hazugságok mindig jöhetnek
De jókedvemet el nem hagyom, annyit nem érsz már
Túl sok minden vár még rám, nem is sejted tán
Én ott leszek, ha bajban vagy, ezt megígértem rég
Megtartom a titkaidat, s ha ez még nem elég
Szobor leszek a kertedben, vagy tűző napsugár
De a jókedvemet el nem hagyom, annyit nem érsz már
Ó, s ha kérded, olyan közel mért engedtelek
Ezt még el kell mondanom
Magamban nem tarthatom
Figyelj, érdekes, nem vagyok tökéletes
És attól tartok eljön majd tényleg az a nap
Belépsz majd az ajtómon, hogy újra lássalak
Tudnod kell, csak vendég vagy, és éppen ez a jó
Mert a jókedvemet el nem hagyom, bármily megható
Ó, s ha kérded, olyan közel mért engedtelek
Ezt még el kell mondanom
Magamban nem tarthatom
Figyelj, érdekes, nem vagyok tökéletes
Ezt még el kell mondanom
Magamban nem tarthatom
Figyelj, érdekes, nem vagyok tökéletes
Ó, s ha kérded, olyan közel mért engedtelek
Ezt még el kell mondanom
Magamban nem tarthatom
Figyelj, érdekes, nem vagyok tökéletes
Ezt még el kell mondanom
Magamban nem tarthatom
Figyelj, érdekes, nem vagyok tökéletes
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Ha figyel rám, akkor fürdök benne. Fürdök a szeme csillogásában, fürdök figyelme puha körbeölelésében.
De ha nem figyel rám, megbántott vagyok.
Ha nem érzem erejét, én is ellankadok.
Ha szeme lecsukódik, mint egy gyermek újra és újra elhagyatott vagyok.
A szerelemben csak együtt lehet lenni.
A szerelem nem létezik magamban.
A szerelem csak az a szivárványhíd, ami kettőnk között feszül.
De ő nincs. Most ő nincs.
Elviszi tudatát valami más, ami ugyan ő, de nem én. Ami az ő élete, de én abban nem vagyok benne.
R
Sorry : még egy közös !!!
(tudtam én , nem véletlen hogy kiket imádok a Lumosról)
Megjegyzés küldése