Vasárnap reggel kicsit tovább vakaróztunk, mivel csak 10:30-ra volt megbeszélve a találkozó a Dog's Breakfast fórumán megismert csajokkal. Szépen összeszedtük magunkat, megreggeliztünk és felpakoltam a csajoknak hozott Pilóta Kekszeket. Mivel 8 rúd keksz elég nagy adag már, kivételesen a hátizsákomat is vittem magammal.
Szerencsére az a metró ami nekünk kellett, azon a szakaszon ment. Northenr Line irány Camdem Town. Szerencsésen meg is érkeztünk és idővel meg is találtuk, hogy merre kell tovább sétálnunk. Érdekes hely ez a Camdem Town. Mindenkinek szeretettel ajánlom. :) Hippik, punkok, rokkerek... ameddig a szem ellát, és az ő kiegészítőik. (Bár az IKEA környékén már annyira nem szeretem őket, undorítóak tudnak néha lenni.) Vicces cipők, mókás feliratú pólók és minden, mi szem-szájnak ingere, no meg amit egy jobb lomtalanításkor össze lehet szedni.
Nagy nehezen megtaláltuk a Morrison's-t. Azt hittük a kávézónak külön bejárata van, így mentünk egy fölösleges félkört az épület körül. Aztán vissza a bejárathoz és el a kávézóhoz. Addigra már ott volt 4 hölgyemény. Bemutatkoztam, bemutattam Kriszt is, ők valamiért elfelejtették elmondani, hogy ki kicsoda. Angolok... Azért nagy nehezen rájöttem, hogy ki kicsoda. Nagyjából. Aztán jöttek még páran. Próbáltunk beszélgetni, néha alig értettem őket. Rémes, az angolok nem tudnak angolul. Olyan gáz, amikor kétszer vissza kell kérdezni, hogy mit is mondtak. Kiosztottam a kekszeket, egy csajszi, aki amúgy francia és az épp látogatóba jött anyukájával jött el, meg is kóstolta. Azt mondták, hogy finom. Fotózkodtunk egy sort, majd elindultunk megnézni a piacot.
A Camdem Town egy kicsit alter negyed. Van ott minden, például egy régi lovardából kialakított piac. Kalapot, ruhát, képeket, füstölőt, kaját, akármit vehetsz.
Nem sokkal később úgy döntöttünk, hogy itt az ideje enni. Volt argentín marha, japán takoyaki és kínai egyveleg. A kínaiak ott kínálgatták a portékájukat mindenkinek. Kinyúltak a pult mögül és a kezedbe nyomták a kóstolót. Egyet megkóstoltam, nem tudom mi volt, de egész ízletes. :) Végül csak Krisz kajájába ettem bele, mert annyira nem voltam éhes, főleg 2 müzliszelet után. Meg megkóstoltuk a takoyait, annyira nem ízlett. Valami gombóc, amibe belevágnak mindent, volt polipos, zöldséges és húsos. De igazából nem sok ízük volt.
Megbeszéltük, hogy mi legyen a további program. Ők a Science Museumot akarták megnézni, de én mondtam, hogy még nem láttam a National Galleryt. Azt mondták, mi vagyunk a tiszteletbeli vendégek, szóval menjünk oda.
A metró kisebb fennakadást okozott, mivel szinte mindenkinek vennie kellett jegyet, hisz a többség nem londoni volt. Mikor ez megvolt, lifttel mentünk a metróhoz. Azt hiszem beakadhatott a lemez, mert szegény hangosbemondó folyton csak egy mondatot ismételgetett.
A metrón jókat beszélgettünk, és nevettünk, ahogy Sam felhúzta a térdére a térdvédőjét. Mutogatta a tetoválásait is. (Crazy SG fan.) A jobb csuklóján a Föld szimbóluma, a bal csuklóján pedig a Pegazus galaxis jele van. Állítólag a hátán is van egy tetkó. Jah, van egy Samantha Carteres dögcédulája és egy csillagkapus kulcstartója is.
A metrón Bar folyton azt kérdezgette hol vagyunk. Mint utólag kiderült, metrószűz volt még. És, asszem a mozgólépcső sem volt a kedvence, lehet még azt sem próbálta. :)
A National Gallery előtti téren még fotózkodtunk egy sort. Szerintem egy "normális" kép sem készült rólunk. :)
A múzeumban sajnos gyorsan elszakadtunk egymástól. Nem ugyanaz volt az érdeklődési körünk. Megnéztünk ezt-azt Krisszel, de az igazat megvallva már nagyon untam a múzeumokat. Meg ezek ráadásul festmények... Volt persze pár, amit azért úgy gondoltam célszerű lenne megnézni. Közben összefutottunk velük, együtt indultunk tovább, de megint szétszakadtunk. Az egyik kép, amit jó lett volna látni Leonardo Sziklás Madonnája volt. Természetesen, mint mindig, ha rólam van szó, épp restauráláson volt, így nem volt kiállítva. Grr!!! Lassan indultunk visszafelé, hogy megkeressük a többieket. Össze is futottunk az egyik csajjal, aki lekísért az aulába. Persze senki más nem volt ott, így várunk, hogy visszatérjenek. Ahogy lassan szállingóztak vissza az emberek, valaki elindult a még meg nem érkezettek felkutatására. Persze közbe megérkezett az, akinek a nyomába elindult. Szóval vicces volt. :)
Végülis összegyűlt mindenki, már aki még nem indult haza, mivel ketten már elindultak, hisz el kellett érniük a vonatot. A többieknek is sietniük kellett, így a múzeumból kijőve el is váltunk.
Mi még bementünk a National Portrait Gallery-be. Itt is képek voltak, így csak a Viktória korabeli képeket néztük meg, és azokat is elég gyorsan. Meg azt az egy képet, ami ezek közül benne van a szakdolgozatomban.
Mivel nagyon közel volt a szállás az Angel metrómegállóhoz, elmentünk odáig és megnéztük a klassz kis metró logókat. :D Készült pár kép is előtte. :) Aztán megnéztük a megálló környékét, de nem találtunk semmi érdekeset (főleg nyitva), így visszaindultunk a Clinkbe.
Visszatérve a szállásra rögtön nekiálltunk kaját gyártani. Két zacskó Maggi bolognai tésztát csináltunk. Míg arra vártam, hogy készen legyen, azt néztem kik mit csinálnak. Volt aki egész komoly főzöcskézésbe kezdett. Olyan éhesek voltunk, hogy mindkettő el is fogyott. :) Krisz vett a vacsora mellé még még egy kis sört.
Utána megint hamar sikerült elaludni.
