Az egész azzal kezdődött, hogy nagyon korán keltünk. 4-re állítottam be a telefonomat, de 4 előtt pár perccel már a telót néztem, szóval sikerült időben felkelni. Szokásos reggeli készülődés megspékelve egy kis „mit vigyek még?”-gel. Szó se róla, van amit nem hoztam és nem ártott volna, de persze ez már csak Rómában derült ki.
Telefonos ébresztés Krisznek, hogy nehogy elaludjon.
Tesó ébresztés, hogy elvigyenek kocsival. Mikor már összeállt a kép, de még volt pár percünk, még gyorsan megnéztem a leveleimet (semmi), és e-parasztkodtam még egyet. :D
Kocsiba kimenetel is harmadszorra sikeredett. Miután becsuktuk az ajtót, mindig rájöttünk, hogy kéne még valami. Először a kocsikulcsért néztünk vissza. Aztán meg eszembe jutott, hogy az ajakír a hűtőben maradt.
Kiértünk végre a kocsihoz, összeszedtük Kriszt és mivel Gyula vezetett már jóval 6 előtt kint is voltunk a reptéren, pedig a 2Ara kellett menni.
Becsekkolásnál kaptunk pár hasznos tippet, pölö hogy a Vatikánban a Sixtus kápolnát hagyjuk a végére, mert onnan már csak kifelé vezet az út.
Repül a, repül a… :D Ez nagyon élveztem. Végre ablak mellett ülhettem úgy, hogy lehetett is látni valamit. Igaz csak fel- és leszállásnál volt fotózni való, akkor meg ugye nem lehet. Közben egész szép felhők voltak, illetve amikor már nem, de még nem szálltunk lefelé, akkor meg a reggeli jött. Mini briós kávé és narancslé.
Alig volt több, mint egy óra az út (kb másfél) repülővel (mostmár kb légvonalban mennek, nincsenek légifolyosók). A reptéren a csomagokra kellett kicsit várni, de az elsők között jöttek a mieink, bár vadászni kellett a sok fekete kuffer között.
Irány a vonat, rögtön sikerült is megvenni a jegyet fejenként 1-1 Euróval többért. Grr! Gonoc viszonteladók. Ne vegyetek jegyet a narancssárga 356-ös akárminél.
Persze a vonat az orrunk előtt ment el, de 30 percenként jár. Na a majdnem dugig vonaton már ásítoztam. Út közben meg utazási infókkal láttunk el egy srácot. Vicces, hogy az egyik turista a másiktól kérdez.
Rómában a Terminire értünk, igaz annak lehetőleg a túlsó végére, szóval átverekedve magunkat a sok rómain (Rómában tégy úgy, mint a rómaiak), kijutottunk és hamar meglett a jó irány a szállodába. Persze 11 körül még nem lehet becsekkolni, így csak a nagy táskáinkat tettük le, meg átcseréltük a kabátokat, mert nagyon meleg volt. Legalábbis Budapesthez és a tolldzsekihez képest.
Irány a környék, meg némi kajavadászat, mert ekkor már kezdtem éhezni.
Másfél sarokra a szállodától van a Római Nemzeti Múzeum épületegyüttese, amit csak kívülről jártunk körbe. De ennek a tömbnek a túlsó végében van a
Santa Maria degli Angeli templom. Ide rögtön be is mentünk, miután közöltük, hogy most nem írunk alá semmilyen drogellenes kampányt.
Szép templom. Eredetileg az egész tömb egy fürdő volt, annak egy részét alakíttatta át a pápa Michelangeloval templommá.
Amúgy a múzeum kertjében találtam narancsfákat naranccsal. :D
Visszafelé már invitáltak minket a helyi hopp on, hopp off buszokra.
Eztán kerestünk valamit, ahol lehet enni. Közben a csodás illatú római hajléktalanokat kerülgettük. „Otthon, édes otthon.” Ilyen tekintetben – meg sok másban is – nagyban hasonlít Róma Budapestre.
Pontosan a szállodánkkal szemben (aminek addig csak a csomagmegőrzőjét láttuk) van egy egész jó kis étterem. Oda betértünk egy menüre.
Nem volt rossz a kaja, de az itthoni zsebekhez mérten kb duplája. Mint később kiderült ez mindenhol így van.
Ebéd után megpróbáltunk becsekkolni a hotelbe, ahol közölték, hogy áramszünet van, így ez most nem fog összejönni. Nem tudtunk mást tenni, minthogy elindultunk várost nézni.
Elsétáltunk a
Santa Maria Maggiore templomig. Iszonyat puccos, van benne minden, ami egy hívőnek vagy egy turistának kellhet. Itt van például Bernini sírja, bár ezt nem egyszerű kiszúrni.
Innen továbbhaladva találtunk még egy rakat kisebb templomot, de azért nem mentünk be mindbe, az kicsit sok lett volna. Találtunk viszont egy csodás parkot, amit csak az addigra már zárva lévő Museo d’Arte Orientale keresztül tudtunk megcsodálni, Nekem rettenetesen tetszett, hogy minden zöld és illatoznak a virágok. Egy kellemes csendes kis zug volt, amit sajnos úgy fest egyesek kisajátítottak. Gondoltuk körbejárjuk, elég nagy park, hátha azért máshol be tudunk menni. Ez nem igazán akart összejönni, bár végül Esquilino másik oldalán be tudtunk menni. Voltak érő narancsfák meg pálmák papagájokkal meg perszer romok. A park túlsó felében pedig már a Colosseum északi oldalát is megcsodálhattuk. Hatalmas tényleg.
 |
| Származási hely: Róma |
Ide nem akartunk bemenni, mondván, hogy majd máskor. Elindultunk a Via di San Giovanni in Lateranon, ahol rábukkantunk a
San Clemente templomra, ami a katakombáiról híres. Na azt speciel kihagytuk, mert már kicsit fáradtunk, de a felső része is meseszép.
Tovább sétálva elértünk a San Giovanni in Laterano térre az azonos nevű
templomhoz. Mondanom sem kell, ez is puccos. Ez volt sokáig a pápai templom, és a beiktatásokat is itt végezték. Az egyik melléképülete a világ első keresztelőkápolnája. Ugyanezen a téren van a
Scala Santa, amely arról híres, hogy idehozatták azt a lépcsőt, ami egykor Poncius Pilátus házában volt, Jézus is ezen ment fel kihallgatásra. A hívek csak térdelve mehetnek fel rajta… khmm…
Innen már a szálloda felé vettük az irányt a metró vonalát követve. Átmentünk a Piazza Vittorio Emanuele II-en is, itt is vannak romok. (Hol nem?) Lassan megérkeztünk, és végre be is tudtunk csekkolni. Rögtön kaptunk is egy kis térképet némi útbaigazítással és lehetőségekkel, hogy mit, merre, hogyan.
A szoba kényelmes, bár az ágy és a zuhany lehetne nagyobb. De tiszta és nem túl drága. Szóval ezt bátran merem ajánlani.
Kipakolás és kis pihenés meg fejtörés után kitaláltuk, hogy elmegyünk a Terminire jegyet venni és utána megyünk valahova enni, de csak keveset. Mondjuk az egész napos mászkálás és a nap megtette kellő hatását, no meg az is, hogy nem voltam jól mikor elutaztunk, így estére már meglehetősen szarul voltam.
Termini nem csak egy pályaudvar, de egy bevásárlóközpont is. Nézelődtünk és vettünk jegyet. Aztán irány az a környék, amit a portás ajánlott, hogy itt van éjszakai élet. Szent Patrik napján ünnepelték mindenhol Guinness-szel és ajándék kalappal. Na egy-egy ilyet be is szereztünk.
Jó későn indultunk vissza a szállásra, gyakorlatilag már csak zuhanyozni és beesni az ágyban volt erőm.
