Ezeket anno még a
Lumos.hu-ra írtam.
Jonathan Stroud: A szamarkandi amulett
Nathaniel még csak tizenkét éves. Mégis megidézi Bartimaeust, a közel ötezer éves dzsinnt, hogy teljesítse parancsait. Már az első parancsa sem éppen egy tinédzser szokásos kívánsága Bartimaeus szerint. Sőt, mint azt hamar be is látja pimasz dzsinnünk, nem is olyan egyszerű. Nathaniel, aki a varázslók világában a nem épp dicsőséges John Mandrake nevet választotta (mondhatni inkább választhatta), azt parancsolja a dzsinnek, hogy lopja el Simon Lovelace-től, a kormány egyik igen befolyásos tagjától a szamarkandi amulettet. Mint azt később mi is megtudjuk, az amulett nem épp tisztességes úton került Lovelace birtokába. De ebben nincs semmi meglepő. Angliát, mint a legtöbb országot, a varázslók irányítják. Bartimaeus szerint - és lássuk be, igaza van -, valójában a varázslók gyenge parancsaik által a szolgáikat (koboldokat, dzsineket, fóliótok és egyéb nem evilági lényeket) irányítanak, akik minden erejükkel kénytelenek a megidézőjüket szolgálni. És bizony ők sem mentesek az intrikáktól, a cselszövésektől és az összeesküvésektől.
Hogy ebből mi fog kisülni?
A könyv 472 oldalas
Idézet:
A gyerek egércincogást idéző hangon megszólalt:
- Parancsolom, hogy... hogy... - Nyögd már ki! - ... hogy mo-mondd meg a neved!
A zöldfülűek rendszerint ezzel kezdik. Felesleges süketelés. Hiszen tudta a nevemet, én is tudtam, hogy tudja. Különben hogy idézett volna meg? Ahhoz a megfelelő varázsszavak, a megfelelő mozdulatok, legfőképpen pedig a megfelelő név kell. Ez nem úgy megy, mint mikor leint az ember egy taxit - a hívásra nem akárki jelenik meg.
Mély, zengő, amolyan keserűcsokoládé-izű hangot választottam, olyat, ami egyszerre szól mindenhonnan és sehonnan, s amitől libabőrös lesz a zöldfülűek háta.
- Bartimaeus vagyok.
A név hallatán a kölyök nyelt egy nagyot. Helyes - szóval nem teljesen ostoba: tudja, hogy kivel-mivel van dolga. Hallota híremet.
A kölyök lenyelte összegyűlt nyálát, aztán folytatta:
- Parancsolom, hogy... hogy ismét válaszolj. Az a Bartimaeus vagy-e, akit hajdan megidéztek a mágusok, hogy építse fel Prága lerombolt falait?
Mennyit tud ez a kölyök lacafacázni! Hát ki más lennék? Fokoztam egy kicsit a hangerőt, úgyhogy a villanykörtéken megrepedt a cukormázszerű jégburok, s zörögni kezdett az ablaküveg a piszkos függönyök mögött. A fiú hátrahőkölt.
- Én vagyok Bartimaeus! Én vagyok Szakar Al Dzsini, Hatalmas Negorzó és az Ezüsttollú Kígyó! Én építettem újjá Uruk, Karnak és Prága falait. Én beszéltem Salamonnal. Én vágtattam a prérin a bölényősökkel! Én vigyáztam a régi Zimbabwét, mielőtt lehullottak a kövek, és a nép sakálok lakomájává vált! Én vagyok Bartimaeus! Nincs aki uralkodhat felettem. Én parancsolom hát neked, kölyök: mondd meg, ki vagy, hogy megidézni mersz!
Jó szöveg mi? Annál is hatásosabb, mivel igaz. Nem csak dicsekvésből harsogtam el: reméltem, hogy a gyerek megszeppen tőle, és elárulja a nevét, azt pedig majd felhasználhatom ellene, mikor nem lesz résen. Ez azonban hiú reménynek bizonyult.
A szerző:
Jonathan Stroud
1970-ben, Angliában, Bedfordban született. Még csak hét éves volt, amikor az első történetét megírta. York egyetemére járt angol irodalom szakra, tanulmányai után egy londoni gyerekkönyv kiadó szerkesztője lett. Az 1990-es években kezdte el kiadatni a saját műveit, amiből óriási siker lett.
1999 májusában adta ki a Buried Fire című fantasy és mitológiai elemekre épülő gyerekkönyvét, ami egyfajta lavinát indított meg.
A legismertebb és legkiválóbb munkái között tartják számon a Bartimaeus trilógiát. A különlegessége abban rejlik, hogy ezzel a három könyvvel Stroud fenekestül felforgatta a "jó varázsló" és a "gonosz démon" sztereotípiákat. A három kötet sorrendben a következő:
- A szamarkandi amulett
- A gólem szeme
- Ptolemaiosz kapuja
Stroud ma Hertfordshire-ben, St. Albansban lakik kislányával Isabelle-lel és feleségével Ginával, aki gyerekkönyv illusztrátor.
A trilógia első két része az Animus Kiadó gondozásában jelent meg, a harmadik előkészületben van. A könyveket Tóth Tamás Boldizsár fordítja.
BartimaeusTrilogy.comArthur Slade: Törzsek
A regény egy különc 17 éves srácról, ifjabb Percival Montmountról, azaz Percyről szól. Különcöt írtam volna? Ő nem egyszerűen különc, hanem egyenesen más világban él. Egy álomvilágban. Számára az érettségi előtt álló iskolatársai nem többek puszta kísérleti alanyoknál. Ő csak megfigyel, nem vesz részt. Apja híres néprajzkutató volt, az ő munkásságát próbálja teljes erőbedobással folytatni. Társa is akad ehhez a nem mindennapi feladathoz. Elissa is most fog érettségizni, ő is különc, bár nem annyira mint Percy. A megfigyelő nem vesz részt, kívülálló - hangoztatja folyton Percy. De akkor mi van az első szerelemmel? Talán azt is csak megfigyelni fogja? Az egész mű a felnőtté válás problémáját, zűrzavaros világát tárja elénk egy csodabogár tini szemével. Szülők, szerelem, iskola, halál. A kamaszkorra való tekintettel kifejezetten 14 éven felülieknek ajánlott!
Idézet:
"...Felkészültél az érettségi bulik nevű tantárgyból?
- Hogy felkészültem-e? - visszhangoztam. - Lelki erő dolgában még sosem álltam ilyen jól. Tegyél próbára, ha nem hiszed! Rajta!
Kinevetett.
- Oké, Darwin! - Tisztában volt vele, hogy bírom, ha a példaképem nevén szólít. - Akkor vegyük sorra. Kezdjük a Csiricsáré Bulival.
- Törzsközi társadalmi esemény. Öltözék: harsány, többszínú cuccok. Ital: vihogás-és-hasmenés-koktél, amely alkoholból és gyümölcsléből készül. Zene: hangos. Időpont: ma este.
Halkan füttyentett elismerésképpen. Egy másodikos felénk bámult, mire Elissa rákacsintott. A srác fülig pirult.
Egy múló pillanatra elfogott a féltékenység.
- Második menet: Flancos Teadélután.
- Ó, ez könnyű. Időpont: holnap délután. Jellege: valamikor csak nőneműeknek volt fenntartva, az utóbbi években azonban mindkét nem képviselői részt vehetnek rajta. Cél: tea és édes sütemények felszolgálása a szülőknek. Miután tetőpontjára hág a hangulat, a rendezvény növényevő+lacipecsenye partivá vedlik át."
A szerző:
Arthur Slade
Athur Slade a saskatchewani Cypress Hill délnyugai részén nőtt fel. Ma is ott él, és könyvei is itt játszódnak. Főleg fiataloknak szóló művei vannak, melyekért több díjat is nyert már.
Már korán elkezdett írni. Angol szakon diplomázott a Saskatchewani Egyetemen, majd több évig reklámokat írt, most teljes állásban regényeken dolgozik.
Magyarul még csak egy regénye olvasható.
Őt is az
Animus Kiadó adja ki itthon.
Hivatalos honlapja:
ArthurSlade.comHilari Bell: Kobolderdő
Ez egy fantasztikus mese, ahol nincs fekete sem fehér, sem a mágiában, sem az emberi lelkekben. A könyv Makennáról és a barátairól, a koboldokról szól. Makenna boszorkány, aki gyermekként végignézte, ahogy a falubeliek - akikről azt hitte, hogy a barátaik -a papnő utasítására megölték az édesanyját. Az erdőkbe menekült az emberek haragja elől, ahol találkozott pár pimasz kobolddal. Az ország vezetése minden mágikus lényt el akart pusztítani, így a bajban összefonódott a sorsuk. Együtt menekültek az északi határon túlra, hogy az emberek szeme elől elrejtőzve békében éljenek. Ám ez a béke nem tartott sokáig...
Idézet:
Tenyerét a hűvös kövekre fektette, és máris érezte a több száz éves mágia melegének lassú lüktetését. Szinte hihetetlen. Kívülről fújta az anyjától örökölt varázskönyvek tartalmát - bőven volt rá ideje az utóbbi öt évben, hogy bemagolja az összeset -, de egyetlen olyan trükkre sem volt képes, amelynek hatása néhány hétnél tovább tartott volna. Az anyja persze ismert varázslatokat, amelyiek több hónapig is megőrizték bűverejüket, a papok pedig olyanokra is képesek voltak, amelyek őket is túlélték - de hogy létezhet mágia, amely még háromszáz év után is hat?! Ez egészen egyszerűen bámulatos. Erebus egyszer mesélte, hogy ükapjának a nénikéje annak idején összeszámolta: kétszáztizenhét pap együttes erővel hajtotta végre a varázslatot. De még ha úgy is volt...
A szerző:
Hilari Bell
Hilari Bell 1958-ban született. Colorado állmaban Denverben él a családjával, ahol szakkönyvtárosként dolgozott. 2005 óta már csak az írásnak él, bár a kiadott könyveit még könyvtárosként írta. Állítása szerint fura váltás volt, most arra buzdítja az embereket, hogy vegyék meg a könyveit, régebben pedig azt mondta, kölcsönözzék ki, amit keresnek egy közkönyvtárból. Szereti a társasjátékokat és a kalandjátékokat. Mind táblás, mind élő verzióba. Szeret kirándulni az édesanyjával, amikor egész nap csak túráznak és olvasnak. Fantasy és sci-fi szerzőként több díjat is a magáénak tudhat.
Az írónő honlapja Igen, jól látjátok, ezek az ajánlók eredetileg is reklámnak készültek. De ettől még olvashatóak voltak a könyvek. A Bartimaeus trilógia kifejezetten olvasmányos (bár végül csak az elsőt fordította TTB), és az utolsó kötet már nagyon nem gyerekeknek való.
