Szakorvosi ügyeletért nagyjából 100 km-ert mentünk.
Természetesen mikor kell úgy lerobbanom, mint utoljára kis kamaszként? Persze, hogy mikor vidékre költözünk és vasárnap délután van! Innen is üdvözlet Murphynek.
Történt egyik vasárnap délután, hogy hirtelen nagyon elkezdett fájni a fülem. Nagy szakértőként (gyerekként minden létező fülbetegségen átestem, van, amelyiken többször is), rögtön tudtam, hogy itt bizony baj van. Mondtam is Mikinek, hogy fül-orr-gégészet, ezzel csak ők tudnak bármit is kezdeni.
Internet bújas, telefonálgatás Kisvádán van orvosi ügyelet, ott meg van minden. És megint, pestiként honnan is tudhatnám mi az a minden...
Megyünk oda, én, mint a kivert kutya nyűszítek. A kint várakozók nagyon kedvesen előre engednek (innen is köszönöm nekik), doki dokumentál (szegény), megvizsgál, hát, ez középfülgyulladás lesz, ad receptet, de menjek szakorvoshoz. Ad addig is fájdalomcsillapító szurit. Szakorvos vagy ma (akkor itt nincs, talán órák múlva lesz), vagy felautozunk Nyíregyházára a kórházba.
Szép kilátások...
Én még mindig nyűszítek.
Nyíregyháza mellett döntöttünk.
Kocsiba be, gyerek otthon nagyanyjával, de ezt a kört, már muszáj megtenni.
Majdnem egy óra alatt oda is értünk. Közben hatott a szuri, már nem kellett vitustancot járnom.
Nyíregyházán a labirintus végigjárása után (ebben semmi különbség Pesthez) megvan az ügyelet. A doki épp műt, nem tudni mikor végez. Fasza, de én ezt már kivárom. Közben kiderült, hogy valami boldog ember elvágta a saját nyakát, azt menti, utána ment a sürgősségire, majd a pszichiátriára. Szegény anyukája közben ott sírt.
Csak bejutottam, doki mondta, hogy ez még nem középfülgyulladás, "csak" dobhartyagyulladás. Tett a fülembe valami gyógyszeres cuccot, meg közölte, hogy másnap menjek be a szakorvoshoz Várdára a gyógyszeres csík cserére.
Még este Nyíregyházán kiváltottuk a bogyókat és másnapra Miki szabadságot kért, hogy el tudjon vinni a dokihoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése